Cèzanne nyomain a Szépművészetiben 5. – a nagy művek

Már késői portréiből való, a kiállítás záróképét adó Amboise Vollard arcképe, aki Cèzanne első önálló kiállítását rendezte 1895-ben, a művész 56 éves korában. Ez hozta meg a festő életében az első sikert, amelytől kezdve keresték képeit, fiatal festők pedig tanácsait.

Amboise Vollard a kérésére készített képhez 115 alkalommal, több, mint fél éven át ült modellt, s a kép Cèzanne értékelése szerint sosem készült el. A modellkedés reggel
8-12-ig mozdulatlanságban töltött kínjairól, és a közös munka során a műteremben átélt élményeiről Vollard később Cèzanneről írt életrajzában számol be.

Amboise Vollard műkereskedő portréja

Ebben olvasható az a  Cèzannera oly jellemző részlet, hogy amikor Vollard érdeklődött, hogy a vásznon a még szabadon maradt foltokat mikor fedi be festékkel, azt válaszolta, hogy ha délután kap választ erre a Louvreban akkor, ha nem, hát később.

Ám a később sem érkezett el mindenre, mert az ülések félbeszakadtak, mivel  Cèzanne hirtelen leköltözött Aix en Provenceba, s nem is tért többet Párizsba vissza.
(Édesanyja halálakor költözik oda, apja ezelőtt három évvel hunyt el, s örökölte meg tőle Cèzanne nagy vagyonát, s csak ekkor szűnt meg pénzügyi függősége).
Ám ez a válasz is mutatja, hogy hogyan komponált, milyen fontos volt számára a régi mesterek műveinek folyamatos érzékelése és hatása.

Cezanne_Harlequin 1880-90Fia volt a modellje azoknak a Harlekin figuráknak, ami megjelenik a Húshagyó kedd képen, illetve azt követően még három hasonló kompozíciójú művén. A húshagyó kedd a nagyböjt előtti utolsó nap, a farsangi mulatságok csúcspontja. A comedie de l’art figurái megjelenítése a festészet visszatérő motívuma, s Cèzanne ezt az alkalmat használja fel
a téma feldolgozására.

A Washingtonból érkezett, kiállított képét a sorozat legkiforrottabb darabjának mondják. Itt fia arca inkább kissé maszk szerű, nem jelenik meg az a többi képen látható kissé gőgös kifejezés. A kép hangulata inkább hasonlít a Watteau (1717-19) kissé melankólikus Gillesére.

Cèzannet életében gyakran érte az a vád, hogy nem tud rajzolni, figurái anatómiailag nem pontosak, elrajzoltak – s ezért van az, hogy a festő képeiről kiadott albumokban is leginkább csendéleteket és tájképeket szerepeltetnek.

A kiállítás azon részén, ahová most eljutottunk, vagyis az 1880-as évek, azok második fele – már az ún. nagy, klasszikus képek kora. Itt már Cèzanne birtokában van mindazoknak a technikáknak, klasszikus képépítési szabályoknak, amit előtte levő mesterek, vagy akár
a kortárs impresszionisták is alkalmaztak. A kiállító terem ezen szakaszán megjelenő tájképein lemérhetők azok a változások, egyedi vonások, amelyek mindezen tudás szintetizálásából születtek, s saját felfogását tükrözik.

Az Jas de Bouffan („a szél háza”),  a család egykori vidéki  háza kertjében futó fasorok ábrázolásánál a szimmetria törvényeit kihasználva szándékosan tolja el, vagy töri meg az egyenes vonalvezetést különböző effektusokkal, tárgyakkal. A bizonyos értelemben vett perspektíva tanulmányoknak is tekinthető képei mintegy rákényszerítik a nézőt a természetesnek vett, és elvárt szimmetria észlelésére és a kép továbbgondolására. Ezáltal sem tud sohasem unalmas lenni ábrázolása, élőek a képei, s tudtunkon kívül is elindulunk a fejünkben a kép bejárására, a táj felfedezésére.

