Budapesti mozaik – Deák tér 1

Budapest,
 
mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy – egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…
 

Ha már a Deák teret említettem, hát kezdjük is itt.

Ez az a tér, amiről sosem jutna eszembe, hogy mondjuk egy Budapestre látogató idegennek bemutassam. A Deák tér amolyan átmenő forgalom lebonyolítását szolgáló terület. Maximum találkahely.

Itt kereszteződik jelenlegi földalatti vonalaink összes ága, tehát itt átszállunk, vagy leszállunk és futunk tovább a belvárosba, a Bazilikához vagy a várba menő busz után.

Egyébként teljesen érdektelen…

Valóban?

Egyszer belecsöppentem egy városnéző sétába, s új horizontok nyíltak előttem. Erre építve, magam is megpróbáltam kicsit mélyebbre ásni, és kiderült, hogy a téma kimeríthetetlen. Nincsenek unalmas helyek, csak rossz megközelítés. Azóta másképp látom a várost, és valahogy minden újabb információval sokkal inkább az enyémnek is érzem.
Vagy megfordítva, belekapcsolódtam az évszázados lüktetésébe, mert e pillanatban én is része vagyok.

Szóval, tudjátok-e, mi volt itt a kezdetek – kezdetén? Kohlmarkt!

Merthogy a város lakói egészen a 19. század utolsó harmadáig túlnyomó többségben németajkúak voltak, csak akkor kezd jobban elterjedni a magyar szóhasználat. Még Krúdy  is úgy ír a pesti éttermekről/kocsmákról, hogy tán ha kettőben beszél magyarul is
a pincér…

A teret 1819-es térképeken Kohlplatzként említik, de nevezték Kohlmarktnak, Káposztás piacnak, Szén piacnak és Szén térnek is.  A 18. század végén, Pest még egy kőfallal körülkerített nagy falu volt, ahogy Lyka Károly fogalmaz. A mai Belváros volt a régiek egész Pestje, amelyet városkapukkal megtűzdelt városfal ölelt körül, a mai Deák Ferenc utcán át a kiskőrút Dunáig lefutó ágán keresztül egészen a Dunáig. Ennek a külső falához meg az élelmes kisemberek hozzáépítették viskóikat. A kiskőrút vonalán, amelynek neve is sokat elárul = Országút, a falon kívül egymást követték a különböző termékekre szakosodott piacok. Itt volt tehát a káposzta, vagy szénpiac, a Kálvin tér akkori nevének megfelelően széna (valamint szalma és korpa)  piac, a mészárosok helye a halpiac, de a halászok már a mai Fővám téren árusítanak, mellettük van a zöldségpiac.  A legnagyobb  forgalom kedden és pénteken a Városház téri (ám ez akkor a mai Március 15. teret jelenti, közepén a Belvárosi Plébánia templommal) hetipiacon van, s az áruk nagy része érkezik
a Dunán, melyet a a Rakpiacon (ma Széchenyi tér) kirakva viszik tovább városháza előtti térre, vagy a Nagy híd utcán ( mai Deák Ferenc utca) a Kohlplatz irányába.

Mária Terézia uralkodásának vége felé rakták le a fundamentumát az első külvárosnak :
a Terézia városnak. Utána jött a Józsefváros, majd a Ferencváros. Természetesen ezek mind, a Habsburg királyi ház hozzátartozóinak neveiből származnak, akárcsak a későbbi Lipótváros.

Pest tulajdonképpeni fejlődése a kalapos király alatt indult meg. 1783-ban “parancsolat jött, hogy a város kapuin kívül is kövezet rakassék“. Ezzel a parancsolattal kezdődött Pest új korszaka. De az első igazi fejlődés  II. Lipót fia, a Toszkánában, majd Bécsben nevelkedett József nádor (1776-1847) ideje alatt következett be. Ő volt az, aki miután királyi testvérétől 19 évesen megkapta Magyarország helytartója, majd 1 év múlva nádora címet, komolyan elkezdett foglalkozni a város fejlesztésével. Szépítő Bizottmányt alapított, s haláláig odaadással és anyagi áldozatokkal segítette egy, az álmai szerinti, nagyszerű Pest kialakítását. Olyan mértékben elkötelezett volt a város iránt, hogy népünktől kiérdemelte
a “legmagyarabb Habsburg” titulust.
Hild Józsefet kinevezi a város főépítészének.

1803-ban megjelent útmutató feljegyzi, hogy Pestnek külvárosostul, mindenestől még mindössze csak harmincezer lakója, 129 utcája, és 2904 háza volt. Csatornázás, vízelvezetés nem volt, Pest legtöbb utcáján nyílt árkok vezetik a Duna felé a szennyvizet. Amiből pedig van bőven, hiszen ekkortájt a külvárosok udvarain több, mint ezer tehenet tartanak, az urasági házak nagy istállói pedig lovakkal vannak tele.

