Még több Kőszeg

Az előző bekezdésben érintettem, hogy a Jézus Szíve plébániatemplom megépítése előtt, helyén egy kávézó állt. Hát találtam korabeli képeket is az egykori helyszínről.

Ami azonos, a háttérben a temetői templom, illetve a Szentháromság szobor, hiszen azt 1713-ban állították a pestistől megmenekült polgárok. (Akkor a 2500 lelket számláló városban 600-an haltak meg.)  Ez egyike a Magyarországon található legkorábbi Szentháromság szobroknak.

Valahol azt olvastam, hogy itt régen a fapiac működött. Gondolom, az is. Mert a múlt századi fotón ez inkább termelői piacnak tűnik.

A nyüzsgés ma is jellemzi a teret. Itt fut át mindenki egyéb irányokba, állnak meg
a kisiskolás csoportok egy fagyira, napoztatják a kisbabákat, vagy éppen a számos kiülős vendéglői asztalnál élvezzük a kisváros ízlésesen felújított barokk főterét.

És nem tudok ellenállni, hogy ne tegyem fel a Fő téren levő szálloda honlapján talált gyönyörű téli panorámafotót a helyről:

Az Ottlik irodalmi séta után elhatároztuk, hogy mi is végigsétálunk – persze a másik irányban  – azon az útvonalon, amelyet Medve megtett édesanyjával az állomástól az Arany Strucc szállodáig.

Az állomás a korabeli fotókon kétféle küllemmel szerepel. A mi követett regényhősünk még az első képen látható pályaudvarra érkezett meg, amely a vasútvonal 1883-as átadásakor állt, s amelyet az 1930-as években bővítettek emelettel, manzárdtetősre.

Tehát a mi kiindulópontunk az Arany Strucc szálló, ahol már annak idején az összeesküvő Wesselényi és más főurak a kezdeti beszélgetéseiket indították.

Az utca, amelyen végigmegyünk, ma Rákóczi Ferenc nevét viseli, volt azonban Király utca a királylátogatás emlékére a millenniumkor, még korábban Magyar utca, amely az egykoron a város délkeleti végén elnyúló magyarok lakta külvárosába vezetett. (Ma ezen elindulva a délnyugaton elhelyezkedő SOS gyermekfaluba lehetne még eljutni.)

Az oromzat tanúsága szerint itt korábban inkább húsbolt lehetett.

Aztán lassan a házak mérete is csökken, s jövünk már egy ideje. De állomásnak nyoma sincs. Nincs más hátra, kérdezünk. “Hát az állomás még úgy 2 km-re van innen”-hangzik. Feladjuk, és visszafordulunk.

Ugyanez az útvonal korabeli képeslapok hangulatában.

További látnivalókért még ennél is messzebb kellene menni, amitől mi eltekintünk, ám a korrekt tájékoztatás miatt megemlítem.

A legkiemelkedőbb látnivaló, a várost övező hegygerincen a városközpont szinte minden pontjáról jól látható,  393 méter magasan elhelyezkedő “Urunk koporsója” Kálvária templom.

Kőszeg polgárai az 1709-1711 között pusztító pestisjárvány alatt nem csak a Szentháromság szobor felállítására tettek fogadalmat, hanem egy templom építésére is a Kálvária hegyen. Ehhez a pénz összegyűjtése kicsit hosszabb időszakot igényelt, ám az építőanyag felhordása sem volt nehézség nélkül. Kézben kellett azokat felcipelni, csak téglából mintegy 70.000 darabot. Az 1729-re elkészült templom a provinciális barokk egyik legértékesebb hazai alkotása.

A kiválasztott helyszínen korábban a jezsuiták 1686-ban a Golgota mintájára helyeztek el egy egyszerű fakeresztet – ez a kezdete a Kálvária név használatának -, később az ide vezető úton 8 db képet Krisztus szenvedéséről, amelyeket 1763-ban kő stációkra cseréltek. Ezek most a templom kerítésébe beépítve láthatóak, mivel 1890-ben  a Ludwig Schöne által készített 14 új stációt helyeztek el az ide vezető sétány, az Andalgó mellett.

1715-ben emelték a templom mellett ma is látható kis kápolnát – Szent Donátnak, a szőlők védőszentjének tiszteletére.

A templom gondozását a jezsuitákra bízta a városi tanács.

