Pompeji, Herculaneum Anno Domini 79 – augusztus 25 – második nap

Kr.u. 79. augusztus 24-én dél felé négyezer egynéhány ember él Herculaneumban.
12 órával később, amikor a vulkán először csap le rá, alig tucatnyi embert talál a városban.

Még ma is, ha megállunk Herculaneumban, borzasztóan nyomasztó a Vezúv. Nem nehéz elképzelni, milyen lehetett egy 20-30 kilométer magasba nyúló erupciós oszlop. Aki teheti igyekszik minél távolabb kerülni tőle. Mivel a szelek délkeleti irányba fújtak, a kilövellt vulkáni anyagok elsősorban Pompeji városát és környékét terítették be vastag por és lapilli-réteggel.  Az egyetlen értelmesnek tűnő irány a Vezúvtól nyugatra, vagyis a tengerhez vezet. Az idősebb Pliniust útnak indító segélykérés is ezt fogalmazza meg.

Vezúv 1944.évi kitörésekor, a kilövellés magassága 5 km

A Vezúv 1944.évi kitörésekor, a kilövellés magassága 5 km

De mi történt hirtelen, mi változott meg a kisváros eddig megkímélt helyzetében?

Ahogy nőtt, erősödött az erupciós oszlop úgy növekedett az esélye annak, hogy előbb utóbb győzni fog a nehézkedési erő, és az oszlop visszahull.

Az első 3 kilométer hosszan az izzó port és habkövet azok az erők irányítják, amelyek kitépik őket a földből. A hangsebesség kétszeresével emelkedő magma alig öt másodperc alatt eléri ezt a magasságot. Ebben az öt másodpercben a részecskék sokat átadnak hőjükből a levegőnek, amelyet az emelkedő gázoszlop magához ránt. A vulkáni csóvába beépülő túlfűtött levegő felhajtó ereje meghaladja a magmát fölfelé hajtó nyomás erejét.

Ha a kitörés továbbra is magával ragadja a törmeléket, az erupciós oszlop hatalmas tömegű levegőt szippant magába, s miközben a vulkáni kráter átmérője nő, a felszín és
a tömeg változhatatlan (gravitációs) kapcsolata fojtogatni kezdi az oszlopot. Márpedig
a kráter átmérőjének okvetlenül nőnie kell, hiszen amíg ennyi anyag ilyen hőfokon és nyomással átnyomódik rajta, erodálja a vulkán száját. Erre utal a pompeji fehér és szürke habkőbe ágyazódott salak növekvő mennyisége.

Az egyre hatalmasabb oszlop görgetegsziklákat tép le a kráterből, amelyek egyenesen a kürtőbe zuhannak. Talán csak ennyi kell, hogy felboruljon az égbe nyúló oszlopot megtartó erők és a visszahúzó erők egyensúlya.

Az oszlop részei, végül pedig az egész oszlop hatszor zuhan vissza a kitörés második napján.

S ez az ellenállhatatlan erő mintha lefelé fordítaná a gombafelhő kalapját, melynek minden egyes szemcséje (kisebb – nagyobb tornádóként működő) légcsavarszelet húz maga után.
A gravitáció az egyetlen, amelynek ez a földhöz csapódó felhő engedelmeskedik. A mintegy 197 km/óra sebességgel becsapódó, 24 megatonnás erő hatalmas nyomást kifejtve robban vissza, hatalmas földrengéseket, villámokat, lángcsóvákat keltve, s halad tovább ugyanezzel a sebességgel. Mivel útját maga a föld torlaszolja el, útját most már a becsapódási hely geometriája és domborzata határozza meg.

