Budapest panoráma Lechner kék tetőiről

mozaik3-1

Felmegyünk hát a tetőre.

Mintha elvarázsolt kastélyban járnánk, sok fordulós, szűk ingó-bingó csigalépcsőn – folyton az az érzésed, most szakad le veled.

Ám ez hamarosan veszít a nyúlszívűek rémtárában jelentőségéből, amikor felkaptatunk
a teljesen függőleges tűzoltólétrán a “kilátóra”. Azóta olvastam valahol, hogy a második világháború egyetlen fennmaradt emléke az épületben a tetőn levő géppuska fészek. Szerintem erre zsúfolódik föl több mint 20 főt számláló csapatunk, miközben korlát csak az udvarra néző oldalon, s az ehhez vezető út is megkerülhetetlenül ezen a szűk csapáson vezet. Két ember itt egymás mellett csak “lapjával” fér el. Tériszonyosoknak kifejezetten ellenjavalt. Vezetőnk vígan hajladozik a semmi felett, és lelkesen magyaráz.

Természetesen a földtörténeti kéregmozgások, kőzettan, geográfia, s már nem is emlékszem mi minden magas tudomány volt még
a beavatásunk tárgya.

Mert a fővárost körbeölelő hegyláncokat és lankákat soha, sehonnan nem volt módunk még így “élőben”, együtt látnunk.


A templom tornya jó tájékozódási pont. Mögötte a kicsi kis pöcök, a Jánoshegyi kilátó tornya. (Képre kattintva mindegyik nagyítható!) A jobb szélen, amihez már nem kell nagyító, az ORFK rádiótorony.

S itt, a Szabadság hegy után látható kúpos, vulkáni hegy pedig a Visegrádi hegység, attól jobbra a szelídebb lankák pedig már a Börzsöny vonulatai. A kettő közötti földtani törésben (tehát valahol itt, az alsó kép előterébe belógó antennától balra) folyik a Duna.


És közben közben már ezeken a képeken is bevillant az a csoda, amiben közvetlen közelről gyönyörködhettünk. A kék tető és tetőgerinc összes szépséges csipkéje, gömböcskéi, kúpocskái, mozaikja, s a kettesével – hármasával álló tornyocskák, amik nem mások, mint a laborok illetve WC-k szellőzését szolgáló kémények.


S íme, a főattrakció – a középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb. Mint elhangzott, az eredeti tervrajzon a földgömböt tartó alakok törpesapkát viseltek, merthogy az intézet fő terepe a földtan – illetve bányák, s ebből pedig újabb képzelettársítással – talán Hófehérke és a hét törpe meséjére – a törpék.


Én a tényleges szobrokon csak annyit látok, hogy nem éppen atlaszok, sokkal vékonyabb testalkatúak, de törpének mégsem mondanám őket.

És ha kellően kigyönyörködtük magunkat, további élményt nyújt ebből a szokatlan nézőpontból Budapest jeles épületeinek, illetve egymáshoz viszonyított helyzetének felfedezése.

Én eddig csak fordított szögből láttam a “lábaim előtt elterülő” várost: Budáról – a várból, vagy a többi budai hegyen adódó kilátó helyekről.

Pesti oldalon ugyan a Bazilika tornyából is megéltem már a várost, de az annyira a Duna közelében fekszik, hogy onnan is vagy Budát, vagy Pestet nézem. Soha nem láttam ezen a módon összetolódva a pesti és budai városjegyeinket, mint itt. A perspektíva olyan mértékben más, hogy eleinte hihetetlennek tűnt, hogy egyik-másik épület miért van ott, ahol van. Az én fejemben sokkal jobbra, vagy éppen balra kellett volna elhelyezkedjen a horizontális síkon.

Tegyetek hát velem így is egy kört a toronyban, innen a főhomlokzat közepétől jobbra elindulva!

Alattunk azonnal beazonosítható még a Papp László sportaréna ufója, a Népstadion (elegánsabban: Puskás Ferenc Stadion), s az azt körülvevő atlétikai pályák salakja. Távolabb a Gödöllői dombság, s tovább, mikor már minden sík, ott az Alföld.

Nekem, az ötvenes évek nemzedékének jól esik ránéznem a stadion jellegzetes pilonjaira, még így a lechneri kéményen keresztül is, és találgatni a stadion mögötti horizonton megbúvó épületek “személyazonosságát”.

Most amikor írom ezt a bejegyzést, napra éppen 59 éve -1953. augusztus.20.- hogy átadták a nagy nemzeti összefogással és többek között lelkes társadalmi munkával felépített presztízsberuházást. Napjainkban sorsáról folyó viták alapján, nem biztos, hogy megéri 60. évfordulóját.


Rácsodálkozásom itt most annak szól, hogy felismerem a három hatalmas fényvisszaverő kör alakzatban a viszonylag fiatal, a lóverseny pálya helyén felépített Aréna Pláza bevilágító tetejét, tőlük balra a kiemelkedő épület a Nagyvárad téri Semmelweis Orvostudományi egyetem tömbje.

Ha tovább nagyítjuk a képet, a SOTE mellett tovább balra az Esztergomi bazilika kicsinyített másaként is számon tartott Rezső téri templom kupolája rajzolódik ki – melynek, minő egybeesések, tervezője Lechner unokaöccse Kismarty Lechner Jenő!
A képen körülötte, megítélésem szerint a Fradi pálya reflektor oszlopai.