A templom homlokzat előtt kőfal emelkedik, bejáratához széles, szobordíszes lépcső vezet (1775-ben épült).
A templomépületet két oldalsó – kerek – tornya fazsindelyes, a középső, hagymatornyos rézlemez borítású. A templom főhomlokzatát három feszület tagolja. A templomtérbe vezető két szögletes kapu a keresztek között nyílik.

A templomhoz remetelak is csatlakozik.

A hegytetőre vezető sétány kezdetén áll az a bunker, ahol utoljára őrizték magyar földön 1945. márciusában a Szent Koronát évtizedekig tartó száműzetése előtt.  Jelenleg emléktábla jelzi a helyet, ám tervek vannak
egy méltó emlékhely kialakítására.

További kiemelkedő pontjai – és lehetséges kirándulási célpontok, a már említett 609 m magasan levő Óház kilátó mellett, a 424 m magasan levő Hétforrás, hol a viz hét, az első vezérekről elnevezett nyiláson bugyog ki a földből, 525 méteren a Stájerházak egykori erdőkerülők lakaival, a 707 méter magasan található Hörmann forrás, hol Hörmann városi tanácsosnak, mivel az a császáriak bevonulásakor a várfalak egy részét lángba borította, Colalto császári hadparancsnok emberei bőrét vették.

És itt szeretnék megnevezni még néhány – eddig nem említett – Kőszeghez csatolható személyt. Sokuk nevét már olvashattuk a volt Jezsuita rendház falán levő emléktáblán:

Köztük két 18. századi költő, – akikről megvallom sohasem hallottam.

De hát ott a Wikipédia, melyből kiderül, hogy Faludi Ferencet ami Kőszeghez köti, az, hogy 1751-től három évig a jezsuita rend kőszegi rendházát, majd az azt követő három évben ugyanitt a kollégiumot igazgatta. Költői munkásságát értékelő sorok kivonatolva:

Faludi nyelvében az újító, gazdagító tehetség megnyilatkozását látjuk. Nyelvújító tevékenységét dicséri – többek között – a zsebóra, napirend, nyelvbotlás szavunk. Pázmány ízes és gazdag nyelvét folytatta, de fordulatai kecsesebbek, rokokó jellegűek. Műfordításai erkölcsi célkitűzését szolgálták. Alig negyven költeményét ismerjük, de ezek a műgond és a formabravúr remekei. Érdekes, hogy alig van egyházias vonatkozásuk. Világi versek, tele érzelemmel, humorral, kedélyes bölcsességgel, népies fordulatokkal. A régi magyar, kizárólag hangsúlyos verselés és a XVIII. század végén kezdődő újfajta verselési törekvések között Faludi költészete a legfontosabb verstani állomás.

Ami viszont mindkettőjüknél döbbenetet keltett bennem, az a jezsuiták életformáját megjelenítő életútjuk: rengeteg tanulással, utána előmenetelük hosszú évekig abszolvált lépcsőfokaival, majd a szüntelen helyváltoztatást igénylő szolgálatukkal. S mindkettőnél azonos a számukra gondolom feldolgozhatatlan szomorú vég: a jezsuita rend feloszlatása, életük alkonyán a teljes kiszolgáltatottság. (Melegen ajánlom Faludinál a vonatkozó Wikipédia elolvasását.)

Számomra mégis az ismeretlen Rájnis név okozott legtöbb kellemetlen érzést, Kőszegen járva. Legtöbbször ugyanis Rájnis József nevébe ütközhetünk a belvárosban bolyongva. Felmerül az emberben, hogy igen jelentős tevékenységet folytathatott, ha a bencés-székház és vár előtt elvonuló addig névtelen utcát róla keresztelte el a késői utókor, a kőszegiek hálájául.

Hogy másnak megspóroljam a hasonló bosszantó információ hiányt, kicsit részletesebben kitérek az általam feltártakra.

Az irodalomtörténetünkben “klasszikus triász” címszó alatt Baróti Szabó Dáviddal, és Révai Miklóssal, mint a magyar deákos (vagyis klasszicizáló) irodalmi irányzat megteremtőjét említik, közvetlen előfutáraként Virág Benedeknek, majd Berzsenyi Dánielnek.

Elolvasva róla néhány értékelést és még fellelhető verseit mondhatom, hogy ez utóbbiak mai olvasóként szerintem emészthetetlenek. Nekem a legjobban az értékelések között az a megállapítás tetszett, hogy Rájnis a magyar verstan tudományának legfontosabb tévedője.

