A Fiumei úti sírkert története dióhéjban 2.

mozaik3-1

A temető parcellabeosztása roppant egyszerű volt, a Salgótarjáni úttal párhuzamosan
7 főút vezetett, ezeket keresztutak tagolják, kialakítva a szabvány parcellákat.
Ezen majd az 1920-30-as években végzik el a mai temető arculatát is meghatározó változtatásokat. Ekkor Hegedűs Ármin az alaprajzot módosítva átlós utakat írt elő és az 1874-ben megnyílt izraelita temető vonalában lévő út előtt, egy ív alakú sétányt tervezett. (Ennek eredménye az egykoriakból kialakult, számozása szerint ún. tört-parcellák létrejötte.)

Már az 1870-es években megtörténik a temető első, kertművészek által végbevitt szakszerű parkosítása, amelyet időről-időre újabb beültetések követnek, s fasorai mára a fővárosban a legszebbek közé tartoznak. A temető mai, így is roppant nagynak számító 56 hektáros (560.000 négyzetméter) alapterülete, az eredetinek (920.800 négyzetméter) már csak töredéke, amelynek oka, a körülötte létesült ipari üzemek és egyéb létesítmények (gumigyár, józsefvárosi pályaudvar, MTK sportpályák) számára történt területkihasítások voltak.













1870. januárjában Pest vezetése betiltotta a város falain belül való temetkezés minden formáját. A folyamatosan felszámolt temetőkből megszaporodtak az ide történő áttemetések is. A bejegyzéseimben már néhány helyen érintett budai (tabáni, vizivárosi, majd németvölgyi úti temetők ) felszámolása során is számos sír áttelepítését végezték el ide, miközben a temető tehermentesítésére 1886-tól megnyitották a Rákoskeresztúri köztemetőt is.
Budán 1894-ben létesült 42 hektáron a Farkasréti temető, illetve 1910-ben, az 1888-ban lezárt régi helyett – az új Óbudai temető. ( A képi illusztráció bár elvadultságában egy már nem használt temető képét mutatja, ezeket is itt, a Kerepesi temetőben készítettem. )

Meglepő nagyságrendet fenti folyamat 1950- ben, Nagy-Budapest létrehozásával ér el, amikor a város 87 temetője közül elrendelték huszonhárom budai és ötvenkét pesti temető lezárását, elsősorban a peremkerületekben.











A 19. században a parcellák közül leginkább a bejárathoz közel eső területeket használták. Aztán a temető panthonizálására való törekvések keretében a mai 34/1. számú, úgynevezett művészparcellát, valamint a 34/2. számú díszparcella síremlék-együttesének egy részét 1928-ban alakították ki, szinte kizárólag a 19. században elhunyt neves személyiségek – a felszámolt parcellákból való – áttemetésével. Ez is okozza a temető többi területétől eltérő, viszonylagos zsúfoltságát a nevezett parcelláknak. Ezek a fontosabb sírokat összegyűjtő díszparcellák teszik ki a temető 19. századi síremlék-anyagának legnagyobb részét.















A gyakori exhumálások, híres sírok akár többszöri költöztetése során nem egyszer előfordultak olyan veszteségek, mint pl. Hild József, vagy Petzval Ottó sírjának eltűnése. Az áttemetettek legtöbbje, például Czuczor Gergely, Czakó Zsigmond vagy Egressy Gábor később új síremléket kapott, vagy a megkopott, áthelyezett sírköveken már sokszor nem is az eredeti szöveg olvasható.

A 19. század utolsó évtizedére a síremlék-művészetben addig domináló architektúrát háttérbe szorítja az emocionálisan erőteljesebb latin, főleg az itáliai temetkezési kultúra hatása. A reprezentációra nagy volt az igény, és volt fedezet is: a dualizmus idején
a legnagyobb taglétszámú egylettípus Magyarországon a temetkezési egylet volt.
S ekkor előtérbe kerül a szobrászat, az addigi építészeti rész háttérré, vagy talapzattá vált. A prosperáló magyar szobrászat, a hazai szobrászművészek előtérbe kerülése nagy hatással volt a temető képére. Az emlékművek készítőinek nevét böngészve döbbentem rá magam is, hogy egy-egy jelentős művész vagy építész életművének milyen jelentős részét képezte a temetői művészet.