S a túlhevült levegő megtelik forró vulkáni porral, s  a portól nehéz levegő, amely helyenként forróbb volt a gőznél, forróbb a kohóból kikerült fehéren izzó pengénél – sokkal inkább folyadék, mint gáz módjára viselkedett. Az izzó vulkáni felhő árhullámként söpört végig a vidéken, a patakok medrén szánt végig, kétoldalt félrelökve a fákat. Herculaneumban vaskos kőoszlopok dőltek ki, valamennyi ugyanabba az irányba, gipszburkolatuk elszenesedett. Helyenként egész házak robbantak szét, a felhő elemeikre bontotta és elsodorta őket. A közelben álló emberek szempillantás alatt szénné égtek és elpárologtak.

Herculaneum P1010268 - fotó Heyek Andrea

Herculaneum P1010211 - fotó Heyek Andrea

Amikor a leomló erupciós oszlopból elszabadul az első felhő, a por ötször forróbb a tengervíz gőzénél. A Herculaneum irányában sugárban elinduló, tüzesen gomolygó, villámokat lövöldöző, földet rengető éjféli felhő három – négy, de az is lehet, hogy 2 perc alatt teszi meg a 7 kilométeres utat a vulkán szájától a városig.

És Herculaneumban senki sem éli túl.

Sokáig rejtély volt a tudománynak, hová lettek a herculániumiak, s csak amikor 1982-ben kezdik feltárni a partot, találtak rengeteg embert, egész rétegeket szénből és csontból. Elhagyták a várost és lementek a partra.

Mintegy 300 ember maradványait találták meg a csónakházakban, akik annak boltívei alatt összezsúfolódva kerestek menedéket.

Herculaneum P1010221 - fotó Heyek Andrea

Az első vulkáni felhő szétzúzta a fogaikat, és kéttized másodperc alatt elgőzölögtette őket, csak a csontjaikat hagyva meg. A csónakház  több mint 300 ember tömegsírja lesz.
A hamu, mire odaér hozzájuk olyan forró, hogy egy szempillantás alatt gőzzé változtatja az összes lágy szövetet. A vér azonnal felforr, az agyszövet kitágul, majd széthull, a zsír gőzzé válik. Egyetlen holttesten sem látni kínszenvedésre utaló jeleket. Mire idegvégződéseik egyáltalán regisztrálhatták és továbbítani kezdhették volna a fájdalmat, már nem volt sem szemük, sem nyelvük, sem agyuk. Az időkeret, amelyben az idegek és izmok tevékenysége megszűnik rövidebb a tudatos reakcióidőnél; a vulkáni felbomlás sebessége lehagyja a megdöbbent gondolatot.

Herculaneum P1010290 - fotó Heyek Andrea

Herculaneum P1010291 - fotó Heyek Andrea

Az emberi test több mint 70%-a víz, s ugyanaz a felhő amely szétbont 300 embert, felszabadít a csónakházban egy olyan páratömeget, amely mint egy hőcserélő működik. Miközben odakint fortyog a kb. 500 fokon a világ, a csónakház hőmérséklete majdnem       80 %-ot zuhan. Így is forróbb a vízgőznél, de sokszorosan hűvösebb az erupciós oszlop hamujánál. A kezdeti tágulás robbanásszerű sűrüsödésbe megy át, s a levegőben kikristályosodott bazalt és gránitpelyhek kondenzálódnak, s ülepednek le, s gyorsan megkeményednek a felszínen.

H,P emberi maradványok Scheletri-ercolano-dettaglio

A felhők szemcsés üveggé keményedett üledéke mint a borostyán zárja magába a várost.
A felhőt nyomon követi a forró habkő és hamu, amelyet az erupciós oszlop továbbra is ont magából. Mozgásuk lassabb, hőmérsékletük helyenként alacsonyabb a felhőénél, de többnyire meghaladja a 300 Celsius fokot. Ez a piroklasztikus hullás (nevét a görög pürosz -tűz- és klasztosz –törmelék- szavaktól kapta), vastag rétegben temeti be a várost, tömör takarója alatt utcák és erkélyek, kertek és háztetők süllyednek el.