Korai tájképeinél már érintettük a Pissaro-i hatást, amely impresszionista elemeket nem felejt el, továbbviszi amit a színekről tud, ám a maga módján ötvözi a klasszikusoktól tanultakkal. Mert ő nem az elillanó pillanat festője akart lenni, hanem a maradandóé, az örök természeté, az idő próbáját kiálló alkotásé.

Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete.” 

Teljesen alávetette magát a természetnek, nem gondolta, hogy ő alakítja a képet, hanem ő csak az érzületek felvevője ott, az alkotó folyamat részese, ami az érzékelés, a keze és a vászon között létrejön adott pillanatban.

A művésznek el kell hallgattatnia magában minden előítéletet. Felejtenie kell és hallgatnia, tökéletes visszhanggá kell válnia… A természetnek, ahogyan ott kint látjuk és ahogyan itt bent érezzük, össze kell olvadnia, hogy maradandó legyen,
hogy éljen, a művészet félig emberi, félig isteni életével… A művészetnek
a természet örökkévalóságából kell ízelítőt adnia…”

A természetfestők ugyancsak egyik kedvenc motívumára, a perspektíva szabályainak engedelmeskedő kanyarodó, a festmény mélysége felé vezető útra, itt Cèzanne életének két eltérő időszakban festett képét tették egymás mellé.

Cèzanne : Kanyarodó út - 1881

Ám nála az út hirtelen eltűnik. S fenti képen, ha gondosan megfigyeljük, a szemünket
a képen elhelyezett alakzatok, vonalak jobbra, körkörösen visszavezetik az úthoz, akárcsak Poussin klasszikus képén az Árkádiai pásztorokon a tekinteteket! S a képen látható Cèzanne új festési módja, mely merőben eltér az impresszionistáktól. Ő már nem a levegő átlátszóságát, könnyűségét festi, de éppenséggel az atmoszféra helyett a tárgyakat akarja megragadni. S ezek anyagszerűségét a színek kicsiny tónusátmeneteivel adja meg.
Árnyék helyett egyre sűrűsödő, s ezáltal sötétedő festékréteggel adja meg a formát, kontúrok használata nélkül.

A késői, provencei ihletésű táján az út szintén eltűnik, de ezen a képén Cèzanne már nem is vonalakkal és formákkal, hanem színértékekkel dolgozik. A mélységi árnyékolás és a perspektivikus hatás kiküszöbölésével átveszi a régi építkezés helyét a szín, felület, a test és a tér összefüggésének új válfaja. Ugyanazon hatás alá kerülünk, mint a felesége piros foteles ábrázolásánál: nem a formák, a színek amik vezetnek. Szinte erőltetnünk kell magunkat, hogy a képet annak lássuk, amit ábrázol.

Cézanne- Kanyarodó út a Chemin des Lauves tetején 1904-1906

Ez a színfoltokkal összhangot teremtő, a térképzés új alternatíváját vizsgáló, már-már absztrakt képén nem a struktúrával, de az egész vásznon szétszórt “érzékleteivel” jeleníti meg a képet.

Egyszerre figyelek a vászon minden egyes részletére, a színárnyalatokat amelyeket látok, mindenüvé szétszórom – mondja –ha a végeredmény megegyezik azzal, amit a szemünkkel látunk, akkor a vászon igaz, sűrű és teljes.

S a kép az érzelmi intenzitásával ragad meg.  Mondhatni Cèzanne visszatér abba a szenvedélyes, belső energiával, érzésekkel telített festésmódhoz, mint az elején, romantikus korszakában láttuk.

Fülep-Lajos-portré- Tihanyi LajostólFülep Lajos, aki első magyar interpretálója volt Cèzannenak – s akinek Tihanyi Lajos által alkotott portréja ott függ a kiállítást lezáró művészettörténeti vonatkozásokat felsorakoztató személyek sorában –  Rilkével egy időben járt az életmű kiállításon, s sok sok veretes mondatban méltatja Cèzannet s képeit.

