Budapesti mozaik – Deák tér 2

Budapest,
 
mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy–egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…
 

És ha már visszatérünk a térre, álljon itt egy másik régi, századfordulós fotó a kor jeles fotográfusától, Klösz Györgytől.

A képen látható középső épület nem más, mint a mai La Méridien ötcsillagos szálló elődje, az Adria palota. A trieszti székhelyű Adria(i) Biztosító Társulat számára épült 1914 és -18 között. A premodern lakó- és irodaházat 14 db luxus lakásával 1913-ban tervezték. A város legigényesebb bérlakásai voltak ezek, korai modern kőburkolatos épület finom eleganciájával kiemelkedő építészeti minőséget képviselt. A  klasszikus nemességű
Adria-palota a magyar századelő legjelentősebb épülete, elismertségét korai műemléki védelme is jelzi.

Háborúban bombatalálat éri, majd a helyreállítás után 1997-ig a Budapesti Rendőr Főkapitányság épülete. A 2000-ben itt megnyitott luxusszálloda Magyarországon elsőként érdemelte ki az Amerikai Vendéglátás Tudományok Akadémiájának a díját, a Five Star Diamond Award díjat. Le Bourbon étterme francia konyhafőnökével többszörösen ki lett tüntetve “Budapest legjobbja” díjjal.

A szobrok, az egykori Adria palota adriai griego kőfajtából újrafaragott darabjai. (Állítólag ebből a kőből építették a washingtoni Fehér Házat is.) Az eredeti 2 méteres figurákat Ligeti Miklós és Telcs Ede készítette, s a tíz biztosítási ág allegóriájául szolgáltak: A szavatosság: férfi mozdonnyal. Az elérési biztosítás: nő dobozzal. A szállítmány: Merkúr. Az üveg: nő korsóval. A betörés: férfi libával. A hozomány: nő értéktárgyakkal. A jég: női akt. A tűz: Szent Flórián. Az élet: fonalat vágó párka. A baleset-biztosítás: sebét kötöző férfi.

S a szálloda mögött – vagyis a Deák Ferenc utca másik sarkán álló épület, a német Jugendstil magyarországi hatásának legszebb példája, amelynek az egykor volt Modern és Breitner áruház kapott helyet falai között. A vertikális osztásaival a századforduló nagyvárosi áruházainak jellegzetességeit mutatja, különösen szép figurális ornamentikával. Én még arra emlékszem, amikor itt az NDK-s légitársaság, az Interflug irodája székelt, már modernebb, csupa üveg portál mögött.

Klösz György fenti fotóján ez az épület még nem látható, de a Fortepan fantasztikus gyűjteményéből (mint több felhasznált archív fotóm forrásánál) van pár korai, ezúttal 1950-ben készült felvételünk.

A házban élt és alkotott egyébként a XX. század néhány jelentős művészegyénisége: Ferenczy Noémi gobelin művész, Iványi Grünwald Béla, Medveczky Jenő, Szentiványi Lajos, Kmetty János festőművészek.

Gyanítom, hogy itt lehetett a századelő művészeti életének megkerülhetetlen szereplőjének, a műkereskedő – műgyűjtő és mecénás Nemes Marcellnak is a lakása. (Esetleg szóba jöhetne még az Adria palota felső szintjén lévő műterem lakások valamelyike.) Az ő adományaiból kerül ki a Szépművészeti Múzeum mai gyűjteményének egy nagyértékű része, köztük az El Greco festmények, mint azt a jelenleg futó kiállításon (El Grecotól – Rippl-Rónaiig, Nemes Marcell a mecénás műgyűjtő) megszemlélhetjük.

Cser Judit művészettörténésznek, a Szépművészeti Múzeum múzeumpedagógus munkatársának a tollából kikerült, nagyon érdekes és szép kiállítású tájékoztató füzetében olvasható: ” Előbb Andrássy úti, majd Deák téri otthonában mindig szívesen fogadott gyűjtőket, barátokat és szakembereket, akik úgy jártak a műtárgyakkal zsúfolt pazar lakásba, mint Budapest egyik legizgalmasabb “kiállítóhelyére”, ahol a magyar és nemzetközi kortárs művészet legnagyobbjainak munkái díszítették a falakat.
A hírhedten nehéz természetű és rendkívül szigorú Le Corbusier-t (1887-1965) a
20. század egyik legnagyobb hatású építészeként tartják számon. 1911-es utazása során Budapestre kizárólag Nemes Marcell ekkorra már nemzetközi hírű gyűjteményének megtekintése miatt érkezett.”

