A Rhône-nal a Jonctionig (3 – Genf tava)

rade_geneve-1-wikimedia-commons

Irány Genf P1360557 aA tó két oldala azóta csak a Rive droite
(Jobb part) illetve a Rive gauche (Bal part) elnevezésével, ismerőiben jól bevésődött képeket ébreszt, amely jórészt a Jobb part elegáns szállodáit, a bal partnak pedig a Jardin Anglais -vel kezdődő, s a hajó kikötőkkel, árbocerdőkkel tarkálló, az
Eaux Vivesnél a strandba torkolló pár kilométeres szakaszát jelenti.
Mindkét oldalon csatlakozik ehhez egy-egy nagy kiterjedésű városi park, amelyekről részleteiben már szóltam a  fejezetemben.

Összegyűjtöttem néhány múlt század eleji hangulatos, a genfi kikötőt, a La Rade-t jellemző képet. (Érdemes rákattintani a képre, akkor élvezhetőbb!)

Genf, archív

GuillaumeTell1- (1823-36)A genfi kikötő élénk forgalmát adó utasszállítás sokat köszönhet az US francia konzuljának, George Church amerikai üzletembernek, aki miután 1821-ben Genfbe érkezett, megdöbbenve látta, hogy a tavon egyetlen utasszállító hajó sem jár. Ekkor Európa szerte már mintegy 300 gőzös navigált a vizeken.
A tettek mezejére lépett, melynek eredményeként 1823-ban vízre bocsátották az első lapátkerekes gőzöst, a Guillaume Tell-t, s ennek átütő sikere egyre újabb hajók építéséhez, majd később a CGN – Genfi Tó Általános Hajózási Társasága (1873.) – megalapulásához vezetett.

Mouette-01 (1875-1907)Ugyanez az Edward Church volt az is, aki a Mouettek – Genf vizibusz “sirályai” megszületésénél segédkezett. Az első ilyen, Páquis és Eaux-Vives partjai között közlekedő vízi összeköttetést biztosító kis hajóknak az “erőgépei” még lovak voltak, amelyek a decken körbe járva hajtották meg a lapátkereket. Bár ezek nem maradtak sokáig üzemben – lassúak és zajosak voltak -, de ebből nőtt ki az a szolgáltatás, amellyel napjainkban már 4 állomás között 10 perces sűrűséggel szállítják a tó két partja között utazni vágyó genfieket.

A turistaipar fellendüléséhez a századfordulón természetesen hozzájárultak a tavon kínált sétahajós körutazások, s a buzgó szálloda tulajdonosok vendégkörük lenyűgözése érdekében még a mouettek legénységétől is megkövetelték a libéria viseletet.

Mont Blanc hídon P1340159

Közben a tó vize egyéb attrakciókkal is gazdagodott. A Páquis kikötőgátja végén felállított első világítótorony már 1857-ben kísérleti jelleggel elektromos árammal működött, s mai végleges formáját 1896-ban nyerte el. A 17 méter magas torony váltakozva fehér illetve zöld fénnyel világítja ma meg a kikötőt, míg kistestvére, a 7 méteres déli világítótorony 1911. óta üzemel, s állandó vörös fényt bocsát ki.

Gyönyörű közös képet találtam róluk az interneten, s hiába a számos saját felvétel, ezzel a Nathalie Booth fotóval egy sem vetekszik:

Genf Világítótornyok - Fotó Nathalie Booth 2005

Ám az igazi nagy attrakciót a tó a Jet d’Eaux, a világ egyik legmagasabb, – s Genf jelképévé vált – szökőkútja üzembe helyezésével éri el.

Mont-Blanc a Jobb partról P1350805

Jet d'Eaux vízpárában
1891. évben maximum magassága még “csak” 90 méterig terjed,
a mostani 140 méteres csúcsteljesítmény az 1951. évi átalakítás eredménye.
A Rhône kifolyása fölött elhelyezett szökőkút, mintegy 200 km-es óránkénti sebességgel lövell ki a magasba, s minden pillanatban mintegy 7 000 liter vízzel tölti meg a levegőt.

