Budapesti mozaik – Hát mindent Széchenyitől kaptunk?

Budapest,

mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…



Alapvetően igen. Ha statisztikailag, a nagy számok törvényében szemlélem – a város minden nagyszabású közintézményét, előre vivő eszméjét, s az első nagyipari üzemeket
az ő fáradhatatlan munkálkodása segített megszületni a reform korban. Úgy jártam ezzel, mint a Budapesti Miniatűrökben Cs. Szabó László fiatalembere, aki éppen a csak érintőlegesen tárgyalt, Gresham palota mellett álló Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba

igyekezvén, ezen gondolatokban akad fenn:

A Bálvány ucca és Erzsébet tér sarkán lépett a Lipótvárosba. Alig tett pár lépést, ódon hangulat ereszkedett rá, mintha tisztes öregek közé került volna. A túlsó oldalon egy esőverte cégtábla hirdette, hogy a házban levő első hazai nap- és esernyőgyárat 1867-ben alapították. Először jutott eszébe – s a gondolat módfelett megzavarta, – hogy 1867-ben a kiegyezésen kívül egyebet is csináltak. “


Szóval így voltam én valahogy Széchenyivel. Egy pár jól megrögzült jelző, vagy frázis a
neve mellett, de annak tartalmán már fel sem merült, hogy elgondolkodjam. Ő már a mi életünkben szoborrá merevült, amely mögött nem látjuk az embert, aki hihetetlen ügybuzgalommal és kitartó szívóssággal dolgozik a nemzet polgárosításának nagyszerű tervén,

melynek megvalósulása az ő gazdag arisztokrata létét igazán nem befolyásolta, vagy lendítette előbbre. Sőt.

Miért tette hát, mi volt az a tűz, ami hajtotta?

Az az egyedülálló, őszinte és önzetlen hazaszeretet ami gyakorlatilag eggyé vált lényével,
s ami – cinikus, más értékrenddel bíró világunkban ma már fel sem fogható. Hihetetlen, ugye? Pedig hát ő képes volt bele is bolondulni abba, amikor úgy ítélte meg, hogy Kossuth és a forradalom rossz irányba viszik a nemzetet,

” Vér és vér mindenütt ! A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten.” s kifakad:
“Ó, az én füstbe ment életem!” 

Mert a sors borzasztó iróniája, – írja Kecskeméthy Aurél, utolsó éveinek egyik krónikása,- mely a legnemesb, a leghatalmasabb szellemek egyikét, egy büszke nemzetnek legbüszkébb fiát, a “legnagyobb magyart” tébolydában hagyja elveszni.

Ha a nemzetnek csak kisujját sebezték is meg, annak fájdalma az ő velejéig hatolt. Döblingben végül 1860. április 8.-án húsvét (ismét egy húsvét !- l. Rákóczi) vasárnapjára virradóan eldördült az a pisztoly, mely véget vet gyötrelmes életének, ki magáról ekkor már vallotta: “szörnyű dolog az – önmagát túlélni“.
Hisz bevonulása a tébolydába 1848. szeptember elején lényegében valóban lezárt egy páratlan korszakot.

Falk Miksa, kora egyik legtekintélyesebb publicistája így fogalmaz: Széchenyi István gróf élete nagyszerű tragédia volt, s ily tragédiáknak nem lehet utójátéka; katasztrófával végződnek, beteljesültével ama föltartóztathatatlan sötét végzetnek, mely hiábavaló küzdés után végre megsemmisíti a hős erejét. Az így bekövetkezett tragikus vég nem mindig fizikai is egyszersmind, a test nem mindig egyszerre törik össze a lélekkel, hanem az ily, már pusztán csak fizikai lét
a kiégett vulkánhoz hasonlítható; emlékeztető jel, melyhez nagy események emléke kapcsolódik, sőt meglehet, hogy még tisztán emberi érdeklődést is kelthet, de nagyszerűségét elvesztette; az idill kezdődhetik, de a tragédiának vége!

Hiteles tanúi ennek a rövid, de nagyszerű pályának – sajátkezüleg írt levelei, amik ferdítés nélkül feltárják egy lázas tevékenységgel vezetett élet sűrű mindennapjait, s mögötte az embert, aki bámulatos munkabírással foglalkozott a nagy ügyekkel, és a kicsikkel egyaránt.