Mivel szívem szerint annyi mindent idéznék belőle, hogy arra külön fejezet sem lenne elég, ide becsatolom a linkjét írásának, amelyen az interneten megtaláltam.

http://www.mke.hu/lyka/07/201-216-kronika.htm

Amit viszont feltétlenül szeretnék idézni, az Peter Handkenek, egyfajta, Cèzanne előtti hódolatot megtestesítő írásából,  A Sainte-Victoire tanítása címmel, így szól:

„A szépség láttán ne gondolj minduntalan égi hasonlatokra – hanem lásd a földet. Beszélj a földről, vagy akár csak erről a szegletről itt. Nevezd meg, színeivel.”

A késői képek esetében egyre gyakrabban tűnik fel ez az intenzitástól mintegy vibráló csomópont. Ezeknél a képek szélei már nem egy esetben érintetlenül is maradnak.
A koncentráció foka annyira a középpontban sűrűsödik, hogy a szélek már elenyésznek.

Ugyanezen a falon látható akvarelljein ugyanezeket a kísérleteit követhetjük nyomon, amikor azt vizsgálja, mi az a legkevesebb egység, amivel egy tárgy még megjeleníthető. Ezeken a kompozícióin a kiragyogó fehér a legizgalmasabb szín, amely nem festett fehér, hanem a hordozó papírlap. Az aix-i tó partján készített akvarellen már a papír adja a legnagyobb felületet: a tó tükrét és az eget.

Hasonló festői módszerekre kaphatunk példát a korábban már idézett, félbemaradt vizeskorsós csendéleti képénél. Ami feltűnő: Cèzannenál nincs alárajzolás, nagyon híg kék festékkel vázolja fel a forma jellegét, helyét, majd egyenként kezeli azokat.

Cézanne- Csendélet vizeskorsóval

Nem körvonalakkal határozza meg a formát, hanem a rávitt festék rétegekkel. Nagyon jól leolvasható ez a folyamat (egy – majd több festékréteg, végül teljesen plasztikus egész) a fenti képen. Vallja, a forma akkor lesz teljes, amikor a szín is teljessé válik.

S ezzel elérkeztünk Cèzanne művészetének talán leginkább ismert vonulatához a csendéletekhez.

A csendélet, mint önálló műfaj, a festészetben már régebb óta jelen van, nem a 19. század találmánya. Szerepe azonban, ha csak a régi holland festők ezen képeit felidézzük, elsősorban egy olyan ábrázolásban volt, amely kívánatos ételeket jelenít meg, felkelti a vágyat fogyasztásuk iránt (hamvas barackok, félbevágott citrom kicsöppenő leve, szivárványos húsfelületek).

Paul-Cézanne-Tálaló

S itt a Cèzannehoz vezető út előképét, a Tálaló című képe mellett látható Chardin csendélet illusztrálja. Noha Chardinnek ezt a képét nem láthatta sosem a festő, nagyon sok közöset találhatunk bennük első ránézésre is. Ő maga sokszor említette Chardint, mint csendéleteinek inspirációját, s talán erre is a legjobb leírást Rilkénél találhatjuk:

„Chardin volt a közvetítő; már az ő gyümölcsei sem gondolnak az étkezésre, konyhaasztalokon hevernek szanaszéjjel, és egy kicsit sem törődnek azzal, hogy szépek legyenek. Cézanne-nál pedig teljesen megszűnik az ehetőségük, annyira dologiasan valóságosak lesznek, makacs jelenlétük egyszerűen megszüntethetetlen.”

S ez a valóságos jelenlét nem más, mint színes, plasztikus formák összessége, amik a kép által léteznek.

Cézanne csendéletek, 2

Cèzanneról sokszor megírták, hogy nála az alkotói folyamatnak szerves része volt a csendéletein szereplő gyümölcsök, tárgyak gondos válogatása és elrendezése. Hihetetlen időt tölt el azzal (sokszor csaknem ugyanannyit mint magának a képnek a megfestésével), hogy beállítson egy-egy ilyen kompozíciót. Kiegyensúlyoz, alátámaszt, összeragaszt, manipulál. Számára az ilyenkor a feladat, hogy a majdan elkészülő kétdimenziós felület megmutassa a teljes három dimenzióban látott képet.

