Budapesti mozaik – Gellérthegyi hévízek

Budapest,

mindig rohanó életünk terepe, s közben alig látjuk. Ha mégis, az a kosz, a kutyaszar, az elcsúfító graffitik, a Rákóczi út évtizedek óta pusztuló kirakatai. Feketedő, sok helyütt még belövésekkel tarkított házfalak, vagy a málló vakolat. Na és a botrányosan rossz úttesteink. Szégyen, mondjuk sóhajtva…
De tudjuk-e látni a Deák teret, ahol  egykor nyüzsgő piac volt, s a sarkon Jókai fordult be az istentiszteletre az evangélikus templomba?
A határokon túli zarándoklataink során könnyen transzba esünk egy –egy város kiemelkedő épülete, vagy látványossága előtt – s itthon, csodák mellett meg sem torpanunk. Gondoltam hát, időnként felelevenítek egyet-egyet belőlük… Mozaik lesz, de hátha kialakul lassan ebből is egy nem hétköznapi város…

mozaik3.2

Hunna nimfa szarvasülözés közben megzavarja a víz istene, Ister születésnapi lakomáját, amiért a haragra gerjedt Ister a lepihenő nimfát vizével árasztja el. A haldokló nimfát Jupiter Magyarország földjévé változtatja, a Dunát (!latin neve Ister) megdorgálja és annak verejtékéből keletkeznek a budai hévízek.

“Partba reszketve tehát úgy izzad ezentúl az Ister,
s gyógyitó feredőt nyújt-ha akarja, ha nem.

A mitológiai ihletésű, 17.-18. században divatos tájköltészetnek semmi köze a helyi mondákhoz, de Schez Péter jezsuita költő Metamorphosis Hungariae-jából idézett részlet kedves megjelenítése a Duna budai partjainál feltörő több mint száz különböző hőfokú hévíz forrásának. A Gellérthegy lábánál feltörő források kapcsán nevezték a tabáni vidéket Alhévíznek is, míg Óbuda a Felhévíz területe.

Ennek emlékére állították 2003-ban a Gellért téren a Zsolnay kutas forrás házat, ahol az eredeti tervek szerint 8 forrás vizét lehetett volna kóstolni, ehelyett azonban gazdaságossági okokból a megvalósítás csak csapvízzel szolgált.
(S már most is szomorú pusztulás jelei látszódnak a gazdátlannak tűnő építmény egyes elemein.)

Gellért tér P1150144

Az egyetlen hely, ahol a gellérthegyi forrásvizet meg is lehet kóstolni, az az Erzsébet híd budai hídfője oldalában levő ún. Rudas ivócsarnok. A Rudas környékének számos forrásából háromnak a vizét vezették ide be : a Juventus, Attila és Hungária források különböző nyavalyákra alkalmazható gyógyvízét.

Ma ez az ivócsarnok is eléggé rejtve van a közönség szeme elől, inkább csak az itt levő Erzsébet királyné szoborról jegyezzük meg magunknak a helyet.

Erzsébet híd, Erzsébet szobor- vizes séta 2011.08.05 065

Erzsébet híd, Erzsébet szobor- vizes séta 2011.08.05 068

Az egykor.hu portálján talált, 40-es évek körüli képek sokkal érzékletesebben adják vissza az egykori “kultusz” hangulatát, városképi hatását:

Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 2Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 1

Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 4Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 5

Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 3 Hungária és Attila gyógyforrások-egykor.hu 6
(Képekre kattintva azok eredeti méretben is megjelennek!)

A gyógyvízkúra, vagyis az ásványi anyagban kiemelkedően gazdag forrásvizek terápiás fogyasztása különösen fontos területe volt a gyógyászatnak a XIX. században.
Ivókúrán a beteg kis kortyokban, séta közben fogyasztja el az előírt mennyiséget. A kúrát orvos írja elő, átlagosan négy hétig tart, legtöbbször negyven-ötven fokos vízzel végzik. Tekintettel arra, hogy ezek a vizek általában kellemetlen ízűek, ez távol tartja az embereket a túlfogyasztástól.

Számos irodalmi alkotásból tudjuk, milyen divat volt ezekre a helyekre (Kurort, -bad) járni, s 1869-től kezdve Arany János is hét nyáron át kúráltatta Karlsbadban (Karlovy Vary) epebántalmait.

