Genf, az ENSZ európai főhadiszállása

A város és agglomerációjában élők több mint egyharmada 168 nemzet polgára, s a Genf nemzetközi szerepvállalásával összefüggő tevékenységet végez.
Genf 192 ezer fős lakosságából pedig már 44% idegen nemzetiségű rezidens.
Ez nem is csoda, ha végignézzük azoknak a nemzetközi szervezeteknek a listáját amelyek genfi székhellyel rendelkeznek. Mai adatok szerint 375 ilyen intézmény működik itt,
a legkülönbözőbb területeken – kereskedelem, egészségügy, környezetvédelem, emberi jogok, telekommunikáció, atomenergia – hogy csak néhányat említsek.

(Az itt, és a későbbiekben idézett számok inkább a nagyságrendek érzékeltetésére szolgálnak, mivel ahány forrásból merítek – mind eltérnek egymástól, ami azonban erősen függ attól is, mikor zárták le az idézett anyagot, hisz ez egy élő, állandóan változó érték.)

Itt aztán el lehet veszni annak a sok rövidítésből összeálló betűszók tengerében, amelyek ezeket az intézményeket jelölik.

A fenti magas számban elsősorban nem kormányközi megállapodással létrejött szervezetek vannak, de az államközi nemzetközi szervezetekből is van itt 36, melyek leghíresebbje
az ENSZ európai központja, a new-yorki után a második legnagyobb ENSZ iroda a világon.

Az ENSZ 193 tagállamából 171 tart fenn Genfben állandó képviseletet, de lehetőség van
a nem tagállamok illetve egyéb szervezetek részvételére megfigyelőként is (pl. Szent Szék, Palesztina) az ENSZ munkájában. Az egyes ülésszakokra érkező nagyszámú delegáció elszállásolását 120 egyéb kategóriás hotel mellett 16 db ötcsillagos szálloda is szolgálja,
s az sem véletlen, hogy az egy lakosra jutó Michelin csillagos éttermek száma a világon itt
a legmagasabb.

Ahogy azt már érintettem, a székház eredetileg a Népszövetség megbízásából készült, s az 1926-ban kiírt pályázaton öt építész közösen nyerte el a feladatot, köztük a magyar
Vágó József.
(A többiek: az olasz Carlo Broggi, Julien Flegenheimer Svájcból,  és 2 francia –  Camille Lefèvre és Henri-Paul Nénot. Corbusier  is pályzott, de formai hiba miatt kizárták).
Ötük közös alkotása adja a magját annak a Nemzetek Palotájának, ahová a Népszövetség 1936-ban a szükké vált tóparti épületből immár egy 25000 négyzetmétert átfogó területre költözhetett.
A kor stílusára jellemző, erős monumentalitással kombinált art-deco épület költsége elérte a 35 millió frankot, míg a területet a svájci állam ingyen, – ameddig a szervezet fennáll, – örökös használatra odaajándékozta. (Ezáltal ez egyúttal nemzetközi területté változott.)

Ez a terület pedig nem más, mint az Ariana park, melyet tulajdonosa, Gustave Revilliod végrendeletileg Genf városára hagyott, a már megismert múzeummal és annak műtárgyaival együtt. Egyetlen kikötése volt az örökhagyónak, hogy szeretett pávái továbbra is szabadon járhassanak-kelhessenek a területen, s ezt a hagyományt azóta is őrzik.

Mi konkrétan a palota egyik nyitott erkélyajtajában kaptuk lencsevégre ezt az épületből,
a parkra kifelé tájékozódó madarat. A jelenleg látható pávák egyébként zömében Japán 1997. évi ajándékaként érkeztek, a többiek India állandó missziója gondoskodásából élnek kiváltságaik szerint, a szépen gondozott parkban.

Aztán az ENSZ palotát körbevevő, a korábbi századokban az előkelők néhány hétvégi rezidenciáját magába fogadó, a város nyugati határán magasodó hegyen létrejött az új, modern városrész. Itt települtek le zömében az egyre szaporodó nemzetközi intézmények, s azokhoz rendelt állandó missziók, valamint az azokat kiszolgáló személyzet.
Az egykor oly lakatlan terület ma nyüzsgő, soknyelvű, diplomatákkal és más hivatali személlyel benépesült méhkassá lényegült át.

A versaillesi kastély nagyságával vetekedő épület több bővítésen és átépítésen keresztül nyerte el a ma mintegy 600 méter hosszúságra terjedő tömbjét, ahol 34 konferencia terem és mintegy 2800 iroda található. A 34 konferencia terem egyidejűleg 9000 delegált, plusz az őket kiszolgáló személyzet befogadását biztosítja.

Évente 8000 fölötti az itt rendezett nemzetközi találkozók száma, melyből úgy 600
a nagyobb méretű. Így aztán, ha a hírekben azt hallod, hogy a Genfben megtartott tárgyalásokon…- biztosra veheted, hogy a konkrét helyszín az ENSZ palota volt.
Egyes termeibe a vezetett túrákon be lehet pillantani, de a beléptetés, akár egy reptéren, útlevéllel és kis karámokon át történik. Talán még valami papírt is ki kellett tölteni, erre már nem emlékszem kristálytisztán, de a fülkében az UN egyenruhás amerikai akcentusú fiúk kedvesek és barátságosak.