S itt a két említett háznak az evangélikus templommal közösen alkotott szögletében van egy emlékmű, amit gyakorlatilag észre sem veszünk, miközben százszor is elszaladtunk már mellette:

 Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nyilas uralom alatti embermentő szolgálatának állít mementót.

És most már elkerülhetetlen, hogy átnézzünk a Deák tér másik sarkát uraló épületre, az Anker Biztosító székházára.

2010. szeptembertében még folytak az építkezések a Károly kőrúton, de az épület mintegy 35 sárga árnyalatot tartalmazó, Zsolnay kerámiával díszített fala átragyog a képen, miközben magába sűríti a nap meleg, aranysárga sugarait.

A ‘Der Anker’ biztosító társaság 1858-ban alakult Bécsben. Eleinte kizárólag élet- és járadékbiztosításokra szakosodott, de később kárbiztosításokkal is foglalkozni kezdett. Első magyarországi fiókja 1864-ben nyílt meg Pesten a Deák tér 6-ban, az úgynevezett Gyertyánffy-házban. Már akkor a köznyelv csak Anker udvarként emlegette a helyet, ahová a társaság új székház építését határozta el. A kiírt pályázatot Alpár Ignác nyerte el.
(A kiírás szerint az épületnek bizonyos mértékben hivalkodónak kellett lennie, s igen megosztotta a budapestiek véleményét).
A győztes pályaterv szerint Alpár három irányban szabadon álló épületet tervezett, melyet a Király utca, a Deák tér és a Váczi körút, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky út határolt volna. Később módosítva a pályatervet, Alpár a nyitott udvart egy zseniális megoldással utcává alakította. Így született meg az Anker köz. Ez volt az első ilyen megoldás Budapesten.

Az Anker-palota építése 1908 októberében kezdődött meg. Az alapozásnál elsők között alkalmazták az ekkor még újdonságnak számító vasbeton szerkezetet. A munkák 1910. áprilisáig tartottak. Az épület nagyon megosztotta az akkori közönséget, s a közismert anekdota szerint, amikor Alpár Ignác felesége, Orth Antónia meglátta a kész épületet, így kiáltott fel: Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?

Annak ellenére, hogy építészetileg a két épület rész egyetlen egységet alkot, jelenleg az Anker köz 1-3. és a 2-4. jogilag két, önálló társasházként működik. Az Anker köz 1-3. zárt beépítésű épület, mely egyetlen háztömböt alkot. További házszámai Bajcsy-Zsilinszky út 1. ; Deák Ferenc tér 6. és Király utca 2. szám. Bajcsy-Zsilinszky úti homlokzata mindössze 1 méter, a Király utca 4. szám felőli pedig 5 méter széles. Az épület Anker közi íves szárnya kéttraktusos, középfőfalas rendszerű, míg a másik két udvari szárny egytraktusú, zárt függőfolyosós udvarral.
A Deák téri homlokzatot három torony díszíti. A középső torony járdaszinttől mért magassága 53 méter. A középső torony tetején sasok tartanak egy gömböt, minden bizonnyal a földgömböt. A torony két oldalán egy-egy nőalak látható, széttárt kezeikben az elmúlást jelképező homokórákkal.

A timpanon közepén található mélyedésben eredetileg egy anker, azaz horgony volt elhelyezve. A timpanon alatti ‘Élet és járadék AZ ANKER Biztosító Társaság’ felirat, halványan még ma is látható. Az oszlopsor alatti dombormű Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkája. Az alakok közötti minta az anker motívum.


A háborúban az épület találatot kapott, amely az Anker köz felőli épületrész III. és IV. emeletéből egy lefelé szűkülő trapéz alakú részt kiszakított. A károk helyreállítására az
50-es évek második felében került sor, de a sérülés nyomai részben még ma is láthatóak.

Az épület 1961-ben a metro építéshez kapcsolódva volt teljesen tatarozva, melynek során az Anker köz alatt is átnyúló pincéje födémét is megerősítették. Ez azonban az idők során olymértékben megrongálódott, hogy a területet az autó forgalom alól 2007-ben le kellett zárni. Az elmúlt 20 évben az épület állapota rohamosan romlott, mára már elérte az életveszélyes állapotot, amely elsősorban az ott elhaladó gyalogosokat veszélyezteti.
A teljes felújítás várható költsége elérheti a 500 millió forintot, amelyet a társasház közössége önerőből nem tud biztosítani.