Nagy híd utca

1825 -ben a belső városnak is csak három utcája – a Váci, az Úri ( ma Petőfi Sándor) és a Nagy híd utca van kikövezve, de abban sincs sok köszönet. Vízellátás ásott utcai vagy udvari kutakból csak nehézkesen oldható meg, mosáshoz meg lajtokban árulják a Duna vizet.

A Szépítő Bizottmánynak elejétől aktív tagja, majd 1825-től elnöke Pollack Mihály,
s kettejük munkája során megszületik Pestnek egységes klasszicista képe. A Dunapart házai a tízes-húszas évek folyamán épülnek fel fokozatosan, 1832-re a Vigadó is elkészül, 1826 és 1838 között pedig kiépül a Rakpiac.


Hild József nagyralátó tervei azonban – főleg pénzhiány okán – csak nagyon lassan haladtak, s az újabb áttörést lényegében a Duna “gáttörése ” okozta. Nagyon kedvesen fogalmaz erről Lyka Károly Művészet c. folyóíratának 1909. évi száma:

Végre is az öreg Duna megunta a dolgot és 1838-ban elöntötte Pestet, s megmutatta, hogy különb esztétikus, mint a nádor. Négyezerkétszázötvennégy háza volt Pestnek 1838-ban és a négyezer közül csak ezret hagyott épen a Duna. A Gizella-téren (ma Vörösmarty) épített gátakat szakította át elsőben, aztán neki ment a német színháznak, de ezzel még a Duna sem bírt. Otthagyta, tovább ment. És a piszkos, mocskos hullámok végiggázoltak ezen a szerencsétlen városon és elsöpörtek mindent, ami gyöngén állott a lábán.
József nádor a királyi palota ablakából nézte, miként dühöng ez a rakoncátlan nagy folyó és tarajos hullámai miképpen törnek új utcákat és parknak való helyeket a düledező házak között.
Negyed napra megelégelte a mulatságot a Duna és mint aki dolgát jól végezte : szépen visszament a medrébe. Tíz esztendő kellett hozzá, míg ismét felépítették a házakat. De
a régi Pest megujhodott. Szebb lett mint valaha és tíz év múlva 1847-ben – mint aki küldetésének eleget tett — meghalt József nádor. Az akkori idők krónikásai följegyezték róla, hogy mikor érezte a halált : az ablakhoz vitette magát. Látni akarta még egyszer Pestet, mely megujhodott.

S ezzel el is érkeztünk a tér jelenlegi arcát is erősen meghatározó evangélikus templomhoz, bár ma kicsit másképp néz ki. Hiányzik róla a torony, mivel azt 1875-ben lebontották, mert életveszélyessé vált. Ily módon a Deák-téri Evangélikus templom robosztus tömbjével ma alig hasonlít templomra.

A hatalmas domború, bádog tetőzetű templom Budapest legrégebbi és legismertebb evangélikus temploma, s a hozzá csatlakozó tömbben több más evangélikus intézmény (gimnázium, lelkészi hivatal és lakások, múzeum, könyvesbolt, óvoda) is működik, ezért
a területet gyakran Insula Lutheranának, „evangélikus szigetnek” is nevezik.
Az evangélikusok az ország templomának is tekintik, a Magyarországi Evangélikus Egyház számos központi eseménye is itt zajlik le. A kultúrális életben pedig orgona hangversenyeit jegyzik.

A templomnak több híres hívő – látogatója közül legismertebb Jókai Mór volt, de Kossuth is itt kereszteltette meg fiait, Ferencet és Lajos Tivadart. Itt ravatalozták fel Thököly Imre hamvait is 1906-ban Törökországból hazahozván, mielőtt végső nyughelyére, szülővárosába Késmárkba vitték volna. ( Lásd: Rákócziról szóló bejegyzéseimet!)

Az első pesti evangélikus templom egyébként Pollack Mihály, és a számunkra kevéssé ismerősként hangzó késmárki születésű Krausz János (aki még a kivitelezés megkezdése előtt elhunyt) tervei szerint épült fel.
Az alapkő letétel 1799-ben, a felszentelés 1811-ben volt. 1838-ban sok árvízkárosult lelt itt átmeneti menedéket. Mai, dór falpillérekkel tagolt, timpanonnal lezárt főhomlokzatát 1856-ban Hild József építette. A timpanon tetején a kereszt, a hiányzó harangtorony pótlására szolgál. Mindazonáltal a templom nem maradt harang nélkül. A timpanon alatti kis félkör alakú ablak mögött a templom 1999-ben egy 30 harangból álló, komputervezérelt harangjátékot kapott, mely minden órában megszólal, s egy egy koráldallamot játszik. A legnagyobb harang 42, a legkisebb 18 cm átmérőjű.

A templombelső a reformátusokra jellemzően csekély díszítésű, egyterű téglalap alaprajzú csarnok, kettős karzattal. A karzatot tulajdonképpen utólag, és eredetileg ideiglenesen építették be, József nádor  esküvője alkalmából, hogy a meghívott nagyszámú közönség beférjen.  Ezért is vág el eredetileg egybefüggő felületeket, többek között a homlokzati ablakot is. Egyébként a nádor háromszor nősült, első felesége Alexandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő, első gyermekük születésekor – 17 évesen!- meghal, második házasságából származik szintén korán elhunyt leánya Hermina, aki után a zuglói Hermina mezőt elnevezik, s harmadik házasságát kötötte az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnővel 1819-ben.