Rögtön a bejáratnál egy hatalmas tábla, az ENSZ felépítésének és kapcsolt szerveinek ábrájával.

Aztán itt a főbejárattól két irányban húzódik az 56 méter hosszú, 9 méter széles és 11 méter magas folyosó/előtér, amelynek hatalmas ablakain – egyikükben szemlélődött békésen a pávánk is – beömlő fény lélegzetelállítóvá teszi az egyébként is impozáns közlekedő teret. A Salle des Pas Perdus (= elveszett léptek hallja) elnevezésű hall ablakai a belső Court of Hounorra (tisztelet, dicsőség, becsület-udvara) néznek, amely egyben a legcsodásabb panorámát adja innen a Genfi tóra, s az azt körülölelő hegyekre.

És igen, itt középütt áll talán a leghíresebb genfi ENSZ jelkép, az armilláris éggömb aranylemezekkel borított bronz  remeke, amely az univerzum 65 különböző csillagjegy konstellációját mutatja 840 ezüstözött csillaggal.

A korábban a sarkcsillag irányába mutató tengely körül lassú  körforgást végző plasztikát (szobrász: az amerikai Paul Manship, öntötte és nemesfémmel bevonta az olasz Bruno Bearzy) 1939-ben a Woodrow Wilson Alapítvány ajándékozta, ezzel emlékezve az amerikai elnöknek a Népszövetség létrehozásában kifejtett munkájára.

Az ajándékozás időpontjában még, mint tudjuk, a Népszövetség Palotája volt az épület, melyet a szervezet megszüntetése kimondásakor valamennyi vagyontárgyával, berendezésével, könyvtárával és archívumával átadott az Egyesült Nemzetek újonnan alakult szövetségének. Gyakorlatilag az 1973. évi jelentősebb bővítése előtt, a régi épület ebből, az udvart kétoldalt körbeölelő tömbből állt.

Káprázatosak a parkban látható hatalmas, száz év fölötti fák, cédrusok, platánok, amerikai mammutfenyő különlegességek. Az alábbi cédrust 1832-ben ültették.

Visszatérve az épület fő közlekedési útvonalára, a Salle des Pas Perdus-ra, ahol mindenki megfordul, igyekezvén a régi épületből az újba, az irodákból a konferencia termekbe, s amely út az épület egyik végétől a másikig, figyelembe véve a folyosók kanyarulatait,
a szintváltásokat, egy kilométert ad ki. A hall elnevezésének történetéhez hozzátartozik, hogy a francia művésznő, Anne Carlu által eredetileg a párizsi Chaillot palota ilyen nevű részéhez készített két hatalmas szürrealista falidíszt – Háború és Béke címmel –
a művésznő férje ajándékozta az ENSZ-nek.

S ezzel máris érintettem egy olyan témát, amit az épület kapcsán feltétlen ki kell emelni.
Az épület ugyanis egy olyan művészeti kollekcióval rendelkezik, amely teljesen egyedülálló. A berendezésével együtt örökölt műtárgyak gyűjteménye ugyanis folyamatosan bővül
a béke iránt elkötelezett magánszemélyek és a tagországok hozzájárulásaként, illetve ajándékaként adott berendezési tárgyakkal, díszítő elemekkel.
Ez az élő múzeum a kortárs művektől az európai klasszikus ókori emlékekig, a népművészeti tárgyaktól a karikatúráig öleli fel a szobrokon, freskókon, ólomüvegablakokon, kárpitokon át festményekkel, rézkarcokkal a lehetséges alkotások minden formáját, térben – és időben hatalmas átfogással.

Az ENSZ így is azt kívánja kifejezni, hogy a művészet nem csak esztétikai értékei miatt fontos számára, hanem, hogy támogassa a szervezet egyik fő célját, az emberiség szolgálatát – a kultúrák teljes változatosságában.

Nemritkán időszakos kiállításoknak is helyet ad ez a kiváló adottságú folyosó,
de történelmének tán legjelesebb eseménye az volt, amikor a spanyol polgárháború idején, 1936 – 39 között, átmenetileg Goyatól – Velasquezig a Prado felbecsülhetetlen értékeinek nyújtott menedéket.

A hall közepénél kiképzett Assembly hallba, a komplexum legnagyobb termébe, az egykori Közgyűlések színhelyére a kétoldalt nyíló hatalmas bronzajtókon keresztül léphetünk.

A terem 2000 fő befogadására képes,
és 1937. évben tartotta itt első közgyűlését, sorszám szerint a 18.-at a Népszövetség. Ebben a teremben vált lehetővé elsőként
a szimultán tolmácsolás igénybevétele, mely a mai napon hat nyelven zajlik.

Napjainkban itt tartja rendszeres éves közgyűléseit a Világ Egészségügyi Szervezete,
a WHO és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, az ILO. Időnként helyet ad az ENSZ Legfőbb Közgyűlése tanácskozásainak is, melynek rendesen New York a házigazdája.

