Budapesti mozaik – Mit is látnak Lechner Ödön madarai?

Budapest,

mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…



Mielőtt elhagynánk a Postatakarék épületét úgy érzem, tartozom még a környezet ábrázolásával.

Ha a madár perspektívából indulunk ki, sajnos uralja a látványt a Bank Center fekete négyszöge, teljesen elvonva a tekintetet minden másról, környezetéből bántóan kirívó színfoltjával.

Az épület ( Finta József – 1995) utcaszinten járva engem eddig nem zavart, mert önmagában, a maga modernségében még akár tetszetős is – de a színeiben megmaradhatott volna az alján is alkalmazott világos tónusnál. Szerintem – és madár szemmel.

Ha még emlékeztek az eredeti útvonalunkra, a Postatakarékpénztár épületéhez
a Batthyány örökmécsesnél lekanyarodva a Hold utcán haladva jutottunk el.

Az utca páratlan oldala gyakorlatilag leírható ezzel a képsorral:

    

Az utca elején, a lombok közt megbúvó háznak igen tetszett a homlokzata.

A vásárcsarnok pedig Pest századvégi urbanizációjának egyik pillanatát testesíti meg, mondhatnánk, hogy nagy idők, nagy tanúja.
Míg a reformkori, de még a kiegyezés utáni város arculatának is meghatározó szereplői a piacosok, és a nyüzsgő piaci élet, melyekről számtalan élénk leírás maradt fenn –
a 19. század végén elterjedő közegészségügyi szemlélet elsöpörte ezeknek a szereplőknek a jelentős részét, másokat pedig az 1890-es évek közepére felépülő vásárcsarnokok falai közé, vagy a bérházak földszintjének utcai kirakatai mögé kényszerített.

Narancsárusok, Fametszet- Vasárnapi újság 1874. április 26.

Klösz György fotóján az egykori Halpiacot látjuk a Duna utca sarkán, mely a régi Erzsébet híd építése előtti nagyszabású városrendezés következtében tűnt el. Ez akkortájt azt jelentette, hogy a Ferencesek tere templomától a Dunáig minden házat, teret, utcát lebontottak, megszüntettek.

De ugyancsak Klösz György fotón az egykori Újépület III. pavilonja mögött, piaci sokadalom látható a háttérben.

1891-ben határozta el a városi közgyűlés, hogy hét vásárcsarnokot építtet, s 1897. február 16-án öt vásárcsarnok (Központi Vásárcsarnok, Rákóczi téri, István – később Klauzál – téri, Hunyadi téri, Hold utcai Vásárcsarnok) kezdte meg a működését. Rendeltetésük ugyanúgy a piac, mint a közönség igényeinek a kiszolgálása volt, de már konszolidált,
a város fejlődése által megkövetelt körülmények között.

Hold u Vásárcsarnok 2013,03,19,

A piac csíkos sziluettjét láttuk bevillanni azon a fotón is, amely a kéttornyú bérpalota és az Amerikai Nagykövetség épülete közötti utcatorkolatból látszik.

Ezután következő modern épület, csakúgy mint a Postatakarékpénztár épülete, és ezzel éppen szemben, a Magyar Államkincstár háza.

Ehhez tapad az az érdekes épületegyüttes, amely újabban Hotel President néven szereplő négycsillagos luxusszállót (NATO biztonsági elvárásainak megfelelő Elnöki lakosztály, körpanorámás kilátóterasz étteremmel illetve helikopter leszálló pályával) takar szépen felújított portáljával.

A társaságból voltak, akiknek sikerült feljutni erre a körpanorámás teraszra, s káprázatos közelségből, és teljességben gyönyörködhettek Lechner Ödön zöld majolikás tetőzetében. Lám-lám, nem csak a madarak…

Az alacsonyabb épület díszítésében ismétlődő Dávid-csillag korábbi tulajdonosára utalhat, míg a kapuban elhelyezett emléktábla szerint Liszt gyakran tartózkodott baráti társaságban e házban.

Ahogy többször említettem, a Postatakarékpénztár épülete mellett, a Szabadság térre is átterjedő sarki épület az MNB monumentális eklektikus palotája. A banképületre kiírt pályázatot Alpár Ignác nyerte el, aki a legjelentősebb budapesti bankok tervezője volt.