Szinte minden sírkőnek megvan a maga története, csakúgy, mint a temető fennállása során bekövetkezett számos változásnak. Ezek, bár érdekes emlékek, pontos lekövetése hatalmas terjedelme révén sem célom, inkább csak néhány, általam kiemelt érdekességet kötnék itt csokorba.

1919. áprilisában a proletárdiktatúra elrendelte a temetkezési vállalatok, valamint
a felekezeti temetők államosítását és fővárosi kezelésbe vételét. Kötelezővé tették a halottasházi ravatalozást, és deklarálták azt, hogy Budapest területén a temetés
a továbbiakban hivatalosan is hatósági feladat. Temetkezési vállalkozáshoz többé nem lehetett iparengedélyt kiadni.
Ezek a rendelkezések – azon kevesek közé tartoznak – amik a tanácsköztársaság bukása után is érvényben maradtak.

1918-ra, a háborús halottak nagy száma miatt, már minden fővárosi temető helyhiánnyal küzdött.

Trianon után, a két világháború között az egész ország számára fontos lett az emlékek megjelölése, megőrzése az egykori nagyság kihangsúlyozása. Ekkor készül a legtöbb, és
a temető jellegét máig meghatározó műemléki szobrászati alkotás. Az 1930-as évek
a Kerepesi úti temető virágkora volt, amely egyesíti az északi és a latin temetők erényeit,
a természet és a kiépített környezet szépségét.

A Kerepesi temető 1847. évi megnyitásától a II. világháború végéig a város legnépszerűbb, s Budapest legrégebbi ma is használatban lévő keresztény temetője.

Történetéről elmondható, hogy több-kevesebb hatékonysággal valamennyi rendszer megpróbálta önnön képére formálni, saját mártírjai és neves elhunytjai kultuszhelyévé tenni. Amellett, hogy politikai rítusoknak adott helyet, a második világháborúig a főváros és az ország gazdasági, társadalmi, tudományos és művészeti elitjének is ez volt a legkedveltebb temetkezési helye.

A II. világháború utáni hektikus sorsa a temetőnek, de leginkább a felülről irányított panthonizálás (munkásmozgalmi mauzóleum, stb.) a temető rangját folyamatosan rontotta, s ellenpólusként megemelte a Farkasréti temető népszerűségét. Ekkor már az ebbe az irányba történő áttemetések a gyakoribbak. Én személyesen mégis elmondhatom, hogy a Fiumei sírkert hangulata sokkal inkább sugallja számomra a nyugalmat és
a szépséget.

Lehet bár a budaiak temetője felkapottabb, de zsúfoltságában legfeljebb arra ösztönöz, hogy egyik híres sírtól a másikig szédelegve kicsit letört hangulatba essem, az elmúlás láttán.

Azért mégis van valami, ami bár nem ez a témám, beemelnék ide, a Farkasréti temetőben
a hétvégén vezetett sétán látottakból. A fájdalmas életét lázadás nélkül elfogadó és helyenként bölcs derüvel elmesélő csodálatos Polcz Alaine – akivel tényleg jobb lett a világ – szerény, kérésének megfelelően kialakított nyughelye. Itt Mészöly Miklós, második férje sírköve lábánál, a madarakat itató kis medence alatt.

S neve is csak éppen hogy megjelenik, a medence oldalán.

A Kerepesi temető 1952-től 1994-ig zárt temetőként egzisztált, területéről rengeteg nem odavalónak ítélt síremléket eltávolítottak – valójában csak a síremlékeket távolították el,
a hamvak általában a földben maradtak jeltelenül – központi területét parkosították, a köztemetői jelleg háttérbe szorult. A főváros 1957-ben betiltotta a Nemzeti Pantheonná nyilvánított sírkertben az egyházi szertartásokat, s így sok esetben előfordult, hogy azt egy másik temető területén végezték el, majd utána szállították ide a koporsót.

A temető Pantheonná nyilvánítása óta az első helyben zajló, hivatalosan is egyházi temetés Barcsay Jenőé volt 1988-ban.

