Budapesti mozaik – Belvárosi kovácsoltvas műremekek 3.

Budapest,
 
mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…
 

Budapest a XIX. század utolsó harmadában rohamos fejlődésnek indult. A gazdasági élethez kapcsolódó bankok, biztosítók palotáit vagy a kultúrális életet szolgáló épületeket ebben az időben emelték, s az egyházi építkezés is újra gyarapodott. De gomba módra szaporodtak a lakóépületek, köztük kiemelten az ún. bérpaloták, melyek első emeletén lakott többnyire a tulajdonos, a többit pedig kiadta.

A nagy építkezési lázban az épületek díszítése eleinte visszanyúlik korábbi stílusok formanyelvéhez, s megszületnek a különböző eklektikus alkotások, szorosan nyomában
a szecesszióval. A város növekedése együtt jár a mesteremberek, így a műlakatosok számának a növekedésével is. Néhány év alatt a lakatosok száma háromszorosára emelkedett, így az építési konjunktúrához elegendő mester is rendelkezésre állt.

Műlakatosok elsősorban az épületek kiegészítő elemeit, a vasrácsos kapukat, az erkély-, lépcső-, függőfolyosó- és lunettarácsokat készítették. Ezek az elemek, ahogy már eddig is utaltam rá, általában a homlokzati architektúrához alkalmazkodtak.

Az eklektikus formanyelv alkalmazása igen kedvezett a kovácsoltvas-művességnek.
A meggazdagodott polgárok lakóházai is „palazzo”-homlokzatot kaptak, elmúlt korok stílusainak dekoratív motívumai kerültek rájuk, köztük a művészi kovácsolással készült rácsok is. Erre nyújt kíváló példát következő állomásunk, a Báthori utca 4.sz. ház kapuja is.

Ez a kapu kissé rokokóba hajló, neobarokk stílust képvisel. Annak viszont igen szépen alkalmazza elemeit a domborított csipkés szélű levelek, csigavonalak, és alul az egymáson (szalagszerűen) átbújtatott pálcák rendszerén keresztül. Találunk rajta azonban egy részletet, ami ettől a stílustól eltérve, érdekes módon belekerült – a kapu felső részén található nagyívű indás levélkötegek azok. Ez utóbbi már a szecesszió formanyelvét idézi.

A kapu tervezője Lepter János, az ő műhelyében volt többek között előmunkás Forreider József. Sajnos a kapu állapota már nagyon leromlott, sürgős restaurációra szorulna. Kölönösen kiütközik ez az ún. rugdosó részen, amely minden kapunál a legjobban igénybeett alsó terület, s emiatt ezt gyakran készítik is rézlemezből. Itt már végeztek javító, rosszul kivitelezett betoldást a kapun, ami bántóan hat az eredeti míves munka mellett.

Az üvegezés ugyanakkor itt kifejezetten szép, a tartó szerkezet pontos takarásban van.

Sétánk során mi elsődlegesen a kapukra koncentráltunk, s ennek két oka is volt.
Egyrészt korunk folyománya, hogy ma már mindenki zárja a házak kapuit, s bejutás csak kulccsal, vagy a kapukód ismeretében lehetséges. Másrészt a kovácsoltvas díszműveknél általában a legdíszesebbek mindig a bejárati kapuk voltak, ám sok volt az alacsonyabb színvonalú, főleg a függőfolyosók rácsaira jellemző, tömegmunka is.

A következő (Alpár Ignác tervezte) házunknál, a túloldalon – Báthori u. 5. -egy kis trükkel sikerül bejutnunk belülre is, én mindenkire rábízom, ítélje meg maga, hogy tetszik. Előtte azonban nem tudok nem vetni egy ámuló pillantást a szemben, illetve amellett álló ház “palazzo” homlokzatára.

A Báthori u 5. sz. ház már ismét a szecesszió terméke, mint eddig látott legtöbb házunk.

A szecesszió hazánkban ugyan erősen népi ihletésű volt, ami szabadon ötvözte a növényi ornamentikát a népművészeti motivumokkal, de sok helyütt nem tudott ellenállni a
távol-kelet egzotikumát utánzó irányzatának, átvéve Japán, India, Afrika, Mezopotámia művészeti formakincsének díszeit. A maszkszerű domborítások a néger plasztikákra emlékeztetnek, az idegen madárformákon a távoli kultúrák hatása érződik, a vastag leveles indák az afrikai pálmát idézik, és a dél-tengeri szigetvilág díszes madarai megjelennek kapuinkon is. Bár jelenlegi kapunk fölött pávákat látunk, mely a szecesszió legelterjedtebb, legemblematikusabb állatfigurája. A motívum eredete, akárcsak a szecesszióé, Anglia volt.

A kovácsoltvas minták pedig engem itt nyűgöztek le a leginkább.

S itt elbúcsúzunk a Báthori utcától is, mert rögtön a ház sarkán befordulunk a Honvéd utcába, következő célpontunkhoz, a Bedő házhoz.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Városnézés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s