Budapesti mozaik – Belvárosi kovácsoltvas műremekek 2.

Budapest,
 
mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…
 

A Falk Miksa utca egy különleges utca. Jó rajta sétálni és hagyni magad elzsongítani. Nagyon sok szép háza van, s ahogy a vezetőnk a kapuknál mondta, itt sem hasonlít egyik
a másikra, de ez mégsem rontja az összhatást. A körúthoz képest, ahol sokkal inkább az
ún. egyen-, vagy bérpaloták épültek, itt gazdag emberek építkeztek, s igényük volt rá,
hogy ez az épület küllemén is kifejeződjék.
Legalább akkora itt a tarkaság, mint az egymást követő műkereskedések, régiség boltok, galériák terén. A galériások utcája spontán szerveződött, és vált Budapest műkereskedelmének meghatározó, jellegzetes formációjává. Mindjárt, itt az elején van Virág Judit Galériája, aki folyamatosan ébren tudja tartani a képek iránt való érdeklődést jobbnál- jobb tárlataival, és mindig élményszámba menő vezetéseivel.
1992-és 2000 között egy másfajta nevezetesség is belengte a környéket: a mai Katona Galériában működött a Galéria 56, melyet a magyar származású Havadtoy Yoko Onoval vezetett, s galériájukban a legnevesebb amerikai kortárs művészek is megfordultak.
Igazán elemében az utcát az őszi galériák éjszakáján élheti át az ember, amikor van itt minden: a Magyar-Francia galériában harmonikaszóval párizsi sanzonok, tárlat vezetés
itt is – ott is, a Pintér Antik pincelabirintusának szédítő terei, s egy lenyűgöző szépségű művész világ általános vibrálása.
A következő kapu csodáig mi is újra megmerítkezünk az adódó látványban.

  

És egyszercsak “műsoron kívül” belebotlunk egy újabb kapu – szépségbe.
A vezetőnk is improvizál, szépnek találja, bár látszik, hogy ez nem illik az ő általa összeállított koncepcióba. Hiszen a saját válogatásában minden egyes kapu, akár a szobrok készültek, csupa kovácsoltvas egyéniség, semmi ismétlődő elem, mind egy-egy kézműves bravúr.

A Falk Miksa utca 18-20. szám előtt állunk, s az emléktábla tanúsága szerint Ferenczy Noémi (1890 – 1957), a magyar falikárpit művészet legnagyobb mestere lakott itt élete utolsó éveiben.

Hamar megvizsgáltatik a kapu alja, mert a tervezők nevét, ha egyáltalán, itt szokták feltűntetni. Schneider név találtatott, s amit a kapu magáról vall, az a sok ismétlődő negyedíves motívum ellenére a harmónikus kialakítás, különleges megoldással a középső körben. Kicsit tán szokatlan a felső rész nagy üressége, itt viszont az üvegezés példásan van megoldva. Sajnos már a korrózió erősen nyomot hagyott rajta, mivel a göcsörtök itt nem a megmunkálásból adódnak, hanem a lefestett rozsda kitüremkedései.

Mindjárt kapunk egy kis bevezetést a kapuk készítéseinek titkaiba is.

Forreideren, első megtekintett kapunk tervezőjén- és gyártóján kívül, a kivitelezők többnyire megterveztetik a készítendő kapukat, aztán esetlegesen azt átlényegítik saját stílusukra. Minden esetre, valamennyi kapu 1:1 arányú tervrajz alapján készül.
Először a vázat  gyártják le, amelynél természetesen alapvető fontosságú, hogy eredeti funkciójának megfeleljen (zárjon, nyisson).

Adott kapunknál, rákérdezve lehetséges értékére, Lehoczky úr  30 – 40 millióra taksálta
a művet, de ebben nincs benne az az eszmei érték, amivel a 100-110 éves kor miatt még kalkulálni kell.

Újra leszűrhető a tanulság: észre sem vesszük értékeinket, Budapest tele van ilyen, és ehhez hasonlatos tömény gyönyörűséggel, s mi már
a megszokás unalmával vonulunk el mellettük.

De megyünk is tovább.

És megérkezünk a következő kapunkhoz, amely ezúttal a Körmendi galéria, a magyar kortárs művészek galériája jellegzetes logója alatt, a Falk Miksa u. 7-ben helyezkedik el.

A ház 1905-ben, Vidor Emil tervei szerint épült, aki együtt dolgozott Hochmann József kovács-mesterrel. (Ugyanezzel a párossal majd még találkozunk az ún. Bedő háznál, a Magyar Szecesszió Háza épületénél.)

Ez már a negyedik kapunk túránk során, és noha mindannyian ugyanazon 10 éven belül készültek, teljességgel különböznek egymástól. A belváros egyértelműen csak profitált e változatosságból.

A gondos, minőségi munka lemérhető a levelek szép, egy darabból hajlított vonalán,
a virág díszek és csigák különböző méretű kialakításán. A kapu trébelése (pöttyözése) egy megmunkálási folyamat kifejezője, amely hol divatban volt, hol nem. A századforduló után még megjelenik az 50-es években is. Ez a rusztikus elem utalás a lemeztömb megmunkálására, amely a nyújtás során kalapácsolással éri el alakját.

Már csak pár ház van az utcából a Kossuth Lajos térig, azt még megmutatom Nektek, s
a következő kapukkal ismét új fejezetet nyitok.

Ez volt a páratlan oldal, vele szemben pedig ott van részben a Pintér Antik, s ugyanabban a házban isteni édességeket és delikát kreációkat kínáló Café Picard.

S zárásul az abszolút kedvencem, a különlegesen, félkörben középen behajló, hullámzó épület következik:

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Városnézés
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s