Prófétai szelleme társult a mindennapok legyűréséhez szükséges körültekintéssel, de nem volt híján a leleménynek sem. Az ügy érdekében száz húron játszott: logikus,
higgadt érvelés, hízelgés, meggyőzés, érzelmi ráhatás, nyomás gyakorlás, intrika.

A hízelkedés iskolapéldája:

Olykor meglepően nyilvánvaló ahogy levelén át manipulálja az ország legnagyobb emberét, a nádort – miközben az összes hivatalosan kívánatos udvariassági formát sem hagyja el a kellékek közül. (” …Felségednek mély alázattal javasolni, hogy éppen ideje volna Batthyány gróf őnagyméltóságát a lehető leghamarabb utasítani, hogy ….fejezze be a magyar színház ügyét. …némelyek közülök csak akkor lehetnek veszélyesek, ha ráérnek valamely tárgy felett gondolkozni.”)

Szemrebbenés nélkül földig hajol képletesen ha kell, máskor csak úgy csattan a levél végén a gróf aláírás. Lenyűgöző a stílusa: megszólításainál csak a zárósorai változatosabbak. Ennyi módját a búcsúzásnak én összességében sem olvastam eddigi életem során.

A levelezéséből kiragadott példákkal és mondatokkal szeretném renghagyó módon, rendhagyó alakját kicsit feleleveníteni.

A levelek, amikből idézek, zömében Pestet érintő terveiből származnak, s keletkezésük arra a 26 évre esik, amelyet maga
a gróf ilyen sommásan foglal össze, titkárának, Tasner Antalnak adott utasításában, 1848. január 25.-én:

“Vajon, vette-e azon levelet, melyben Önt kérem, hogy azon francia redactiónak, mely biographiámért annyit unszol, valamit válaszoljon. Mégis jó volna ezt tenni reflexion faite. Csak röviden, például: 1791; szeptember 21én született,
17 esztendeig katona volt, 26 évig pedig a politikai pályán izzad. Impulsust adott az Akadémiára, gőzhajókra, pesti Lánchídra etc., etc. 10-12 darab könyvet irt, közlekedési elnöknek neveztetett, most pozsonyi követ, vöröshimlős, lelke nyugodt, szemöldöke szerfelett nagy etc., etc. “

Már ebből sok jellemvonása látható. A stílust – ezt még látni fogjuk – mindig a címzetthez szabja. Tasnerrel, mint őt jól ismerő bizalmasával rövid, lényegretörő, és humoros.
Idegen szóhasználat bár lehet a kornak- és (arisztokrata) körnek is sajátja, de tudjuk róla, hogy több nyelven, mint pl. francia, angol, német –  otthonosan írt és beszélt. Leveleiben igen gyakori is egy – egy közhasználatú idézet beszúrása az adott nyelven, illetve szabadon vált a használandó nyelvek között, amikor például titkárát instruálja mely fordulatokkal járjon el a képviselendő ügyben. Mivel váltakozó helyszíneken tartózkodik, képviseletét adott helyen és esetben Tasner Antalra, esetleg másra bízza, ám semmit sem a véletlenre. Aprólékosan akkor is megadja a szempontokat.

Feltűnő, ahogy saját személyét, érdemeit kezeli. Semmi önglóriázás. Pedig – a világhálón elérhető különböző részletességű – életrajzai alapján kiemelhető:
a 17 katonai pályán eltöltött éve is sikeres volt. Már erre a pályára indítása is rendhagyó: korhatár előtt 17 évesen szülei úgy határoznak, hogy a Napóleon elleni háborúhoz igényelt családonkénti 1 fő helyett, mindhárom fiúkat adják, a legfiatalabb Istvánt is.
Már a rosszhírű győri csatában is – ahol rá nem vonatkoztatható a Petőfi sor “a sok hős láb, mely ott úgy futott”- kitünteti magát, s ott van a lipcsei csatatéren is. Mint katona sokfelé járt a világban, széles látókörre tesz szert.


Olvasva leveleinek töredék gyűjteményét, feltárul belőlük az az irtózatos befektetés – és itt elsősorban a munkára, fáradságra gondolok -, ami akárha csak a naponta gyönyörű kézírással, és választékos stílusban megírt levelek (merthogy nem a mobiltelefonok és
e-mailok korát éljük) mennyiségét, – és azok súlyos tartalmát tekintjük, elkápráztató.

