A kínai agyaghadsereg

Az a helyzet, hogy olyan sokáig elidőztem a kínai porcelángyártás titkainál és történelménél, hogy nem tudom megállni, hogy ezen nagy korszak előzményeként leírható agyagművesség hatalmas példájáról, a világ nyolcadik csodájaként is emlegetett,
1987-ben az UNESCO által a világörökség részévé avatott agyaghadseregről itt ne szóljak.

2200 évvel ezelőtt készült embernagyságú terakotta szobrok tömege, melyek Kína
első császárának, Qin Shihuang (i.e. 259-i.e.210 ) sírhelye mellé temetett hadserege agyagfiguráit ábrázolja, a puszta véletlen által került elő. 1974-ben egy kínai paraszt, kútfúrás közben bukkant az első figurára, amely nyomán megindult ásatások eddig három gödröt tártak fel, belsejükben mintegy hétezer katona és ló agyagszobra, s negyvenezernél is több, eredeti bronzfegyver kíséretében.

A lelet az egyiptomi piramisok, vagy az antik görög szobrok kultúrértékéhez mérhető csak.

A Qin királyság a kínai történelem első egyesített feudális birodalma.

Qin Shihuang tizenhárom évesen lett uralkodó, az akkor még hét különálló fejedelemségből álló kínai királyságok egyikében,
s hivatalosan 22 éves korában lépett trónra. Eredeti nevén Ying Zheng, ükapja erőszakos katonai politikáját folytatva, egymást követő gyors hadjáratok során meghódította mind a hat vetélytársa királyságát, s harmincnyolc éves korára (i.e. 221) uralma alatt tartotta az egész korabeli Kínát.

Egyeduralmát hangsúlyozandó az addigi “wang” címét (szokásos fordításban: király) a “huang-di”-ra cserélte, amely a császár kifejezést takarja. Megszületett Kína Első Császára.

Feltehetőleg nagysága megörökítésére és emlékművére építtette ezt a síremlékét, mely építése trónra lépésével elkezdődött – s haláláig, azaz 38 éven át tartott.
Feljegyzések szerint egyidejűleg három – négyszáz ezer, a legfőbb szakaszban 700.000 embert foglalkoztatott vele.
( S ekkor Kína lakossága még csak mintegy 20 millió főt számlált!)

Az agyaghadsereg felépítése és felállítása valószínűleg csak az ország egyesítése után kezdődött, s a munkálatok e fázisa nem tartott tíz évig.

A sír máig feltáratlan részét, a szóbeszéd szerint drágakőből kirakott csillagos égbolttal díszített kőkamrák, higannyal folyó patakok és aranyszobrocskák díszítik.
Annál meglepőbb, hogy míg ezek a mende-mondák ősidőktől fogva közszájon forogtak,
a mellé temetett hadseregről, feltárásáig még halvány utalást sem találtak sehol.
Máig nem világos, hogy ilyen nagyszabású munkálatok hogy maradhattak írott nyom nélkül.

A sír lelőhelye a Shaanxi tartományban található, melynek mai fővárosa Xi’an – a Wei folyó völgyében terül el. Xi’an környéke az i.sz. első évezred végéig a kínai civilizáció központja volt, mely több kínai uralkodóház fővárosának is helyt adott. Erre vonatkozó műemlékek garmadája található elszórva a környéken.

Az első császár palotája és fővárosa a mostanitól kissé északra, Xianyangban épült fel,
s a császár sírdombja és az agyaghadsereg innen kb. 15 km-re, egymás közelében található.

A sír mellé temetett hadsereg jelentése talán kicsit rokonságban van a mi őseink felfogásával is, hogy pl. a megölt ellenséget “szolgám leszel a másvilágon” szavakkal küldték át az öröklétbe. Más ismert ősi szokások szerint pedig, a királyi halottak mellé eltemették annak egész házanépét.

