Pompeji, Herculaneum Anno Domini 79 – augusztus 24 – első nap

A Vezúv a mi történelmi emlékezetünkön túl, amelyben a legnagyobb az i.sz. 79.-i évi katasztrófa, számtalan alkalommal kitört már.
A Pompeji elpusztulásával járó kitörése, mely mintegy ezerszer erősebb robbanással járt, mint a Hirosimára ledobott atombombáé, az általuk felszabadított energia mennyiség (Hirosima 10-24 kilotonna / Pompeji 24 megatonna) alapján, négy Pompejit is meghaladó erővel tör ki Kr. e. 3580-ban és Kr. e. 5960-ban, s változtatja meg saját és az egész környék alakját. Ennél is katasztrofálisabb erejű robbanások történetét őrzi ( Kr. e. 14 000,
Kr.e. 250 000) a földtörténeti história, melynek során a hegy nagy része (mely a tektonikus mozgások következtében újra és újra kiemelkedik) eltűnik a földben, és helyét krátertó foglalja el.

Ha ránézünk a térképre, látható, hogy a nápolyi öböl nem más, mint egy elárasztott bombatölcsér, amelynek határát Misenum, Sorrento, Ischia és Capri szigete jelzi.

Nápolyi öböl - krátertó

Ischia termálfürdői, a Phlegrei-mezők, és a Vezúv csupán egy óriásvulkán füstölgő maradványai.

És ennek a vulkáni talajnak köszönhető az is, hogy a Vezúv a Római Birodalom egyik legtermékenyebb borvidékévé lett.

A Vezúv örökös tűzfészke a Földnek. Éppen abban a sávban van, ahol az afrikai kontinentális lemez évente 2,5 cm-el nyomul beljebb a nyugat-európai szárazföldbe.

H,P Tektonikus törésvonal 001

A Nápolyi-öböl geológiai értelemben csak egy kicsit stabilabb, mint egy bögre nitroglicerin a nyaktörő pályán száguldó sebesvonaton.

Ezek a mondatok, ahogy az ezután következők is, Charles Pellegrino A Vezúv kísértetei könyvéből valók, ahol én legfeljebb a szerkesztést és némi illusztrálást végeztem, szintén többnyire idegen forrásokból.

Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, ám a könyv olyan tökéllyel van megírva és olyan plasztikusan érzékelteti a tárgyában foglaltakat, hogy a változtatás csak rontana rajta.  Olvasása közben, noha a témába nem először merítkezek bele, először láttam megelevenedni a történelmet, s határoztam el, hogy ezt az élményt megosztom Veletek azáltal, hogy megpróbálom blognyi méretre kivonatolni az eseményeket –
Anno Domini 79. augusztus 24-25. napjáról.

A legelső kérdés, ami Pompeji kapcsán felvetődik, hogy hogy ennyire nem voltak az ott élő emberek tudatában a rájuk leselkedő veszélynek?

Igazából nem tudták még azt sem, hogy a Vezúv egy vulkán.
A hegy utolsó nagyobb kitörése Kr.e. 1800 körül volt, – mint ahogy a következő jelentősebb 1631-ben –  s az emberi emlékezet ilyen messzire nem tud visszanyúlni.
Mint ahogy Pompeji és társai is évszázadokra teljes feledésbe merültek, s ha valamit a legendák nyomaiban meg is őriztek a történtekből, a pontos földrajzi helyét senki nem tudta behatárolni. Így történt azután, hogy a véletlen során bukkantak 1709-ben először Herculaneum nyomaira, míg Pompejiben csak 1748-ban kezdődnek egyáltalán ásatások.