Az oltár Pollack Mihály műve, az oltárkép Raffaello Transfiguratiójának, (Krisztus szineváltozása – Vatikánban található) Lochbihler német festő általi átköltését testesíti meg.

A Metro megállóból kibukkanva, a szemben levő házfal ama bizonyos  „lutheránus szigetnek” a részét képezi, mely az Evangélikus templommal összeépítve alkot tömböt.

Ennek záróakkordja a kis Sütő utcában az az evangélikus gimnázium, mely fennállása alatt Magyarország legjobb gimnáziumának számított, előadói karában rengeteg tudóst, akadémikust, diákjai között még több híres embert jegyeztek. Az 1833/1834-es tanévben Petőfi Sándor is az iskola növendéke lett. A 11 éves kisfiút apja abban a reményben hozta ide, hogy megtanul németül. A dokumentumokból kiolvashatóan azonban valószínűleg rajzból volt a legjobb,  némettel viszont nehezen birkózhatott, s mivel apja elégedetlen volt  előmenetelével, ezért a következő tanévben a pesti piaristákhoz vitte tanulni.

Az iskoláról olvasható korabeli életképekből is kitűnik, hogy az infrastruktúra mennyire hiányzott, mert amikor egy – egy szekér /vásárra!/ elhaladt az utcában, olyan zaj volt, hogy a tanítást fel kellett függeszteni. A Sütő (Pék) utcai sütödéből pedig sokszor sűrű, fojtogató korom szállta meg a levegőt. Mert bizony ezen idők levegője súlyos volt a szagoktól, elsősorban a már leírt, nyílt szennyvíz elvezetés miatt, s adott esetben a környéken űzött mesterségektől. A közeli Király utcában pl. bőrcserzők éltek, s annak csípős, tömény párája belengte az egész környéket.

Minden esetre ez az evangélikus gimnázium, melynek fiú-részlege később átköltözik
a fasori gimnáziumba, melynek emelkedett szellemét és jó hírét még a mi nemzedékünk is tudta, ismerte.

Némi történelmi huza-vona után a 2000-es években újra elkezdődött itt a régi név alatt az oktatás, s a gimnázium térre néző traktusát láthatjuk az alábbi képen. Előtte a Danaidákat ábrázoló szobor együttes.

A belvárosnak ezt a részét az elmúlt években nagyon szépen tatarozták, öröm kibukkanni a kis Szomory Dezső tér békés hangulatú milliőjébe:

A Danaidák kútjától jobbra álló, Sütő utca 2. sz. alatti  ház meg egyenesen gyönyörű! Ennek tetőteri lakásában élt a térnek nevet adó Szomory Dezső író.

De micsoda különbség van a folytatásában nyíló Fehér hajó utca korabeli (Hajó u – 1880), s mai képe között is:

De ideje visszatérni eredeti színhelyünkhöz, a Deák térhez,….

– folytatás a következő bejegyzésben.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Városnézés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Budapesti mozaik – Deák tér 1 bejegyzéshez

  1. csendesbob szerint:

    Tisztelt Szerző! Egykori biztosítós épületekről keresek fotókat egy kiállításhoz, így találtam rá erre a bejegyzésre. Érdekelne, hogy saját fotók az Anker házról és a mai Meridien hotelről rendelkezésre állnak-e, nagy felbontásban, illetve ha igen, felhasználhatók-e egy kiállításhoz, és milyen feltételekkel?

  2. Dr. Reök György Aba szerint:

    Kedves Elismondom!
    A Bajcsy-Zsilinszky út 3. sz. házról keresek korábbi fotót, rajzot, bármilyen ábrázolást. 1816-ban épült, anno Váczi körút 64. sz. volt.
    Köszönettel:
    Dr. Reök György Aba
    reok.gyorgy.aba@gmail.com

    • elismondom szerint:

      Kedves Uram! Sajnos saját forrásból nem tudok segíteni, esetleg csak tippjeim lennének. Próbálkozott már a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Budapest gyüjteményével? Vagy esetleg a Falanszter bolg szerzője, Jamrik Levente tudna segíteni, nála látok nagyon sokszor egy-egy épület teljes életszakaszára vonatkozó összeállításokat. Sok sikert kívánok a kutatáshoz! Üdv.

      • Csaba Vass szerint:

        Tisztelt Uram!
        Kiindulásnak javaslom Déry Attila: Budapest építészeti topográfia 3. kötetét : Terézváros – Erzsébetváros: VI – VII. címmel A kerültek épületei mai utca házszám (régiek is felsorolva) szerint felsorolva, épületfotókkal könnyen beazonosíthatók – az épület legfontosabb adatai mellett a róla szóló forrásokat is felsorolja,

  3. Visszajelzés: Budapesti mozaik – Insula Lutherana | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s