Nemzeti sírkert vagy Pantheon?

mozaik3-1

Sokszor esett szó a temető kapcsán a nemzeti Pantheon kialakításának szándékáról és tervéről. A temető használata többé-kevésbé a II. világháború végéig még megfelelt ezen elképzeléseknek, ám azóta elhunytak egyre jobban preferálták a Farkasréti temetőt. Így talán az egyébként is vidéken található korábbi nagyjaink sírján kívül elmondható, hogy a 19. század és 20. század eleji neves elhunytak inkább itt, míg a mi emlékeinkben is még elevenen élő művészek, politikusok, közszereplők a Farkasréti temetőben alusszák örök álmukat.

Sokan, és sokféle jelzővel illetik a Fiumei sírkertet, ráaggatták még az Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkja címkét is, ami ellen mások meg tiltakoznak. Akárhogy legyen is, egy-egy séta a temetőben mindig élményt nyújt, s számos új felfedezéssel és rácsodálkozással jár többedik alkalommal is.

Engem elbűvöl az őszi arany csillogás, ami különösen az árkádsor mentén káprázatos.


A következő képen elszórt kis aranyló foltok a csendesen hulló sárga faleveleken visszaverődő napsugár visszfénye.

S ugyanitt található, az arany csillogást fokozó sírja Alpár Ignácnak, sok, – már általunk is bejárt – budapesti neves épület megálmodójáénak. Ma már itt álmodja örök álmát.

Még Ady sírja is szebb ebben a meglágyító sárga színpompában.

Melocco Miklóst évtizedekig foglalkoztatta egy méltóbb szobor állítása ide, melyekről különböző helyeken elhelyezett Ady kompozíciói tanúskodnak. Debreceni Nagyerdőben felállított, a saját sírját néző Ady szobra mindenképpen egy megrendítőbb megfogalmazás.

Az árkádsor körüli sírhelyek is kiemelt helynek számítottak annak idején. Mai füleknek ugyan már számos név ismeretlenül cseng, de ha utánabogarászunk az interneten, sokszor bukkanhatunk a magas tudományok képviselői mellett, szakmájukat nyilván nagy sikerrel művelő iparosokra is. Mint ahogy az Árkádsoron is felfedeztem azoknak a mesterembereknek a nevét, akik még/már nekem is mondanak valamit: Gundel János vendéglő alapító, Jungfer Gyula műlakatos, Lingel Károly bútorkészítő, Seenger Béla kőfaragó.
Én nagy örömmel fedeztem fel a közeli sírokon Klösz György századforduló Budapestjének fényképésze nevét is, de az Árkádsor tervezője, Gerle Lajos is itt a közelben nyugszik egy Gerenday műhely által kibocsátott sírkő árnyékában.

Az ő sírkövén is megjelenik kiemelt alkotása, az árkádsor ábrázolása, mint ahogy az Alpár síremléken a Városliget történelmi épületcsoportjának, vagy Hauszmann Alajosén az átépített királyi vár képe. A Hauszmann sír előtt kettővel található Zielinski Szilárd – számos víztorony, híd és gyárépület tervezőjének síremlékén (Wälder Gyula – Bory Jenő alkotás) három oldalon idézik domborművek az életmű egy egy neves darabját.


Igen jeles sírok találhatóak még ezen a fent látható soron: A Hauszmann síremlék mellett, alig észrevehetően, Wekerle Sándornak a sírja, lejjebb a Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette gróf Festetics Pál kőkoporsója mellett báró Eötvös Lórándnak Strobl Alajos alkotta sírszobra áll. A Festetics nyughely előtt egy meghökkentő szoborcsoport: embernagyságnál nagyobb pásztor termetes birkákkal. Pállik Béla sírján legelésznek eme birkák, aki kora népszerű festőjeként, éppen ezen állatok ábrázolásával aratta sikereit.

Visszatérve az árkádsor közelébe, a 17/3-as parcellában egy másik, 1907-ben elhunyt festő- és iparművésznek, Horti Pálnak Telcs Ede és Maróti Géza készítette síremlékét éppenséggel  a sírkert legszebb szecessziós alkotásaként emelik ki.

A balra tőle elhelyezkedő 17/1 -es parcella sírköveit böngészve egész -letűnt- világok bontakoznak ki. Mindjárt itt a sarkon az árvaház alapító, egykori császári altábornagy Mayer Ferenc és a vízivárosi katonai temetőből idekerült Alvinczy József tábornagy síremlékeinek rendhagyó együttese látható. Mögöttük Döbrentei Gábor rózsaszínbe játszó sírköve.