Ez volt a bravúrosan, hét év leforgása alatt kiépült Szabadság tér utolsónak elkészült épülete, 1905. évben.  Amíg Lechner Ödön takarékpénztáránál elmondtuk, hogy akkoriban a legolcsóbban (600 ezer Korona ) megépült középületnek számított, az MNB épületénél
a tervbevett 3 milliós összeget mintegy 50 %-al túl is lépték, mivel 4,5 millióra jött ki
a bekerülés.

Az eredetileg az Osztrák – Magyar Bank székházaként emelt épület 1976 óta védett műemlék. A belső gazdag díszítést csak a bank honlapjáról levett bélyegképekkel tudom illusztrálni, mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide egy nyílt napon.

A külső díszek ugyan nem vetekedhetnek az épület belsejét jellemző gazdagsággal, de érdemes elidőzni a mesterségek és tudományok allegórikus domborművein, mely
fríz- szerűen végigvonul az egész épület első emeleti sávjában. Lehet ebben is gyönyörködni, különösen, ha a képre kattintva eredeti méretében nézzük.

A reliefeken ábrázolt jelenetek: ércolvasztás és nemesfémrudak öntése, pénzverés, papírpénzek metszése és sajtolása, papírpénzek rajzolása és jelzése, művészetek, tudomány és ötvösművészet, állattenyésztés – földművelés és ipar, főniciai-egyiptomi-arab-zsidó-kereskedelem, középkori bank, ércbányászat.

A dél-nyugati sarok beforduló élén maga Alpár Ignác szimbolizálja az építészetet, lábával egy trigliefes párkányra lépve.

S ezzel a képpel befordultunk a Szabadság tér keleti oldalára, ahol a következő épületek kapcsán óhatatlanul át is csúszok egy kis amerikai fejezetbe, tekintettel az Egyesült Államok itt található Nagykövetségére.
Nem tudom megítélni, hogy az épülettömb körüli, évek óta fennálló áthaladást lezáró rácsok csak egy lassan haladó építkezési terület torlaszai-e, vagy más céljuk van ezzel. Minden esetre az épület hátsó falával összenőtt Postatakarék felőli vége valóságos erődítmény jegyekkel rendelkezik, s mintha az egész kis Perczel Mór utcát fennhatóságuk alatt tartanák.

Az utcácska szemközti oldalán a lerobbantságában is gyönyörű, csupa csipke épület vonja magára a figyelmünket, s reménykedünk benne, hogy ugyanúgy sort kerítenek tatarozására, mint a szomszédos, szikrázóan megújult sarki ingatlannál.

De térjünk vissza a Szabadság tér felöli oldalra, ahol az MNB mellett álló épülettömb hajdani képét megőrizte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteménye:

A kép még 1902 előtt készülhetett, hisz akkor indul a bank építése, de itt még nyomát sem látjuk. Ma már egyebek mellett, a fenti kupolák hiányoznak, és bizony a jobboldali épület felújításért sikít, mint az a tegnapi – sajnos makacsul megült ködben készült – hiánypótló felvételemen látszik.

A mára kissé megkopott, Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula építészpáros tervezte jobboldali szecessziós épületet 1901-ben adták át megrendelőjének Kánitz Ignácnak, hogy itt megnyithassa nagyáruházát.

Mellette, a  11-es szám alatt Ullmann Gyula építész saját bérházának aljába egy kávéház, míg a 12. szám alatti nagyobb saroktelken 1900-ra a Kereskedelmi Csarnok Rt. költözött be.

Utóbbi ingatlanban 1935-óta az Egyesült Államok Követsége – majd 1966-tól mint Nagykövetség működik. Becslések szerint mai létszáma 350-500 fő között lehet.

A budapesti nagykövetséget 1921. december 26-án alapították. Korábban (1838. év óta)
a diplomáciai kapcsolatok az Osztrák–Magyar Monarchián keresztül zajlottak, az amerikai nagykövetség Bécsben volt.

Az első amerikai követ annak a Harry Hill Bandholtznak a nyomdokában érkezik Budapestre, aki 1919. augusztusától – 1920. februárjáig a magyarországi antant-misszió tagja, az amerikai katonai misszió vezetője volt, s aki 1919. október 5-i  cselekedetével írta be magát véglegesen a magyar történelembe.

Máris elmesélem, hogy mivel is érdemelte ki a Nagykövetség közelében, a téren felállított szobrát, ahhoz azonban kis előzményt is át kell ismételnünk a történelem lapjairól.

