Kőszegi séta Ottlikkal – belváros

Kőszeg egy gyönyörű kisváros.

Mégis a konkrét városnézést későbbre halasztom, mivel van Kőszegnek egy nagyon fontos “mellékszála”, ami miatt minden irodalom-kedvelőnek külön érdekes. Mondhatnám ami az extrawurst benne, ahogy a kifejezéssel sokszor találkozhatunk a könyvben, amire még sokszor fogok itt hivatkozni, ez Ottlik Géza: Iskola a határon című műve.

Mert ugyan a könyvben Ottlik csak kisvárosként emlegeti a várost, mégis leírásaiban olyan pontos topográfiáját adja, a helyszínek leírása olyan matematikai pontossággal – hogy Ottliknál maradjunk – történik, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy Kőszegről beszél.

Rendhagyó módon, erre a nyomkövető sétára szeretnélek elvinni először Benneteket.

Mégis, hogy azért egy kis hangulatot adjak a városhoz, néhány képet gyöngyszemeiről itt bevillantanék.

S itt, a Hősök kapuja, az egykori déli Alsó kaputorony helyén átbújva bukkanunk ki első konkrét célpontunkhoz,  Kőszeg ékszerdoboz szépségű terére, a Jurisics térre.

A pünkösdi hét áldásos napsütésében úszó terecske leghívogatóbb pontja, a Sgraffitós ház előtti napernyők alá húzódó pizzázó, éppen ama bizonyos érintett ház előtt található, amelyre később visszatérek. De előbb még elszédítenélek Benneteket is a tér bármely pontján előtáruló, megkapó látvánnyal.

 

“NON EST VOLENTIS, NEQUE CURRENTIS, SED MISERENTIS DEI.” Egy régi ház felirata volt ez a határszéli kisvárosban, ahol ezerkilencszázhuszonhárom őszén heted-magammal felvettek a katonai reáliskola második évfolyamába.

Ezzel a mondattal kezdődik Ottlik Géza regényének első része, mely címében is az idézet egy részét viseli: Non est volentis.

Az idézet pedig Szent Pál apostoltól származik, jelentése pedig: “Sem azé aki akarja, sem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené.”

A mondat, amely a négy részből álló regény még egy részének, a harmadiknak is címadója: Sem azé, aki fut – kulcsmondatnak is mondható a regény újabb keletű értelmezése szerint.

A sétánkat dr. Bokányi Péter irodalomtörténész fantasztikus vezetésével teljesítettük, s a következőkben többnyire az ő értelmezése szerinti könyv elemzést szeretném vissza- és továbbadni Ottlik fő művének életre keltett történéseivel, szereplőivel.

Közbevágólag egy kis személyes beismerés: én mikor először olvastam a könyvet, aképp summáztam, hogy a Pál utcai fiúk, illetve A legyek ura egy bizonyos keveréke, melyekből számomra az eredetiek mindenképp jobban tetszettek. Az első cselekményesebb, a második exotikusabb. Azóta még egy párhuzamot tudnék vonni, mégpedig Kertész Imre Sorstalanságával, hiszen mindkettő a kiszolgáltatott gyermek alkalmazkodását, túlélési stratégiáját jeleníti meg egy akceptálhatatlan rendszerben.

Aztán hazajöttem, s elolvastam újra a könyvet. Csodás élmény volt.

Részben, mert pontosan láttam magam előtt a helyszíneket, részben pedig azáltal, hogy így érettebb fejjel, s nem kis részben ezen séta hatására is, más olvasatot kapott nálam a könyv.

Ottlik Géza – 1923

Jobban felfogtam azt a lelkiállapotot, amelyet ezen apró gyermekek átéltek, midőn 10-11 éves fejjel bekerültek egy zárt intézménybe, ahol a parancsok és egyfajta felnőtt világ uralkodott, amiből nincs kiút, nincs ott a mama óvó karja, ölelése, ami életkoruk folytán még sokkal indokoltabb jussuk lenne. Magukra maradtak, s átmenet nélkül fel kellett nőni, át kellett venni azt az életformát és ritmust, ami egyikőjüknek sem volt sajátja, de sarkítva ez élet-halál, azaz a túlélésük kérdésévé vált – egy durva világban.

S teszi ezt Ottlik azzal a csendes, lassan sodró elbeszélési stílusban, amely mintegy zenéjét adja a folyamatnak, míg az olvasó saját bőrén érzi a kapca kellemetlen szúrását, a barátságtalan hajnalok kegyetlen csuklózását húszegynéhányszor a pocsolyába csobbanva, de a varázslatosan megindult hóesésben lassan eltemetkező fák, főallé és környezet pihe-puhaságát is.

