Kőszegi hitviták

A különleges szépségű Jurisics tér legkülönlegesebb épületegyüttese a közepén egymástól csupán néhány méter távolságra felépített két templom.

Ez az amit amatőr eszközökkel így egyben még lefényképezni sem lehet. A legtöbb, amit nekem sikerült erről a párosról egy képen megörökíteni, azt a vár területéről exponáltam,
s ezáltal az alja teljes takarásban is van.

Az 1746. évből fennmaradt, a városháza tulajdonában lévő képen már ugyanígy egymás mellett láthatjuk a két templomot.

Mi volt hát a története ennek a nem mindennapi megoldásnak, mi volt a kiváltója?
Nem más, mint a reformáció és a nemzetiségek szembenállása.

Miként zajlott ez a folyamat?

A lutheri új tanok először a városok német polgáraiban leltek fogékony talajra, s mint tudjuk, Kőszeg lakosai már a városalapításkor beköltözött németek voltak s származásukban jórészt azok is maradtak a legújabb korig.
(Ugyanakkor általános volt, hogy beszélték a magyart, s hazafias érzelműek voltak.)

Az 1555. évi augsburgi vallásbéke zárta le a Német-Római birodalomban a XVI. században zajló vallásháborúkat. Ez gyakorlatilag az evangélikus rendek egyenjogúságának elismerését jelentette. Ennek egyik legfontosabb dokumentuma az augsburgi hitvallás (Confessio Augustana, németül Augsburger Bekenntnis) – a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalása. Ezt magyarul Ágostai hitvallásnak nevezték, az elnevezés Augsburg város latin nevének egykori magyaros változatára utal.
(Mint ahogy a Kálvin tanainak követői – magyar mezővárosok, parasztok- voltak a helvétiai hitvallásúak.)

Az ELTE szabadbölcsészetének egy elemzésében megdöbbenve olvasom, hogy az egykor egységes (katolikus) vallású ország népességének 90 százaléka tért át a a XVI. század végére a protestáns hitre. Ehhez persze hozzájárult az az elv is, hogy az augsburgi béke értelmében a fejedelmek/földesurak szabadon választhattak a római katolikus és
az evangélikus felekezetek közül, alattvalóiknak pedig követniük kellett a fejedelem vallását. Az elv megfogalmazása latinul: cuius regio, eius religio (magyarul: akié a föld, azé a vallás).

Az új felekezetek úgy oldották meg templom igényüket, hogy mindenütt átvették a meglévő középkori templomokat, s azok berendezését alakították át az új liturgikus funkcióhoz. Ezért sokszor került sor a berendezési tárgyak redukálására, a gazdag festett és szobrászati dísszel ékes oltárok eltávolítására, vagy éppen falképek lemeszelésére.

Kőszeg városában ekkor a katolikus templom az 1403-1407 között Garai Miklós nádor által a Szent Jakab apostol
(a zarándokok védőszentje/ Santiago de Compostela) tiszteletére – a még korábbi minorita templom helyére építtetett -, ezért ma Öregtemplomnak is nevezett épület volt. (A szentély előtti boltozat zárókövén Garai címer.)

A Szent Jakab plébániatemplom 1550-ig szolgálta katolikus híveit, ám 1554-re olyannyira megerősödik a protestantizmus, hogy
a katolikus plébános elhagyja állomáshelyét, és helyét először 6 évre egy helvét lelkész, majd 1560 – 1671-ig ágostai hitvallású pap tölti be.

A hitujítást hozzánk is nyomon követte annak árnyéka, a meghasonlás.
A svájci reformációnak is akadtak követői és a kétféle irány egymás ellen fordult.
A vita kiegyenlítése végett Nádasdy Ferenc értekezletet hívott össze Csepregre
(1591. jun. 1.), melyen aztán megtörtént a szakadás. A Kálvin nézeteit valló
Bejthe István németujvári prédikátor a gyűlést elhagyta, Nádasdy pedig kijelentette, hogy birtokain nem tűr meg olyan papot, aki a “concordie formulát” alá nem irja. Innét van, hogy Vas és Sopron megye protestánsai nagy részben az ágostai hitvallású egyházban maradtak.