Mindez a fejlődés erősítette Genf vonzerejét a kibontakozó korabeli egészségügyi és pihenési célzatú utazások célpontjaként. Üdülőhelyi érdemeit az akkori reklámok így emelik ki:

Egészséges, kedvező klíma, ajánljuk gyengeség és stressz ellen. Vizünk az európai városok között a legtisztább, teljes járványmentesség, kiváló egészségügy. Halálozási ráta csupán 17 ezrelék. Nincs idegenforgalmi adó.”

1904. Litográfia, La Rade

1904. Litográfia, La Rade

Kevés épülettől eltekintve a partszakasz 19. század végi kialakítása óta mit sem változott, 213_001 Le Kursaaltalán az egy jobb parti Kursaal (épült 1885-ben) kivételével, amely eredeti, nevével is fémjelzett rendeltetése után működött még kaszinóként is. Heves vitákat követően 1969-ben aztán lebontották, s helyén ma a Kempinski áll.
A Jobb oldalon futó Mont-Blanc illetve Wilson Quayt, vagy ahogy  közösen nevezik őket, a Leman promenadét eredetileg is sétatérnek tervezték szépen kialakított virágágyásokkal és a – csak ezen az oldalon található – ezüsthársfa sorral.

Genf, Jobb part - Brunswick P1340978

Ugyanitt különleges látványosság a régi, 1857-ben lerombolt öreg Páquis kikötő helyén telepített Alps Gardenben emelkedő csipkés Brunswick emlékmű. Ez is egyike azon példáknak, amikor a város az adományozó halálakor nagy vagyont örökölt, melynek egy feltétele volt, nevezetesen az itt megépült emlékmű-síremlék, történetesen a veronai Scaliger család mauzóleumának 1:5 arányú másolataként.
Az angol nemes, Charles II. d’Este-Guelph, Duke of Brunswick (1804-1873), egy meglehetősen excentrikus ember volt – sok tehetséggel, ám ugyanannyi – sokszor paranoiába hajló különcséggel is. Ezen túlkapásai miatt kegyvesztettként 1830-ban menekülnie kellett hazájából. Először Párizsban telepedett le, majd élete utolsó három évét Genfben töltötte. Végrendeletében a városra hagyott hatalmas, 20 millió frankos vagyonából (melynek mindössze 10 %-át emésztette fel az emlékmű) épültek többek között a genfi opera, a Grand Théâtre, továbbá vele szemben a Parc des Bastions aranyozott kapui.

A herceg lovasszobra eredetileg a mauzóleum tetején állott, ám nagy súlya miatt félő volt, hogy az északi szél lefújhatja, nagy károkat okozva. Így négy évvel 1879-es felavatása után a szobor az emlékmű mellett nyert elhelyezést.

Brunswick emlékmű, lóval

Genf, Jobb part P1340083

Genf, Brunswick P1340951

Genf, Brunswick emlékmű

Mint az 1850. előtti Magnin Relief városábrázolásából látható, a ma a tó két partját összekötő elsődleges forgalmat lebonyolító Mont-Blanc híd még nem állt. A kis Rousseau sziget mögött futó, 1834 -ben átadott Bergues híd jelzi egyben azt a vonalat, ahonnan hivatalosan már Rhône folyóként szerepel a víz, amely nyugatnak folytatja útját a városon keresztül.

Maison Tavel P1340320 Le Relief Magnin

1860. évi megörökítése a kikötőnek a Bal parti oldalról:

La Rade 1860 k

Jardin Anglais 1900 előtt

A Mont-Blanc híd felépítése, csakúgy mint az egész genfi parti sávé azonos időben zajlott. Vagyis, az erődítményrendszer lebontásával megindult élénk átmenő forgalom lebonyolításához szükségessé vált egy nagy kapacitású híd megépítése. Az eredetileg
250 méter hosszú és 16 m széles 1862-ben épült hidat 1903-ban szerkezetileg meg kellett erősíteni, valamint az új igényeknek megfelelően 2 villamosvágánnyal kibővíteni. Azóta is több ízben sor került  a szerkezet javítására, korszerűsítésére, mely során elvesztette ornamentikai díszeit. A 12 boltíven álló híd mai formájában 252 m hosszú és csaknem
27 m széles.

