Budapesti mozaik – Szabadság tér (4) – Templom és bankok sorfala

Budapest,

mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…



Kis ismétlés, archív fotókkal az eddig elhangzottakról…

és a most következőkről.

A tér déli oldala, noha kialakítása óta ez őrzött meg a legrégebbi, még Széchenyi idejében épült házakból néhányat, igen elüt a tér eddig megismert arculatától, felsorakoztatva
a bauhaus stílusjegyeitől kezdve, a modern építészeti elemekig mindent.
Foglalkoztatja is a tér déli lezárása, illetve esetenként a belvárossal való szerves összekapcsolás gondolata a város építőit a kezdetektől fogva.

A legközelebb a megvalósuláshoz az 1930. évben kiírt homlokzategyesítési pályázat volt, azonban ezt is elsodorta előbb a gazdasági világválság, majd a második világháború.
Erről a történetről az esélyes  pályázatok tervrajzaival gazdagon illusztrált, hallatlanul izgalmas beszámolót olvashatunk Jamrik Levente Falanszter nevű blogjában.

Én most ide csak a befutó, Hübner Tibor által jegyzett elgondolást ollózom be, a zsűri értékeléséből egy két mondatos kiemeléssel.

“Hübner Tibor a Sas utcát és a Bálvány ( = mai Október 6. utca) utcát áthidalta, miáltal a tér teljes hosszában nyugodt hatású, monumentális épületet emelt, melynek részletkiképzése semleges hatású….A tervezőnek sikerült egyszerű eszközökkel kiküszöbölni az aszimmetrikusan betorkoló utcákat és a Szabadság tér lezárására komoly, nyugodt hatású, jó tömegelosztású architektúrát nyújt. “

Hát, én valahogy nem bánom, hogy nem sikerült megvalósítani sem ezt, sem a többi, jellegében hasonlóan “birodalmi nagyságot sugárzó” alkotást, amelyek nálam leginkább
a szocialista tábor szovjet monumentális építészeti stílusát idézik.

Ami viszont megmaradt, a különböző korú – és történetű – házak, illetve építmények egymás-melletisége, minden összhang nélkül.

A tér Nádor utcai végétől elindulva, ami a házszámozás szerint is 1. számú épületet jelenti, a Meinig Artúr tervezte eredetihez képest, felismerhetetlenségig átalakított épületet láthatunk.

Rögtön ezután a következő ház újabb meglepetés, mivel gondolom velem együtt keveseknek tűnt fel, hogy a bérházak frontjától szinte semmiben el nem ütő épület,
egy templomot takar! Ehhez a megállapításhoz gondosabban kellene szemlélni, vagy felfelé is tekinteni, vagy mint magam is, egy belvárosi templomok túrán részt venni, ahol erre ráirányítják a figyelmet.

A templom a református egyház Hazatérés temploma nevű  intézménye, amit a trianoni trauma kapcsán hoztak létre, egy olyan épület átalakításával, amelynek elődje a szomszédos, 3. sz. épülettel azonos magasságú, klasszicista ház hatemeletesre bővítésével keletkezett. A torony a meg nem valósult Hübner féle terv visszatükröződése, a bérházba ágyazott templom kiegészítője.
Gyülekezete abból az elszakított országrészekből idetelepedett, mintegy 5500 református hívőből állt, akik a telket 1938-ban ajándékba kapván az államtól, közadakozásból felépíttette és 1940-ben – a kolozsvári visszacsatolás napján – templomát felszenteltette.
A templom történetében és személyiségei között igen sok nemes cselekedetet (bejáratánál emléktáblája van a zsidókat itt bújtatóknak) feljegyeztek, ami napjainkban sajnálatos módon ezzel a szellemiséggel szögesen ellentétes, erősen átpolitizált és szélsőséges megnyilatkozásairól ismert, ifj.Hegedűs Lóránt irányítása alatti társaság fő központjává vált.

A templombelső és az épületben található egyéb rendezvények célját szolgáló különféle termek kialakítása, berendezései és díszítései erős hangsúllyal kapcsolódnak Trianonhoz illetve a nemzeti jelleghez.
Hatalmas orgonája alatt, a szószék két oldalán történelmi magyar zászlósor, Szent István korától 1956-ig; a mennyezeti kazettákban a történelmi Magyarország 71 vármegyéjének címere, a festett üvegablakokban egy-egy városnak a címere, melyek közül a Budapestét kivéve, valamennyi ma országhatárainkon kívül helyezkedik el.

A pinceszinten levő színháztermet történelmi témájú, nagyméretű képek “díszitik”, ahol
a kép politikai üzenetére nyílvánvalóan nagyobb súly van fektetve, mint művészi értékeire.

A templom kijárata mellett jobbra, magyar szőttesekkel és magyaros faragásokkal díszített kápolna az egykori kormányzó, Horthy Miklós és családja kápolnájaként szolgált.