Mert címszavakban is csak megemlítve amit létrehozott, vagy pályára segített, hosszú sort tesz ki, pedig biztos vagyok benne, hogy a lista nem teljes, de én ezekbe botlottam bele:

  • Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia)

34 éves -huszárkapitány-, amikor eme nagyhírű felajánlását teszi a Magyar Tudós Társaság (melyet az 1840-es évektől neveznek Tudományos Akadémiának) alapítására az
1825. november 6.-i országgyűlésen Pozsonyban.

A felsőbb jóváhagyás hosszú évekig elhúzódik – alapítás  törvénybe iktatása
1827. évben, az országgyűlés  XI. törvénycikkében
(A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) –,

melyet sorban követnek ügyrend és alapszabály készítési előkészületek, igazgatótanácsi ülés, elnökválasztás (= gr. Teleki József, alelnök Széchenyi), a Tudós Társaság tevékenységének állandó figyelemmel kísérése, önálló épület keresése, s addig is átmeneti helységek bérlése – amely feloldását csak az MTA önálló székházának 1865. évi átadása adja – s amit már Széchenyi nem ér meg.

S ő közben soha nem veszi le a kezét az ügyről, szünet nélkül levelez, egyengeti az utat, elsímít, problémákat old meg, gondoskodik.

És ez a menetrend szinte elmondható mindenről, amivel élete folyamán kapcsolatba kerül.

Az Akadémia első titkára  Döbrentei Gábor volt, 1865-tőArany János.

Könyvtárát első elnöke, gr. Teleki József 1827. évi adománya alapozta meg, mely 30000 kötetből állott. Ma az Akadémia könyvállománya 1,6 millió kötet. A könyvtár nyitására születtek Vörösmarty Mihály ihletett sorai, a Gondolatok a könyvtárban.

Álljon itt ebből néhány kiemelés tőlem:

  • Pesti Casinó (Nemzeti Casinó) – célja vele egy patrióta klub megteremtése, nemzeti összefogás elősegítése általa. Folyamatosan toborozza a tagokat hozzá, működtetéséhez tagdíjakat hajt be, helységeket szervez, berendez, eseményeket rendez.

  

“… Kegyelmes Úrhoz fordulok, valóságban semmi más okból nem teszem, hanem hogy a közjónak szolgáljak.” (Levél Reviczky Ádám –  főkancellár –  grófnak 1828.)

” Mi szükségesb, mint a Műhely, ha ez egyszer megrontva, és úgyszólván
a munkásnak szerszáma elbitorolva, miképp segíthet önmagán? A Casino magasb tekintetekben pedig nem egyéb, mint “Műhely”, a hazánkban oly számos teendőket véve számba…Kivált a kalmárokat kell előlegesen megdolgozni és
a városiakat. Man muss…
németre váltott szöveg fordítása: A Casinót bármi áron fenn kell tartani, mert mindaz, ami a nemesség stb. ideözönlését elősegíti, Pest város életbevágó érdeke/….

… a pocelain tányérokkal együtt tálakat is rendeltem! –tudniillik a kaszinónak.”(Levél Tasner Antalnak 1838.)

A pesti árvíz után írja: ...Der Werth der Häuser ist also wenn wir uns keine Illusionen machen wollen, gefallen…./ es jetzt der Moment wäre das Pfeffersche oder Nakoische oder sogar Ullmannsache Haus zu einem Casino zu kaufen /das Casino…wird zu dem Schwung der Nation am mächtigsten beitragen…/
=  A házak értéke tehát, ha nem akarunk illúziókat táplálni, csökkent…./most volna a megfelelő pillanat a Pfeffer- vagy Nákó-, vagy akár az Ullmann-féle házat a Casino számára megvenni../ a Casino a legnagyobb mértékben hozzá fog járulni a nemzet fellendüléséhez…
 (Levél Tasner Antalnak 1838.)

“….e sorokkal vagyok bátor felszólítani tisztelt Barátom, vennél a következő
6 esztendőben is részt Pesti Casino Társaságunkban. A részvényi díj az, amely vala, ti. 50 pengő forint évenként;…”
( Levél Apponyi György grófnak, 1835.)

  • Lóversenyakárcsak a kaszinónál, célja ezzel Pestet az ország politikai központjává tenni, miközben olyan események szinteréül választja, amely széles rétegek érdeklődését felkeltheti. Mellesleg ebből kinő az Állattenyésztő Egyesület, később Magyar Gazdasági Egyesület.