Az Anker köz 2-ben működött 1910 és 1919 között a Galilei Kör. Hofi Géza 1968-tól haláláig lakott az Anker köz 1-ben.

A tornyok eredetileg nem kerültek hasznosításra, amolyan denevérvárként szolgáltak. Csak az 1980-as évek elején kapott lehetőséget három művész arra, hogy műtermet alakítsanak ki a tornyokban. Ma már csak a Király utcai saroktorony működik műteremként.

És most megint ugrunk egy kicsit vissza az időben. A Kohlmarkt elnevezést már elég kimerítően tárgyaltam ;-), azonban volt a térnek egy másik elnevezése is: Judenmarkt.

Az 1830-as években  a zsidóknak csak a „városfalakon” kívül lehetett letelepedni. S történt ekként, hogy a piacozni (főként akkor Óbuda területén letelepedett zsidóság) idejáró tagjai, egyszer csak rájöttek, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életük, ha a piac közelében laknának, s így alakul ki fokozatosan Pest legnagyobb zsidó közössége Erzsébetvárosban,
a Király utca környékén.

Újvásártér és környéke 18. sz. végén- J.F.Binder rézmetszete, részlet 1828Első hidunk, a Lánchíd 1849. évi átadásáig ugyanis nem volt olyan problémamentes a Dunán való átkelés. A korabeli képeken látható hídszerű alkalmatosság, a hajóhíd szolgálta ezt a célt, amely csónakokra, fából épített hídpályából állt, s Budáról a mai Ybl Miklós térről indult, hogy belefusson cca. a Deák Ferenc  = Nagy híd utcába.
Az év mintegy 8 hónapjában működött, s a fagyok beálltával elbontották, s ha hajókat kellett átengedni, azt mindkét oldalon mintegy 3 tagból álló rész kiemelésével oldották meg. Ez okozott némi fennakadást a  használatban, ám akik a hídtól távolabb laktak, azok számára eleve a csónakon történő átkelés volt a kézenfekvőbb opció.

Meglátva a lehetőséget az itt piacozó zsidókban, az 1800-as évek elején báró Orczy József özvegye megvette a később róla elnevezett ún. Orczy házat afféle „beszálló fogadó”, és bérház céljára. A házban előtte is működött fogadó, Angyali Királyhoz, később Angol Király néven, ez vált aztán a Király utca névadójává.

Az Orczy ház, amely akkoriban a szemben lévő Károly-kaszárnya (a mai fővárosi Városháza) után Pest leghosszabb épülete volt,  méreteit jellemző leírás szerint  142 lakás, 37 raktárhelyiség, több ezer akó bor befogadására alkalmas pince, mészárszék, két fürdő, két templom és még iskola is helyet kapott a falai között, mely hamarosan már a zsidó kereskedők céhházául szolgált. Európa gabonakereskedőinek zöme az itt található Orczy Kávéházban kötötte üzleteit, s 1856-ig ebben a házban voltak a nyersbőr vásárok.
Az Orczyak számítása bejött, állítólag óránként egy arany jövedelmet hozva a tulajdonosnak.

A ház jellegét, hangulatát érzékletesen adja vissza a két alábbi leírás.

A Király utcát megnyitó sok embert befogadó házban, ahol a gabonakereskedők irodái voltak, alul gabonabörzeként működött a boltíves kávécsarnok…
A deszkapadlós, öblös teremben a Zsidók Piarczán kifáradt kereskedők pihentek, vagy asztal mellett folytatták alkudozásaikat. A kávémérés kiváltsága az Orczy báróké volt. Természetesen nem a báróné állt a findzsák kihordásához. Kiadták árendába. Elébb Müller József, majd Finszter József bérlőknek.