Da_Vinci_Vitruve_Luc_ViatourA nevezetes kitörés előtt mintegy száz évvel ugyan két tudós elme is figyelmeztetett az esetleges veszélyre. Egyik a görög származású Sztrabón, akinek Geógraphika c. munkája hiánytalanul ránkmaradt,
a másik az építész és hadmérnök Vitruvius – akinek nevét leginkább Leonardo Vitruvius tanulmányáról jegyeztük meg.
Ez utóbbi írta Az építészetről című könyvében, hogy:

Ne feledjük, hogy az ősi időkben tüzek keletkeztek a Vezúv hegye alatt, és abból csaptak ki a lángok a környékre. Ebből az okból az az anyag, amelyet mi “tajtékkőnek” vagy pompeji horzsakőnek hívunk, más jellegű (folyékony) kőből is keletkezhetett hevítéssel.”

Az első, komolyabb jel az i.sz. 62. évi súlyos földrengés volt, melynek helyreállítási munkái még 17 év múlva is zajlottak, amikor a katasztrófát megelőzően már 4 nappal szintén megmordult a föld gyomra, és kisebb nagyobb sűrűséggel, s erősséggel a továbbiakban is megismétlődött. A lakosság azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki, mintegy szokva volt hozzá.

H,P House of the Centennial - Bacchus and Vesuvius

A pompeji Centenárium házában talált freskóábrázoláson is a Vezúvnak csaknem a tetejéig felkúszó szőlőskertek és oliva fák békés látványa köszön vissza a képről. Az általunk ismert “kétpúpú” Vezúv éppen ezután a kitörés után nyeri el jelenlegi formáját, amikor is a kráter csúcsa mintegy lerobban, s egyesek szerint úgy 400 méterrel lesz ekkor alacsonyabb.

Vezúv kráter

Tehát történetünk idején Pompeji egy igen népes, viruló kereskedelmi – gazdasági központja a vidéknek, tengeri és folyami (Sarno, vagy Sarnus folyó) kikötővel, valamint a szárazföldi kereskedelmi útvonalak találkozópontján. Kereskedők és kézművesek életformájukban igyekeznek az idetelepült/vagy itt díszes házat vezető rómaiakat utánozni, mint ahogy a tengerpart vonalán is kedvelt üdülő faluk keletkeznek, luxus villákkal és fényűző domusokkal. Rajonganak a görög kultúráért, a többféle Isten-kultusz mellett már megjelennek az első keresztények, a mienkénél bizonyos értelemben természetesebb nyitottsággal kezelik a szexualitást. A rendszer alapját képező rabszolgákkal is mintegy családi a viszonyuk, a tehetősek között sem ritka, hogy egy nemzedékkel korábban még maga is rabszolga volt. A köznép ugyanúgy táplálkozik, lakik, használja a közintézményeket (fürdők, színházak stb.), mint a gazdagok.

Villa of the Mysteries, reconstruction of the Triclinium 00 00 1b

luxus 1

luxus 2

House of M.Fabius Rufus Venus, a winged putto on her shoulder 00 000

luxus 3

Három Grácia

House of Gavius Rufus - Theseus being honoured by the Athenians00 00 1e

House of the Chaste Lovers - fresco of banquet

Az élet ebben a rendben folyik, amikor augusztus 23.-ról 24.-re virradó éjszakán a Vezúv első csekély hangrobbanással járó pöffetege elkezdett kihullani Pompeji irányába. Pompeji pont a kihullás közepében volt. A kihullás kezdeti szakaszából a lakosság leginkább annyit érzett, hogy valami likacsos kővel elegyes puha por szállingózik. Az első jelentősebb robbanás és kilövellés déltájban volt, ahogy arról a szemtanú, ifjabb Plinius leveleiből értesülünk.

Pompei városa délnyugati irányban 11 kilométerre volt a Vezúv csúcsától, Herculaneum 7 kilométerre nyugatra, míg a Pliniusok otthona, Miseum 33 kilométerre terült el nyugati irányban, a Nápolyi öböl túlsó partján. Az első nagy kitörés elkerülte Herculaneumot, s még mintegy 12 óráig érintetlenül hagyta. Miközben Pompejire a déli órákban sötét éjszaka borul, attól 16 km-re nyugatra, a vulkán másik oldalán Herculaneumban ragyog a nap.