Ezt követi aztán, hogy 1615-18 között, a városban élő csekély számú katolikus közadakozásból felépíti a szomszédos Szent Imre templomot, amely stílusáról feltételezhető, hogy célzatosan korábbi, ősi templomuk stíluselemeit (gótikus szentély, csúcsíves ablakok, támpillérek) igyekeztek átvenni, hiszen ennek a kornak az építészetére már a késő reneszánsz mellett a barokk stílus terjedése volt jellemző.

1626-ban azonban ezt is elfoglalták a protestánsok magyar hitközségük részére, amiért ezt az ujabb templomot magyar, ellenben a szomszéd Szt. Jakab egyházát német templomnak nevezték.

A katolikus térnyerés újabb korszaka csak a XVII. század elején következett be. Az európai folyamattal párhuzamosan a Habsburg Birodalomban II. Ferdinánddal (1619-1637) és
III. Ferdinánddal (1637-1657) a katolikus egyház elkötelezett és harcos támogatót nyert.

A katolikusok válasza a protestantizmusra az ellenreformáció volt.
Az ellenreformáció élharcosa mindenütt, így Magyarországon is, a jezsuita rend volt.

A Wesselényi-összeesküvés (lásd: ) felgöngyölítésével és megtorlásával egyidejűleg megkezdődik a protestánsok vallásszabadsága megszüntetésére irányuló akció-sorozat. Ürügyül szolgált, hogy az összeesküvés hívei között számosan voltak protestáns prédikátorok, tanítók. Így jutottak el a vizsgálók 1671. elején Kőszegre. A felderítés kárvallottjává Fekete István magyar prédikátor és gróf Széchy György, a kőszegi vár ura vált. (Előbbi elmenekült a városból, utóbbi hatalmas váltságdíjat fizetett szabadságáért.)

A várossal szemben Bécs nem alkalmazott retorziót, de elérte a jezsuiták letelepítését.
A jezsuita rendet már Pázmány Péter 1625 és 1635 között több ízben is megpróbálta letelepíteni, de a város protestáns többsége mindig megakadályozta. Majd I. Lipót törvényileg rendelte el 1671-ben a Szent Jakab templom visszavételét – megtörténte : 1671.május 14.én -, illetve 1674-ben a jezsuiták letelepedését Kőszegen. Ezt a tervet támogatta Kollonich Lipót volt győri püspök – későbbi bíbornok, akkori magyar kamaraelnök, aki 32 ezer aranyforint büntetést helyezett kilátásba a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt. Ettől azonban eltekintett, mert a város – mivel nem tudták kifizetni a hatalmas összeget – megengedte a jezsuiták letelepedését.

A főurak visszatértek a római egyházba és visszatérítették jobbágyaikat is. Dragonyosok járták végig a helységeket, a prédikátorokat elűzték, a templomokat elfoglalták. Az 1662-iki országgyűlésen keservesen panaszkodnak a protestánsok éppen azon főúri családok üldözése miatt (Nádasdy, Esterházy, Erdődy), kik egykor leghatalmasabb pártfogóik voltak.

Így történt, hogy a jezsuiták  1675-ben ház- és telekingatlanhoz jutottak és megkapták
a Szent Jakab templomot. A templom melletti telekre pedig az olasz származású
Pietro Orsolini lékai építőmester 1677-80 között felépítette a kétemeletes korabarokk jezsuita rendházat és kollégiumot. A jezsuiták 1677-ben Kőszegen katolikus gimnáziumot alapítottak. Neves diákjainak névsorát ma emléktábla őrzi a rendház falán.