Ha nem lennének jobbak a vizek, mint az orvosok, mindannyian elvesznénk

– fricskázta meg az orvosokat. Az ivókúra visszaadta életkedvét, sok verset fordított ez idő tájt, és a gyógyvízről a Toldi szerelme című elbeszélő költeményében is megemlékezett, magát is beírva a sorok közé:

„S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

vizes séta 2011.08.05 002

Mint azt a korábbi bejegyzéseimben többször érintettem, a Duna medre itt egy nagy geológiai törésvonalban húzódik, ezért a víztartó réteg vetődése miatt rengeteg kis forrás tud felszínre törni, míg – ahogy azt Zsigmondy Vilmos városligeti fúrásaiból tudjuk – Pesten 970 méter mélyfúrás is kellhet egy hőforrás eléréséhez.

Aqueductus, Szentendrei út 28372Az i.sz.1. században a rómaiak Aquincumnál (Név a kelta “ak -ink”-ből = Bő víz – származik!) sem
a Duna vízét használták, hanem a Budán feltörő forrásokat.

A katonai tábor vízellátását ideiglenesen a Bécsi út – Vörösvári út sarkán lévő Árpád-forrásból biztosították egy 1,2 km hosszú vezetéken keresztül. A végleges vízellátás érdekében megkezdték a Római-fürdői források vizének bevezetését biztosító 4,5 km hosszúságú aquaductus építését, amely a II. század elejére készült el. A boltíves magasvezeték kb. 300 évig működött, romjai részben máig fennmaradtak, a Szentendrei úton ebből láthatunk szépen restaurált szakaszokat.

S innen nem messze, a főváros legrégebbi, ma is üzemelő vízműve, az óbudai Duna part hosszában futó – Árpád fejedelem útja 50/A. sz. alatt álló (Szépvölgyi úti HÉV megálló) – Budaújlaki vízmű gépháza, ma ipari emlék.

Budaujlaki vízmű, gépház

És valahol itt maradt félbe tavaly szeptember 14.-én az az írásom, amelyet a Gellérthegyi találkahttps://elismondom.wordpress.com/2012/08/23/budapesti-mozaik-talalka-a-gellerthegyen/ ) folytatásaként terveztem megírni 28 bejegyzéssel ezelőtt. Most megpróbálom újra felvenni a fonalat, s végre átadni annak a vezetésnek számos érdekességét, amely Budapest vízellátása kapcsán elénk tárult.

De mivel a véletlen úgy hozta, hogy a Vezúv kitörése kapcsán azóta közelebbi barátságba kerültünk ifjabb Pliniussal is, így ismerősként idézhetem levelei közül egy, a római akvaduktokhoz kapcsolódó írást, melyet a kisázsiai tartomány legátusaként intéz császárához, Traianushoz. Leveleiből is kiderül, hogy a provinciális városok nagy beruházásait, közművek, színházak, amphiteatrumok, fórumok építését sokszor – a helytartó révén – a császár döntései szerint alakították – s akkor sem volt már ismeretlen
a közpénzek elherdálása:

“Uram, a nicomediaiak hárommillió-háromszáztizennyolcezer sestertiust fordítottak vízvezeték-építésre, ami máig befejezetlen, félbemaradt, s részben széthordták;
egy másik vezetékre kétszázezret folyósítottak. De ez is félbemaradt, úgyhogy újabb beruházásra van szükség, hogy vizük legyen, pedig már annyi pénzt eltékozoltak….

Ez valószínűleg itt, az aquincumi polgárváros esetében sem lehetett másként, ám mint a megmaradt leletek is bizonyítják, elkészült, s jól szolgálta akkor célját.

Nem kevesebb mint jó ezer évet kell aztán várni, hogy hasonló nagyságú és léptékű vízvezeték rendszer megvalósulhasson Budán, Mátyás király idejében.
Addig a vizet különböző ciszternákban, pincekutakban a felfogott esővizekből illetve egy 1416. év körül épített taposó rendszerű, vízemelő szerkezetekkel feljuttatott szűretlen Duna vízből nyerték.
Ezek természetesen igen egészségtelenek voltak, s az állandó járványveszélyhez hozzájárult még az a tény is, hogy a szennyvizek ugyanakkor az utcák kövezetén folytak. A városok fölösleges vizeit a területükön átfolyó patakok vezették le, amelyek emiatt állandó koleraveszélyt párologtató bűzös mocsarakká váltak. (Ördögárok, Rákos patak)

Mátyás címeres kútMátyás király határozott először úgy, hogy ennek véget vet, s a Buda-közeli hegyekben levő három forrás vízének az udvarba történő vezetéséhez építtetett vezetékrendszert, mely légvonalban mintegy 3,4 km távolságot fogott át. A források felbukkanási helyét idézik még ma is a Város kút, vagy Béla király kútja elnevezések is, amelyek fölé emelt kis középkori kútházak fennmaradtak.