Nézzük meg ezeket a gyermek arcokat a Petőfi Irodalmi Múzeun gyűjteményében fellelhető osztály-fotón! Ha jól tudom, ez a konfirmálásukkor, azaz az utolsó alsó reáltanodai évben, cca. 14 éves korukban készült közös felvétel. Ottlik a felső sorban, balról a második.

Gyerekek ezek, akik sárga csomagoló papírban, fél szerencsedió héjában, rajzszögekben csereberélik kincseiket, hivalkodnak értékeikkel, mint amilyen egy toll, a végébe aplikált kicsiny, nagyító alatti davosi képpel. Gyűjtőszenvedély éled bennük bármi iránt, ami szűk életterük között gyűjthető, mint például az évfolyamról-évfolyamra újra kiosztott és újrafelhasznált tankönyvek belső oldalára ragasztott hibajegyzék.

És akkor térjünk vissza dr. Bokányi Péter gondolatmenetéhez.

Nagyon sokan, és nagyon sokféle-képpen olvasták ezt a regényt: sokaknak a katonaiskola rajza, másoknak a zárt közösségek működését modelláló mű.

De egyre inkább gondolják sokan, hogy ez a boldogság regénye. Arról ír, hogy bármely körülmények között, és bármely körülmények dacára hogyan lehet megtalálni a boldogságot, illetve bizonyos körülmények között hogyan fogalmazódik át a boldogság fogalma.

Gondoljunk csak a lépcső példájára: ahol magad döntheted el, hogy jobb lábbal vagy bal lábbal lépjél, mert itt nincs vezényszó. Micsoda szabadság! A lépcsőház mindig is marad a boldogság egy helyszíne.

Pál apostol mondatának nincs alanya, tehát nem mondja meg, mi az a valami, amire Ottlik hősei törekednek.

Mégis, ha behelyettesítjük ezt a boldogság szót – az első rész ennek görcsös kereséséről szól, benne az egyre távolodó otthon képpel, az ártatlan gyermekkorral: ahol még hittek bennünk, hittünk magunkban.

A betörésük időszaka ez, amidőn az igazságtalanságok során át megtanulják, hogy
a parancsnak feltétlen, gondolkodás nélkül engedelmeskedjenek, s közben érzéketlenné, közönyössé kell váljanak. Ahogy Bébé értékeli itteni helyzetét: ez csak az ő látszat lénye,
ez átmeneti, de egyben döbbenten tapasztalja magán, hogy gyávává lett – noha a civil életben meghatározott helyzetekben, testi erejével feltétlen élt volna.

Medve Gábor kétségbeesett töprengéseiben is eljut idáig, hogy

ő a leggyávább és legnyomorultabb a világon. Persze azért az sem vitás, hogy senki sem különb nála. És milyen hát ő? Nemcsak, hogy nem esetlen és gyáva, hanem nagylelkű, bátor, igazságos s boldog és jókedvű is mindig – csakhogy itt ezt nem tudják róla. …  az anyja, aki mindig értette őt, és pontosan tudta róla, hogy milyen. Éppen az bántotta őt a legjobban, hogy itt teljesen félreismerik, s hovatovább egészen más embert csinálnak belőle, mint ami.”

A regény harmadik része arról beszél, hogy nem lehet a boldogságot görcsösen hajszolni sem, s a kegyelmi állapot, amikor megbékélünk magunkkal és a világgal,
vagy bekövetkezik, vagy sem. A regénynek a szereplői a maguk módján mindannyian
ezt a kegyelmi állapotot keresik, azt az állapotot, amelyre Pál apostol mondata utal.

Mielőtt azonban elhagynánk a belvárost, még felviszlek Benneteket a Hősök kapuja kilátójába, s bemutatom az onnan nyíló képet a közeli helyszínekre, illetve a várost körbeölelő Kőszegi hegység, Alpokalja lankáira.

S itt, a Jézus Szíve templomtól balra, a tér sarkán áll még egy nevezetes épület, a már 1590. óta fogadóként működő Arany Strucc szálloda, ahol Medve – a könyv lázadó főszereplője – az iskolába vonulása előtti éjszakán édesanyjával megszállt, s amely mellett a Várkörből kiinduló hosszú Rákóczi Ferenc utca belefut az állomásba.

S ha a toronyban innen teszünk kis félfordulatot balra, a háztetők fölött ott, a zöld lombok között kivillanó háromszögszerű világos épületrész nem más, mint az iskola főhomlokzata.

Bezoomolva már világosan kiolvasható építésének a dátuma is: 1856.

S az Ottlik által közvetlenül érintett két épület egymástól mintegy 10-15 percnyi sétára, szinte egy vonalban van:

De az iskolára már a következő bejegyzésemben fogok csak kitérni.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Városnézés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. berndlistvanne szerint:

    Gyonyoru varos minden evszakban felkeressuk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s