A közoktatásért illetve szociális megfontolásból 1749-ben Kelcz Imre jezsuita a ma is virágzó iskolát, valamint a másik főalapitója után elnevezett Kelcz-Adelffy árvaházat alapítja.

A jezsuita rendet 1773. július 21.-i keltezéssel kiadott pápai (XIV.Kelemen) „Dominus ac Redemptor” („Urunk és Megváltónk”) kezdetű brévével, melyet augusztus 16-án közzétették Rómában, feloszlatták.

Mária Terézia magyar királynő
1773. szeptember  21.-én hirdetteti ki a bullát, mellyel a magyarországi jezsuita rendek is megszűnnek, ám megengedi hogy azok más rendbe belépjenek, és egyházmegyés papok legyenek. Sokak ugyanakkor megmaradnak
az oktatási rendszerben, katedrájukon.

A rend megszűnte után a Szent Jakab templomban 1777-ig a győr-egyházmegyei világi papok, 1777 – 1815 között a kegyestanító rend (piaristák), majd a Szent Benedek rend szerzetesei (bencések) szolgálták a kőszegi katolikusokat. Ez utóbbiak ismét a gazdái a templomnak és rendháznak.

Az ellenreformáció nem sokáig hagyott teret
a szomszédos templom, a Szent Imre templom protestáns használóinak sem.

A város tanácsának döntése szerint a Szent Jakab templom visszafoglalását követően,
a templom nélkül maradt német-ajkú evangélikusok ezután a magyar templomnak is nevezett Szent Imre templomban, a magyarokkal közösen és felváltva tartják istentiszteleteiket. A közösködés sok zavarral, kényelmetlenséggel, viszálykodással járt, következésképpen a véglegesnek tűnő megoldásig a német nyelvű lutheránus közösség magánlakásban gyakorolta vallását. De a magyar nyelvű evangélikusok sem használhatták sokáig addigi templomukat, minthogy alig két év múltán erőszakkal, ez is “kikerült körükből”, olyannyira, hogy prédikátoraiknak a város elhagyására mindössze két órát engedélyeztek.

Dátum szerint 1673. november 5.-én vették el a magyar templomot, a németektől pedig
azt a pajtát, melyben templomuk elvesztése óta istentiszteleteiket tartották. A katolikusok kezére így visszakerült templom 1678-ban lett plébániatemplommá, megkapván a Jakab-egyház minden fölszerelését, jószágát, jövedelmét és hagyományait.

A templomok körül középkori szokásnak megfelelően belvárosi temető húzódott, melybe legkésőbb a XIV. században kezdtek el temetkezni. A két templom között levő temetőről még az 1670-es források is mint létezőről számolnak be. A helyre történik utalás az
1532. évi nagy ostromról a város levéltárában fennmaradt alábbi írásban:

Az augusztus 28-án intézett támadás borzasztó csatazajában a város fegyvertelen népe, már halálra készen, a Szt.-Jakab egyházat kerítő temetőfalak közé menekülve egetverő jajkiáltásba tört ki, nem is gyanítva, hogy ezzel menti meg magát és a várost. A török katonák ugyanis, kiket ugyis csak korbácscsal lehetett támadásra bírni, valamely közeledő segitő sereg csatakiáltásának vélvén a lármát, hanyatthomlok visszafutottak. Ibrahim erre szorult helyzetében ismét fölvette az alkudozás elejtett fonalát, találkozóra híva fel Jurisicsot.

Miután behatóan végigvettük a templomok történetét, ideje egy kicsit építészeti jegyeikre is pillantást vetnünk.

Amint utalás történt már rá, a régebbi, az Öregtemplom, vagy Szent Jakab templom újonnan egy gótikus stílusú csarnoktemplom volt, sokszögzáródású, mérműves ablakokkal ellátott szentéllyel, s csaknem bizonyos, hogy toronnyal készült.