Mont-Blanc híd századelő

Forgalom akkor és most:

638_001Pont régi kocsikkal

Genf kocsiból P1320744 június

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy 2001. évi statisztikai felmérés eredménye szerint (tudom nem friss, de azért megállapításaiban gondolom ma is helytálló) napi átlagban 80 000 jármű haladt át a hídon, amelyeknél háromból egy esetben a célállomás kevesebb, mint 3 km-es távolságon belül esett!
Mi magunk is álltunk nem egyszer – kiemelten a csúcsforgalmi időben –
idegőrlő dugókban, súlyos félórákat – háromnegyed órákat, hogy átjuthassunk egyik partról a másik partra.

Mont Blanc hídon P1340147

És most sétáljunk is át a hídon a Bal partra!

Mont Blanc hídon P1340150

S rögtön középen egy keresztmetszetben minden látható, amiről eddig szó esett:

Tó keresztmetszet P1330104

Képem készítésekor már zajlanak a nemzeti ünnep előtti “népi mulatságok”, vurstli, vásáros bódék, az ideiglenes színpadokkal járó elkerítések, óriáskerék. Ez utóbbi átkerült
a korábbi helyéről a Bal partra. Megítélésem szerint itt, a hajókikötő és virágóra közötti területen jobban elviselhető, mint korábbi – jobb parti helyén volt. Ugyanitt látható az egyik nagy genfi történelmi fordulópont – Genf csatlakozása a Svájci Konföderációba – emlékére emelt Nemzeti Emlékmű, a Le Peuple Genevois.

Óriáskerék P1340170

Tópart és Jardin Anglais P1330138 Nemzeti Monument

Az emlékmű háta mögötti Longemalle tér csakúgy mint a Rhône folyásán felfelé a Molard és Fusterie terek, egykori hajókikötők nevét idézik. Ezen kikötők a történelem folyamán kizárólag az áruforgalmat szolgálták, partjain raktárakkal – mozgalmas ki- és berakodási helyek voltak. A Longemalle kikötőjét pl. egy 1834. év körüli akvarellen így örökítette meg a festő:

Longemalle kikötője1834 akvarell, Jean DuBois

Ma a  Place Longemalle rendezettebb képet ad, két kedves színfoltot nyújtó szállodájával.

Pl. és Hotel de la LongemalleAz innen egy saroknyira, a Bal part főútvonalára – ma General Guisan, korábban Rhône promenade –  nyíló Metropol szálló azonban bennem személyesebb emlékeket ébreszt. Első látogatásunkkor izgatottan le-föl szaladgálva itt várt bennünket fiunk, hogy az utolsó pár km-es szakaszon már hazakalauzoljon bennünket. (Eddig úgyszólván elvéthetetlen, egyenes út vezetett Budapesttől-Genfig. Mindannyiunknak torkában kalapált a szíve.)

Genf kocsiból P1320655 Metropol

Szemben már telepítésük óta jókorára nőttek az angol kert fái. A képen látható magnólia fák éppen júliusban nyitották ugyancsak elképesztő méretű és szépségű hófehér virágaikat.

Quai General Guisan P1340189

Az angol kert és az innen lefutó rakpart mindig nyüzsgő világáról részben adtam már betekintést a Tóparti üdvözlet c. írásomban, amihez még ezt a kollázst lehetne hozzáfűzni.

Jardin AnglaisA Jardin Anglaist követő Eaux Vives negyed szép parti házait Cologny egyre zártabb világa, s villái követik.

Genf erkélyek P1320663

Cologny felé

Az elmondottakon túl annyit lehetne még megemlíteni, hogy  mindkét parton csaknem egymással szemben egy – egy városi strand működik.

tiltakozás-Páquis

A hajnali koncertünk színhelyéül szolgáló Páquis fürdőit
1889-ben azzal a céllal emelték, hogy a dolgozó osztályoknak tisztasági fürdőt biztosítsanak. Utolsó renoválása 1932-33 években történt. Az 1980-as években elhatározott bezárását lakossági összefogásra és tiltakozás hatására visszavonták,
s régi charme-jában felújítva, ma már az ingyenes strandhasználat mellett, egyéb költségtérítéses plusz szolgáltatásokat is nyújt: török-és hamam fürdő, szauna, masszázs, büfé- és fondü bár. 