(Kútvölgy névadó forrása is egykor a Zalai és a Dániel út sarka közelében bukkant elő a földből, s a környékbeli lakosság innen hordta a vizet szamárháton a magasabban fekvő helyekre is.)

Budapest Városkút, Alsókútház és Forrásház

A Szabadsághegy (Svábhegy) és Várhegy közötti 200 méteres szintkülönbség lehetővé tette, hogy a közlekedő edények elvén működtetett rendszer által szállított víz a mai Szentháromság téren álló csorgóban kibukkanjon, s az azt körülvevő medencében gyűljön össze, folyamatos vízellátást biztosítva a várbelieknek.

források helyei

Jókai : Svábhegy és  Zugliget c. írásában ezen sorokat találjuk erről:

varoskut5Beszélő emléke ennek az a svábhegyi mesterséges cisterna, melyet Mátyás király a forrásvizek összegyűjtésére építtetett.
Tömör kőépület ez faragott oszlopfejekkel. Csúcsíves az ajtaja, lóhere-alakú az ablaka. A vasajtót, mely a belsejébe vezet, egy akkora kulcs nyitja föl, hogy két ember kell az elfordításához. A belseje pedig egy hosszú, embermagasságnyi folyosót tár föl, mely mélyen behatol a hegyoldalba. Két oldalán tizenhat apró alagút van a sziklába vájva, mely a forrásvizeket egy közös medencébe gyűjti össze. Innen folyik át a föld alatt a kristálytiszta ivóvíz a „Király kútjába”, a honnan hosszú csővonal vezette föl a vizet, önnyomás útján, a mélyebben fekvő budai vár kútjába. A Mátyás idejebeli vízvezeték égetett agyag-csöveire gyakran rábukkannak mai nap is az útcsinálás munkálatai közben.

varoskut1

A török dúlás alatt azonban ezeknek a vezetékeknek nyoma vész, tönkrementek, eltömődtek, használaton kívül kerültek.

Buda 1440 körül részlet, jelmagyarázattal

Mivel Buda lakossága 1686. után szinte teljesen kicserélődött, az új telepeseknek a szó szoros értelmében fel kellett fedezniük a várost és környékét. Egy Eberhard von Everling nevű katonaorvos talált rá a szemközti Sváb-hegy bővizű forrásaira, amelyek egyikét azután róla nevezték el Doktor-forrásnak.

A budaiak azonban csak három évtized múlva, 1716-ban vállalkoztak egy jezsuita atya vezetésével a sváb-hegyi vízvezeték építésére. Az újonnan lefektetett vezeték 1304 méternyi fenyőfa, illetve 2676 méternyi ólomcsövön át vitte a vizet.

Ilyen korabeli – kátránnyal kezelt – vörösfenyőből készült csatorna maradványa tekinthető meg Semmelweis Apród utcai szülőháza emeleti folyosóján.

Semmelweis ház - vizes séta 2011.08.05 059

A vizet betorkollásánál a városháza előtt (fenti tkp 7.sz.), a Tárnok utca Szentháromság tér sarkán, helyi mesterek által készített vörös-márvány medence és kút építménye fogadta.
A kút tetejére a jezsuiták rendalapítójának, Szent Ignácnak a szobra került, ahol éjjel nappal folyt innentől a jóízű, friss forrásvíz.

Jezsuiták kollégiuma-Bp. Krónikája 0009

A Jézus Társaság különleges befolyásáról tanúskodik az is, hogy bevezethették a vizet a Mátyás-templom két oldalán álló rendházukba és iskolájukba. Ezen kívül a királyi palota és a Szent György téri fegyvertár rendelkezett még  közvetlen bekötéssel.

Városvédő Pallas Athene, Carlo Adami 1784Hatvan év múlva aztán az Ignác kút bővítésére is sor kerül, melynek során
a nevet adó szobor átkerül a Mátyás templom homlokzatára ( XIX. sz-i átépítéséig), s a kutat ezentúl Városház kútként említik. Hét évvel később ennek a kútnak került fel a tetejére Adami Károly süttői szobrász Pallasz Athénéje, amely ma az egykori Városháza sarkán üldögél, s Ráday Mihály híres városvédő sorozatának is szimbóluma lett.

