A Fiumei úti sírkert története dióhéjban 1.

mozaik3-1

A nagy tömegeket megmozgató, látványos temetések, noha a széles néprétegek lelki igényére támaszkodnak, sohasem mentesek a politikai manipulálástól. Mint ahogy spontán módon politikai demonstrációvá váltak a mindenkori elnyomás ellen egyes – nemegyszer a némaságával fenyegető – temetések. Ez utóbbinak egy legkorábbi emléke, a sírkert bejáratától bal oldalra eső falsírboltjainak második sírköve a Forinyák családé.
Itt nyugszik Forinyák Géza, a 20 évesen joghallgatóként elhunyt, s jelképpé növekedett diák, aki az olaszországi Habsburg ellenes mozgolódás hatására fellelkesült egyetemisták között, az 1860. március 15.-ére, a forradalom méltó megünneplésére kivonulván, lövést kapott, s ennek következtében kétheti szenvedés után elhunyt.

Már a sebesülés után felháborodás söpör végig a városon. Temetése nagyarányú tüntetésre forinyak-geza-barabas-litogradott alkalmat; azon Pest-Buda lakosságának közel egynegyede, mintegy  50 000 fő vett részt, főnemesek, egyetemisták, írók, művészek, ügyvédek, polgárok és mesterlegények – gyakorlatilag a főváros minden társadalmi osztálya képviseltette magát.
Az egyetemisták – különösen a joghallgatók – mártírként tisztelték őt: neve a megélénkülő politikai viták és
a szaporodó tüntetések során közszájon forgott.
Barabás Miklós még abban az évben litográfiát készített
az elhunytról, amely hamar népszerűvé vált és csaknem minden korabeli magyar háztartásba eljutott.

Az első jeles személyiség, akit a temető megnyitása után ide temettek el, 1855-ben Vörösmarty Mihály volt. A nemzetének Szózatot adó, 55 évesen elhunyt költő temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. Gyulai Pál így ír erről:

” Temetése november 21-én ment véghez, Kisfaludy Károly halála (s.k.megjegyzés:
25 évvel korábban
) napján, délután három órakor. Pest emberi emlékezet óta
nem látott ily népes temetést. Húszezer embernél több követte a koporsót, s a fogatok számlálhatatlan sora lepte el az utcákat… A főváros népe, midőn a hazafiság és nemzetiség nagy költőjének ily fényes végtiszteletet adott, egyszersmind ki akarta mutatni hazafiúi érzelmeit, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”.
Öt sanyarú év nyomása után e temetésen lélegzett föl először szabadabban.
A kormány érezte, hogy ez néma tiltakozás, s a hírlapokon bosszulta meg magát, melyek gyászszegélyben mertek megjelenni.”

Sírja ma is eredeti helyén, a jobboldali falsírbolt soron található (gyakorlatilag a Munkásmozgalmi mauzóleum magasságában, és) látótávolságra Arany Jánosnak,
a falsírboltokkal szembeni kis szigeten emelt bronzkoporsójával, mely fölé már hatalmasan hajolnak, a Margitszigetről ide ültetett kedves tölgyfái.

A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!

Arany János is korán, alig 65 évesen, 1882-ben hunyt el. Síremlékét Stróbl Alajos szobrász és Kallina Mór építész készítette, kivitelezői a Kauser és Strozzi-cég.

Ugyanebben az évben, 1882-ben temették át a Józsefvárosi temetőből Petőfi Sándor szüleit. Ottani, anonim sírkövüket, amelyet még maga Petőfi állíttatott és döntött úgy, hogy ne kerüljenek rá nevek, beépítették az 1911-ben felavatott síremlékbe, melyet a Petőfi Társaság megbízásából, Bory Jenő alkotott. A posztamens felirata:
A legszeretettebb atya s a legszeretettebb anya.

A mai 17/1. számú parcellában levő Petőfi családi síremlékbe áthelyezték Szendrei Júlia, Petőfi Sándor fia, Zoltán és öccse, István hamvait is. Mégis a síremlék hatalmas méreteivel (2 m magas haraszti kő posztamensen 2 m-es bronz turulmadár) egyértelműen Petőfi jelképes sírjaként szolgál, kinek elengedhetetlenül ott a helye a Nemzet pantheonjában.

A turul, mint nemzeti jelkép is könnyen azonosítható Petőfivel, akinek szeretetében és kultuszában talán egyedüli egységet mutatott a nemzet, de a messzire tekintő, nagyságában is tekintélyt keltő, a végtelen szabadságát birtokló madár alakjában visszacsengnek Petőfi sorai:

                                 Börtönéből szabadult sas lelkem,
                                 Ha a rónák végtelenjét látom.

