Budapesti mozaik – A Margit híd díszkivilágítása

Budapest,

mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…



Az úgy volt, hogy elindultam egy kis jégzajlást fényképezni a Dunán. A Petőfi hídról gondoltam ezt megejteni.

Hát ezzel így meg is volnánk, és még a régi közraktárakra ráboruló szupermodern CET is meg lett örökítve.

A Nyugatinál volt egy programom esti 6 órás kezdéssel, s előtte még pont belefért a Margit hídon egy próba, hogy személyesen is elcsípjem a híd új esti kivilágítását, amiről arra lakó barátaim már épp eleget áradoztak.

Hát…egyik csodálatból a másikba, ámulatból az ájulásba estem. S úgy döntöttem ezt most ide felteszem túl sok kommentár nélkül, remélem a képek magukért beszélnek. Tudom, nem a fotóimról vagyok híres, de úgy gondolom, hogy még új lévén a dolog, bizonyára sokan nem láthatták, s ez részemről legyen egy kis gyors előleg.

Épp öntudatosan kocogtam a híd felé, amikor kis aprócska, bizonytalan fények kezdtek gyúlni.

Én már el voltam ragadtatva, s erre ping, arany diadémok ragyogtak fel a híd alsó ívein.

S sietek, hogy ezt minél közelebbről is megörökítsem, s aztán váratlanul újabb varázslat:

Fényfestés talán, de még a víz is kékebb lett tőle, s a színek ott kergetőztek hirtelen az esti folyóban!

Aztán nem tudom mikor, de a zöld eltűnt, s maradt a gyönyörű, meleg arany.

S visszafelelnek rá a Várhegy hasonlóan varázsos fényei.

De ez nálam az ajándékok napja.

Az Alexandra pódium negyedik emeleti termébe a Nyugati pályaudvar nem kevésbé elragadó látványa néz be folyamatosan. Filmvetítésre jöttem, s mivel ez nem egy hagyományos mozi, s sötét is van odakinn, így nincs elfüggönyözés, s nem állhatom meg, hogy időnként jobbra ne fordítsam a fejem. A fénylő kupolák s köztük a timpanon benéznek az ablakon – nézem a filmet, nézem a kupolákat. De gyönyörű város ez.

Sajnos azt az igazi látványt, ahogy a sötét teremből látszott, – minden ablakszelvényben mintegy karnyújtásnyira, egy egy hatalmas, csipkés kupola – nem tudtam levenni. Kárpótlásként adódott az ablakból kifele és lefele fényképezés – nem rossz, de nem ugyanaz.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: hidak, Magyarország, Városnézés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s