A múlt század legelejétől „a pesti bor, nyersbőr, prém, szaru, korpa, gubacs, timsó, hamuzsír, toll, sziksó és a cserzőgubacs Zsidóbörzéje volt, egyben pedig
a vándorló falusi zsidó házitanítók, a Melamedek céhszerű Hebergája is”
(Bevilaqua-Borsody Béla)

Belőle rajzott ki a zsidóság a terézvárosi lelkésztemplomot övező szőlőskertekre
s majorokra. II. József türelmi rendeletéig csak nappal fordultak meg Pesten, éjjelre visszakocogtak Óbudára, máskülönben adót fizettek volna az éji szállásért s Pest akkor még igazán nem érte meg ezt a «kurtaksát». A poros, kietlen országút mentén (mert ez volt a Károly körút) külön városként fogadta be őket az Orczy-ház. A törzsek otthona s üzlete összeforrt a háromudvaros labirintban, mint a patricius családoké a Hanza-házakban. Két zsinagóga is belefért, egyikben németül, másikban «régi lengyel módra» imádkoztak, aztán lementek a kávéházba, dominóztak s eladták egymásnak a gyapjút, a bőrt, a tollat.
(Cs. Szabó László)

Az Orczy házban lakott a fiatal Vámbéry Ármin, a később világhírű orientalista, s itt talált szállást a Pestre feljövő Kiss József költő.

A házat 1936-ban lebontották, s itt tervezték az Erzsébetvároson átvezető Erzsébet sugárút megnyitását. Kiinduló pontján levő teret 1938-ban nevezték el Madáchról, s az azt közrefogó vörös klinkertéglás hatalmas árkádos háztömböt ugyanebben az évben Wälder Gyula műegyetemi tanár tervezte. (Balassagyarmatnál találkoztunk már a nevével !)

Az, hogy az Orczy ház lebontása után épült Madách házak megtartották ezt a hatalmas tömbszerű küllemüket, bizonyára összefügg azzal, hogy balanszot akartak képezni, az Újépület – Neugebäude – megépülése előtti, majd lebontását követően Pest legnagyobb épületének számító Károly kaszárnyával, a mai Budapest Fővárosi Önkormányzat és Városháza épülettömbjével.

Nevét III. Károly magyar királyról kapta, aki IV. Károly néven német-római császár, s az
a nápolyi király, aki a spanyol örökösödési háború idején a spanyol alkirályok és a Bourbon uralkodók közötti rövid átmeneti időszakot jegyezte! (Valamint ő Mária Terézia édesapja.)

Ennek az épületnek is hosszú és izgalmas története van. 1692-ben Széchenyi György esztergomi érsek végrendeletében alapítványt tesz sebesült és rokkant katonák kórházára és menhelyére. Az Invalidus ház alapkövét 1716-ban fektették le. A munkálatokba később bekapcsolódik az itáliai barokk építészeten iskolázott bécsi építőmester Anton Erhard Martinelli. (Ahh, innen hát a M. tér neve!)
A homlokzatot olyan szépre tervezte, hogy Mária Terézia később megjegyezte, hogy szebb mint saját bécsi palotája! Ki is érdemelte az invalidus palota nevet.

A Városháza utcára nyíló középső bejárata egyenesen a templomba vezetett, s a mai napig ennek a tornya az, ami időnként váratlanul felénk kacsint, ha nem megszokott szögekből vesszük szemügyre a látványt.

Gouba, romantika, historizmus P1130779

Az épületbe először II. József telepíti ( az invalidusok elköltöztetésével) katonáit, konkrétan a 3. gránátos zászlóaljat. Ekkor lett az Invalius házból Károly Kaszárnya.
1894-ben a katonai kincstár egy örökvételárért a fővárosra ruházta át az épületet, melyben kialakították a Központi Városházát.

Idevonatkozó hangulatkép Jókaitól:

Aztán következik az esteli harangszó, melynek hangját még nem nyelik el
a háromemeletes házak utcasorai, mint most. Csak a hazatérő társzekerek zörgése van még hátra.

Kilenc órakor megzendül a zapfenstreich. Tizenkét ezreddobos egy sorban végigmasírozik a Károly-kaszárnya előtti széles országúton, s veri a takarodót, melynek dobpergését az utcai fiatalság kíséri az ismeretes nótával: „Haza, haza, jó katona! Otthon vár a jó vacsora!”, vagy a másik variációt, ami sokkal elhihetőbb: „Kenyeret, kenyeret, kettőt, kettőt. Csontot, csontot, másfél fontot.”

Mindebből az épületből a Károly kőrút felől a legutolsó időkig mit sem lehetett látni, hiszen takarta az ún. bazársor. Atán megszületett a döntés ezek lebontásáról, és a helyén egy kultúrált, szép Városháza park kialakításáról.