S a Petőfit követő költő és írógenerációk – és más, magas művészetükkel a nemzetet gazdagító kiválóságok
sok tagja lelte még végső nyughelyét itt, a Fiume úti temetőben.
A nemzet pantheonjának ötlete, mint láttuk, már Széchenyit is foglalkoztatta, igaz ő azt a Gellérthegyre képzelte el. A Fiumei úti sírkert is több fokozatban, és időről időre újabb formában és kezdeményezésre öltötte magára ezt a szerepkört.

A temető kialakításakor még az elsődleges cél egy új, a városon kívül fekvő, tágas területet biztosító köztemető megnyitása volt, az 1840-es évekre betelt és ezért felszámolásra került korábbi, – a mai Lehel tér területén fekvő – városi köztemető helyett.

 

A városnak fejlődése során kialakult első két külterületének, a Józsefvárosnak és Terézvárosnak gyakorlatilag természetes határt szabott a mai Fiumei út és Rottenbiller utca vonalán húzódott városárok, amelyet a 18. század végi kolerajárványok megállítására húztak a város védelmében. Ezen túl elterülő tágas terek az ún. kerepesi földek – amely egyik névadója is lett, – ily módon éppen megfelelőnek találtattak egy nagyméretű, és könnyen bővíthető temetői terület számára.
(Nevei változása követte a főkapuja előtt húzódó út aktuális megnevezését, Köztemetőtől a Fiumei, majd Mező Imre s végül újra Fiumei út alapján.)

Az első temetésekre csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. A temetőbe a kezdetekben inkább csak kényszerből temetkeztek az emberek, és csak az 1885. évi dísztemetővé nyilvánítása után vált a gazdagok illetve a politikai elit kedvelt temetkezési helyévé. A századfordulóig a legrangosabb sírhelyeknek a belső falak mentén kialakított ún. falsírboltok számítottak.

Vörösmarty felesége, Laura a költőtől meglehetősen távol került sírja, a baloldali falsírbolton:

A jura vörös mészkő lábazatra épült és hasonló fedlappal ellátott téglafalnak az idő és történelem megrongálta részeit 1975-re mindenhol kijavították, s egyben a Fővárosi Műemlék-felügyelőség védetté nyilvánította a falsírboltokat (csakúgy, mint a két árkádsort, valamint egyes sírokat és több mauzóleumot). A falon a Fiumei úti oldalon
3 kapu nyílik. A IV. számú, a Salgótarjáni útról nyíló kapu az egyetlen, amely fölött még ma is olvasható a felirat: Feltámadunk.

A temetőben ma a sétáló minél távolabbra kerül a főbejárati fronttól, annál fokozottabban észlelheti a pusztulás jeleit, vagy éppen a gondozás hiányában láthatatlanná benőtt sírboltjait.


Még ennél is szomorúbb látvány az egykor nyilván legelőkelőbbnek – és feltehetően legdrágábbnak – számító összeroskadt, vagy ahhoz közelálló mauzóleumok pusztuló képe.

Lyka Anasztáz 1871. előtt készült sírboltja:

A Lyka család, -mint számosan a falsírokon szereplő nevek tanúsága szerint – görög származású család, Lengyelországból érkezett hazánkba.

A 19. század végén a család pesti ága, Fejér megye egyik nagy jövedelemmel rendelkező földbirtokosává vált. Lyka Miklós (1857-1943) 1931-ben a saját pénzén renováltatta
a Petőfi téri görög templomot, ezt az egyik kórustartó oszlopon emléktábla tanúsítja.

Lyka Károly (1869-1965) – a család legnevezetesebb tagja – közíróként kritikáival sokat tett a modern magyar művészet megismertetéséért. Művei nélkülözhetetlen forrásmunkák a 19-20. századi magyar művészet megismeréséhez.

Kicsit beljebb a parcellák között enyészetnek indult Krausz mauzóleum gyönyörű szép épülete:

De vannak jó példák is, mint a a Gozsdu-sírbolt 1999-ben újra felállított vasszerkezete.

Gozsdu Manó, vagy románul Emanoil Gojdu magyarországi román jogász, politikus,
a pesti román kultúra legnagyobb mecénása volt, akinek apai ága egészen Macedóniáig vezethető vissza. Ők is, akárcsak a Lyka család, több görög és macedoromán családhoz hasonlóan, először Lengyelországban próbáltak szerencsét, de jó két évtizeddel később Magyarországon, Miskolcon telepedtek le. A család egyik ága innen költözött Nagyváradra, ahol 1802-ben születik meg Gozsdu Manó. Huszonkét éves volt, amikor tanulmányait Pesten befejezve jogi diplomát szerzett.