Várnegyed, Pallas Athéne P1090255 211,11,16,

A szükségessé váló bővítéseket pedig  a nagyszombati egyetem Budára helyezése váltotta ki 1777-ben, aminek következtében a Vár népessége ugrásszerűen megnőtt.

kempelen_farkasA vízellátás bővítését szolgálta egy újabb dunai vízmű is, amelynek megtervezésével Mária Terézia Kempelen Farkast bízta meg. Kempelen két szivattyúval működő vízemelőt tervezett. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. A fedett pajtában körben járó, bekötött szemű lovak vagy öszvérek által működtetett szivattyúk a palota konyhájába és földszintjére, illetve a Várhegy oldalában zöldellő parkokba és szőlőkbe nyomta a vizet. A királyi vízemelő telep régi neve Öntőház volt, ma utcanév a Vár oldalában.

Buda fejlődése újabb periódusába lépett, amikor
II. József ide költöztette a kormányhivatalokat. A svábhegyi vezetéken ellátott kutak száma is négyre szaporodott. Először a Dísz téren, majd a Ferences téren állíttattak fel új kutat, amit az Iskola (ma Hess András) téri követett. (Az Országház utcából nyíló Ferences terecske 1872-ben megszűnt, az egykori Belügyminisztérium udvara lett).  A budaihoz hasonló, jó minőségű ívóvíz ritkaság számba ment, s ezt a XIX. századi városleírások soha nem is mulasztják el megemlíteni.

Budai Vár, Oroszlános udvar 102 2010.09.24.

A kevésbé jó minőségű, Dunából felhajtott vizet főleg mosásra, locsolásra használták.
A régi, a török hódoltság után készült vízmű kútháza a mai Fő utca 3. alatti ház helyén állt, innen pumpálta a vizet a Várszínház mögötti bástyán álló víztoronyba (Wasserhaus).
A torony alján lévő kifolyóból lehetett vizet hordani. Az emeleten elhelyezett nagyméretű tartály tartalma képezte a tűzoltáshoz szükséges tartalékot is.

A XVIII. század végére tehát kialakult a több elemből álló, a kor viszonyai között ritkaságszámba menő vízellátó rendszer Buda “belvárosában”, amely mintegy száz évig kielégítette az igényeket.

Várnegyed P1050812

Várnegyed P1050811

Az 1856-ban megépült első dunai gőzüzemű vízmű, amely 2000 m3/nap szűrt Duna-vizet szivattyúzott a Várba, s a 6,2 km hosszúságúra megnövelt (sok vizet pazarló) vezetékrendszerén keresztül már a Tabán és Krisztinaváros 8 közkútját, valamint 32 köz-és magánépületét is ellátta vízzel. A közfogyasztást szolgálták az egyes közterületeken felállított szivattyús kutak is. Működésükért a tanács által alkalmazott kútmester, illetve
a neki alárendelt kútszolgák feleltek.

Ám hamarosan kiderült, hogy a fokozódó igények kielégítésére mindez nem elég.

Az_ecet_kut_a_Rozsadombon_1897

A budai víztornyot (Wasserhaust) az 1850-es években összekötötték a közkutakkal: ha a nyári aszály idején nem adtak elegendő vizet a sváb-hegyi források, Duna-vízzel pótolták a hiányt. Ugyanakkor számos házban használták még továbbra is a pincékben levő, nem igazán egészséges vizet adó un. török kutakat is.
Egy ilyen középkori ház betemetett kútjából  került elő az 1998-as Dísz téren folyó régészeti feltárások nyomán a szenzációs lelet: az Anjou címerekkel díszített selyemkárpit, melyet ma a Budavári Történeti Múzeum klimatikus termében őriznek féltő gonddal:

Budavári Történeti Múzeum 2011.04.19. 169

A XIX. század második felében egyre több panasz merült fel a vízellátással kapcsolatban. El-elapadtak a híres svábhegyi “kristályvizű” források, mely egyrészt a szőlőtelepítéseknek, másrészt a Svábhegy fellendült népszerűsége következtében beindult villa építéseknek volt a következménye.

Jókai agóra, Párkányi Raab Péter DSCF5414Jókai így összegzi ezt, a már korábban is citált írásában: “A Svábhegy aztán azzal állt rajtuk bosszút, hogy mikor bort akartak belőle facsarni,
a vizet is megtagadta tőlük. Az őserdők kiirtásával elapadtak a források, s míg azelőtt a király kútja Budavárát is ellátta friss ivóvízzel, most a svábhegyi lakosoknak a Dunárul kellett fölhordatni szekérrel az ivóvizet. Ez volt a Svábhegy pusztulása.”

