Start 2012

Remélem mindenki szerencsésen szakította át a célszalagot a 2012-es évbe!

A meghitt ünnepek elmúltak, a beigli elfogyott, s az óévről, ha visszanézünk, bízom benne, hogy mindenkinél maradtak sikerek és nem felejthető szép emlékek is.

S hogy így legyen, magam részéről erre minden erőmből rá is szoktam segíteni, amely eseményekből születnek utólag itt lejegyzett élményeim, beszámolóim. Azután feszülten lesem, hogy vajon sikerült-e olvasóimnál visszhangra találni, s ezt az igen csekély direkt visszajelzés miatt, leginkább csak a beépített számláló statisztikai kimutatásainak értelmezésével állapíthatom meg.

Hát a mérleg ezt mutatja: 2010 május utolsó napjaiban indított blogomba eddig 175 bejegyzést készítettem, átlagosan 16 nyomtatási oldal terjedelemben. Ezekből természetesen túlsúlyban a képek vannak, bár nem tagadhatom, hogy kissé bőbeszédű vagyok.

Míg a kezdő tört évben cca. 6000 látogató fordult meg az oldalamon, a 2011. év a 42 ezres kattintási számával ezt meghétszerezte. Köszönöm mindenkinek a megtisztelő érdeklődését és figyelmét.

Szeretnék erre a bizalomra a jövőben is rászolgálni, s olvasóim kíváncsiságát továbbra is fenntartani. Első lépésben hozzálátok a belvárosi kovácsoltvas műremekek befejezésének, mert már annyi kitérőt tettem, hogy magam is kizökkentem a témából, de úgy érzem senkit nem foszthatok meg a még hátralevő 3 kapucsoda élményétől.

Mielőtt belekezdenék ebbe, kis bonbonként tálalnék – mindenféle összefüggés nélkül – egy részletet, a tavalyi évben elég központi helyen tárgyalt dr. Munthe könyvéből, amely eszmefuttatás belőle is csak úgy kiszakadt két Capri- vonatkozás között:

“A nők…Azzal hivalkodnak, hogy egyenlők vagyunk, pedig, szerencséjükre,
jól tudják, hogy ők mások. Ha olyanok lennének, mint mi, távolról sem szeretnék úgy őket. Nekem alapjában véve sokkal jobb a véleményem a nőkről, mint a férfiakról, csak ezt nem árulom el nekik. Sokkal bátrabbak, keményebben viselik el a szenvedést és halált, több bennük a könyörületesség, és kevesebb a hiúság. Az ösztönük általában biztosabban vezeti őket az életen át, mint bennünket az eszünk, s nem követnek el annyi bolondságot, mint mi.

A szerelem sokkal többet jelent a nőnek, mint a férfinak, neki mindent jelent. Ez nem is annyira az érzékek dolga, mint amennyire a férfi hiszi. A nő egy csúnya férfiúba is bele tud szeretni, öregemberbe is, ha az fel tudja ébreszteni a fantáziáját.
A férfi csak akkor szeret bele a nőbe, ha az felkelti szexuális ösztönét, amely a természet szándéka ellenére a modem férfinál túléli a szexuális képességet.
Éppen ezért a szerelemben nincs korhatár; Richelieu még nyolcvanévesen is ellenállhatatlan volt, pedig alig állt a lábán. Goethe pedig hetvenéves korában szeretett bele Ulrike von Lewetzowba.

A szerelem élete annyi, mint a virágé. A férfinál kimúlik a házasságban, az asszonynál sokszor tovább él, s végül átmegy valami tisztán anyai gyöngédségbe, amelyet álmai bukott hőse iránt érez. A nő nem tudja megérteni, hogy a férfi természettől fogva poligám. Meg lehet szelídíteni, betörni a mostani szociális erkölcs igájába, de elpusztíthatatlan ösztöne csak szunnyad. Ugyanolyan állat marad, amilyennek alkotója megteremtette, mindig kész, hogy a kelletlen megszakításra fütyülve,  folytassa megszokott tevékenységét.”

Ehhez már csak egy másik klasszikustól, G.B. Shawtól egy idézet: 

“Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.”  🙂

Kívánok Mindenkinek nagyon boldog új évet !

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: egyéb
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s