Önálló ügyvédi irodát nyitott, s különösen bűnvádi perekben szerzett hírnevet és nagy vagyont gyűjtött, elsősorban ingatlanokba fektetve pénzét. Élete utolsó szakaszában elnöke volt a a Pesti Biztosító Társaságnak és a Concordia gőzmalom társaságnak is.

Érdemei közé tartozik, hogy noha románnak vallotta magát, ő volt az első, aki 1826-ban magyar nyelvű keresetlevelet – az addigi latin helyett – adott be a pesti és budai tanácsokhoz. Az országgyűlésben Deák Ferenc politikájának híve volt – akihez egyébként régi barátság fűzte – s részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében. Deák „egy és oszthatatlan magyar nemzet”-ről szóló betoldását is támogatta, a románok és magyarok békés együttműködéséért küzdött 1870. évben bekövetkezett haláláig.

Ahonnan sokaknak talán ismerősebbnek csenghet a neve, az a budapesti Király utca 13. és a Dob utca 16.szám között húzódó hét négyszintes épületből és hat udvarból álló épületegyüttes, ahol az utóbbi években vasárnaponként Gozsdu udvar címen, színes kavalkádban különböző kézművesek, bolhapiaci árusok, képzőművészek kínálják árujukat, alkalmi zenakarok, muzsikusok és hangulatos kiülős kisvendéglőktől körbevéve.

 A házat az az Alapítvány építtette, amely a Gozsdu vagyonból kezdte meg működését, amely nagyrészt az ezen a területen álló telkekből és ingatlanokból és nagy értékű részvényekből állt. Gozsdu Manó végrendeletileg hozta létre a Monarchia egyik legnagyobb magánalapítványát, melynek célja ösztöndíjakkal segíteni a magyarországi és erdélyi görögkeleti vallású diákokat. A Gozsdu udvarhoz kapcsolódó Holló utcai telken pedig
a mai napig a Budapesti Román Ortodox Egyházközség parókiája működik.

De vissza az eredeti vonalvezetéshez.

Ugyancsak a pozitív példához sorolható az ugyanezen az oldalon, a temetőfal bal oldalán
(a fal mögött a modern Aréna pláza tömbje árnyékában) található Vécsey János sírbolt. Vécsey János és felesége Alapítványával szintén végrendeletileg, nagyon gondosan körülírt részletezéssel az árva, elhagyott (nem kívánt ) gyermekek felnevelésére hagyatékozta vagyonát. A ma nevét viselő, III. kerület Szél utcai Kollégium ezen árvaházból nőtt ki, és nem csekély részük volt a lepusztult sír rendbehozatalában. Nagyon érdekes olvasmány a házaspár életének és alapítványuk sorsának általuk feltárt leírása a http://www.szel-koll.sulinet.hu/alapitvany.html honlapon.

A temetőt körbevevő fal négy törési pontján, vagyis a temető sarkain is négy mauzóleum épült: a Sebastiani és a Ganz családé, a Thalmayer családé, amelyet 1926-ban csontfülkévé alakítottak, valamint Saxlehner András sírboltja, amelyet az 1950-es években az
Új köztemetőbe telepítettek át.

Ezek közül a Sebastiani család sírboltja, mely a Fiumei út Baross téri felüljáró felöli sarkán áll, sajnos szintén a lassú pusztulás biztos jeleit mutatja.

A korzikai eredetű Sebastianiak 1838-ban váltak magyar nemesekké, remetepoganyesti előnévvel. Az 1873-as adójegyzék szerint ingatlantulajdonuk igen hatalmas volt Pesten, mely után összesen több mint 13 ezer forint házbéradót fizettek. Kammermayer Károly pesti polgármester felesége is Sebastiani lány volt. A család ma élő tagjától, kinek ma
9 egyenesági leszármazottja nyugszik e helyütt, tudom, hogy nevüket 1879-től a korzikai hatóságok és a család Korzikán lakó tagjai engedélyével a Sebastiani Porta della Torre et Remete Poganyest formában használták.

A mauzóleumban nyugszik ifjabb Gerenday József – botanikus, zoológus, magánállatkert – létesítő, orvos, egyetemi tanár, a pesti Füvészkert létrehozója és igazgatója,  – és felesége, Sebastiani Aloysia, továbbá Jordán Ernesztina unokahúga és nevelt lánya.