Mind Jókai Mór, mind Ágai Adolf gyönyörű képekkel idézi fel a Svábhegy (1945. július 4-e óta Szabadsághegy) általuk még látott, természetbe ágyazott idilljét. Bár itt a víz a témám, de nem bírom nem idézni ennek kapcsán két rövid fejezetét vonatkozó írásuknak:

Jókai: “S a múltat, amikor még a tulipánok helyén vadvirágok nyíltak, amikor az őserdők fáin még sasok tanyáztak, a harasztban futó kígyó zörgött, az udvaron végig sétált a tüskés borz, amikor a róka kedélyesen pislogott ki az odúja nyílásán,
a kövek közt sütkérezett az aranyzöld gyík, az egész boldog ősvadon képét, melyben éjjel a fénybogarak világítottak, – csak a vén poéta álmodja még vissza, aki azokat mind szemeivel látta.”

Ágai: “A hétköznapokon nehéz munkában törődött városi tán évente kétszer ha megengedhette magának azt a gyönyörűséget, hogy házinépével egyetemben vonuljon a hívogató erdők hűsébe, hallgatni a rigó füttyét s szedni bokrétába
édesen illatozó gyöngyvirágot a meleg, nyirkos laposon.”

2011.11.01. Normafánál 033

A Svábhegyről jövő vízellátás ingadozásait megpróbálták hát a Duna vizével kiegyenlíteni. 1855-ben Ybl Miklós tervei alapján Hofbauer János városi kútmester építette át a Fő utcai vízművet gőzüzeműre, ám ennek vize – amely időnként zavaros, néha bűzös volt – nem vetekedhetett a forrásvízzel.

Ybl vízmű gépház P1100559

A különálló budai vízrendszer utolsó modernizálását a palota vízművén végezték 1874-1879 között. Ez Ybl Miklós ragyogó tervei szerint kapta meg új ruháját, amelyet mi Várkert Kioszk-ként ismerünk, s amelyben oly mesterien rejtette el a gépházat, hogy ha nem tudnánk, eszünkbe nem jutna, hogy a gyönyörű csipkés torony nem más, mint a gőzgép kéménye.

Minthogy újabban megint kedvtelve olvasgatom a Pestről – Budapestre megérkezett Porzó, azaz Ágai Adolf városábrázolásait, ehhez is vannak illeszkedő sorai:

Oh, vajha ez a hellén lelkű épitő-művész, Ybl Miklós, valóra kelthette volna nagy álmát, melyben egy csudásan fönséges alkotás gondolata fogamzott meg. De ezt el nem viselhette volna Bécs.
Mint a nagy gót s bizancz templomok egyes kiszögellésein a régi mesterek apró tréfákat eresztettek meg, Ybl is a rengeteg épülettömegbe tartozó vízemelő-gép kürtőjén is megeresztette tréfálkozó kedvét: az aranyhímes kürtőbe ablakokat nyitott. Ki-kidugva gomolyos fejét, nézzen szét még egyszer az a füst az ablakon, mielőtt szétfoszlik a levegőben.

Ybl vízmű gépház P1100560

Árkádos csarnokába tervezett kávéház helyén ma a Várkert Palota kiírás sejtet hasonló rendeltetést – bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem-e ugyanolyan halott ma, mint az egyszervolt Ybl teremtette gyönyörű Várkert-bazár, csak szerencsére, már szépen felújított, karbantartott módon.

vízmű - vizes séta 2011.08.05 052

Ybl - Várkert kioszk P1100563

Ybl- Várkert kioszk P1100566

Ybl - Várkert kioszk P1100564

Ybl - Várkert kioszk P1100565S még egy kicsit elidőzve Ágaival Ybl-nél, a nevét viselő térnél, így pengeti lantját:

Ybl szobor Várkert kioszk P1100572A hosszúkás tér közepe-táján áll szobra annak
a kedves mesternek, ki e vidéket alkotá.
Ő koronázta meg a várhegy tetejét a király palotájával, vonta virágba a komor bástyákat, csiszolta fényesre azt a nyersnek maradt gyémántot, a kerti házikót, ahol a mi Nagyasszonyunk kedvtelve időzött, nézve a padmaly felhői között szerte villanó fecske-madarakat, melyeket művész ecsete festett oda, hallgatva a kívül fészkelő igaziak csivogását,
a lenn zajló folyam hullámverését, a magasba törekedő zenét s ami ennél is édesebb: gyermekek sikongását — azt a nagy szimfóniát, melynek élet a neve.

Királyi Várkert kollázs

Királyi Várkert

Lyka palota, Ybl kioaszk, Várbazár 1902

Várkert kioszk P1100573

A következő alkalommal mi is igyekszünk már eljutni Pestről Budapestre, az egyesített két város ugyancsak izgalmakkal teli vízügyi történeteit felidézve.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Történelem, Városnézés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s