1440. és 1720. között tíz tűzvész pusztította a várost, s rombolták falait az 1532-es várostrom hadi eseményei is. Ezeknek a tűzvészeknek a “hatása” legjobban a Szent Jakab templom bejárati szintjénél mérhető le. A tűzvészek rombolásai után ugyanis többnyire csak elegyengették az ott maradt romokat, s az új épületek ezek tetejére épültek.
Így van az, hogy a középkori város járdaszintje jóval a mai alatt helyezkedett el.
A Szent Jakab templom kapuja még az eredeti szinten nyílik. Ez jól látszik a templom frontjáról készített becsatolt képeimen is.

Ma a gótikus templomra csupán szentélye emlékeztet. A valaha állt torony helyett a barokk-korban átépített főhomlokzat csúcsán ma csak egy deszka-harangház, tornyocska szerénykedik. Ugyanezen korban – 1697-ben – került az apszis ormára a huszártorony, melyet a Szent Imre templom Sanctus tornyának mintájára készíttette a gyülekezet.

A templomon jelentős átalakításokat a jezsuiták végeztek.

Az ellenreformáció a művészetet nagyon fontos eszköznek tartotta a tömegek visszahódításában. A barokk fejezi ki ezt az új irányzatot, s Magyarországon is a jezsuiták vezették be ezt templom építészetükben. A magyarországi barokk művészet kezdetét
a kutatás hagyományosan 1630. körülre teszi. Ez a kezdet a Királyi Magyarország Bécshez közeli nyugati részére igaz.
Az építészetben a dinamikusabbá, plasztikusabbá váló homlokzatképzés, az összefogottabb újfajta térformálás, az elsősorban stukkódekoráció gazdagsága, a társművészetek szerepének megnövekedése, az ikonográfiában pedig az újféle tartalom és új kifejezőeszközök azok a jegyek, amelyekkel a barokk a korábbi korszakkal gyökeresen szakított.

A korabarokk művészetben az itáliai mesterek a folyamat zászlóvivői, s ők azok, akiket Közép-Európában is foglalkoztatnak. Tevékenységüket nagy itáliai művészdinasztiák családnevei (Canevale, Carlone, Spazzo, Spezza stb) fémjelzik.

A jezsuita templomok elsősorban a római Il Gesù mintájához nyúlnak vissza, sokszor jelentős redukcióval, visszafogottsággal, ugyanakkor erősen támaszkodtak a helyi építési hagyományokra is. A praktikus jezsuiták még a kortárs protestáns templomépítészetből is merítettek tapasztalatokat. Az Itáliában meghonosodott, jellemzően torony nélküli
(Il Gesù) homlokzathoz képest a magyar templomok közvetlen mintáját a bécsi jezsuita templom, az Universitätskirche (1627-1631) adja. A bécsi templom kéttornyos, magasba törő, dinamikus főhomlokzatával a hasonló közép-európai gótikus templomhomlokzatok hagyományát viszi tovább (Nagyszombat, Győr, Kassa).

Ebből is láthatóan, a kőszegi templom magyarországi viszonylatban a kivétel, hasonlóságot inkább az Il Gesùval visel.

A barokk, hullámíves, törtvonalú, volutás oromzat alatti falfelületen szimmetrikus kiosztásban kerek ablakok és négy kerek medaillon látható, bennük katolikus jelképekkel, monogramokkal. Legfelül a jezsuiták jelképe az IHS  (Jesus Hominum Salvator – Jézus, az emberek szabadítója) látható a keresztszegekkel, Jézus mártíromságának egyik jelképével, az oldalsókban Mária és József monogramja, a kapu fölötti nagy medaillonban a PAX felirat valamint öt lángoló szív, a Szent Benedek rend 1930-ban felhelyezett szimbóluma.

