Cèzanne nyomain a Szépművészetiben 2. – A korai évek

Az első már igazán Cèzanneval foglalkozó beszélgetésünket Wagner Tannhäuser nyitányával kezdjük. Mert ez az ember, akit hatásaiban még a kubisták is zászlajukra tűznek, egész életében szinte nem hallgatott mást, mint a “vadromantika” szélsőséges érzelmi hullámzásaival gazdagon díszített wagneri zenét, az idézett mű volt a kedvence. Meg is festi a témát, meglehetősen egy tónusú, komor színekkel, egy szalonban – mintha Csehovnál – zongorázó hölgyet hallgatja a másik. A zongorából a Tannhäuser dallami szállnak, amint a cím utal rá.

Paul Cézanne- Lány a zongoránál (Tannhäuser-nyitány) 1868-69

A korszak pedig nem más, mint amikor Wagner Párizsban jár, bemutatják művét, és hatalmasat bukik vele.

A párizsi opera látogatói ugyanis jellemzően azok az urak, akiknek szeretői vannak a tánckarban, amelynek fellépése hagyományosan a második felvonás elejére esik. Nem is érkeznek az előadásra általában előbb, mint a második felvonás. És amikor a Wagner darabra ezen elvárással késve betoppannak, tánckar sehol. Se akkor, sem később. Megbotránkozásuktól megremeg Párizs.

Courbet: Baudelaire portréja

Courbet: Baudelaire portréja

Talán két ember van akit szíven üt a zene – s egyben megrendít a párizsi közönség alpárisága, műértésének hiánya. Baudelaire az egyik, aki ott ül a nézőtéren – s megírja értő kritikáját – majd kisebb esszéjét Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban címmel – a zenéről csakúgy, mint korábban számos új s, indulásakor mereven visszautasított festő művéről.

Ezekből szerzi az Aix-i kisvárosban élő Cèzanne első benyomásait a képekről – azok puszta látása nélkül, s bibliájaként forgatja. (Késői összegzésében, fiának írt levelében mondja: Baudelairenek mindenben igaza volt.)
Cézanne a másik, aki Wagner zenéjét hallva, azonnal felfedezi korszakos jelentőségét,
s többé abba sem hagyja hallgatását.

A nevezetes Wagner bemutató idejében Cèzanne 22 éves, éppen felérkezik Párizsba, ahonnan ugyan átmenetileg még egyszer visszatér szülőhelyére, apja bankjában – övé a város egyetlen pénzintézete – dolgozik, ám ekkor már tudja, hogy ő csakis festő lehet.
Apja egy igazi tirannus, aki elolvasva leveleit is, a Zola által kikalkulált havi 125 Frankos létminimummal bocsátja útjára a fiát, amely összegen haláláig (évtizedek!) nem változtat, bár a festőnek már növekvő családja eltartása is a vállát nyomja.

S a fiú, az aix-i festőakadémiai tanulmányaival szellemi poggyászában, a provancei tájban, az Arc folyó partján elválaszthatatlan barátai társaságában töltött vakációk fürdőzéseinek és közben-közben romantikus Musset művek felolvasásai emlékével, elindul a művészek városába.

A múzsa csókja

Ott, miközben továbbra is eljár különböző műhelyekbe, s modellek után fest, beleveti magát a Louvre kimeríthetetlen gazdagságú gyűjteményének tanulmányozásába.

Delacroix_barque_of_dante_1822_louvre_189cmx246cm_950pxA korszak ekkor irányadó festője Delacroix, akinek Dante bárkája című műve az első, amely lemásolására engedélyt szerez, s “ragyogó tollal” – saját kifejezése – ír benyomásairól a romantika és a szín mestere későbbi méltatásánál.

“…szigorú ízlés és egyfajta tárgyi ismeret hatja át; …Az ecsetkezelés széles és határozott, a kolorit egyszerű, erőteljes, noha kissé nyers. Valamiképpen a nagy mesterek emléke ragad meg, amikor azt a képet nézem, érzem benne azt a zabolátlan, tüzes, de természetes erőt, amely oly könnyen enged saját csábításának.