 A Városháza parkot fölül (Samsung reklámos háznál) lezáró rész, a tűzoltóság házának tűzfalával, s a körút felé kinyitott Merlin színházi fronttal nemrég még így nézett ki:


Aztán kiírtak egy Színes Város pályázatot, ahol graffitiseket bíztak meg a nagy tűzfalak élénkítésével. Az elkészült művek 1-3 évig maradhatnak, s a graffitisek feladata azok gondozása is. Persze ez is azonnal mindenféle vitát váltott ki, mert annyira nem bízták rá
a dolgot graffitisek fantáziájára, hanem egy színes Vasarelli megjelenítést írtak elő. Ez már abban vitát indukált, hogy Vasarelli sem feltétlenül egy friss, mai időkről szoló művész, s azáltal, hogy nem a graffitis kreatívitásáról szól a festés, már döglött dolognak titulálták sokan. Én azon a véleményen vagyok, hogy még mindig szebb így, mint a fenti lepattant fal formában.


Az épület sarkán egyensúlyozó gömb glóbuszunkat (és esendőségét) hivatott ábrázolni, bicikliabroncsokból összerakva.

A Városháza park kialakításával együtemben került sor a Károly krt. villamos vágányainak felújítására, egy olyan elképzelés átültetésével, amit már évekkel korábban én Orleánsban megcsodáltam:

Gyep van telepítve a villamos sínek közé.

A nálunk megvalósult megoldás ettől egy kicsit eltér, de remélhetőleg tartósan tudunk majd benne gyönyörködni, az évek múlásával is.

Elkészült a Városháza park is, nem lett ugyan olyan grandiózus, mint hittük, de sajnos máris élvezhetetlenné vált az egyszerű városlakó, és a turisták számára. Birtokukba vették ugyanis a csövesek!

Nade itt legalább koncentráljunk a kellemesebb dolgokra.

A tér nevéhez hozzátartozik még, hogy a közterületek gyakori elnevezési szokásai szerint,
a téren korábban állt egyik (a “Két törökhöz” címzett Kemnitzer, majd Wodianer) ház homlokzatát díszítő, kezükben pajzsot tartó két török szobor után a Török tér elnevezés is gyakorlatban volt, illetve a téren álló templom után a (Vordere) Evangelische Kirche Platz elnevezést is használták. Mint a névhasználatból is kitűnhet, ez bizony még erősen a nyelvújítási mozgalmak előtti, habsburg hivatalos nyelvhasználat lenyomata.

1866-ban nevezték el a „haza bölcse” után Deák Ferenc  térnek, és ezt a nevet azóta is viseli.

Deák ekkor még élt, s gyakorlatilag 1854 óta, a szintén a róla elnevezett utca 1. számú házában, a nagy pesti árvíz után megépült Angol királynő szállodában lakott élete utolsó 15 évében. Kedves történetben emlékezik meg erről Cs. Szabó László, a Budapesti Miniatűrök c. írásában:

“Az 1838-as árvíz feldúlta a berendezést, de a pusztítást hamar rendbehozták
s mivelhogy akkor koronázták meg Viktóriát, a kávéházat s a fölötte levő szállót
az Angol Királynőhöz címezték. (Később a fia is lakta).

Mikor Deák az ötvenes években eladta Kehidát, ebben a szállóban vett ki két szobát. Az egyikbe gyalupadot s szerszámasztalt tétetett, hogy legyen ami mellett töprengjen a síri csöndbe süppedt országon. Nappalijában gyült össze a «honnmaradt magyar emigráció», itt mondta Salamon Ferencz tollába a husvéti cikket. Vörösmarty – akkor már rettentő rossz állapotban – a szálloda plüss karosszékéből hagyta rá feleségét, a Merengőt. Mindig hajnaltájt olvasott, délelőtt fogadta a sok idegbajos, csüggedt magyart, délután kijárt kedvenc állatkerti mackójához, amelyet ernyővégről etetett. Nagyon rakoncátlan szíve volt, nem is tudom, hogyan mert abban a szállodában egyedül aludni. A második emeletet úgy «csapta be», hogy az elsőn körüljárta a folyosót s a hátsó lépcsőn ment fel a másodikra. Tizenöt évig lakott benne, elköltözése előtt három évvel a Nagyhíd-utcát a nevére keresztelték.
A dicsőséget egykedvűen tudomásul vette: lakom a magam utcájában, de nem a magam házában, mondta. “

Ahogy az eddigi leírásokból is kiderült ez a tér csöppet sem unalmas történétéből, a városnak egy folytonosan élő és egyben változó szöglete ez, az egykori Kohlmarkt területe.

