Hundertwasser, Bécs

A hétvégén hirtelen felindulásból kirohantunk Bécsbe, és mint minden, amit felindulásból teszünk, magában hordja a hibázás lehetőségét. Mert elértük ugyan célpontunkat, de közvetlen közelében kihagytunk valamit, ami talán még fontosabb lett volna.

Évekig jártam ki hivatalos úton Bécsbe, s minden alkalommal megfogadtam, hogy hazafelé betérek az Uferen a Hundertwasser házba. Aztán valahogy sosem jött össze.

Így aztán, ahogy véletlenül rábukkantam egy program-füzetben, hogy Hundertwasser életmű kiállítás van a Kunst Hausban november 6.-ig, rögtön tudtam, most menni kell.

Hittem, mindent tudok, így fel sem készültem, ami mindig meg is bosszúlja magát. Itthon láttam a térképen, hogy van még egy – amiről 20 éve őrizgetek képeket a fiókomban – Hundertwasser ház, jószerivel légvonalban éppen mögötte parkoltunk le, csak egy keresztutcával lejjebb.

Na de legalább újra van egy okkal több, hogy Bécsbe kelljen menni.

De ezt még szombaton nem is sejtem, így boldogan ragadtatom el magam a     Hundertwasser-i homlokzat fényképezésével.

Hát, igen – unkonvencionális, izzó színek, játékosság. Szó szerint színfolt a többi ház visszafogott eleganciája mellett.

A ház eredetileg egy Thonet bútorgyár volt, amit 1989-ben kezdenek átalakítani múzeum céljára, az addigra már nemzetközi hírnevet szerzett művész műveinek kiállítási teréül.
A színes oszlopok tartotta előteret, több fény bebocsátásának céljából építik hozzá.

Az 1991-ben átadott ház, a Kunst Haus Wien magán hordja  a művész filozófiáját, és művészi elveit. Ezek között a legelső a “gottlose gerade Linie” – az Isten ellenes egyenes vonal – száműzése. Egész életében (1928-2000) kárhoztatta az egyenes vonalat, mint lélektelen, kreatívitás nélküli építészeti elemet, ami végletes megfogalmazásában pusztító hatású is.

Az ablakok körüli szabálytalan foltok a “Fensterrecht” (ablakjog) elméletének visszatükröződései, mely szerint mindenkinek joga van a saját ablaka körül a külső falat, ameddig a keze elér, lekaparni és befesteni. “Így már messziről láthatóvá válik, hogy ott egy ember él, aki különbözik szomszédjától.”

Hundertwasser harcos természetvédő és környezettudatos ember, aki meghonosította
a “Baummieter” fogalmát – intézményét házaiban. Ez a fát mint bérlőt identifikálja, amely a házból is nő kifelé az utcára, s a bérleti díjat azáltal fizeti, hogy tisztítja a levegőt, árnyékot ad, zajcsökkentő funkciót lát el, és mindenek előtt, élő zöldjével díszíti a homlokzatot.

A házai tetején ugyanezen okokból teraszos kiképzést létesít, amelyek növényekkel vannak beültetve. Fenti képek némelyikén ez is tetten érhető.

A bejáratnál mindjárt találkozunk egy másik, igazából erre a házra jellemző megoldásával, a hullámos talaj beépítésével, amelyről maga így nyilatkozik: “Az egyenetlen felületen való séta szimfóniává válik, a lábak melódiájává. Az egész embert lendületbe hozza.

Én nem tudom, mennyire látható ezeken a képeken, – félek, hogy nem igazán – de ez az előtér egy merő dűnés táj, lekövezve. A kiállító termekben a sarkok felhúzva mint valami képlékeny anyagnál, hogy véletlenül sincsenek éles sarkok, de bebútorozható felületek sem!

Ő egyébként hajlamos igen szélsőséges, vérmes megfogalmazásokra elméletei kapcsán, mint azt az életmű kiállítás több dokumentumán is láthattuk, olvashattuk. Minket sok minden inkább megmosolyogtatott, de nyílván egy művész észjárása az ún. normális emberétől el is kell térjen, különben nem születnének meg a nem hétköznapi művek sem.

Itt az egyenetlen talajjal kapcsolatos fejtegetései kapcsán pl. olyanokra ragadtatja magát, hogy  “ha a modern ember aszfaltozott és betonozott egyenes felületeken kényszerül járni, ahogy azt a designer irodák által ész nélkül alkalmazott egyenes vonalak megszabják, megfosztják az emberemlékezet óta természetes földi kötődésétől és talaj érintésétől, amely nélkül emberi mivoltának egy része elkorcsosul, s ez katasztrófális következményekkel jár a pszichére, a lelki egyensúlyára, a jó közérzetére és egészségére.”