Mi is kapunk némi ízelítőt eme előképekből, László Zsófi múzeumpedagógus értő vezetése mellett a Szépművészeti Múzeum anyagában bóklászva – amelyet még gazdagon illusztrál a kor hangulatát is visszatükröző, híres emberek megnyilatkozásaival. Delacroix képek előtt elidőzünk még a festő marokkói utazása kapcsán a helyiek életét ősi, érintetlen szépségében ábrázoló festményei női alakjainál – amelyek bennem még felébresztik a genfi vonatkozású (lásd ott!) Liotard hasonló ihletésű képeit, de akár Manet Olimpiáját. Mintha nálam is beindult volna egy halvány szál, ami mozdulatok, témák, színfoltok és fények kapcsolatrendszerét ébreszti fel alkotók és alkotások között…

Corot gyöngyház szerű fényei majd visszatérnek Cèzanne egyre világosodó ege kékesszürkéiben, míg az erőteljes, már árnyékok alkalmazásáról is lemondó színkompozícióinál, vagy alakjai mozdulataiban akár a realista ábrázolás nagymesterének kikiáltott Courbet hatása is tetten érhető.

Szépművészeti előképek

De a Párizsba érkező festő, ekkor még a sötét, vastagon felvitt tónusok, a romantikus hangulatok és szélsőséges témák (rablás, erőszak, gyilkosság) és elfojtott szexuális vágyak köréből meríti ihletét. Az élet sötét oldalát ábrázoló alakjainak nyers realizmusa rokonságban áll barátja, Zola naturalista leírásaival is.

romantika

De, ahogy a képek környezetében elhelyezett vázlatait áttekintjük, egy-egy kifacsarodott váll, vagy testhelyzet, vagy akár a halottmosdató tar koponyája forrásait felfedezhetjük másolatain korábbi mesterek műveiről, többek között Goya Háború borzalmai ciklusában.

Ám kifejezetten humoros művei is születnek ebben az időszakában is, melyre kedves példa az Apuleius : Aranyszamarának jelenete.

Luciust, a főszereplőt szerelmi varázslással szamárrá változtatják, s mielőtt a visszaváltoztatás megtörténhetne, a fogadóra, ahol tartózkodnak, rablók törnek rá, s a zsákmánnyal felmálházva elhajtják az istálló szamarait is.

Az ábrázolt jeleneten már a tett színhelyétől távol, a rablók szerzett javaikon osztoznak, s a kárvallott szamár a kép közepén, nekünk háttal, farát mutatja.

018 the-robbers-and-the-donkey

Ez a festmény egy önirónikus, rafinált ábrázolásaként is felfogható a festőnek önmagáról, miután neve ugyanúgy hangzik franciául, mint a c’est âne / seize ânesse szavak kiejtve, melynek jelentése: ez szamár/ill. 16  szamár, amellyel valószínűsíthetően sokat csúfolták az iskolában. A szamár az általános nyüzsgésben ott áll magányosan, elszigetelten a kép közepén, éppenséggel nem a szebbik oldaláról mutatkozva. Ámbár ez is lehet egy üzenete az őt gúnyolóknak!?

A kiállítás felépítését tekintve egyébként részben kronológikusan halad, miközben a terem szélén az életrajzi elemek és azok illusztrálása kerülnek a falra, vagy falak menti vitrinekbe – amelyre ezen a helyen én ki sem térnék, hisz az életrajzi adatokat számtalan helyen fel lehet lelni.

A kiállítás közepe táján már a nagy váltás képei, egyúttal tematikai összeállításban (csendéletek, tájképek, kártyázók, fürdőzök) vannak csokorba fűzve.

Utolsó előtti teremben a késői portrék, majd Cèzanne festészetének utóélete, befogadás története kap helyet.

Mi egyébként a tárlatot ezen a végén, a Cèzannera élete végéig hatással levő Baudelairet ábrázoló képnél kezdjük, és még megállunk a késői portréi egy rendhagyó darabjánál, az Idős asszony rózsafüzérrel címet viselőnél. (Kép illusztrációimat nagyobb részt internetes forrásokból merítettem, amelyek legtöbbször nem igazán színhelyesek – de arra ott a múzeum!- viszont a tájékozódást jól szolgálják.) Kettejük lehetséges kapcsolatát egy gyönyörű Baudelaire vers kínálja, a Romlás virágaiból.

Idős asszony rózsafüzérrel,k

Vén metropoliszok zegzugrengetegében,
hol vonz a borzalom és bűbáj, a veszély
különös lényeket követni hajt szeszélyem,
kikben a múlt varázs fáradt emléke él.