Az ókori Kínában tudhatóan szokás volt a holtak mellé összekötözött szalmakötegeket – emberfigurák durva mását – helyezni. Ezt később gondosan kifaragott, emberi formájú fabáboknak a sírba helyezése követte.

A császári sír jelenleg egy 76 méter magasságú (a Qin korban valószínűleg 120 m fölötti) dombból, és az azt körülkerítő fal és épületegyüttesből áll. A sírdombtól nem messze rejtették el az agyaghadsereget, melynek életnagyságú figuráinak kiégetése, méretük
és súlyuk miatt, a korabeli kerámiaipar csúcsteljesítménye lehetett.

Nemcsak rendkívül élethű egy-egy agyagfigura megformálása, de arckifejezésük is változatos, a bajuszuk formájától, a ruhájuk redőzéséig sokuk egészen egyedi darab.

A katonák rangjukat jellemző fövegben, tisztek karddal, gyalogos közkatonák páncélban, vagy anélkül, térdeplő íjászok az ábrázolt 14 különböző fajta figura egy-egy megjelenési formája.

Az egyes fegyvernembe sorolt katonák ruházata egységes, – fegyvereik: csákányok, lándzsák, íjak, szerszámíjak és kardok valódiak.

A kínai ókor általánosan elterjedt kézifegyvere a bronzból készült harci csákány volt. Támadáshoz rövidebb, védekezéshez hosszabb nyéllel használták. Néha lándzsaheggyel egybeszerelve is készítették. A Qin korban a fegyvereket szigorúan felügyelték, nyilvántartották, és rájuk vésték a raktárak azonosítóit.

A fegyvernek, vagy szerszámnak sokkal inkább megfelelő vas Kínában viszonylag későn jelent meg, és lassan terjedt. Az agyaghadsereg maradványai között is csupán 4 darab vasból készült pengét találtak a régészek.

A fából készült harci szekerek a királyi hatalom jelképei is voltak, ezekből harminc-egynéhány darab került elő. Fenntartásuk nagy költségeket emésztett fel: a lovak ellátása abrakkal, a felszerelés előteremtése, szíjgyártók, ácsok stb. Egy-egy királyságban max. tízezer harci szekér lehetett. Feljegyzések még azt is leírják, hogy a császár még a földek beszántásának irányát is megszabta, hogy azok ne keresztezhessék a bevetésre kerülő lovak és szekerek útját.

A harci szekerek a kor legerősebb fegyvernemét alkotó gyilkos szerkezetek voltak.
A szekereknek külön fegyverzetük nem volt, de a lovak úgy voltak idomítva, hogy az emberek közé rohanva patáikkal, és az ember nagyságú kerekekkel halálra gázolták és taposták az ellenséget.

Minden kocsin két harcos állt. A hajtó két kezét előrenyújtva a kantárokat tartja, a mellette álló, fegyverrel a kezében a kocsi korlátjára támaszkodva hárítja azokat, akik felkapaszkodnának.

A lovasság, mint fegyvernem a korai ókorban még nemigen létezett. A feszítőzabla,
a kengyel, és a merev nyereg még ismeretlenek voltak. A csatalovakat ezért csak a nehéz kocsik elé fogva tudták használni.

Az ábrázolt alakok minden bizonnyal eredetileg festettek voltak,
ez azonban a hosszú idő alatt lekopott róluk. A 2008. évben az AsiaCenter területén megrendezett szabadtéri kiállítás az eredeti szobrokról készített mintegy 300 db élethű másolat kiválogatásával került bemutatásra.

A helyszínen készített fotóillusztrációimhoz a tájékoztató adatokat az erre az alkalomra összeállított prospektusból merítettem, amelyben a szöveg Kiss János munkája volt.  Köszönet érte.

A lelőhelyek területén a feltárások még ma is tartanak, egyes nézetek szerint az eddig fellelt kincsek, sírmellékletek, agyagkatonák csupán töredékei Qin császár teljes hagyatékának.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Művészet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s