Hundertwasser a világban

Aki gyakrabban jár Bécsbe, már feltétlen találkozott azzal az épülettel,  amely hazafelé
az osztrák szakaszon az utolsó kiállási lehetőség étteremmel, kis üzlettel, s ami szintén Hundertwasser alkotás. Ez a Göttlesbrunn-i Raststätte jellegzetesen ívelt kék színű épülete, bejáratánál a stilizált kő oroszlánokkal.

1986-ban a bécsi Wiegand AG, autópálya éttermeinek felújítását határozta el, azzal az elképzeléssel, hogy azok épületei valami különleges formát kapjanak, ezzel is növelni kívánva a betérő vendégek számát. Mintegy 10 étterméből kettőn Hundertwasser dolgozott.
(Bár nagyon megtévesztő a Lindach-i épület, de az nem az ő műve, miként a bajor Illertali Raststätte sem, amelyet pedig az interneten több helyen ekként illetnek.)

Aztán megvette az egész hálózatot az olasz Autogrill konszern, s otrombán felhelyezte névjegyeit az épületek tetejére.

Az A2-es autópályán Bécstől Graz irányában haladva Bad Fischaunál van az, a visszafogott göttlesbrunninál sokkal inkább “hundertwasseres” megoldás, mely színes és organikus kialakítású együttesének kitűzött célja, hogy látogatói le tudják vetni a stresszt, amellyel útközben telítődhettek.

Fotó: Gregor Semrad

És itt már megkerülhetetlen, hogy ne szóljak a Hundertwasser – féle toilettekről.
Ez a terület is külön kiérdemelte a művész figyelmét. Azon túl, hogy hosszú küzdelmet folytatott az un. humusz képző toilettekért, ami egy kvázi pottyantós WC, lakóházakba is beépítve (azonban itt olyan ellenállásba ütközött, hogy a megvalósításról le kellett mondjon) – ezen helyiségeknél is rengeteg ötletet visz bele a díszítésbe, igen mozgalmas, színes felületeket képezve. Talán épp a Village alagsori mellékhelyiségeinek építése során jegyezték fel, hogy miután a kőművesek szabad kezet kaptak a csempék felrakásában, egy szemlén Hundertwasser kalapácsot ragadott és széttördelte a számára túl szabályos burkolatot, majd elégedetten távozott.

Minden esetre, ezeknél az atópályás pihenőknél tényleg extra élmény betoppanni ezekbe
a helységekbe – mert hisz biztos mindenkinek első útja ide vezet. Bad Fischauban nem csak a vidám színű, szabálytalan minták dobják fel a hangulatot, de a sarokba ültetett WC-s néni (egy ifjú művész alkotása) bumfordi alakja is.

Nem olyan, mintha egy vidámparkban járnánk?

További válogatás a témában:

Választott második hazájában, Új Zélandon pedig egyenest egy ilyen nyílvános WC-vel tett fel egy pici kis falut, Kawakawát a világtérképre, ahogy mondani szokták, mivel azóta a világ minden tájáról érkeznek ide látogatók egyetlen céllal, hogy felkeressék a Hundertwasser-i illemhelyet.

Az alábbi video klippen egy vígkedélyű turista ezt meg is örökítette:

http://www.youtube.com/watch?v=5_-PGEfbc8M

Az élet szükséges “apróságairól” most áttérnék a Hundertwasser-i életmű legkiterjedtebb alkotására, ahol megrendelő és művész szerencsésen találkoztak, és mondhatni mindkettőjüknek megvalósult élete nagy álma.

Hundertwasser már évtizedekkel korábban megtervezi, később maketten is elkészíti annak a Hügelwiesenlandnak (dombos, mezős vidék) a képét, ahol a házak teljesen beleolvadnak a tájba, tetejükön utak és mezők vonulnak keresztül, anélkül, hogy felülről nézve az épületek akár csak sejthetők is lennének.

Aztán jön egy másik álmodó, Ing.Robert Rogner, aki az ideális hotel – termálfürdő és wellness centrumot szeretné megépíteni, különleges adottságokkal.

4 év alatt készül el az ausztriai Steiermark Blumauban a 40 ha területet magába foglaló szálloda – termálfürdő – szauna – és speciális szabadidős berendezésekkel ellátott komplexum, 1600 m2  – t kitevő medence/víz felülettel. Az egész együttes egy fantasztikus kis falu, tökéletes összhangban a természettel. A 244 vendégágyas hotel Ausztria leggyakrabban kitüntetett szállodája lett, számtalan nemzetközi díjjal, környezetvédelmi elismeréssel. Benne van a világ 100 legjobb termálfürdője listában, s havi átlag 50 000    fürdővendégével a legtöbbet látogatott Hundertwasser építmények közé is tartozik.

De nem csak világi berendezkedések vállalták fel Hundertwasser rendhagyó építészeti jegyeit, egy bájos kis falusi templommal is dicsekedhet a hundertwassseri életmű.

Fotó: Gregor Semrad

Mint minden épületnek, ennek is megvan a maga története, amelyet én olyan lenyügözőnek találok, hogy  szeretném Veletek is megosztani.

1948 -ban kezdik el építeni Bärnbachban (Ausztria, Steiermarkt)
a templomot, azonban a háború utáni időszakban alig van finanszírozási lehetőség erre, s az építkezést igyekeznek olyan olcsón megoldani, amennyire csak lehetséges. Ennek aztán hamar kiütköznek a hátulütői, s a templom már a 60-as évek végére olyan silány állapotba kerül, hogy elhatátozzák teljes felújítását.