Nápolyi öböl, Vezúv

Több mint száz éven keresztül tartotta magát az a hivatalos tanítás, hogy Pompeji lakosai
a hamuhullástól fulladtak meg. Ez azonban már azért sem állja meg a helyét, mert nagyon kevés halott került elő a vulkáni por alól. A halottak zömét a habkő tetején találták.

H,P Emberi maradványok 005

A pompeji katasztrófa kezdetén a habkövek akkorák voltak, mint egy rizsszem, s a kiadósabb darabok sem voltak nagyobbak egy makknál, és ezek is főleg levegőből álltak.

A magmakamra mélyén a magmába sajtolt gázokat nem lehet megkülönböztetni az olvadt kőtől. A viszonylag alacsony sűrűségű magma és az összenyomott gázok kiutat keresnek a földből, de útjukat állja egy hegy. Ám ha a magmakamra teteje megrepedezik, a benne oldott gázok nyomása csökken, kitágulnak és felfelé törnek. Ezeknek a gázoknak a felszíni levegő olyan, akár a vákuum. Egyre nagyobb és egyre több buborék képződik: az emelkedő magma fortyog. Mire a hegy lábának magasságába ér, a láva fortyog, robban. A kilövellő hab időnként szilikát- vagy gránitporrá robban, máskor rizs, makk vagy tyúktojás nagyságú csomókká tapad össze. A sztratoszférába felröppenő nagyobb rögök habkővé (vagy habos vulkáni üveggé) szilárdulnak.

Az első – augusztus 24.-én, déltájban bekövetkezett – magmakilövellés másodpercenként 660 méteres sebességgel, vagyis a hangsebesség kétszeresével távozott a kráterből. Ez a lávasugár görgetegsziklákat képes porrá széttörni. S a kilövellés nem gyengült, hanem még erősödött is, s mintegy 20 kilométeres magasba futott, amely a huszonegyedik század szuperszonikus gépeinek útvonalától kétszer magasabban van.

Az ifjabb Plinius kevéssel ebéd után arra hívja fel anyja figyelmét, hogy tőlük mintegy
30 kilométerre keletre, szokatlan terjedelmű és formájú felhő emelkedik ki a Vezúvból.
Ő mandulafenyőhöz hasonlítja, mely hosszan nyúlik a magasba, majd azután ágakba terül szét. (Mi ezt ma gombafelhőnek mondanánk.) A sztratoszféra magasságába jutott habkő oszlopot ugyanis az ottani nagy erejű szelek szétcibálták és kelet felé, Pompeji irányába terelték, ahol 3 km széles és és 100 km hosszú sávban hullani kezdett a habkővel elegyes vulkáni por.

Pompeji megkövesedett lakói közül néhányan párnát tartanak a fejük fölé. A levegős habkő aligha árthatott nekik, ám a salak sebessége elérte az óránkénti 197 km-t. Úgy süvített alá az égből, mintha parittyából lőtték volna ki.

Egy óra múltán, amikor a földtől mintegy 20 cm-re nőtt a kihullott hamu, az összes habkő akkora lett mint a fürjtojás, vagy még nagyobb. Ekkor még a pompejiek abban reménykednek, hogy a “hóesés” hamarosan csendesedni fog.

S ebben nagyon tévednek.

Közben ugyanis nő a kitörés ereje. Míg kezdetben a vulkán megközelítőleg 1000 tonna lávát lövell ki, amikor a fürjtojásnyi kövek kezdenek hullani, az ejekciós arány tízszeresére, vagyis 10 000 tonnára nőtt másodpercenként! Eddigre a mandulafenyő törzse
30 kilométeres magasságig fúrta magát a légkörbe, félúton van az űrhöz.