                      

“A Gazdasági Egyesület a versenyfuttatást – mi egy lesüllyedt lótenyésztés                                      fölemelésének elismert erős emelője….”

” ..ez a Gazdasági Egyesület….bárki bármit vessen is ellene, mégis megdönthetetlen igazság marad, hogy csak és kizárólag a tulajdon ápoltatik igaz szeretettel..” (Levél Pest város tanácsának, 1835.)

  •  Duna hajózhatóvá tétele a Fekete tengerig Erre a feladatra mint királyi biztost később ki is nevezik, 10 éven át magát nem kímélve dolgozik a feladaton. 

“Midőn Pestrűl elutazánk, egészségem gyenge vala; …. nekibocsátkoztam
a nehéz útnak, csupán azért, hogy egypár hónapot a közjó előmozdítása végett hazánknak feláldozzak.  …Sistov városátul fogva jött rám ezen hideg, mely
hat napokig csak kevés tűrhető pillanatokat engedett…. És ha a lélek halhatatlanságát nem hinném, Istenben nem bíznék, ennyi fullasztó kínokat nem tudnék tűrni. ….Tegyetek meg mindent, hogy Buda-Pest megszűnjön egy vak zsák lenni, s ennek elérése végett a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek nyitni kell.

Ha meghalnék,…örömest fogok kimúlni, és amennyire lehet minden morgás nélkül;

Csak erős lelkű és tiszta hazafiságra buzdítson ezen egy-két szó. Virágozzék és boldoguljon drága anyaföldünk! “ (Waldstein János grófnak 1830.)

Tegnap jöttem Orsovábul, minekutána minden jurisdictiókkal, Serbus, Török, Oláh, s Muskával magamat contactusba tettem. …Én megvagyok. Minap
közel voltam a másvilágoz. Közepette a Dunának…zátonyra hajíttatánk, melyen csaknem felfordulánk etc. etc.”
(Levél Lunkányi Jánosnak 1833.)

“Október 21-ki levelét tegnap vettem, éppen aznap, midőn tíz 24 órai fogság után a suppaneki vesztegházban testi szabadságomat ismét megnyerém.”
= A járványok megakadályozására volt szokásban, hogy az utazókat vesztegházban tartották megfigyelés alatt. (Levél Fáy Andrásnak 1834.)

  •  Lánchíd – később ennek nagyobb teret szeretnék szentelni, így most csak címszóként szerepeltetem.

  •  Gőzhajózás

Cs.kir. Fenség,  főméltóságú Főherceg!

Már több ízben bátor voltam kijelenteni, hogy a rám bízott…..sikeréhez kiváltképp a gőzhajózás kedvező fejlődése segítene,…. A mondott magánvállalkozás előnyös fejlődéséhez azonban mi sem járulna hathatósabban, mint a gőzhajók számára egy jó és biztos telelőhely…. kér(em) Felségedet az
Ó-Buda és az ó-budai sziget közötti Duna-ág telelőkikötővé képeztessék
,”
(Levél József nádornak 1835.)

  •  Óbudai hajókikötő, óbudai hajógyár

Nagyméltóságú m. kir. udvari Kamara !

“…a szóban forgó tárgyat mielőbb méltassa megtanácskozásra, mert egy biztos kikötő és telelőhely a Duna-hajózás javításához és kiterjesztéséhez úgyszólván conditio sine qua non./= elengedhetetlen feltétel/ Ámde elegendő partszélesség nélkül, hol hajók építhetők, javíthatók, szerszám- stb. raktárak létesíthetők, valamely kikötő nem tökéletes,,,,” (Levél a magyar udvari kamarának 1835.)

  •  Balatoni gőzhajózás Ezt is az ő buzgólkodása hozta létre.
    Sokáig az első és egyetlen balatoni gőzhajó a Kisfaludy volt, melynek hajótestét az Óbudai Hajógyárban építették. A hajó először 1846. szeptember 21-én,
    Széchényi 55. születésnapján hagyta el a balatonfüredi kikötőt. A hajó 300 férőhelyes utasszállító volt, I. osztályán ebédlő és könyvtár is helyet kapott.  