A homlokzaton kialakított fülkében Szent Jakab apostol szobrát, a csúcsíves bejárat timpanonjában pedig a világszerte több másolatban látható műalkotást,
Bertel Thorvaldsen (1768-1844) izlandi születésű dán szobrász eredetileg a koppenhágai Miasszonyunk templomban felállított Krisztus-szobrának változatát látjuk, amelyet
a szombathelyi Mayer (Meyer) Sándor 1932-ben készített el.

A templombelső szintén a két stílus – gót és barokk – keveredését mutatja.

Sajnos a templombelsőbe belépni nem lehetett, azt a bejárattól néhány méterre üvegfal védte a látogatóktól, így a fényképeim némelyikén is ezek a visszatükröződések jelennek meg.

A templom ékessége a három, fényt árasztó csúcsíves ikerablak előtti, hatalmas, barokk oszloprendes főoltár, melynek felépítménye a szentély teljes magasságát kitölti. Az oltárt herceg Esterházy Pál nádor adományozta 1693-ban.

A vízszintesen is hármas tagozódású főoltár csúcsán felhős-sugaras mezőben lévő
Isten-szeme motívum alatt Szent Jakab, kezében attributumával, a vándorbottal, kissé alacsonyabban Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc szobra áll.

Középen a mai Madonna szobor helyén 1735-ig  Szent Jakabnak a szobra állt. A gazdagon faragott szentségház feletti fülkében ma látható, gótikus Madonna a gyermek Jézussal szobor a templom egyik dísze, valószínűleg a XV. és XVI. század fordulójáról származik. Kétoldalt mellette oszloppárok közé helyezve Szent Péter és Szent Pál nagy plasztika.
Az alattuk lévő – oltár mögé vezető ajtók fölött – ismét a szt.-jakabi zarándok jelkép, a kagyló (rocaille).

Az 1720-ból származó rokokó szószék hangvetőjén a hitet jelképező allegorikus alak ül.

A templomban hét, barokk-kori mellékoltár áll. A Szent Benedek-oltár mellett láthatjuk azt a vörösmárvány sírkövet, melyet Jurisics Miklós készíttetett 1538-ban, pestisben meghalt gyermekei, Ádám és Anna emlékére. A reneszánsz epitáfium felső részén a Jurisics bárói címer, alsó harmadán pedig német nyelvű felirat.

A főhajó padozatába és a templom falaira további neves személyiségek emlékezetét megörökítő sírkő lapokat ágyaztak be. A hagyomány szerint ebben a templomban temették el Széchy Máriát (1610 – 1679),
a “Murányi Vénuszt”, a már emlegetett, róla elnevezett összeesküvés szervezőjének, gróf Wesselényi Ferenc nádornak a feleségét.
Széchy Máriának is az összeesküvéssel kapcsolatos gyanúokok miatt családi birtokáról, Murányból menekülnie kellett. 1676 októberében érkezik Kőszegre, hogy hátra lévő éveit öccsénél, Széchy Péternél töltse. 1679-ben halt meg itt számüzetésben.

Széchy Mária nem volt egy mindennapi asszony, s életét a magyar irodalom barokk klasszikus műve, Gyöngyösi István háromrészes eposza, a „Márssal társolkodó Murányi Vénus…” örökíti meg. A mára már elfeledett asszonynak, aki a régi Magyarország legtöbbet emlegetett nőalakjai közé tartozott, Wesselényi a harmadik férje volt. Történetét még sokan feldolgozták és megörökítették, s még a 19. században is olyan szerzők írtak a murányi kalandról, mint Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Arany János, valamint Tompa Mihály. Móricz Zsigmond később színművet írt róla, de nem ő volt az utolsó, aki papírra vetette a történetet.

A templom visszavételét követően a sírboltot a jezsuiták is használták temetkezési helyül, a kripta 1842-ig volt használatban, amikor is lejáratát befalazták.

Figyelemre méltóak a templom 1719-ben készült faragott padjai, de sajnos itt is zavaróan közbeszólt a technika ördöge.

A legszenzációsabb lelet a templom 1937. évi kifestése során került elő, a déli mellékhajóban középkori falképekre bukkantak.