Az első két – három órában a házak többsége bírta a kőesőt, mert nem csak hasonlított a havazásra, de a likacsos habkő valóban nem volt nehezebb a hónál. Ez a habkő az egyetlen ismert kő, ami úszik a vízen. Ám ott is egyre sűrűsödik, amitől az ifjabb Ship Eurpopa graffito 00Plinius nagybátyja, aki a miseumi flotta tengernagya volt, s ebéd után elindult egy ismerősük könyörgésére – akinek a háza a hegy lábánál állt -, az emberek mentésére,
a kivezényelt flottát kénytelen Stabiae irányába fordítani, mivel az ott sűrűn feltorlódott lebegő anyagtól nem tudja megközelíteni a partot.
A segélykérő üzenetet, mely csak a tengeren át látta a menekülés útját, valószínűleg a tengerparti szakaszon 800 méteres távolságonként felállított őrtornyok zászlós jelzéseivel továbbították. (Midőn a kitörés hevesebb lett, s a hamufelhők elsötétítették a keleti jelzőtornyokat, a riadólánc végén található Miseummal is megszakadt a kapcsolat.)

Amikor a tengernagy kelet helyett dél felé irányítja a flottát, délután négy óra lehetett. Ekkor már a pompejieknek a kristályos habkő és üvegpor egyre magasodó torlaszaival kellett megküzdeniük. Ezidő tájt a kihullás egy méter magas lehetett, egy felnőtt férfinak derékig érhetett. A tetőgerendák már csikorognak a habkő és hamu súlya alatt. Elsőnek azok a kis csoportok kerültek a kövületek közé, akik a házakban bújtak meg, mert sorra szakadtak be a tetők. A nyílászárókat eltorlaszoló hamutömegtől pedig kifelé már nem volt menekülés.

cane pietrificato, PompeiiA lejátszódott tragédiák beszédes és megrendítő képe, annak a kutyának a görcsbe rándult teste, amit a gazdái láncra kötve hátrahagytak. Ameddig a lánca engedte felküzdötte magát az egyre növekvő hamuréteg tetejére, s azután a hamutenger fokozatosan tömte el orrát és száját, miközben lassú és kínos halált halt. Ezt a haláltusát meséli teste kiöntött lenyomata.

Kr. u. 2001-ben a régészek 1044 halottat találnak a városban, ami arra enged következtetni hogy a kb. 20 000 fős lakosság többi része már kimenekült a városkapukon. (Mindazonáltal, még azok is, akik az első riasztó jelre elmenekültek a városból, talán már ők is elkéstek.)

Az jelzi a vég kezdetét, hogy a körülbelül derékmagasságra az eredeti utca szintjétől,
a fehér habkövet felváltja a szürke. Délután 5-6 óra között lehet ekkor az idő. Ez a szürke láva szárazabb a Szaharánál, a víz helyét folyékony széndioxid és más sűrített gázok foglalják el. A kitörés ereje még gyilkosabb, még sűrűbb és 3-7 cm-es átmérőjűre nő a kövek mérete.

Este 9-re vagy 10-re 2 méterhez közelít a kihullás mélysége, és hamarosan emeletnyi lesz. Este tízre bizonyosan összeomlott néhány épület, de a hátramaradottak közül nagyon kevesek esnek áldozatul ezeknek a házomlásoknak. Többségük úgy gázol az egyre mélyebb habkő és hamurétegekben, ahogy a hóban szoktak. Sok ilyen csellengő még napkeltekor is életben lesz.

Miközben Pompejire egyre sötétebb éjszaka borul, Herculáneumra lemosolyognak a csillagok.

Ám éjféltájt Herculaneumban néhány töredék másodperc alatt meghal minden, ami él.
A növények is. Még a baktériumok is.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Földtörténet, Olaszország, Történelem, Természet
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Pompeji, Herculaneum Anno Domini 79 – augusztus 24 – első nap bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Nagyon kíváncsian várom a folytatást!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s