  •  Pesti kikötő, telelőhely (ez 9 év munka után kudarcba fulladt vállalkozása volt)-
    itt kicsit hosszabban idézek részleteket abból az 1837. évi kezdeményező levélből, ami ismét József nádornak lett címezve, de látszik belőle az a  minden körülményt figyelembe vevő józan – ám saját érdekeit is képviselő :
    alulírottaknak minden jogokkal, olcsó árért eladassanak” – hangvétel, amiről üzleti, vagy gazdasági írásai ismerszenek.

” …Duna hajózás további fejlődéséhez… a pesti Város-sziget… legalkalmasabb arra, hogy az imént említett jellegű központtá képeztessék…..

Mivel pedig a közjó előmozdítását célzó tervünk miatt túl nagy veszteséggel büntettetni nem kívánunk, az ésszerűség azt parancsolja, hogy a kikötőépítés esetleges teljes balsikerének esetére mégis némileg biztos alapra helyezkedjünk……

...Kérésünk, melyet Császári fenséged lábaihoz helyezünk, ezek szerint
a következő:

1. Császári Fenséged kegyeskedjék az iránt intézkedni, hogy a sziget,
a határcsárda és a telkek (a mellékelt térképen ábrázolva) Pest szabad királyi város részéről nekünk, alulírottaknak minden jogokkal, olcsó árért eladassanak.

2. Amennyiben az a 31000 frt. convencionális pénz, mi az egész mű megvalósitásához előirányzatként szükségesnek tartarik, magánjegyzések útján össze nem jőne, Fenséged kegyeskedjék 10 000 frt. convencionáIis pénzt, éspedig a kamatok kötelezettsége nélkül, a Duna-szabályozás pénztárából e célra előlegeztetni, mely összeget mi részletekben azokból a bevételekből törleszteni magunkat kötelezzük, melyek 5 percentet meghaladnak.
3. Hogy Fenséged minket, alulirottakat, kik Pesti Kikötő Társulat cim alatt óhajtunk megalakulni, legmagasabb pártfogásával örvendeztessen.
4. Hogy a tekintetes kir. országos építési főigazgatóságtól egy egyén kineveztessék, ki Lechner kir. hajózási felügyelő fővezetésével a vállalkozás technikai részét vezesse.
5. Hogy a Vidra kotró gőzhajót – ha másként magunkon segíteni nem tudnánk – ugyanúgy, miként az eddigelé Budánál kiváló szolgálatokat tett, a mondott vállalkozásban közreműködésre használni szabad legyen; és végül
6. Hogy az egész ügy lehető hamarosan valamilyen döntésre vitessék.

Az előny, melyet Pest városa számára határában ily központ alapítása jelentené, oly nagy, hogy ama tulajdonnak eladása, mely most évente convencionális pénzben még 281 frt. tiszta jövedelmet sem hoz, hanem inkább jelenlegi alakjában elárasztások folytán egyre inkább keskenyedik, talán nem volna túl nagy áldozat ez előny megszerzéséért, s mely másként, mint e módon aligha volna elérhető. (A többes szám Széchényi részéről nem királyi többes, hanem
7 aláírója volt a levélnek)

  • Budapesti Hajós Egylet – célja Pestnek plusz vonzerőt adni. Először evezősklubnak indul melynek fő célcsoportja az ifjúság lett volna, csakúgy mint a számukra kezdeményezett labdaháznak, gimnasztikai iskolának, amely utóbbiakat azonban
    nem tudta végig vinni.

Miután nagy kár, a felséges Budapest és tájéka közti Dunát élvezeti tekintetben a por kikerülése s az ifjúság testi kifejlése végett evezésre és vitorlázásra nem használni,…”(Aláírási felszólítás a budapesti Hajós Egyletre 1840.)

  •  Alagút – tervezését 1840-es években elkezdi, elnökletével alakul a Budapesti Tunnel Társaság. Azonban már nélküle, de elgondolásai szerint valósul meg 1853-57 között.

” A budai alagutat illetőleg számos ülésünk volt….jómagam és a báró (= Sina) is nem kívánunk tudni kísérletező mesterekről, hanem az ügy Ön általi irányítását kívánjuk. A részvények ára 10 sterling font egyenkint, és úgy mondják, hogy igen hasznot hajtó vállalkozás lesz…” ( Levél William Tierney Clarknak 1846. )

Ha az a boldogság jutna osztályrészemül, hogy megláthatnám a hidat,
az alagutat befejezve, és a csinos, nyilvános parknak kiképzett szigetet, és ezeken kívül még néhány vasútvonalat, melyek Magyarországot lakhatóvá, vagyis jobban mondva “értelmes” országgá tennék, ha mindezeket az Ön szíves közreműködésével megkaphatnám, valóban más óhajom nem volna.”