Az egész hatalmas épületben a fenti, Közgyűlési termen kívül, csak még egy, – a fenti ábrán a könyvtár/Library melletti jobbszélső – új épületben levő nagy konferencia teremben található állandó berendezési tárgyként az ENSZ jól ismert emblémája.

A túravezetőt követve a sokszor végtelennek tűnő folyosókon a már említett sokrétű adományokból megörökített két ellenkező pólusú világ: Vergilius és a múzsák, és
a Mennyek temploma:

A mi túránk nem érintette az épületben található, különböző nemzetek által berendezett,
s róluk elnevezett termeket, az ún. lounge-kat (társalgó), amelyekről interneten kellő betekintő anyag található. Én most ezekből a magyar loungeról található illusztrációt adnám tovább. A kicsi termet, amely most az elnök-vezérigazgató VIP vendégeinek várójaként szolgál, 1936-ban Szablya Frischauf Ferenc tervei alapján rendezték be,
a kor kiváló magyar képzőművészei nemzeti motívumokkal díszített munkáival.

Ugyanígy nem jártunk a régi épület hat szintes könyvtárában, mely a népszövetségi megnyitása, 1919. óta egyfolytában – beleértve a világháború éveit is – üzemel, s amely Európa egyik leggazdagabb bibliográfiai gyűjteménye, s több mint 1 millió kötetnyi az állománya a nemzetközi jog, nemzetközi kapcsolatok, gazdaság s egyéb szaktudományok témájában.

A legérdekesebb terem viszont, ahol jártunk, a Tanács ülésterme, amely éles kontrasztot képez az előcsarnoka gyéren berendezett hűvös eleganciájának.

A tanácsterem főbejárata fölötti hatalmas márvány dombormű Eric Gill angol szobrász alkotása (1938),  Az ember teremtése címet viseli, s inspirációját a Sixtus kápolna nyújtotta.

A terem közepén álló kék porcelán vázát az ENSZ fennállásának 50. jubileumára ajándékozta Japán 1995-ben. A váza, mely talapzatával együtt 2 méter magas, Yasuhiko Shirakata műve, Az élet kék bolygója címen. Az agyag és kerámia művességéről híres város, Tobe szülöttje alkotásába bevonta az iskolás gyermekeket is. A mű koncepciója: békében élni és tiszteletben tartani a környezetünket.

Az előtér nyugodt atmoszférája után szinte mellbe vág a Tanácsterem óaranyban úszó alaptónusán a hatalmas monokróm szépia festmények, igen mozgalmas látványa.

A nagyméretű freskónak látszó képek vászonra készültek, s az emberi haladást ábrázolják az egészség-gyógyítás, a tudományos – műszaki fejlődés, a remény, szabadság és béke jelenetein keresztül.
Mindezt a mennyezeten öt kolosszus-szerű dantei alak, az öt világrész megtestesítője egyesíti, a diadal mámorában összefonódó kezeikkel.
A festmények a spanyol kormány 1936. évi ajándéka, készítője a katalán José Maria Sert.

A művész, barátja Salvador Dalinak, kapcsolatba kerülvén a Nabis csoporttal, a párizsi Julian akadémián képezte magát. Legsikeresebb műveit a falfestészetben alkotta, melyek között a legismertebbek a Vic katedrális freskói, a spanyol polgárháborúban elpusztultak, de őt magát a spanyol festészeti tradíciók folytatójaként, a 20. század barokk mestereként is emlegetik.
Ismertebb művei még Párizs Városházáján, a Hotel de Villeben, a new-yorki Waldorf Astoriában, és a Rockefeller Centerben vannak. Ez utóbbiban az “American Progress” című művével helyettesítették a mexikói Diego Rivera – jelenet feldolgozva a remek Frida c. filmben! – nagy vihart kiváltott Homage to Lenin munkáját.

A teremben az eredeti tervek szerint, egy félkörösen felállított – emelvény nélküli –
fő asztalnál 21 személy foglalhatott helyet, mögöttük 5 hatalmas ablakkal, melyen át pompás kilátás kínálkozott a tóra és a Mont Blancra, a velük szemben helyet foglaló többi 500 embernek.

Az évek során a tanácstermet több ízben is átalakították, hogy megfeleljenek az itt tanácskozó testületek igényeinek, köztük a Biztonsági Tanácsénak, a Gazdasági- és Szociális Tanácsénak, és napjainkban a Leszerelési Értekezletekének.

Sok történelmi jelentőségű megállapodásnak volt színtere ez a terem, így például az 1991.évi Golf -, vagy másként Öbölháború lezárásának is.

Ezzel gyakorlatilag körbejártuk a Genf legtekintélyesebb kiterjedésű parkjának legfőbb látnivalóit.

Legközelebb bekukkantok veletek az Ariana park alatt, a Genfi tó partjára kifutó
Botanikus kert pompázatos növényei közé, amely nem mindennapi zöld csodák látványával ragadtatja el a betérőt, s újra egy kis gyöngyszemeként tárult fel ámuló szemeink előtt Genf rejtett csodáinak.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Svájc, Történelem
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s