Szent Kristóf hatalmas alakját secco módszerrel, azaz szárazfalra festéssel alkotta meg
a művész, így készült a Háromkirályok-jelenet is, melynek jellegzetessége, hogy a festő kőszegi környezetbe helyezte a történetet. A jobb alsó sarokban lévő épületrész az első ismert kőszegi vár- és városábrázolás.

Freskótechnikával készült a Palástos vagy Köpenyes Mária. A széttárt köpeny szimbolikusan kegyelmet és védelmet jelentett az alája menekülők számára. A restaurátor a falképet azonban nem csak feltárta, konzerválta, hanem a mai műemlékvédelmi előírások által tiltott kiegészítéseket is alkalmazott. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása a palást alatt menedéket lelt alakok sokasága, nevesíthető kortárs kőszegi személyekkel.

A történelmi városmag domináns elemévé az ugyancsak gótikus szentélyű, homlokzatain és tornyán reneszánsz-barokk stílusjegyeket mutató Szent Imre templom vált.

A templom mai formájában gótizáló, késő reneszánsz épület. A templom 1615-1618. között készült el, de teljes befejezésére 1640-ben került sor, amikor a tornyát is magasabbra emelték. A hajó északi oldalához csatlakozó kápolna és sekrestye az 1670-ben történt barokk bővítés eredménye. Később készült a szentély feletti Sanctus-tornyocska és a homlokzati torony felső kettős hagyma formájú sisakja.

A főbejárat felett Szt. Imre 1722-ben ide helyezett szobra áll.

A barokk főoltáron ifj. Dorfmaister István Szt. Imre képe látható, felette a Szentháromság csoportja.
Az oltáron Szent Péter, Pál, István, és László szobrai állnak.

A mellékoltárok képeit Schaller István festette, a szószék copf stílusban készült.

A templom 1678-1894-ig, a Jézus Szíve templom felszenteléséig volt a katolikusok plébániatemploma, amely funkciót aztán átvette a Fő térre emelt neogótikus épület.

De visszatérnék még kicsit arra, mi is történt az evangélikusokkal 1673. évben, s azután.

Szelepcsényi prímás 1673. szeptember 25-re 33 protestáns lelkészt idézett a Pozsonyban összeállított bizottság elé
s azokat rábírta, hogy vagy hivatalukról mondjanak le, vagy az országból költözzenek ki. A rákövetkező esztendőben Szelepcsényi minden protestáns papot és több tanítót megidézett s 250 evangélikus és 57 református jelent meg. Akik állhatatosak maradtak hitükhöz, azokat börtönre vetették, onnan pedig Olaszországba hurcolták.
A kiköltözöttek közt volt Fekete István kőszegi lelkész és dunántúli szuperintendens is, aki, midőn 1769-ben visszajött, hosszas üldöztetés után, hogy életét megmentse, áttért a katolikus hitre s utóbb, mint kőszegi városbíró,
a protestánsok legnagyobb üldözője lett.
Az 1681.-iki soproni országgyűlés Vas megyében csupán két helyre szorítja az evangélikusokat, ahol istentiszteletet tarthatnak. Ezen törvényben kijelölt két, úgynevezett “artikuláris” hely: Nemesdömölk és Nemescsó. Nemescsó, ahová a kőszegi gyülekezet is átköltözött, talán félreeső, jelentéktelen voltánál fogva jelöltetett ki ezen célra. A magyarok egyesültek a csói gyülekezettel, a németek meg oda helyezték el lelkészeiket (kik mindig “kőszegi lelkészeknek” neveztettek), tanítóikat, ott tartották isteni tiszteletüket; eleinte egy nagy pajtában, utóbb azonban, 1702-ben, templomot, 1703-ban paplakot is építettek.