A szomszédos, 3. számú, kétszintes, timpanonos épület egykor Hild József tervei szerint épült, s itt működött 1846-1848 között Teleki Blanka nemzeti leánynevelő intézete, az első magyar nyelvű középiskola leányok részére. Legutóbbi időkben pedig 1980-99 között
a Rendőrségi Gyermekvédelemé, majd azóta a Tábori Lelkészi Szolgálat központja.

A mellette lévő, 4-es házszámú épületet 1810 – 1822 között építették, ugyancsak klasszicista stílusban. 1846-ban Pollack Ágoston tervei alapján zártudvaros, háromemeletes épületté bővítették, majd 1904-1905-ben ismételten átalakították, ezúttal eklektikus stílusban. A ház alsó, felújított része lényegében ezt a formát őrizte meg, miközben az utóbbi években luxusszállóvá és étteremmé átalakított házból csak a külső falait őrizték meg, továbbá megmagasították ezzel az eltérő jellegű, modern bővítménnyel.

Elképzelhető hogy ebben volt a tér első kávéházaként emlegetett Tivoli, melyet tulajdonosa Trettner János György 1883-ban átkeresztelt Nemzeti Kávéházra, s kirakván a magyar címert, magyar étlapot is szerkesztett.

Arról viszont feljegyzések élnek, hogy a következő, az 5. számú házban pedig bizonyos Kornfeld Samu kávéháza üzemelt, itt azonban az eredeti ház nem létezik, még nyomokban sem. Azt ugyanis, a mellette lévő 6. sz épülettel együtt, mint kétszintes ikerházat a  Bálvány utca és a Sas utca között, még Széchenyi Lajos építette 1855 környékén.

A helyükbe 1938/40-ben emelt, teljes tömböt átfogó épület a Pénzintézeti Központ, ma
az Unicredit Bank székháza műemléki védelem alatt áll. Annak idején robosztus, egysíkú tömbje heves ízlésvitákat váltott ki, ma már az építészeknek a Bauhaus letisztult példájaként tanítják. Kialakításánál szerepet játszott a még teljesen el nem vetett gondolat a tér egységes lezárásáról, egy ezen átfutó várostengely nyomvonala átvezetése mellett. Megvalósulás esetére a terv az volt, hogy az épület nyugati oldala ideiglenes jelleggel bármikor lebontható legyen, helyet adva az itt futó budapesti főutcának. Bejárata is éppen ezért nem a tér felé, hanem az utca felé nyílik.

Oldalán a monotonitást csökkentendő, kapott helyet Medgyessy Ferenc „Szüreti menet” reliefje.

A főbejárat melletti üvegtéglával borított falsíkok szögletében Széchenyi bustja, stílusosan a helyhez illő, tőle származó idézettel : ” A hitel híja szinte minden mozgást elakaszt

Ahogy eltűntek ezen a telken álló egykori építmények, ugyanígy nyoma sincs már a
Sas utca és a Korona (ma Hercegprímás utca) között épült háromszintes klasszicista bérháznak sem. Ma már ismeretlen okokból, a fenti 2. archív fotón még kivehető épületet 1908-ban az első szintig visszabontották, mielőtt végleg eltűnt volna a színről.
Helyén 1995 óta a Bank Center beton-gránit-márvány, fekete tetejű kubusa áll.

Bank Center P1260927 2013,03,19,

Bank Center P1260929 2013,03,19,

Kis játékos megoldás az épület közelében levő, napjaink technikájához szükséges, nem sok esztétikával bíró melléképítmények elrejtésére:

Hasonló megoldást láttam már a Mikszáth téren is, a mellett sem tudtam megörökítés nélkül elmenni.

Ami eddig kimaradt a felsorolásból, itt a bankok sora előtt vonuló kis sétatérnek a
gr. Széchenyiné gr. Seilern Crescentia platánfát ültető emlékkútjával szemben szimmetrikusan elhelyezett sztélé, mely az 1875-ben, az Újépület udvarán rendezett atlétikai versenynek állít emléket.

 És íly módon körbejárva a tér mind a 17 épületét nem maradt más hátra, mint pár hangulatot átadni arról a helyről, amely 2002 évi átrendezése után ma már leginkább a fővárosiak gondtalan kikapcsolódását hivatott szolgálni, a föld alá irányított autóparkolóival, játszótereivel, fűre lépni szabad térhasználatával. Ahol a politikai szimbólumokkal mit sem törődő kisfiú önfeledten fut vitorlázó repülője után, a kutyák az őszi ködben is változatlan lendülettel kergetik egymást, s a parkoló felett kávéját kortyoló elegáns úr vár partnerére Széchényi korabeli Limonadenhütte nevű pavilon nevének utótagját megőrző modern Hütte előtt.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Magyarország, Városnézés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s