1918-ban az első világháborút elvesztő Osztrák–Magyar Monarchia összeomlott.
1918. október 31-én az őszirózsás forradalom az antant-párti, balliberális Károlyi Mihály grófot juttatta a miniszterelnöki székbe, aki Woodrow Wilson pacifizmusának engedve elrendelte a magyar hadsereg teljes leszerelését.

Ezenközben a románok, akik ügyesebben politizálva, 1916-ban az Antant oldalán léptek be az első világháborúba, a béketárgyalások megindulása előtt Erdély ürügyén területszerző politikába kezdtek.

 1918 decemberében benyomultak
a Maros vonaláig, amely az Antant által megállapított demarkációs vonalat képezte, majd semmibe véve a párizsi békekonferencián 1919 február 28.-án felrajzolt demilitarizált zónát
(l. térképen a szürke terület!)
tovább vonulnak a Tisza irányába.

A Vix jegyzékben megszabott elfogadhatatlan feltételek miatt Károlyi március 21.-én lemondott, és Kun Béla kommunista kormányzata vette át a hatalmat.

Zanzásítva: románok áttörik a magyar frontvonalat, Vix jegyzék ellenére is folytatják
az előnyomulást. A szövetségesek tanácsában mély visszatetszést váltott ki a románok a jóváhagyásuk nélküli hadművelete. A megszállt területen a polgári lakosság elleni atrocitások napirenden, s történészek megállapítása szerint a fehér terror áldozatainak 50%-a ekkor, a románok keze által halt meg. Adataink szerint az általuk kivégzett összesen 657 embernek a zöme a Kiskuság és Nagykunság területén élt.

1919. május 1-re a Tisza teljes keleti partját, 250 km hosszan ellenőrzésük alatt tartják.

Május 2-án a Kun-kormány békét kért.

A július 29-éről 30-ára virradó éjszakán a románok átlépték a Tiszát.
Augusztus 1.-én súlyos csaták Szolnok környékén, augusztus 2.-án Kun Béla távozik az országból, augusztus 3.-án a Magyar Vörös Hadsereg megszünt létezni.
Augusztus 4.-én a román katonaság megszállja Budapestet, a hadsereg parancsnoka főhadiszállását a Gellért szállóban rendezi be.

A románok rabolnak, fosztogatnak, rekvirálnak, önkényeskednek, sajtócenzúrát vezetnek be; megtorlások, és internáló táborok fémjelzik útjukat.

A teljes román megszállás okozta kárt 2.951.630.511 aranypengő értékre becsülték.
A készáru mellett a gyárak berendezéseit is elhurcolták, így pl. a csepeli
Weiss Manfréd Művekből 536 esztergapadot és 85 köszörülőgépet valamint
1646 tonna egyéb anyagot vittek el. Az üzem emiatt még 1921-ben is csak
az 1913-as termelési érték 1/4-ét tudta megtermelni.
A Szövetséges Misszió adatai szerint Magyarországról 1919 szeptember 24. -ig
1046 mozdonyt és 23.000 különféle vasúti kocsit hurcoltak el, nagyrészt megrakott állapotban. Magyarországon ekkor kevesebb mint 4500 vasúti kocsi maradt.

Magyarország románok általi  kifosztása mellett fontos szempont volt az is, hogy a román hadsereg magyarországi állomásoztatásával kész helyzetet lehetett teremteni a határok kérdésében.

Augusztus 5.-én (más források szerint augusztus 11.-én) Magyarország képviselőjének ultimátumot nyújtanak át, amelyben az ország vagyonának 30-50 százalékára jelentenek be igényt, s a válaszra 12 órás határidőt szabnak. Az ultimátum szerint  Magyarországnak minden hadianyagát át kell adnia, hadba kell szállnia Románia oldalán azért, hogy az megszerezhesse Jugoszláviától a Bánátot, sőt perszonálunióban Magyarország királya a román uralkodó lenne.

Clemenceau órákon belül értesült erről, s üzenetet küld a magyar kormánynak, hogy azonnali hatállyal egy szövetséges (angol-francia-olasz-amerikai) katonai bizottságot küld, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak.