A bärnbachi papnak támad az az ötlete, miután Grazban megtekintett egy Hundertwasser kiállítást, hogy a felújítást rábízhatnák Hundertwasserra. Össze is jön a találkozás, Hundertwasser olyan lelkes, hogy honoráriumot sem kér, elkészíti elképzelésének modelljét, amit bemutatnak a bärnbachi polgároknak. A túlnyomó többség lelkesen fogadja, s ezután a plébánia hivatal tanácsa 1987-ben a tervek megvalósítása mellett dönt, amelyhez az egyházmegye  7,5 millió Schillinget bocsát rendelkezésre.

Igen ám, de a teljes kivitelezéshez még mindíg hiányzik 6 millió Schilling, s mindenki megmozdul: a plébánia-hivatal maga is hozzájárul, adományokból, gyűjtésekből, jótékonysági koncertekből, és önkéntesek munka felajánlásból lassan – lassan összegyűlik a szükséges összeg. Még Hundertwasser is felajánlja egy rézkarcát értékesítésre, hogy segítsen az elszánt kis közösségnek. Mindenki boldog: a bärnbachiak a ::.” szív és lélek nyereségének ” tartják, míg Hundertwasser nyilatkozata így szól:
Nagyon boldog vagyok, a legszebb ajándék, amit életemben kaptam, hogy ennek
a templomnak az alakításán közreműködhettem.

Fotó: Gregor Semrad

Az átalakítás nem csak a templomot érinti, de bevonja a mester az egységes arculatba
a lelkészi hivatalt és a környező egyéb épületeket is. A templom különlegessége, hogy körülötte 12 kaput állítottak fel, mindegyikén egy-egy vallás szimbóluma, ezzel teremtve egységet a különböző hitű emberek között.

Eddig bemutatott művei egy kivétellel mind Ausztriában keletkeztek. Mint oly sokszor előfordul azonban, mire Ausztria felismeri saját művészének értékeit, külföldön már nagyobb karriert futott be, elsősorban festményei révén. Olaszország, Franciaország első művészi terepe, mint ahogy első kiállításai is Párizsban, és Milánóban vannak.

Tanulmányutakon beutazza Marokkót, Tunéziát, Spanyolországot. Első művészeti díját 1959-ben San Paulóban kapja, melynek folyománya egy meghívás a Hamburgi Képzőművészeti Egyetemre vendégdocensként. (Botrányba fullad, megválnak tőle.)

1961-ben Japánban arat sikereket, ahonnan egy feleséget is magával hoz, a házasság 4 évig tart. A következő években Európában és USA-ban sorra nyílnak kiállításai. Közben művészetében egyre erősödik a morális megközelítés, közszerepléseket – ma performansznak mondanánk – vállal elméletei hirdetésére, mellyel nem egyszer sokkolja
a nyílvánosságot.

Minden esetre ez azért jó marketing eszköznek is bizonyult számára, ismertsége egyre nő,
s a 70-es évekre a 100 legjobban fizetett festő között jegyzik.

Sokasodnak megbízásai egyéb területekről is: tervez plakátokat, bélyegeket, könyvborítókat (pl. Brockhaus Enciklopédiának is), később telefonkártyákat, stb.

1973-ban egy kiállításra Új Zélandba utazik, ahol megtalálja magának a földi paradicsomot és ennek hatására később egy öreg tehenészeti farmot vesz a sziget egyik öblében.
455 hektáros földjén megvalósítja aztán minden természettudatos álmát a saját építésű, fűvel fedett tetejű, napkollektoros háztól, a humusz WC-ig és növényi víztisztító berendezésig, miközben elültet 60 ezer fát (itt a különböző források a nagyságrendekben eltérnek) farmján. Innentől világvándorlásai során, Bécs és Velence mellett Új Zéland is becsatlakozik tartósabb lakhelyei közé.

És ahol megfordul, megtaláljuk keze nyomát: ha mást nem, fát ültet – de tervez óvodától – falumúzeumig, gabonasilótól textil üzemig és környezettudatos állomásig mindent : gimnáziumot Wittenbergben, McDonalds házat Essenben, rákkórházat Grazban;
21. századi világórát Tokióban, piaci csarnokot Svájcban, borászatot az USA-ban.

Első építészeti megbízását (Hundertwasser-Krawina ház) követő 14 évben mintegy
50 építészeti projekten dolgozik, amelynek nagyjából a fele meg is valósul.

Alábbiakban egy áttekintés a megvalósult alkotásaiból:

Összeállítottam egy kis képi ízelítőt ezekről a helyekről, ahol fantáziadús színeivel
(és formáival) tervezi újra az előzőleg monokróm épületeket, illetve teremt új világot és formanyelvet egy egy nagyváros környezetébe.

2000. február 19.-én a Queen Elizabeth II. tengerjáró fedélzetén a Csendes óceán közepén álmában éri a halál, 71 éves korában. Kérése szerint új – zélandi telkén, a “Boldog halottak kertjében” temetik el, testét csak egy vászonba burkolva, 60 cm-rel a föld alá. Ma egy tulipánfa nő sírja felett, így biztosítva számára az örök életet, ahogy azt ő szerette volna.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s