Ő volt ugyanis aki először jött rá, hogy a magyar nyelv alkalmas az antik görög-latin versformára. Ennek nyomán aztán belemélyedt a magyar verstanba és megírta verselméleti művét: A magyar Helikonra vezérlő Kalauz, az az a magyar vers-szerzésnek példái és régulái.  Megállapításai ugyan többnyire tévesek voltak, mégis fontos helye van irodalomtörténetünkben, mert vele kezdődik a rendszeres hazai verstantudomány.

Mai értékelések még leginkább Vergilius Eclogáinak és Georgiconjának  élvezhető magyarra fordítását írják a javára.

Ezúttal nála, amennyire lehet rövidítve, idézném életútját a Mek.niif  és Mek.oszk forrásból:

A család Reinischnek írta a nevét, kőszegi német polgárok voltak. Az 1741-ben született tudósköltő gyermekkorában otthon németül beszélt, és latinul is hamarabb tanult meg, mint magyarul. Kezdettől mindvégig rendületlenül dogmák szerinti vallásos volt, egyszerre tisztelte a bécsi császárt és a magyar nemesi hagyományokat. Nem véletlen, hogy az egyházon belül is legreakciósabb jezsuita rendbe lépett.
A jezsuiták voltak mindig is a haladás legelszántabb ellenfelei, de az is igaz, hogy
a legjobb pedagógusok. Alapos képzést adtak a haladás elleni küzdelemben. A magyar nemesség bámulatában felnövekvő és szívósan jó tanuló német polgárfiú érzelmeiben azonosul a maradi magyar nemességgel, és amikor kilép az irodalmi és tudományos életbe, Kőszegi Rájnisnak írja a nevét.
1757-ben lépett be a jezsuita rendbe, s a rend szokásai szerint több városban töltötte próbaéveit: Bécsben, Leobenben, Esztergomban, Kassán, Pozsonyban, Győrött, Nagyszombaton, Székesfehérváron és Szatmárban.
1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása után Győrben tanított hitszónoklatot a főiskolán. 1784-ban elbocsátották tanári állásából, csekély papi jövedelméből élt, igen nyomorúságosan. 1809-ben Festetics kinevezte a Georgicon prefektusává. Itt fejezte be Vergilius-fordítását, de a mű kiadását már nem érte meg, 1812-ben meghalt.

 Rájnis költeményei töretlen vallásos világnézetet, lelkes hazafiságot sugároznak, s
a magyar nyelv, öltözet és szokások rajongó tiszteletét.

Ennél már rövidebben, de az érdekesség kedvéért idézem a Wikipédia felsorolását Kőszeghez kötődő személyekről:

Gottfried Lehmann (1664–1701), porosz katonatiszt, a bécsújhelyi börtönparancsnok,
II. Rákóczi Ferenc szökésének kulcsembere volt, s ezért az életével fizetett. 1705-ben
a kurucok temették újra a kőszegi temetőben, ma egy utca is viseli a nevét az északi városrészben.

Hadik András huszártábornok (1710–1790), a magyar huszárok élén Berlin megsarcolója, később Bukovina kormányzója, a bécsi Udvari Haditanács elnöke. Nade itt csak nem állom meg, hogy újra ne idézzem ezt a roppant “mulatságos” történetet.

1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól
450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosa elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ilymódon mindössze 6 nap alatt tették meg
az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta.
A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték…. Némi huzavona, aztán kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek.

Emlékezete: Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezték el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyal szemben található. Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve a budai várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található.

Üxküll-Gyllenband Miklós gróf (Kőszeg, 1877. február 14. – Berlin-Plötzensee, 1944. szeptember 14.), magyar-német származású üzletember, katonatiszt, Claus Schenk von Stauffenberg gróf rokonaként részt vett a Hitler elleni merénylet kísérletben, amiért kivégezték.

Saxlehner András (Kőszeg, 1815, febr. 19. – Bp., 1889. máj. 24.): a Buda környéki keserűvíz-források felfedezője és első tulajdonosa, a Hunyadi János keserűvíztelep alapítója.

Vele hamarosan találkozunk terveim szerint ezen a fórumon, mivel Kőszegről már csak egyetlen dolgot nem említettem, a nagyon cuki kis helyi Postamúzeumot, melynek nagytestvére Budapesten a Saxlehner palotában található.

Tehát legközelebbi, egyben utolsó kőszegi bejegyzésem a Postamúzeumról fog szólni, mely meglehet így érdektelennek tűnhet, azonban ígérem, nagyon élvezetes lesz!

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Városnézés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s