Ez a rendszer is igyekezett különböző művészek szekunder temetésével a phanteon rangját növelni. Az ötvenes évektől így került a 34/2. parcellába pl. Krúdy Gyula, Ferenczy Károly és Nagy Balogh János. Itt kapta meg harmadik nyugvóhelyét Virág Benedek is.

Ferenczy Károly három gyermeke is végül itt került elhelyezésre. Mellé került Ferenczy Béni szarkofág síremléke, de közelben fekszik Ferenczy Noémi és Ferenczy Valér 1987-ben utólag a Farkasréti temetőből áthozott urnája – sírkövén az egykori urnafülke fedőlapja (Ferenczy Béni alkotása) – is.

Akadt példa egy-egy neves személy hamvainak külföldről való hazahozatalára.
1966. februárjában itt temették el báró Mednyánszky Lászlónak a bécsi Zentralfriedhofból hazahozott hamvait, augusztusban pedig a elsőre az Óbudai temetőben hazai földbe temetett Csontváry Kosztka Tivadar földi maradványait, vagy ugyanezen évben
Lesznai Annát.

Lesznai Anna, szépséges versek írója, életében háromszor ment férjhez, 1919-től 1930-ig bécsi emigrációban élt, majd hazatértek Budapestre. Az 1930-as évek végén megint emigrációba kényszerült, 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1966. október 3-án, élete nyolcvankettedik évében, New-Yorkban szívroham következtében elhunyt.

Lesznai Anna: Ők

Ők, kik az időknek mélyén nevettek,
A vígságomból egy-egy részt elvettek.
Kik fát, virágot én előttem láttak,
Tudtak szépszavu danoló imákat.
Ők, akik régen szerettek és sírtak,
Helyettem mindent megtettek s megírtak –
És akik jőnek, ha majd fekszem holtan,
Átlépik sírom s nem tudják, hogy voltam.

Lesznai Anna  az első világháborúban elesett huszárkapitány bátyja, Zempléni Moscovitz Iván sírjában kapott helyet. A  dombormű Vedres Márk „Szent Márton és a koldus” c. műve.

A magas kort megért Lesznai Anna tagja volt a Nyugatos nemzedéknek, Ady Endre és Kaffka Margit barátja. Rokona volt Hatvany Lajosnak, ám élete – mint életműve – minden ismeretségénél színesebb, fordulatosabb volt.

“A nagypapa, Moscovitz Mór doktor volt, Sátoraljaújhelyen Kossuth-tal együtt béreltek irodát, délelőttönként ő fogadta a betegeket, délutánonként meg az ügyvédeskedő Kossuth a klienseit. Nemesember meg úgy lett a nagyapából, hogy
1831-ben Zemplén vármegyében kolerajárvány dúlt, melynek megfékezésében múlhatatlan érdemekre tett szert, és amikor idősebb Andrássy Gyulát miniszterelnökké választották, hálájuk jeléül a Moscovitzok nemességet kaptak. Abból lett a háromezer holdas körtvélyesi birtok, mely Máli, vagyis Lesznai Anna számára olyanná lett, akár egy paradicsomkert.
Jászi Oszkár felesége volt, író, költő, festő, iparművész, teoretikus és hímező asszony, művészneve Lesznai Anna, az eredeti meg Moscovitz Amália, kit a barátok, Adytól Kaffka Margitig és Balázs Bélától Lukács Györgyig csak úgy hívtak, hogy Máli.
És “Máli tűzijátékát rendezte a szeretetnek. Ez a nő, mondta egyszer Balázs Béla, olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni.” (Scipiades Erzsébet)

Meséinek képei, könyvborítói, illusztrációi, textíliái, amelyekben a magyar népművészet dekoratív elemeit, gazdag színvilágát, derűs koloritját is alkalmazta, a magyaros szecesszió jeles képviselőjévé avatták.  Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Szecessziós stílusú textíliáit a korabeli művészeti folyóiratokban gyakran publikálták. Képzőművészeti alkotásaiból őriz műveket a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi
Janus Pannonius Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum Hatvanban. Egy-egy Lesznai rajz és hímzés kikiáltási ára ma 3-16 millió forint.