Egykor szépasszonyok voltak e furcsa szörnyek,
Eponák s Laiszok!-Sok púpos torz alak;
de megkínzottan is lelkek; szeressük őket!
Lyukas szoknyában és hideg kendők alatt

csoszognak, a szelek ostorától remegve,
s míg zord omnibuszok zúgnak köröskörül,
mint talány-vagy virághimzésű kis ereklye,
szorong hónuk alatt a régi retikül;

                                      (A szegény anyókák)

A kép, s a vers hangulata csodálatos módon fedésbe kerül. Az összeroppant, befelé figyelő idős öregasszony látványa nehéz emberi sorsot sejtet, ami jelentősen eltér az ugyanezen teremben, éppen szemben látható, Cèzanne felesége sematikus, érzelemmentes portréjától (lenti kép). Utóbbin inkább a kép szerkezete, a kompozíció, a formák és vonalak – vagy pedig a színek ellentéte, ami foglalkoztatja a festőt, nem az ábrázolt (s hozzá igazán közel álló) személy.

A rózsafüzért morzsoló anyóka története mégsem ez a fenti vers által sugallt asszociáció, hanem ismerjük a tényleges hátteret.

Cèzanne utolsó éveiben, anyja halálát követően végleg leköltözik szülőhelyére, s 1902-től pedig az Aix peremén álló hegyen, Chemin des Lauvesban épített, s a Mont
Sainte-Victoirere néző műtermében alkot. Semmi mást nem csinál, mint fest reggeltől estig. Modellje egyrészt nem is akad – a kisvárosban nem vet jó fényt senkire, modellt állni egy festőnek – másrészt Cèzannet mindig is feszélyezték az akt modellekkel végzett festői gyakorlatok.

Az öregasszonyt Aix utcáin bolyongva pillantja meg, aki egy kiugrott apáca volt, s beleőrült hite elhagyásába. Elvesztette kapcsolatát a külvilággal, rózsafüzérjét morzsolgatva egyfajta katatóniába süllyedt. Cèzanne megsajnálja, s elviszi otthonába, ahol cselédeivel gondoskodik a szerencsétlenről. Ugyanakkor számára adódott egy ideális modell!
Cèzanne híres arról, hogy képein hosszasan pöszmötöl, órákig tartó mozdulatlanságba dermedt modellkedést pedig senki sem viseli jól. S e teremtmény tragikus sorsa által még csak tudomást sem vesz róla, miközben naphosszat festheti!

Mennyivel jobb ez, mint korai párizsi éveinek Suisse Académiáján végzett rajz gyakorlatok! Noha ez a meglehetősen elegánsan ható megnevezés sem igazán az, amit az egyes nyelvekre, így magyarra is Svájci Akadémiaként fordított intézmény takarni látszik. Alapítója ugyanis egy Charles Suisse névre hallgató egykori modell, aki miután kiöregedett ebből a pénzkereseti forrásból, és ismerve a vékonypénzű festők nyomorúságos helyzetét – mondhatni karitatív módon egy e célra bérelt, fényesnek nem mondható helységet tart fenn a festőknek, félnapos nyitva tartással. Minden napra gondoskodik számukra ilyen vagy olyan modellről is, s ezért mindössze néhány suet kér. Az Akadémiát látogatók között jegyzik többek között Daumiert, Armand Guillaumint, Manet, Monet, Pissarot és Picassot is.

cezanne.mme-cezanne-bleu

Cèzanne itt ismerkedik meg harminc évesen 1869. évben Hortense Fiquettel is, akivel hosszan tartó együttélését apja előtt titokban tartja, csakúgy, mint később (1872) fia születését. A gyermek születése után családjával leköltözik Pontoise mellé, ahol Pissaro élt, s ez az az időszak, amikor addigi sötét és morbid témájú festményei fokozatosan kivilágosodnak, s figyelmével a természet felé fordul.

Itt folytatjuk a következő bejegyzésnél.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Művészet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Cèzanne nyomain a Szépművészetiben 2. – A korai évek bejegyzéshez

  1. Kyba szerint:

    Köszönöm a részletes tárlatvezetést, a kiállítás megtekintése után fedeztem fel a blog bejegyzést. Utólagos engedéllyel utaltam a blogomba erre a témára. Hálás vagyok amiért sok mindenre a kiállításon nem figyelhettem fel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s