És az igazi izgalmak csak most következnek! Ha folytatjuk megkezdett körünket jobbra, természetesen nem okoz gondot a Gellért hegy beazonosítása, de mi a csuda lehet alatta az a hatalmas hombár? Hát a Keleti pályaudvar csarnokának teteje! Oromzatán ekkor már könnyű felismerni az allegorikus szoborcsoportot hátulról is.


Itt ugrunk egy kicsit, és megkeressük a helyzetünkhöz legközelebb fekvő, mintegy karnyújtásnyira tűnő beazonosító pontot, a Thököly út – Dózsa György út kereszteződéséhez közel eső, akkor még beállványozott Rózsafüzér királynéja plébánia templomot.

És tessék csak megnézni, tőle balra rögtön az Országháza, s attól tovább, a képből balra kifolyóan a várnegyed Magdolna toronnyal és Levéltárral végződő együttese!

Ennek már természetes folyománya még tovább gördülve balra, a Bazilika. Én mindezeket az épületeket innen a Stefánia útról, a Népstadion tőszomszédságából, épp a másik irányba pozicionáltam volna.

A templomtornyunktól jobbra viszont a kis sűrű toronyegyüttes középtájt, a Vajdahunyad vár és a Városligeti műjégpálya kupoláit formázza, melynek baloldalán még éppen felismerhető a Szépművészeti múzeum,  s a kép jobb szélén a magas kéménypárban végződő épültcsoport az Árpád-híd pesti lábánál fekvő rendőrpalota sziluettje.

S közben ráfordultunk kiindulási oldalunkra, a főhomlokzat rizalitjától balra tekintünk. Alattunk a Stefánia út, a hatalmas kockatömbök a Hungária körúti Hermina centert sejtetik – aztán a világító sárga házak közül kikukucskáló templomtorony csakis az angyalföldi Béke téri templomé lehet. A jellegzetes csupa téglatest templom Zugló, Kassai terén a Herminamezői plébániatemplomé.



De hogy került az Eiffel-torony a képbe? Sőt duplán? Hát úgy, hogy ezek a Megyeri híd pilonjai!

Remélem nem untátok meg velem ezt a kis bóklászást Budapest madárlátta képén.

De visszatérve Lechner épületéhez, külsejében ehhez hasonló módon díszítette testvérének, az elmegyógyász professzornak, Lechner Károlynak 1900-1905 között megépült  kolozsvári villáját. A kétemeletes, az elvárt funkcióknak megfelelően felépített családi ház is a téglaszalagos megoldásból merít, itt azonban, idomulva a helyi hagyományokhoz, hangsúlyt kap az erdélyies magas tető, melyre ezúttal zöld cserepet fektettek.

A ház a bolondokháza felett, az egykori Kert utca 1.számú telkén található, amely utca a házsongárdi kertek felé visz.

Mint tudjuk, a Földtani Intézet munkáját követte élete fő művének számító Postatakarék-pénztár épületének megépítése. Aztán elveszítette az állam támogatását, midőn Wlasics Gyula kultuszminiszter a Parlamentben kijelentette, hogy a szecessziós stílust nem szereti. Ezzel Lechner egycsapásra kikerül a nagyszabású állami megrendelések köréből, kisebb magánmegrendeléseken dolgozik, villákat tervez. Egy szép példája ennek a helyszínünk közelében, a városligeti Hermina úton álló Sipeki Balázs Béla villa.

Igaz, számára nincs kis munka, vagy nagy, csak megoldandó feladat van. Ahogy nekrológjában méltatója, Bálint Aladár elmondja:

Legkisebb épülete legjelentéktelenebb részletének megoldására is egész sereg terv, ötlet buzogott benne. Egy esőlevezető csatorna elhelyezésére, éléskamra fekvésére annyi terve volt, amennyivel mások egy törvényszéki palotát felépítenek.”

Ekkor már leghívebb köre a Japán kávéházi törzsasztal, ahol barátai azon igyekeznek, hogy katedrát szerezzenek számára, hogy a jövendő építész nemzedékébe átplántálhassa rengeteg tudását.
Ez sem sikerül azonban, s így katedra helyett, a kávéházban körégyűlt híveinek fejtegeti hosszas monológokban elképzeléseit.

Kirekesztettsége ellenére azonban élete végén kap még egy szép feladatot, az épülő új pozsonyi városrészben, az Árpádházi Szent Erzsébet templom megépítését. Az alapkő letételére 1909. augusztus 23-án került sor, Szent Erzsébet halálának 900. évfordulója alkalmából.


A templom közkeletű nevén csak a kék templomként szerepel, mely ékszerdobozként hirdeti a kivételes ember, Lechner Ödön finom szépségű művészetét. Ez volt egyben hattyúdala is, a templom felszentelése (1913. október 11-én) után nemsokára meghal.

Emlékének magam részéről stílusosan, teraszom legszebb hortenziáival adózom.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Magyarország, Városnézés
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Budapest panoráma Lechner kék tetőiről bejegyzéshez

  1. Szemerszky László szerint:

    Gratulálok, nagyon érdekes és élvezetes írás.
    Egyetlen, apró korrekciót remélem megenged: az ötödik kép előtti leírásban (” A jobb szélen, amihez már nem kell nagyító, a Szabadság hegyi torony.”) inkább ORFK rádiótornyot kéne megadni. Az előző képen tényleg látszik a Széchenyi-hegyi (1990-ben a hegy visszakapta a gróf nevét) tv-torony a kép baloldalán.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s