Jártunk Nemescsón is, de az általunk látottak mind már későbbi építésűek. Az evangélikus templomba be sem jutottunk, pedig nagyon szép lehet, a belül fagerendás mennyezet alatt elhelyezkedő, három oldalon húzódó karzatával.

Még egy nagyon szép pajta-formát is fényképeztünk, ám az nagy valószínűséggel az itt álló, újonnan (jaj-sárgára) tatarozott Weöres kúria gazdasági épületeihez tartozhatott.

Az említett törvény végrehajtása során, melyet közben a háborús idők késleltettek, vármegyei karhatalommal 1732. augusztus havában elvették az evangélikusoktól templomaikat (Vas megyében összesen 96-ot) s minden egyházi birtokaikat,
a prédikátorokat pedig 12 ezüst forint bírság mellett eltiltották minden egyházi szolgálattól. A pásztor nélkül maradt nyáj aztán a legtöbb helyen beolvadt a katolikus egyházba.

Ennek a helyzetnek majd II. József 1781. okt. 25-én kiadott “türelmi parancsa” vet véget.

A protestánsok siettek is felhasználni a nyert szabadságot; szervezkedtek, és összegyüjtötték, ami megmaradt. Felépítették templomaikat, úgy ahogy lehetetett; szegényesen, zárt helyeken, udvarokban vagy faluvégeken. Ez időből valók legtöbb templomaik.

Így épült meg 1783-ban Kőszeg ma már műemlék evangélikus temploma is, a rendelet értelmében torony nélkül, egy udvar közepén. Ma is áll és élő gyülekezet tölti meg alkalomról-alkalomra.

Később készülhetett az egyszerű templom előterében fekvő területen a különálló torony, mely magasan kiemelkedik a várkör épületei közül.

Itt a kimagasló torony közeli szomszédságában találjuk Kőszeg egy már kipusztult felekezetének, a zsidóságnak romokban álló imaházát.

A város zsidóságának története a 14. századra nyúlik vissza, amikor Gara Miklós és János 1393-ban engedélyt kaptak Zsigmond királytól, hogy városukban külföldről hozott zsidókat telepítsenek le. A történelem változásai során többször megszűnt, majd újból megalakult a hitközség. 1526-ban, a mohácsi vész után, a soproniakhoz hasonlóan, bűnbakká téve, a kőszegi zsidókat is kiűzték a városból. A zsidó lakosság a Batthyány birtokon levő Rohoncra (ma Rechnitz, Ausztria) menekült, s onnan csak 1840-ben térhetett vissza. Lélekszámukban jelentősebb növekedést a 19. század közepétől tapasztalhattunk; 1852-ben alakult meg az anyaközség, és ugyanebben az évben a
Chevrá Kádisá (Chevrá kádísá – “Szentegylet”: A temetésekkel és temetők fenntartásával, foglalkozó hitközségi intézmény), s a várostól ingyen kaptak földet temetőnek.


Ennek a korszaknak kiemelkedő zsidó személyisége Schey Fülöp (1798 – 1881), aki
1859-ben felépítteti a Sziget-külvárosban (ma Várkör 38.) a zsinagógát, ugyanakkor amikor a Dohány utcai zsinagóga is épült.

 Az utcai fronton álló két melléképületben, a bejárattól jobbra a rituális fürdő és mögötte a rabbi lakás, balra a tanterem, mögötte a tanító lakása volt.

A telek belső terébe állított ellipszis alakú belső tér köré szervezett összetett alaprajzú épület belső átmérője K-Ny irányban az apszissal együtt 13,60, É-D irányban 12,80 m.
A frigyszekrény a keleti apszisban állt. Az előcsarnokból balról lépcső vezetett fel a női karzatra. A kupola gazdag, barokkos festett mintázatából még valami látszik, a felirata olvasható: “Zur Ehre Gottes erbaut von Philip Schey von Koromla”.