Fantasztikus életutak bontakoznak ki, ha csak az egyes nevek értelmezésére összeállított szószedetet átfutjuk. Alvinczy Józsefnél pl., már általam is rövidítve, ilyenek találhatóak: császári katonatiszt, a hétéves háború kapitánya; I. Ferenc katonai oktatója, a napóleoni háborúk altábornagya és egyik hadvezére, Magyarország főhadikormányzója, az egyetlen magyar katona, aki a Mária Terézia-rend mindhárom fokozatát megkapta; 1763-tól báró.

Ahogy az elhangzottakból is sejthető, ez itt a budai pantheon, amely a több, mint ötven – a Tabáni és a Vízivárosi temetőkből átmentett – síroknak a legnagyobb együttese itt  a Kerepesi úti temetőben.

Hagy idézzek itt a sírkövek mögött rejtező személyek színes kaleidoszkópjából néhány alakot, s róluk azt, ami engem megfogott:

Abt Antal (fizikus, egyetemi tanár, a kolozsvári tudományegyetem rektora);
Dió Gábriel (Budavár gyógyszerésze) ; id. Fauser János (öntőmester, ónműves); Teasdale, James (angol mérnök, az Alagút építésének egyik vezetője); Klette Károly (festőművész, grafikus, József Antal nádor udvari festője; Keleti Károly statisztikus és Kelety Gusztáv festő apja); Kriesch János (zoológus, egyetemi tanár, az Országos Méhészeti Egyesület megszervezője, Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándorné Kriesch Laura festőművészek apja); Hajnik Károly (író, publicista, a magyar gyorsírászat egyik megalapítója); Reitter Ferenc (építész, vasút- és vízépítő mérnök, várostervező)

És itt még egy, némileg bizarr alkotás:

Még ugyanehhez a parcellához tartozónak írják, bár egy hatalmas zöld térség szélén teljesen különálló, s egyébként is különleges látványt nyújtó Széll Farkas – egyebek mellett: bíró, jogtudós, könyv- és műgyűjtő, a Széll-kódex ismertetője, nyelvészeti és régészeti író – síremléke, akit a közelmúltban újra leporolni kívánt, s ezáltal ismerősen csengő, híres tiszaeszlári vérvád-per másodfokú fellebbezési tanácsának előadójaként jegyez a krónika.

Már területileg másutt, a temető vége közelében ugyancsak érdekes az egymás közelében fekvő halottak névsora. A 2007-ben elhunyt Illés Lajos zenész modern, fából készült fejfájától jobbra Faludy György költő, előtte a Karinthy családnak már korábban meglévő sírjában Karinthy Frigyes mellett 1992-ben Karinthy Ferenc is helyet kapott. Tőlük balra a Grosschmid sírban nem más, mint Márai apai nagybátyja fekszik.

Halottak közé megyek, csöndesen kell beszélnem. Néhányan e halottak közül meghaltak számomra, mások élnek mozdulataimban, fejformámban, ahogy cigarettázom, szeretkezem, mintegy az ö megbízásukból eszem bizonyos ételeket. Sokan vannak. Az ember sokáig egyedül érzi magát az emberek között; egy napon megérkezik halottai társaságába, észreveszi állandó, tapintatos jelenlétüket. Nem sok vizet zavarnak.
Anyám családjával későn kezdtem rokonságban élni, egy napon hallottam hangjukat, mikor beszéltem, láttam mozdulataikat, mikor köszöntem, fölemeltem a poharat. Az >>egyéniség<<, az a kevés, ami újat az ember önmagához ad, elenyésző az örökség mellett, melyet a halottak hagynak reánk. Emberek, kiket soha nem láttam, élnek, idegeskednek, alkotnak, vágyakoznak és félnek bennem tovább. Arcom anyai nagyapám mása, kezemet apám családjától örököltem, vérmérsékletem valamelyik anyai rokonomé. Bizonyos pillanatokban, ha megsértenek vagy gyorsan határoznom kell, valószínűleg szó szerint azt gondolom és mondom, amit egyik nagyapám gondolt a morvaországi malomban, hetven év előtt.
(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

Itt, a szemben levő parcellában helyezték el Radnóti Miklós sírját, mint utólag itthon a térképet bogarászva megtudom. Az interneten talált kép alapján nem is tudom hová kellene képzeletben helyeznem, hisz készítettem is arról a parcelláról képeket, éppen a megdöbbentően elhanyagolt, bozóttal benőtt képe láttán.

Itt, valahol a bozótosban találtam ezt a különleges sírkövet, amely mint a faragások is jelzik, egy népművész sírhalma fölött áll.

A sírkert ki- és időnkénti átalakításai kapcsán fel-fel éledtek olyan gondolatok is, hogy szakmánként, művészeti áganként alakítsanak ki sírsorokat. (A 11. parcella cigányprímás-, a 33/3. parcella sakkozó- vagy a 47. parcella pilótasírjai ). Arról már nem is értekezem, hogy a fővárosi vezetők sírja túlságosan felülreprezentált.