Gerenday József annak a Gerenday családnak a tagja, amelynek neve szorosan összekapcsolódik a temető megnyitásával fellendült temetői kultúra művelésével.
A Gerendayék 1847-ben alapított sírkő-gyártó és -kereskedő cége sikeres szereplője a kornak. Működésükhez köthetők a 19. század második felének jellegzetes sírkő-divatjai, döntő hányadban reprezentatív, sorozatban gyártott, de csak részben sematizált sírkövekkel, rajtuk romantikus díszítőmotívumokkal és kevés felirattal, általában külföldi mintakönyvek alapján. A temetőben még ma is számos sírkövön található nevük, mint készítőké. Gerenday József id. Gerenday Antal kőfaragó bátyja, Gerenday Béla szobrász nagybátyja volt. A mauzóleum előtt álló két emlékoszlop – jobboldali Jordán Ernesztinának, baloldali Gerenday Józsefnek szentelve – szintén a Gerenday műhely termékei.

A jobboldali falsírboltok Fiumei és a Salgótarjáni úti kereszteződésébe állított mauzóleum a svájci származású vasöntő mesternek, Ganz Ábrahámnak állít emléket.

Ganz Ábrahámnak elévülhetetlen érdemei vannak, mint a magyar nehézipar úttörőjének,
a budapesti vasipar megteremtőjének. 1848-ban ágyúgyáros; a kéregöntésű vasúti kerék feltalálója, a Ganz-gyárak megalapítása – ezek mind az ő nevéhez kötődnek.

Sajnos a túlfeszített munka és családi problémái idegrendszerét kikezdték, 1867. decemberében, 53 éves korában öngyilkos lett.

Az eredeti öntödéjében egészen 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a Budapest II. kerületében levő gyárat leállították, s a kéregöntöde berendezéseit megőrizve, a ma is látogatható Öntödei Múzeummá alakították.

Az 1991-ben létrejött Nemzeti Pantheon Alapítvány szervezésében számos más síremlék felújítási munkálatai keretében megújult a Ganz-mauzóleum is – amelynek 1996-ra befejeződött restaurálása nyomán az épület visszakapta eredeti, Ybl Miklós tervei szerinti képét.

A temetőben végzett restaurálási munkálatok lezárása után, az 1997. évi LIV. számú,
a hazai műemlékvédelmet szabályozó törvény a temető egész területét – a már korábban védelem alatt álló sírokkal együtt – műemlékké nyilvánította és fokozott védelem alá helyezte.

A Ganz mauzóleum előtti kis köröndön nagyméretű alkotások teszik kiemelten hangsúlyossá és ünnepélyessé a környezetet. Az együttest képező három síremlék
a szabadságharc utáni korszak egy egy jelentős szereplőjének állít emléket.

Henneberg Károly (1833-1888) katonai pályafutását fiatalon, a császári és királyi hadseregben kezdi. A kiegyezés után a Magyar Honvédség kialakítása során Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére a magyar honvéd lovasságot szervezte meg és képezte ki, melynek főfelügyeletével is megbízzák. Eredményes ténykedését Vaskorona renddel és huszár altábornagyi kinevezéssel honorálták. 1890-ben elkészült lovas síremléke Stróbl Alajos alkotása.

A középső obeliszk Csengery Antal (1822-1880) liberális reformpolitikus, író, publicista emlékműve. 1849-es belügyminiszteri tanácsos; az első Pesti Hírlap főszerkesztője,
Deák Ferenc bizalmasa, a kiegyezés egyik előkészítője, MTA tag.

A harmadik, oroszlános ábrázolás ismét Stróbl Alajos alkotás. Doggenfeldi Vetter Antal (1803-1882) osztrák származású császári tisztnek tiszteleg, aki 1848-ban az elsők egyike, aki átállt a magyar oldalra. Magas katonai karriert futott be az 1848-as honvéd alezredestől – ideiglenes hadügyminiszteren át, a honvédsereg fővezére rangig. Az itáliai magyar légió egyik megszervezője.

És itt meg is szakítom történetemet, mert még annyi mindenről kell szólni a temető kapcsán, hogy nem fér bele ebbe az egy fejezetbe.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Művészet, Városnézés
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) A Fiumei úti sírkert története dióhéjban 1. bejegyzéshez

  1. Sebastiani Judit Mária szerint:

    Sebastiani család nem görög. Családom Korzikából származik.Sebastiani régi korzikai nemesi család La Porta előnévvel.

    • elismondom szerint:

      Köszönöm szíves tájékoztatását, a bejegyzést korrigáltam !

      • Sebastiani Judit szerint:

        Ksznm a korriglst. dvzlettel: Sebastiani Judit

        2013. mrcius 24. 6:20 “Flttem a felh” rta, :

        > ** > elismondom hozzszlt: “Ksznm szves tjkoztatst, a bejegyzst > korrigltam !”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s