(Levél W. Tierney Clarknak 1846.)

  • Pesti Duna part feltöltése1847-ben István nádor felkérésére dolgozik a tárgyban,
    itt azonban a Városszépítő Bizottmány sokkal kisstílűbb terve lesz győzedelmes.

a kérdésben levő pesti Duna-part feltöltési tárgyában…tekintve a két szomszéd város árvíz elleni biztosítását, a minden haszon nélkül kidobandó költség megkímélését,…valamint Budapest esztétikai kifejlését…némi változtatásokat kellene tétetni..” (Levél István nádornak 1848.)

  •  Hengermalom – célja, hogy az ország gabona helyett liszttel kereskedjen, s ezzel
    a feldolgozott termék utáni nyereség itt kummulálódjon.
    Kapcsolt haszna: új munkalehetőségek teremtése a kiszolgáló szektorban: kőszénfejtés, molnárság, donga-készítés.
    Részvénytársasági formában felépül a József Hengermalom a Lipótvárosban. A malom 1841-től két hengeren, száraz lisztőrlési módszerrel napi 17 tonna lisztet állított elő – annyit, mint Pest-Buda hagyományos malmai együttesen. 30 lóerős gőzgépe felállításakor a legnagyobb volt az országban.

” Az őrlés költsége nagyon drága, de minthogy a liszt kinyerése jobb, mint bármely ez országban, s még tökéletesíthetnők a búza jobb megválasztásával,
és minthogy a malmok ebben az országban egészen özönvíz előttiek, tán sikerünk lesz…”
 ( Levél W. Tierney Clarknak 1842.)

Mellékelve bátorkodom …lába elé helyezni a József Hengermalom Társulat legújabb kérvényét….elkövettem azt a nagy hibát, hogy vállamra többet vettem, vagy tulajdonképpen rakni engedtem, mint amennyit hordozni képes vagyok. Szándékom azonban tiszta, …” (Levél József nádornak 1846.)

”  A hengermalom napról napra hasznot hajtóbb vállalkozás…”
(Levél W. Tierney Clarknak 1846.)

  •  Pesti Vasöntő és Gépgyár – a malom létesítésével egyidejűleg a hozzá szükséges gépek javítására állítják fel kezdetben, ebből fejlődik ki az öntöde és gépgyártás –
    a forradalomban fegyvergyártásra állítják át.

Eddigelé még semmit sem intéztünk a pesti öntöde dolgában, mely a híd különféle tartozék darabjainak öntésére szolgálna. Nos, ha…tudnók számára rendkívüli tőkét találhatni, úgy 10 000 sterling font összeg körül, meg vagyok győződve, hogy …prosperálna.” (Levél W. Tierney Clarknak 1846.)

Ezen új iparágak beindításához külföldi szakemberek toborzásáról gondoskodik,
így kerülnek hazánkba pl. Svájcból Fehr Vilmos és Ganz Ábrahám, vagy Angliából
a hídépítők William Tirney Clark és Adam Clark.

Ganz Ábrahám első vasöntödéjének helyén működik ma az Öntödei Múzeum.

  •  Soproni Selyemtenyésztő Társaság – “.. azt hiszem, okkal-móddal s idővel éppen oly “selymesek” leendünk, mint már vagyunk “gyapjasak”.
    (Levél Mészáros Lázárnak, 1841.)
  •  Budapest, és polgáraA főváros Budapest elnevezése is az ő javaslata és munkálkodása eredménye volt! Világ című munkájában 1831-ben írja.

” ...nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év, sőt hónap múlva oly megszokottan és könnyen hangzanék, mint Bukarest; s így a két város egyesülne, mely most nem legjobb szemmel nézi egymást. ..mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, …hanem az ország szívében tartatnék.”

A Pesten lakás nem jelentette automatikusan a város polgára cím birtoklását, azt ki kellett érdemelni. Széchenyi elnyerte a rangot, amit a legkomolyabban vett, s büszkén jegyzi
a megfelelő helyeken így: Gróf Széchenyi István választott polgár.