Cigányprímások helyett inkább egy lírai dalköltő (Szentirmai Elemér)- ill. karnagy (Erkel Sándor) síremlékét mutatnám meg.

Természetesen Erkel Ferencnek is van díszsírhelye, éspedig a másik, kiemeltnek számító helyen, a Deák mauzóleum körüli parcellákban.

A síremléken megjelenő nőalak modellje egy francia operaénekesnő volt, mint számos e korban a síremlékeken megjelenő allegórikus (gyászoló figura, géniusz, múzsa stb.) nőalak eredetije is nem egyszer köthető az eltemetetthez (Lotz Károlyén lánya, Kornélia).

Ezen a soron is számos híres magyar ember nyugszik egymás társaságában. Erkeltől jobbra Trefort Ágoston obeliszkje, amellett Klapka György allegorikus Hungáriával díszített szobra, akit majd Kandó Kálmán obeliszkje követ.

Erkeltől balra Irányi Dániel azon szobor síremléke, amely egyben mint köztéri szobor is felhasználásra került. Rajta kívül még a Zichy Mihályé az, amelynek később köztéri változata is született.

Nekem mégis most a legtöbb örömöt az a felfedezés adta, hogy a következő három síremlék jóval híresebb Xantus János köve mellett Kerkápoly Károly nevét olvastam, akiről nem olyan rég hallottam először a Tabán legjobb hírű boraként emlegetett “kerkápolyi” néven.

Zichy Mihály szobrában a lendületes vonalak engem visszavisznek a művész parcellához, Bláthy Ottó sírjához.

Itt most elidőznénk még pár, számomra kedves kép bemutatása erejéig.

Márkus Emília:

 Medgyessy Ferenc sírja, rajta saját műve:

Ez nagyon a szívemből szól: olvasni jó, olvasni mindig, bármi körülmények között is. Itt belelátom azt is, ha épp csak egy leszakadó szikla üregébe tudsz is bekuporodni, akkor is egy könyv társaságában otthonosan érzed magad.

Csodás egyveleg!

És súlyos formáival a régebbi idők:

És van itt valami zavarba ejtő, egy Semmelweis szarkofág. Pedig ugye utoljára azt mondtuk, hogy szülőházában, a tabáni Apród utcai ház udvarán kialakított sírboltban van eltemetve.

A gyönyörű, míves szarkofág 1894-ben készült síremléke, Schickedanz Albert és Herczog Fülöp munkája. Semmelweis hamvai is sokat vándoroltak. Összesen ötször lett áttemetve, csak itt a  Kerepesi temetőben háromszor. Ő 1865-től 1891-ig Bécsben, a Schmelzi temetőben nyugodott, majd három éven át, 1894-ig családja 107. számú jobboldali falsírboltjában. Közösségi kezdeményezésre történő újabb exhumálását követően a 21. parcellában volt a sírja, 1930-tól 1963-ig pedig itt, a 34/2. parcella díszsírhelyén. Ötödszörre, halála centenáriumán helyezték át a szülőházában látogatható helyre.

Itt pedig a talapzaton az egyházi heraldikában használt, kalapról lelógó rangjelölő bojtok tűntek fel. És valóban! Tóth Tihamér, egyházi író, pedagógus, teológus, hitszónok, főiskolai, majd egyetemi tanár; veszprémi római katolikus püspök, pápai prelátus; sírjánál vagyunk, akit 1946-ban boldoggá avattak.

Ugyanígy a rejtvényfejtő hajlamom fedezteti fel velem a szabadkőművesek jelét, a körzőt és háromszöget a tekintélyes családi sírbolt falán:

Itt pedig csak a finom, szinte manierisztikusan nyújtott nőalak, ami mellett nem lehetett elmenni.

Amit ebben a körzetben még nem lehet kikerülni, az a Gombaszögi sírbolt méretes tömbje. A hátuljába befutó út sírjai teljesen borostyánnal benőve, kivétel a kép szélén látható Pewny Adolf Albert  síremlék, a Pátzay Pál Nővérek című alkotásával.

Sokszor említettem már a temetői séta kapcsán a különböző allegóriák, szimbolikus alakok használatát, melynek külön vonulata az állatfigurák alkalmazása. Ezek általában átmeneti esetet képviselnek a tiszta allegória és az egykori tevékenység szimbolizálása között, pontosabban ugyanannak az alaknak többféle interpretációja is lehetséges.