Fantasztikusan színes az életútja Kőszeg város e nagylelkű mecénásának:
Az eredetileg Morvaországból származó Schey család a nyugat-magyarországi Esterházy birtokon, Lakonpakon (ma Lackenbach, Ausztria) élt, majd 1785. táján költöztek át Kőszegre.

A már helyi születésű Fülöp nevű fiú már 1823-tól, 25 éves korától önállóan kereskedett. Üzleti kapcsolat fűzte a nyugat-dunántúli nagybirtokosokhoz:
a Batthyányiakhoz, Esterházyakhoz, Erdődyekhez. 1859-ben koromlai előnévvel osztrák nemességet kapott, 1863-ban lovagi, 1869-ben bárói címet nyert. Részvényvásárlásaival (Kőszegi Takarékpénztár, Kőszegi Posztó és Gyapjúszövetgyár) a város gazdaságát, alapítványaival a zsidóságát (izraelita temető, ravatalozóval, zsinagóga) támogatta, s felekezeti hovatartozástól függetlenül jótékonykodott.
A zsinagóga építésének évében kezdte meg működését az általa alapított szegényház, az Albertinum, amely 15 személynek szoba-konyha-kamra lakrészből álló elhelyezést nyújtott, de az  ő nevéhez fűződik az Elisabethinum kisdedóvó, az óvoda is.

Schey Fülöp egykor nagyszerű zsinagógája pusztuló épületének belsejéről megrendítő képeket lehet látni a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=FatPEj468Xs

1944. óta áll üresen a zsinagóga, mikor a város zsidó lakosságát deportálták. Akkoriban 120 zsidó élt Kőszegen, közülük 103-an váltak a holokauszt áldozataivá. Másik, ebben az időszakban a zsidókat ért Kőszeghez kötődő szörnyűség, amikor 1944. decemberében a város téglagyáraiban és egyéb helyeken barakkokban elhelyezett 8000 munkaszolgálatos közül, mintegy 2500 áldozat – többségében budapesti zsidó – tetemét exhumálták 1947-ben. A város minden év március 24.-én megemlékezik az áldozatokról és fejet hajt emlékművük előtt.

A zsidó hitközség 1951-ben megszűnt Kőszegen.

A zsinagógáénál pozítivabb a története a sétánk során tőle ugyancsak kisebb távolságra megpillantott Domonkos rendi szerzetesnők templomának és épületének.

Az alapítás éve 1868. A közösség hivatása: tanítás, hitoktatás, egyházközségi munka.

A XIX. század végén ez volt az egyetlen domonkos nővér kongregáció Magyarországon.
Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánták követni, akiknek feladatuk a “saját lelkük üdvének keresésén kívül minden rendű és rangú leánykák oktatása és nevelése.

Kőszegi letelepedésük után egy évvel a nővérek már tanítanak, később tanítónőképzőt nyitottak. 1894-ben már polgári leányiskolát és polgári tanárképzőt is működtettek.
1901-1902-ben megépült az új iskola és a zárdakápolna. 1917-ben gyakorlóiskolát hoztak létre a képző mellé.

1948-ban az intézményt államosítják, két év múlva feloszlatták a rendet is.

1990-ben újraszerveződik a rend.

1994-ben újraindul a domonkos nővérek iskolája Kőszegen, s az indulás után hét évvel
a teljes iskolaépületet csak ők használják. Az 1994-ben újraindított katolikus általános iskola már 2006-ban óvodával bővült. Az iskola kápolnájában Feszty Masa 1942-ben készült Szent Margit ábrázolását választják az iskola logójául.

A többmilliós pályázat által lehetővé tett felújítás, szépen érvényesül az épület küllemén.

További gyönyörködtető részletek:

Még a szomszéd ház is mintha illeszkedni kívánna díszítésében…

Zárásul még egy pillantás vissza a kecses, karcsú toronyra – hogy aztán a templomok kőszegi gyöngyszemére térhessünk át a következő folytatásban.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Magyarország, Történelem, Vallás, Városnézés
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s