Túlélte a nagy gödör ásás sokkját is, amikor az  új Nemzeti Színház megváltoztatott helye miatt a kiásott alapok helyén évekig csak egy gödör tátongott itt. Ma már birtokba vették
a város fiataljai, és mindenféle alternatív, megújuló zenékkel fellépő együttesek, hangulatos szabadtéri és belső vendéglátó helyeit.


És itt volt az egyik színhelye a sok rajongót lázba hozó eseménynek,  amikor 2009. augusztus 29.-én először csatlakoztunk mi is, a minden évben a Michael Jackson születésének évfordulóján világszerte megrendezett flashmob mozgalomba. Nálunk hívják ezt örömtáncnak, táncos energiavillanásnak és villámcsődületnek.

Ahogy megszólalt a zene az addig csak lődörgő tömeg egy része megmozdult, s azonos koreográfiára eltáncolták  a Bit it-et, aztán ahogy vége lett, mintha mi sem történt volna azonnal szétoszlottak.

http://www.youtube.com/watch?v=Mm9hjj0kTEM&feature=related

P1650835 M. Jackson faA helyszín választásnak lehetett oka, hogy Jacko minden budapesti látogatásán a Le Méridien mögötti Kempinski szállóban szállt meg. Egykori ablakával szemben az Erzsébet téren, a rajongók egy fára hozzá kapcsolódó, rá emlékező emléktárgyakat helyeztek el, amelyet azóta Michael Jackson fájának neveznek.

De ahogy kezdtem a bemutatást, a teret tulajdonképpen csomóponttá a földalatt kiépített metro rendszere teszi.

Amit talán kevesen tudunk, hogy a kék metro vonalának itteni megállójában feltett díszítő csempéket Budapest testvérvárosa, Lisszabon ajándékozta a városnak 1996-ban, s João Vieira lisszaboni képzőművész alkotása. A betűk 10 versrészletet tartalmaznak a két nép rangos költőitől, egymás nyelvének fordításában. Tehát a magyar versek portugálul, a portugálok magyarul. Akit ennél több részlet érdekel róla, itt utána olvashat:  http://fovarosi.blog.hu/search?searchterm=bet%C5%B1csemp%C3%A9k&searchmode=OR

A metro állomások új designja igazán jól sikerült, egyet sajnálhatunk csak, hogy még mutatóban sem maradt a kisföldalatti régi, patinás kocsijaiból legalább egy nosztalgia járat forgalomban 😦

És befejezésül szerkesztettem Nektek egy “körpanorámát”.  A templom előtt állva jobbról- balra haladva adok egy-egy kiragadott részletet.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Városnézés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Budapesti mozaik – Deák tér 2 bejegyzéshez

  1. Ildi szerint:

    Mindig örömmel, és egyre nagyobb tisztelettel olvasom a blogot. Ennyi információt, képet összegyűjteni, és ilyen élvezetes formában tálalni… Le a kalappal! Ez a rész – budapesti születésű révén – különösen érdekes és tanulságos volt számomra. Régen sokat jártam erre, ma pedig igencsak meglepődtem a változásokon. Hiába. Másfelé járok ma már. Nagyon köszönöm! 🙂

  2. wendler lászló szerint:

    Üdvözlöm, érdekelne az Anker házban lévő gyógyszertár, annak oldalain lévő szobrok sorsa, története.

    • elismondom szerint:

      Hát sajnos ezzel nem tudom bővíteni ismeretei tárát, mert magam nem botlottam ilyen leírásba. Az az igazság, hogy én is csak személyes érdeklődésből, egy egy tematikus séta kapcsán kezdek blogbejegyzéseimbe, de kutatni egyik területet sem kutatom. Általában apró dolgokon indítok egy egy bejegyzést, s közben annyi további információba ütközöm, hogy -mint ez a Deák téri bejegyzés is- csak dagad az egész, hogy valahol és valamikor be kell fejezni. Esetleg ajánlom a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Budapest gyüjteményét! Üdvözlettel

  3. Emese66 szerint:

    Most jött szembe ez a kérés: http://olx.hu/hirdetes/piros-vetitos-gombot-keresek-megvetelre-ID1kvD9.html#13a621f398 Na nem azért mert művészi, hanem mert egy éra része volt… Mi lett a gömbökkel ? Meddig működtek ? Mire voltak jók ? Ha valamit tudna róluk… 🙂

  4. Visszajelzés: Az Egyetem tér elveszett háza | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s