Herculaneum P1010294 - fotó Heyek Andrea

Hajnali egy óra körül végigsöpör Herculaneumon a második vulkáni felhő, és kemény réteggel fedi le a holtak halott városát. Pompejiben, Stabiaeben vagy Misenumban ekkor még senki sem tudja, hogy Herculaneum meghalt. A pompejiek nyilvánvalóan dél felé menekültek az éjszakában, Stabiae felé. Attól kezdve, hogy felkerekedtek, augusztus 24.-e délutánja és 25.-e hajnala között, valószínűleg vaksötétben, sűrű hamuesőben kellett vándorolniuk.

A következő négy-öt órában, miközben a kitörés egyre erősebb lesz, Herculaneum emeletnyi mélyen eltűnik a megszilárdult kihullás váltakozva márga- és üvegkeménységű rétegei alatt.

6:30 körül rohan át a városon a harmadik vulkáni felhő, mely déli peremével már eléri Pompeji északi kapuját is, és megöl minden menekülőt, akit Herculaneum és Pompeji közötti úton talál.

Egy órával később a Vezúv eltemeti a harmadik vulkáni üledékréteget két újabb piroklasztikus réteg alá, mely védőburkot húz a herculaneumi házakra az egyre hevesebb földmozgások ellen.

Majdnem reggel fél nyolc, amikor útjára indul a vulkán negyedik felhője. S ez már szétterülő sugarával megtalálja Pompeji városát is, ahol a viszonylag laza és hideg hamu és habkő ekkor emeletnyi magasan, valahol 2 méter fölött áll. Herculaneum eddigre mintegy 12 méter magas réteg alatt nyugszik.

Az eltemetett Herculaneum és Pompei

Ez a negyedik – a  fél nyolcas felhő – sok hőt veszített útközben, és nem olyan forró mint a megelőző herculániumak. Alig kétszerese a víz forráspontjának, még a papírt sem gyújtaná meg. De azért ennyi is elég. A negyedik felhő megtizedeli Pompejit. S akárcsak Herculaneum, Pompeji is a halottak városa lesz.

H,P Emberi maradványok 009

H,P Emberi maradványok 003 Ring_Lady (2)

Pompeji utolsó csellengőit a habkőtorlaszok tetején, a 7:30 kor érkező negyedik felhő szintjén találták meg.
Ez a negyedik vulkáni felhő, s a nyomában patakzó hamu azonnal öl.

A pompeji hamu nem párologtatja el a húst, rátapad a ruhára, a hajra, a lágy szövetekre és megköt. Idővel a baktériumokban gazdag beszivárgó esővíz felemészt mindent, kivéve a csontot, a bőrruházatot és az ékszereket, amelyek apró kupacokba gyűlnek össze a halottak után maradt üregekben.

H,P Ékszerek 011

ékszerek

Pompeji második (ez Herculaneumban pedig az ötödik) vulkáni felhője kb. 7:45 kor érkezik, és óránként 200 kilométeres sebességgel söpör át a városon.
A hamutól sűrű levegőnek olyan ereje van mint a cunaminak, a benne repülő sziklák úgy ütik át a habkőtengerből kiálló felső emeleteket, mintha nem lennének falaik. Kevés kivételtől eltekintve a házak nyomban szétrobbannak és eltűnnek az üledékben, vagy tartalmukat dél felé hajítja a felhő.

0440 P1020040 Pompei

0449 P1020046 Pompei

0501 P1020083 Pompei
Pompejiben az első felhőüledék olyan forró volt, hogy kifőzte és fertőtlenítette sok száz, még élő ember bőrét, ruháját, testüregeit. Az áldozatok szájüregében, torkában, tüdejében élő baktériumok ugyanazon hirtelenséggel pusztulnak el, mint gazdaszervezeteik.

Negyed órával később az ötödik felhő herculaneumi rétegén ismét emelet magasan áll az izzó törmelék.