Mi már valószínüleg teljesen elkorcsosultunk, mert nagyon figyeltünk rá, hogy ki ne ficamítsuk a bokánkat ezen a melódikus talajon.

A fenti szökőkútnál ugyan még le is fényképezkedtünk, de arra nem emlékszem, hogy észleltük volna, hogy a víz benne spirálisan, és felfelé folyik!

Ez a spirális (no és a hagyma mint forma, vagy vonalvezetés) nagyon az önkifejezésévé vált. A spirált, mint az élet körforgásának szimbólumát tekinti, s 1953 óta alkalmazza sűrűn képein és festményein.

A kiállítás, azon túl, hogy az életútjába nyújt betekintést az épület 4 emeletén keresztül, elsősorban képeivel ismertet meg. Fényképezni itt már nem lehetett, ezért merítek a prospektusokból, meg néhány, a neten megtalált képből.

A képeit (először) látva, kétféle érzés kerített hatalmába. Olyanok, mint egy óvodás festményei. Ezért egy művészettörténész biztosan leszúrna itt rögvest, de az én viszonyulásom sajnos korunk művészetéhez elég bajos. Az előttem abszolút tekintélynek örvendő Virág Judit, akin keresztül váltam igazán képtár és tárlat látogatóvá, sem tudja “megetetni” velem, hogy pl. egy Gyarmathy Tihamér csupa mértani alakzatból álló képei mitől lennének hatalmas, világrengető művek. Akkor mondjuk már Hundertwasser is emészthetőbb.

S amit viszont kifejezetten üdítőnek találtam nála (eltekintve az ábrázolni kívánt tartalomtól), azok a fantasztikus, kötöttség nélküli, vibrálóan élénk, de nem bántó színei voltak, időnként ornamentikus betétekkel emelve, melyek metáll színekben sziporkáztak. Nem egynél megállapítottam, hogy szívesen elnézegetném itthon is a falamon, pedig van egy két nagyobb név, akit nem tudnék elviselni a környezetemben. Valahogy belső mosolyra, felszabadult nevetésre hangolnak.

Egy életrajz írójának a következtetése szerint, ezek a gyermeki ártatlanságot, életörömöt sugárzó képei egyfajta kitörést jelentenek nála, a nagyon is szomorú gyermekkorból.
Apja 1 éves korában meghal, zsidó édesanyja pedig,  igen szegény körülmények között neveli, miközben a második világháború éveiben valmennyi rokonuk megsemmisítő lágerekben veszti életét.

Lehet, hogy innen is van a hatalmas utazási láz és a mindenféle erős önkifejezési, többnyire provokatív megnyílvánulása. Én sok mindennel nem tudtam azonosulni életművéből, de annál jobban szeretem épületeit. Az érdeklődők számára készítek is egy összeállítást ezekből a következő bejegyzésemben.

A Kunst Haus belsejében a lépcsőházban állt módomban még fotót készíteni, illetve kinéztünk a kis kávézó mellett nyíló kertbe is.

Mi bolondos hangulatban hagytuk el a házat, s még vidáman átsétáltunk az Ufer felöli oldalához épített diadalkapu alatt:

S mondhatjuk, hogy így a véletlen folytán belebotlottunk, az itt egy csomóban található 3 Hundertwasser műből a másodikba, a Weissbergerlände pavillonjába. Ez a kis hajókikötő szolgálja a látogatókat, akik Bécsbe éppen Hundertwasser építészeti műveinek megtekintésére a vízen érkeznek.

A jellegzetes, kuglit formázó oszlopaival szemben parkoltunk be érkezéskor, s jó, –
a múzeumra utaló jelnek találtuk.

Bárcsak elhelyeztek volna egy nyilat a balra felfelé mutató irányba is, hiszen ott helyezkedik el az első épület, amelyet Hundertwaser közösen tervezett Josef Krawina
bécsi építésszel, és  eleve lakóháznak készült (tulajdonosa Bécs városa), amihez később egy szomszédos autógumis műhelyből kialakított bevásárló ház jellegű, éttermekkel ellátott, amolyan kis faluközpontot, “village”-t csatlakoztattak.

Fotó: Gregor Semrad

 A kugli motívumot is itt használja először, hiszen a ház az ilyen nevű (Kegelstrasse 37-39) utca és a Löwengasse sarkán áll.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Ausztria, Művészet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Hundertwasser, Bécs bejegyzéshez

  1. Ildi szerint:

    Nagyon köszönöm az összeállítást! Érdekes és szórakoztató volt. Örülök, hogy megismerhettem a művészetét!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s