 ” vallásos lelkiismeretességgel tartom szemem előtt eskümet, mit akkor tettem, amikor szerencsém volt tekintetes Pest városa polgárának választatni,  …. Mindennel, mit erőm enged, hozzájárulnom e város fejlődéséhez, szépüléséhez és ezzel felvirágzásához, valamint lakosainak jólétéhez és boldogulásához.”
(Levél Pest város tanácsának 1835.)

Pest s Buda magyar honunk szíve, én úgy hiszem, hogy azt ápolgatnom
fő kötelességem
” (Levél Felsőbüki Nagy Pálhoz 1830.)

Soha nem is szűnik Pest javára szorgoskodni, felemelni a szavát.
A pesti por és sár ellen írt munkájával a mellékelt karikatúrát is kiérdemli. A már többször említett Széchényi liget kialakítására
az Újépületnél is elsősorban ez sarkallja. Szélvihar esetén, ami
nem ritkaság az Alföld felől nyitott, és fák ill. erdőövezetek híján levő városban, olyan por lep el mindent és mindenkit a városban, hogy az bizony megkeseríti az itt élők s ide látogatók mindennapjait.

Kiveszi részét a magánház – építésekből is, de sokszor kezdeményezője, és jelentékeny részben teherviselője a város szépítését szolgáló középületek (Harmincadvám/ Új Bazár) létrehozásának, vagy újjáépítésének.
Szakadatlanul küzd a Duna partszakaszának is az esztétikusabbá tételében: régi, rozzant, raktárak, fatelepek, vámhivatalok stb. belvároson kívülre helyezésével, Duna kőparttal övezésért és szabályozásáért.
Mindenben megszólítva érzi magát, s azonnal tesz-vesz, cselekszik.

  • Különösen hosszasan dolgozik egy megfelelően reprezentatív Nemzeti Színház létrehozásáért is, amelynek a számára vásárolja eredetileg azt a telket, ahol most az Akadémia épülete áll. Apponyi Antal gróf párizsi követ útján 1835-ben megbízást ad
    a sikeres francia színháztervezőnek, Cicerinek egy pazar új színház terveinek elkészítésére, s tervezi a kivitelezéshez Pestre szerződtetését.

Azonban úgy látszik a Nemzeti Színház különösen hányattatott sorsa már fogantatásánál is magában hordta későbbi történetét. A város ellene szavaz, ők nem nemzeti, hanem magyar színházat akarnak, s nagy gyorsan bele is fognak az építésébe, a Grassalkovich herceg által adományozott ingyen telken, amely akkor Széchenyi szerint a város legrútabb helye volt:
a mai Múzeum krt/és Rákóczi út sarkán, a mai East-West Business Center helyén.
Ebből az időszakból (1835.) származnak titkárának írt jellemző sorai:

” Gr. Dessewffy Aurélnak írtam tegnap a színház dolga iránt. Közöltesse véle levelemet. S tegyetek valami hathatósan okosat! Mert másképp felzavarom a tenger fenekét.”

Ám ezúttal minden hiába volt. Noha Széchenyinek  sosem volt kedvére a megvalósult szűk, szegényes kerepesi úti Magyar Színház, de még így is anyagilag támogatja a nehézségekkel küszködő intézményt, s még Döblingből is,
1858-ban évi ezer pengő felajánlást tesz
a színháznak.

Ahogy más témában bár, de erre a helyzetre is illik ami Prónay Albert bárónak 1839-ben írt levelében megfogalmazódik:

Jólesik lelkemnek, miképp nagyobbnak tartasz, mintsem hogy törpe bosszúállásban lelhetném kéjemet! …Istenben remélem, ezentúl sem fogok annyira soha is elselejtesülni, miszerint egyesek el tudnák velem felejtetni
a községet, személyek a hon érdekét. “

  • Az 1848-as Első Felelős Magyar Kormányban közlekedés és közmunkaügyi miniszter

Erről itt most már tényleg nem írok, hisz leginkább ezt a részt ismeri mindenki, és sajnos úgy látom megint minden korláton túllépve hosszú voltam. Ezért aztán pont a legkedvesebb humoros idézeteimet nem szerkesztem ide bele – meglátjuk, sikerül-e a Lánchídról tömörebben írnom, s akkor esetleg ott még helyet kaphat.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Történelem
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s