Így érkezik augusztus 11-én reggel Bandholtz tábornok Budapestre. Többször is erélyesen fellépett a Magyarországot megszálló román katonaság önkényeskedése, a magyar nemzeti vagyon (gépek, vasúti szerelvények, állatok, mezőgazdasági termények) elhurcolása ellen. Legnevezetesebb tette az volt, amikor személyes közbelépésével megakadályozta, hogy
a románok kirabolják a Nemzeti Múzeumot és elszállítsák annak műkincseit.
Kortársak leírása szerint lovaglóostorával kergette ki a fosztogató román katonákat
a múzeum épületéből, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek nevében lepecsételtette.

Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy magyarországi tartózkodása során naplót vezetett, amelyet először 1933-ban adtak ki New Yorkban
(” An Undiplomatic Diary”), majd magyarra fordítva hazánkban
1993-ban:  “Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra ” címen.

“Ami személyemet illeti, úgy jöttem ide, hogy inkább hajlottam
a románok mentegetésére s eljárásuk enyhítésére. Ám megbotránkoztató viselkedésük, ellentétben minden nemzetközi joggal, illendőséggel és
emberi méltányossággal – a Magyar ügy támogatójává, védőjévé tettek.”

A napló azon kívül, hogy ezeknek a napoknak részletes leírását, s ezáltal egy korhű dokumentumot is ad, nagyon szórakoztató a vezérőrnagy – akit nem mellesleg az amerikai MP/katonai rendőrség atyjának is tartanak – szarkasztikus humora által.
Én minden esetre jókat mulattam, az interneten elérhető kivonatok olvasása közben.

Az ominózus október 5.-i incidensnél például így ír az ajtók lepecsételéséről:

“Mivel a románok és minden európai kedveli a gumibélyegzős eljárást, és mivel más nem állt a rendelkezésünkre, egy amerikai postacenzúrázó bélyegzőt használtunk fel ehhez, amellyel bejelöltünk minden pecsétet.”

Minden esetre kap is a magyaroktól hálából egy szobrot, amelyet Stróbl Alajos növendéke, Ligeti Miklós készít el, ki hírnevét leginkább a városligeti Anonymus szobor megalkotásával nyeri el, de részt vesz számos épület (Parlament, Adria Biztosító, Gresham-ház stb.) díszítőszobrászati munkáiban is. A Horváth kertben állt, lebontott Déryné szobrának kicsinyített herendi porcelánmásolatai azonban még ma is forgalomban vannak, sőt mintha a Krisztina krt-Alagút utca sarkán pár hete egy pillanatra a buszból ezt láttam volna felvillani egy installációban.
(Huhh utánanéztem, ott volt pont a Horváth kert!)

Na de vissza a tábornok szobrához. A szobor felállítása körül (1936) volt némi diplomáciai huzavona, mivel a románok kifogásolták, különös tekintettel arra, hogy kezében
a Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is ott volt.
Végül engedményként a szobor a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el.

A szobrot az 1940-es évek vége felé restaurálás címén eltávolították, s csak 1989 júliusában került vissza eredeti helyére, pár nappal Bush elnök történelmi látogatása előtt.

De hogy a fenti történetet is lezárjam, a román csapatokat 1920. márciusában vonták vissza teljességgel Magyarországról. Legnagyobb kiterjedésükben a Balaton környékének kivételével gyakorlatilag elfoglalták Magyarországot. Siófokon állomásozott ugyanis akkor az ország egyetlen nemzeti hadereje, mely Horthy Miklós vezetésével készült a hatalom átvételére. Miután november 14-én a román hadsereg kivonult Budáról is, nyomukban megérkeztek az első magyar tiszti különítmények. November 16-án reggel pedig ama bizonyos fehér lovon bevonult Horthy Miklós is. De ez már egy másik történet.

Két szoborról, illetve emlékműről kell még szólnom az Amerikai Nagykövetség kapcsán.

Én ugyan csak a Wikipédián láttam, de lehet, hogy éppen a lezárt részen belül helyezkedik el az a Carl Lutz emlékmű, amelyet az 1942-től 1945-ig, a második világháború végéig itt tevékenykedő alkonzul emlékére avattak fel 2006. december 13-án.

Miután Magyarország
1941. december 13-án, két nappal Pearl Harbor után hadat üzent az Egyesült Államoknak, a háború végéig megszüntek a diplomáciai kapcsolatok a két ország között.

A háború alatt a Szabadság tér 10-11-12. alatti épületen svájci zászló lobogott és Lutz irodája is ebben
az épületben kapott helyet.