A vulkáni felhők üledékrétegei ritkán haladják meg a hét centiméteres vastagságot, ám tele vannak megszenesedett fával, törött tetőcserepekkel, tégladarabokkal, olvadt üveggel.
A kihullásos üledékben nincs ilyen, de még a piroklasztikus légörvényekben sem. A habkő és hamurétegek többnyire függőlegesen ülepednek le, s e laza rétegek közé ékelődik a vulkáni felhők vékony, sötét üledéke, amelyet gyilkos orkán repít vízszintesen.

Reggel 8 óra tájban a hatodik és utolsó vulkáni felhő – a legnagyobb és leggyilkosabb – sugárirányban átsüvít Pompejin és Herculaneumon, majd szétterjed a szélrózsa minden irányában: délen Stabiaeig, nyugaton Misenumig. Az úton levő menekülőket, ha eddig sikerült is életben maradniuk, e két utolsó felhő valamelyike minden bizonnyal beérte és megölte. Ezért gyanítják a régészek, hogy a Pompejiből kivezető utak alatt a földben mintegy 18 ezer ember csontváza fekszik szétszóródva.

Délelőtt kilenc órára a kitörés gyengülni kezd.

Herculaneumban a hatodik felhő üledékére rárakodott utólagos kihullás a várost egy hat emelet mélységű – 19 méter vastag -, összeolvadt kéreg alá temeti, míg Pompejit egy lazább anyag ölelésében, “mindössze” mintegy emeletnyire, 3,6 méterre süllyeszti a föld alá.

0464 P1020060 Pompei a

A két város végóráinak e megrendítő krónikáját Charles Pellegrinonak A Vezuv kísértetei című, mintegy 500 oldalas könyvéből szemezgettem össze, blognyi méretűre.
Charles Pellegrino életében a biológia (rovartan), paleogenetika, asztrobiológia és tengeri régészet területeit és számos helyszínt bejárva olyan titkokat kutat, mint az Atlantisz rejtélye, szakértőként részt vesz a Titanic és a new-yorki ikertornyok beomlását követő Zéro Pont feltárásában. Az ő klónozási elméletéből születik Michael Crichton Jurassic parkja.

A viszonylag fiatal, XX. században keletkezett tudományág, a vulkanológia képviselőinek értelmezéseiben gyakoriak az egymásnak ellentmondó állítások. Herculaneum esetében is sokáig tartotta magát az az elmélet, hogy azt egy, a vulkánkitörést követő heves esőzés zagyárként a  hegy oldalán lezúduló iszaprétege temette el, s zárta el a külvilágtól.  Pellegrino vulkánfizikai módszerekkel levezetett és a kőzetrétegek elemzéséből származó, a könyvben ábrázolt szcenárióját fogadja el a mai tudomány, amely eseményeket elképzelhetően még egy zagyár is követhette. Addigra azonban a “piszkos munka” már el volt végezve, a lahar (iszapáradat) egy halott várost temetett be.

A 79. évi kitörés következtében fellépő földmozgások során megváltozott a Sarno folyó medre és megemelkedett a tengerpart is, minek következtében az egykor közvetlenül
a tengerparton fekvő városok beljebb kerültek a szárazföld felé. Herculaneum kikötője, mely házainak pálmás verandái, teraszos házai egykor a partig futottak, ma 500 méterrel távolabb fekszik a tengerparttól.

A város parti fövenye akkor mintegy 2-4 méteres sávban terült el a ma Külvárosi fürdőnek nevezett épület előtt, míg a fürdő épületétől (kép jobb felső sarok lapos tetős épülete) sorban lefutó csónakházak távolsága a parttól nem volt több 1 méternél. S amint a képen is látható, a tenger akkori szintje mintegy 4 méterrel volt a mai talajszínt alatt.

Herculaneum, csónakházak

Arról, hogy mit suttognak a holtak ennyi idő után is e borostyánba zárt városok maradványain át, ugyancsak Charles Pellegrino nyomán, a következő fejezetben mesélek.

Az illusztrációként felhasznált herculaneumi felvételek java Heyek Andrea, rendelkezésemre bocsátott fotótárából származik.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Földtörténet, Olaszország, Történelem, Természet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s