Maison Tavel P1340332 archív képek

Páquis anno- 2013

A Bal parti Genéve-plage 1917. évben picinyke kis területen, az egykori La Grange birtok 18. századi Lullin fürdőinek helyén nyitotta meg kapuit, s mint ilyen, Genf legrégibb közösségi strandja. Később (1932), “jóízlési okokból” valamivel lejjebb költöztették, de még mindig az Eaux Vives partjain maradt. Ma a Port Noir szomszédságában, a La Brise (tengerparti szél) névre keresztelt szobor (1939, Henry Koenig) jelzi bejáratát, a 20. század elején a sportok és egészséges életmód iránt felébredt lelkesedés nyomán életre hívott modern strand komplexumnak. Ám úszómedencéket csak 1972-ben kapott első ízben.

Genéve Plage

És ha már említésre került Genf Port Noir nevezetű kikötője, elmondom annak törtémelemel való konnotációját. 1814. június 1.-én itt szállt partra az a 300 fős gárda
(2 csapat Frieburgból, 1 Solothurnból), akik a svájci kantonok szövetsége képviseletében érkeztek, hogy megegyezzenek Genfnek a Svájci Konföderációba történő belépéséről.

A francia forradalom ugyanis elérte Genfet is, s az azt követő napóleoni érában,
260 év függetlenség után, annektálták Franciaországhoz. Genfet a Leman Department prefektúrájává fokozták le, mint több száz középméretű francia provinciális város egyikét. Ez természetesen nem volt összeegyeztethető addigi rangjával, Európában betöltött szerepével. Ez az időszak Genf történetének egy sötét periódusa volt. Megfosztva legfontosabb piacaitól, kereskedelme lerombolva, adók által nyomorgatva, melyek folyamatosan megcsapolták javait. Így amint a francia garnizon elhagyta a várost,
1813. december 30.-án, lelkes városi polgárok kis csapata visszaállította a független köztársaságot.

Az események megtanították azonban arra, hogy biztonsága érdekében szüksége van támaszra. A kínálkozó lehetőségei közül, melynek egyikeként regionális fővárosként ugyan területében megnövekedve, de túl sok katolikus falu beolvadásának veszélye miatt, az expanziót elutasította, s inkább a csatlakozást választotta, mint önálló teljes jogú tag,
és 22. kantonja a Svájci Konföderációnak.

Ennek a történetnek volt a kiemelkedő napja, amikor a Konföderáció képviselői partra szálltak Port Noir kikötőjénél. Nyonból indultak hajóval, mivel szárazföldi úton még a franciák által megszállt területeken kellett volna áthaladniuk.

Genf kocsiból P1320721 június

A megegyezés végül 1815. május 19.-én került aláírásra, ám a genfiek ezen partraszállás napját ünneplik azóta is nemzeti ünnepükként.

868_001 125 éves évford. 1939 jun.1. entree des suisses á geneve

A turista csalogató prospektusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy Genf tópartjáról szabad szemmel el lehet látni a Mont-Blancig. Igazság szerint ebben egy turistának
a legritkább esetben van része. Magam először idén július 31.-én éltem át ezt a nem mindennapi élményt, amikor a nagy fehér hegy csúcsa kimosolygott a Le Môle jellegzetes kúpos sziluettje mögül, s ott szikrázott fenségesen a napsütésben. A látvány tökéletes volt!

Mont-Blanc a Jobb partról P1350839

Néha azonban, olykor-olykor megesik a másik szélsőséges természeti jelenség is: a tó partja pillanatok alatt jégországgá változik, s megfagy az élet a mediterrán klímához szokott vidéken:

Rade geleé 1891 január

Tél- jég

Glace 2005 -FankhauserWEB

De azért mégiscsak az a jellemző képe a kikötőnek, amely Genf háttérhegyéről, a már francia oldalon álló Saléve kilátójából, 1 097 méter magasból lent tárul elénk:

Saléve P1360722

Az ugráshoz jó termikre váró siklóernyősökkel ugyanígy láthatjuk, a számomra még mindig csillag alakot kirajzoló Genf városának a tó csücskét körbeölelő fehér foltját. Ezen alakzatnak 105 km-nyi szakasza francia földdel határos, s mindössze 4,5 km-nyi vonalon érintkezik Vaud kantonjával, illetve egyéb svájci területtel.

Saléve P1360770

Ezzel körbejártuk a kikötő öblét, s a következő alkalommal folytatjuk vízparti szemlélődéseinket lefelé, a Rhône partján.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, hidak, Svájc, Történelem, Utazás
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s