A svájci diplomata semleges zászló alatti tevékenységével több mint
62 ezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól. Munkájával segített a hasonlóan gondolkodó, szintén semleges országból származó magyarországi diplomatáknak, így
a svéd Raoul Wallenbergnek és másoknak. Lutz egyre több és több épületet nyilváníttatott svájci felségterületnek, míg végül  Budapest szerte összesen 72 épületet védte diplomáciai mentesség.

Még szerencse, hogy így legalább tudomást szerezhetünk róla.

Azt már kevésbé tudom megérteni, hogy mi a csudát keres egy Ronald Reagan szobor (2011. június 29.) a Szabadság téren, a Parlament fennséges kupolájával a hátterében. Miközben József Attila legutóbbi ítélet szerint nem fér meg az országházi környezetben
és számos nagy magyar embernek egyáltalán nem jutott nemhogy emlékmű, de emléktábla sem.

Ronald Reagan szobra miatt átugrottam időben egy igen jelentős időszakot az Amerikai Nagykövetség és hazánk kapcsolatai viszonylatában, ami azonban a mai nemzedéknek talán az egyik legfontosabb emléke, s ez pedig Mindszenty bíborosnak, Magyarország utolsó hercegprímásának, Esztergom érsekének 15 évig tartó kényszerű itt tartózkodása volt.

Párkányi Raab Péter Mindszenty domborműve a Balassagyarmati nagytemplom falán

Mindszenty bíboros mindenkor az emberi jogok szószólója volt, ami miatt minden rezsimben viselte annak súlyos következményeit. Felemelte szavát a zsidóüldözések ellen csakúgy, mint a második világháború után a magyarországi svábok és a szlovákiai magyarok deportálása, illetve a kommunista rendszer egyházak elleni támadásai miatt. Előbbiért Szálasinál Sopronkőhidára, utóbbiért az Andrássy út 60-ba került, súlyos kínzásokat elszenvedve.

Cleveland, Mindszenty bíboros tér – Az 1956-os magyar forradalom szabadságharcosa

A koncepciós perben Mindszentyt életfogytig tartó fegyházra ítélték
(1949. február 8.), de betegsége és a nyugati nyomás miatt később házi őrizetbe került. Innen szabadult 1956. október 30-án.
Az 1956-os forradalom utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette hivatalukból a kollaboráns papokat.
1956. november 4-én a Parlamentből az amerikai követségre menekült.

Innentől Magyarországon az egyik kiemelt közellenséggé vált.

Mindszenty bíborosnak élete legaktívabb szakaszát követően kényszerű hallgatás lett
az osztályrésze. A követségi félrabságban annyit tehetett – és ezt meg is tette –, hogy szüntelenül ostromolta leveleivel az amerikai vezetést hazája sorsának megfordítása érdekében. Eközben folyamatosan írja Emlékiratait, (és Magyarország történelmét) aminek a sorsát nem érzi biztonságban halála esetén a követségen belül, hiszen
a diplomáciai szabályok értelmében pl. magánszemélyeknek írt leveleit nem továbbították, visszajuttatták neki, s  az amerikaiak, az ő és saját diplomáciai mentességük védelmében, egyre inkább elszigetelték őt a külvilágtól.

E körüli bonyodalmak következtében végül Nixon elnök pápai segítséget kér, melynek hatására maga VI. Pál pápa volt, aki, diplomatái megrökönyödésére, szóba hozta
Péter János külügyminiszternek a Mindszenty-ügyet az 1971. április 16-án neki nyújtott kihallgatáson.

Végül 1971. szeptember 28-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően elhagyta Magyarországot, s a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és halálig ott élt.  Súlyosbodó betegsége miatt
a bécsi Irgalmasok Kórházában műtéti beavatkozást végeztek rajta, de az altatásból nem ébredt fel, 1975. május 6.-án ott meghalt.
Holttestét előbb Mariazellben, s 1991-ben az Esztergomi Bazilika altemplomában helyezték el.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Magyarország, Történelem, Városnézés
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Budapesti mozaik – Mit is látnak Lechner Ödön madarai? bejegyzéshez

  1. Nagy Zsolt szerint:

    Szeretném tudni, hogy volt a Szabadság tér (1935 )előtt az Amerikai Nagykövetség? 1935-től Egyesült Államok Követsége néven futhatott a mai épületben. Előtte mi működött benne és hogy került az USA tulajdonába?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s