Az oroszlán – mind főalakként, mind díszítőelemként – számos síron feltűnik a Kerepesi úti temető több részén. Pintér Jenő irodalomtörténész síremlékén látható ledöfött oroszlán általánosabb érvényű allegóriaként értelmezhető, míg pl. Szilágyi Dezsőén a könyvet tartó oroszlán, amely itt a politikus szigorú, sőt kíméletlen, mégis igazságos természetét kívánja jelképezni.

Különleges együttest képeznek a Deák mauzóleumtól, a Kossuth mauzóleum felé vezető út mentén a reformkori nemzedék sírjai.

Ebben a ligetben van eltemetve Falk Miksa, míg Ignotust a Ganz mauzóleum közelében fedeztem fel.

Érdekes háromszögletű sírkővel állítottak emléket Bányai Elemérnek, az I. világháborúban (1915. április 2.-án) fiatalon elesett író publicistának, aki Zuboly néven kora jellegzetes figurája, s Ady szűkebb baráti körének tagja. A Centrál kávéházban emlékét terem, s emléktábla őrzi.

Annyi mindenről szerettem volna még írni a temető és sírjai kapcsán, de mégsem akarom már tovább húzni a dolgot, ezért inkább csak jelzés szerűen bekapcsolnék még egy -egy képet.

Csokorba gyűjtöttem az építészek válogatottan szép emlékeit, akiket már egyéb bejegyzéseimben is sokat emlegettem. Képviselőjükként most csupán egyet emelek ki, Wälder Gyuláét.

Az összegyűjtött orvos – Heim Pál, Flór Ferenc, Péterfy Sándor – síremlékek képviseletében már itt áll Semmelweis -üres- emlékműve.

Szerettem volna foglalkozni a korunk nagy gondját jelentő, sírkertekben is tevékenykedő rongálók és fémgyűjtők barbár lenyomataival. De itt inkább egy ellenpéldát, egy szépen rendbe hozott síremlék képét, Horváth Mihályét szeretném most közreadni.

Már 2007. évben lefényképeztem ezt a számomra nehezen értelmezhető – és nem éppen vonzó – síremlék különös ábráját, ami bizonnyal beillett volna a szakrális séta keretében boncolgatott témába, ám útvonalunk elkerülte ezt.

És persze a kornak megfelelően itt is szaporodnak a szóróparcellás temetések, aminek nyomain már a késői koroknak nem lesz alkalmuk itt jeleket keresni.

Barátnőm most érkezett haza Németországból és ott egy újabban tért hódító temetkezési módról hozott híreket. Egyre inkább elharapódzik – elsősorban család és utódok nélkül – távozni készülő emberek között, hogy előre kiválasztják temetkezési helyüket, egy számukra tetsző tájon, erdőben levő fa alatt. Az erdőt kezelő községnél meg lehet váltani 400-1500 EURO között változó áron (fa méretétől függően/ csemete korú, vagy már tekintélyes törzzsel, koronával rendelkező fa gyökerei alatt) előre 100 évre a nyughelyet.
A fára aztán kiteszik kis táblán a megváltott hely tulajdonosainak (max 10 fő/fa) nevét, s majd a földbe helyezés természetesen lebomló urnákban zajlik.

A közelgő ünnepre is tekintettel, a sírkert 56-os parcelláiban készült felvételekkel zárom a sírkertben tett közös sétánkat.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Művészet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Nemzeti sírkert vagy Pantheon? bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Nagyon szépek a képeid, de egy kicsit úgy érzem elhamarkodtad a készítésüket, mert igazán pár hét múlva lesz gyönyörű a temető, Halottak napja tájékán. Na nem azért, mert akkorra már a sírokat virágok és mécsesek lepik el, hanem mert már térdig járhatnál az avarban (ha nem takarítanának olyan szorgalmasan), de a maradék levélzet még sárgállik, és mellé a fák már látszó ágrendszere igazán megkapó hátteret és hangulatot ad a Sírkertnek. Ajánlom, hogy majd menj ki akkor is:-)

    • elismondom szerint:

      Szia Andrea! Osztom ugyan a véleményedet az őszi avarral borított temető szépségéről, ám azok is megvannak már -2007. évi felvételekről- gyűjteményemben. Itt-ott bele is csempésztem ezekből is a temetővel foglalkozó bejegyzéseimbe, de el kellett döntenem, az összhatás miatt, hogy melyik sorozatból állítsam össze a szöveges beszámolót. Mivel a nagyobb anyaghátteret a mostani képeim adták, ezért válogattam azonos síroknál felvettek közül többnyire a “zöldekből”. De néha már ez is meghaladni látszott az erőmet, mert mostanra csaknem 2000 fotót őrzök a Fiumei temetőről, s igen nehéz és sokáig tartó volt a kiválasztási folyamat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s