Cézanne- Konyhaasztal 1888-90

Ez az elrendezés azért van, hogy a kép szempontjából jól nézzen ki, vagyis ismét ott tartunk, hogy számára ez egy kép, nem a valóság egy darabja. Ő festőként, és csakis festőként kíván szólni nézőihez. Lényege: nem asszociációkra kell figyelnie, amit majd képei keltenek, hanem egyensúlyra, szimmetriára rendez, s mindezt a harmónia érdekében. A megközelítés megváltozik:a kép a különféle plasztikus formák elrendezésének lehetőségeit adja.

cezanne-instagram(Már modern korunk felhasználói társadalma is talált linket közte, és a mobiltelefonos instagram alkalmazás között:                                                    )

Konkrétan, ha visszatérünk az egymás társaságában kiállított két csendéletre, és figyelmesen megnézzük, rengeteg szabálytalanságot fedezhetünk fel a kosarat alátámasztó féltégla, vagy a tányért feljebb emelő könyvön is túl:

Az asztal dőlése ugyanazon képen belül megváltozik. Ha a bal szélét képzeletben tovább húznánk, az eredeti jobb oldali magassághoz képest lejjebb esne ez a vonal. Vagyis baloldalról, ha bele akarunk a kosárba látni, magasabb nézőpontra van szükség, míg a másik oldalhoz elég a szemből átfogni a képet

Cézanne - almáskosár, 1893 körül

Ugyanazok az apró, szimmetriával kapcsolatos játékai itt is tetten érhetők, amivel megint csak annak létét kívánja tudatosítani bennünk. Képei tengelyei sosem egyenesek, enyhe ferdülések mindig vannak bennük, az üveg is asszimetrikus, amelyet a nyakánál meg nem húzott egy két ecsetvonással ér el…stb. Itt is folyamatosan alkalmazza a megfigyelését, ha ugyanazt a dolgot kissé megváltoztatott nézőpontból – a fej kicsiny elfordításával ábrázoljuk – más eredményt kapunk – s velünk egy képen láttatja ezt a több nézőpontot.

A csendéletei elkészítésének alapelveit egyszer barátjának, Joachim Gasquitnak következőképp világította meg. Felolvasta neki Balzac Szamárbőr című regényéből egy terített asztal leírását:

„a fehér abrosz, olyan akár a frissen hullott hó, amiből szimmetrikusan emelkednek ki a kis szőke cipókkal koronázott terítékek.”

majd hozzátette: „Egész fiatalkoromban ezt az abroszt, ezt a hótakarót akartam megfesteni… De ma már tudom, hogy nem kell mást festeni csak a szimmetrikusan emelkedő terítékeket, meg a kis szőke cipókat. Ha megpróbálom megfesteni a „koronázott”-at, végem… De ha tényleg jól egyensúlyozok, és elég finoman mutatom meg a terítékeimet és a cipóimat, higgye el, hogy a koronák, a hó és a derengő vibrálás is ott lesz.”

Tépelődéseivel és merész újításaival Cèzanne így értelmezte át a múltat, s teremtett egy teljesen új képi világot, alapot szolgáltatva a teljes 20. század kibontakozó új áramlatainak. Azonban mindaz, amit ő az örökkévalóságból ízelítőt adó képeknek képzelt el, nem csendéletein, és nem is tájképein nyerik el teljes kifejezésüket, ezek csak afféle ujjgyakorlatok voltak azok eléréséhez.

Ahol minden törekvését leginkább sikerült megmutatnia, azok figurális alkotásai az életmű csúcspontjait képező kártyázók és végül a fürdőzők ciklusaiban.

Erről szólok a következő, lezáró részben.

SZM kc3a9p-001

 

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Művészet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Cèzanne nyomain a Szépművészetiben 5. – a nagy művek bejegyzéshez

  1. A világ legjobb festője ÍPaul Cezanne, a Szépművészetiben történő kiállítását sürgősen meg kellene ismerni, és egyben minden embernek P. Cezanne festészetét is!!!! Mert élőben látni még csodálatosabb, mivel a szinei egyszeriek, és megismételhetetlenek! Sokat lehet tanulni tőle!!!! Hozzuk el mégegyszer! Gratulálunk Baán Lászlónak az ötletért, és a jó ízlésért!!!!

  2. Visszajelzés: Budapesti mozaik – Insula Lutherana | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s