Dédanyám

Ösmeretlen temetőben sok idő járt el feletted.
Emléket sem hagytál reám – dédanyám, rég elfeledtek.
Merre laktál, milyen voltál? Csak azt tudom én terólad,
Hogy éltedet hegyek mögött, fehérfalú házban róttad!
Talán boltosasszony voltál, nyirkos, sötét, kicsiny boltban
Éldegéltél liszt közt, bors közt, pántlikák közt, füstben, porban.
Házatokban, mint rendesen, korcsma is volt a bolt mellett,
Két kezednek, szorgos kéznek bizony sürögnie kellett,
Kenyeret kért a sok gyermek, altattad a legkisebbet.
Bölcs számítás a kis boltban, a korcsmában víg szó kellett.
Élted így telt, sok nehéz nap, munka közt és gondban éltél.
Álmaid tán nem is voltak, szerelemre rá sem értél.
Terólad nem regél senki, örökséget rám nem hagytál
Egyebet, mint a sok álmot, amiket elmulasztottál.
Sötét, nyirkos, kicsiny boltban, a szívednek rejtekében
Édes öntudatlan álmok összegyűltek csendben, szépen.
Illatos szerelmi vágyat, amely tán lelkedbe’ támadt,
Elzártad az ünneplőddel – “jó lesz majd az unokámnak”.
És én, késő unokája ösmeretlen dédanyámnak,
Örökségül örököltem régi álmot, régi vágyat;
Rég elfeledt tavaszoknak rózsafája nyit szivemben,
Ösmeretlen dédanyáknak ifjúsága ébred bennem.

Lesznai  első versei a Nyugatban jelentek meg 1908-ban, az utolsó nagy művét, a Kezdetben volt a kert című, egyetlen regényét, mely emlékezés és korkép egyben, közel harminc évig írja, s azt halála évében, 1966-ban adják ki.

Épp a napokban olvastam az irodalomtörténész Horváth Zoltánnak, a megjelenés évében írt lelkes kritikáját, amelyben ilyen kedvet keltő mondatok hangzanak el:
Mert mint az élet ezerarcú, úgy Lesznai Anna alakjai is ezerarcúak… a korabeli magyar világ egyetlen árnyalata sem marad ki belőle.
A regénynek tulajdonképpen nincs szerkezete,
csak ellenállhatatlan erejű sodrása, .. a mű frissen, üdítően ható…szinte lebegő stílusa. Lesznai kivételes mesélőképességű, szuggesztív erejű, szuverén nagy művész.”

Na, nem kaptatok még kedvet hozzá? Én már előjegyeztem olvasónaplómban.

S ugyanez a Horváth Zoltán, aki személyes ismeretségben volt az író- és költőnővel,
a halálhírre ezekkel a szép mondatokkal reagál:

“Lesznai Anna halálában nincs semmi lázító: élete kilencedik évtizedében, sikere tetőfokán, itthoni és amerikai barátai szeretetétől övezve, szenvedés nélkül meghalni – ennél kegyesebb aligha lehet az élet.

De ez a megnyugvás semmiben sem csökkentheti az elvesztése miatt érzett fájdalmat. Befejezett, teljes és egész élet volt a Lesznai Annáé – az űr, amelyet maga mögött hagyott pótolhatatlan marad mindannyiunk számára.”

S mivel megint minden keretet túlléptem már, csak egy kis ide is illeszthető Lesznai verssel szeretnék búcsúzni.

Ballagtam az úton

Ballagtam az úton keskeny sírok között,
Ahol csöndben nyugszik a sok elköltözött.
Ezer nyíló rózsa, melyet napfény fakaszt.
Pirosan hirdeti a megújhodt tavaszt.
A tavasz hevétől bimbók kelyhe vérzik,
A tavaszt a hideg sírkövek is érzik.
Érzi lenn a föld is – barna öle reszket,
Mikor napfény önti el a sok keresztet.
Odafönn a napfény tisztán, forrón ragyog –
Istenem! bocsásd meg, hogy oly boldog vagyok.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Magyarország, Művészet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A Salgótarján úti zárt temető Lajta síremlékei | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s