A Rhône-nal a Jonctionig (4 – Kis sziget a tóban)

rade_geneve-1-wikimedia-commons

Genfből oly picinykének látszó Île Rousseau, azaz a Rousseau sziget valójában az egész Genfi tó legnagyobb (3390 m²) szigetének számít a Wikipédia statisztikája szerint.

Meglepő módon ebből is csak összesen 5 darab van – mivel az 5 070 m² területet, melyen Chillon vára áll, hivatalosan nem tekintik szigetnek, lévén mesterséges feltöltés eredménye. A legkisebb sziget viszont, az Île de Peilz innen látható, mint azt Lord Byron megénekelte a Chilloni fogoly, világhírt elért versében. Ez a sziget mindössze 40 m², s ma egy darab platán áll rajta.

A ma a Mont-Blanc hídtól karnyújtásnyira levő kis sziget eredetileg Genf védelmi rendszerének részét képezte. Nyíl alakja még most is idézi az erődítmény bástyarendszerét, melynek falai 1583. óta futották körbe a szigetet. 1628-tól hajóépítők vették birtokba, innen ered akkori elnevezése az Île aux Barques.

Rousseau Sziget P1350001 1830 -ban merült fel aztán az igény a város részéről, hogy neves fiának örökségét valamilyen módon hirdesse, s ekkor esett a választás a szigetre, ahol hamarosan (1835.) felállították az író-filozófusnak a Pierre Pradier által készített bronz szobrát is. A szigetre nyárfákat ültettek, mellyel hasonlatossá tették kedves kis szigetéhez Ermenonvillében, ahol utolsó éveit töltötte. Ez az ermenonville-i sziget, ahol halála után porait, – míg a Panthenonba át nem szállították – a sziget közepén felállított szarkofágban őrizték, – fogalommá vált, melyet később utánozva, több helyen mint Rousseau-szigetet építették a tájba (pl. Wörlitz, Berlin Tiergarten, Lengyelország Arkadia).

Rousseau Sziget P1350005 A sziget gyalogos megközelítéséhez 1834-ben megépítették mögötte a Bergues hidat a szigetre kinyúló kis oldalágával, mely a történelem első aszimmetrikus függőhídja volt.

A hidat 1882-ben egy acélszerkezettel látták el, s szép neoklasszikus korlátját az 1970. évi kiszélesítésekor veszti el.

A sziget másik nevezetessége a hattyúk ide telepített populációja, melyet a 19. században
a város előszeretettel adta VIP vendégeinek, mint ajándéktárgyat.

Rousseau Sziget P1350003

Balpart és Rousseau sziget P1330157 Fent, a sziget hátterét képező Four Seasons Hotel des Bergues csakúgy, mint ez a része a rakpartnak, vagy a híd, nevét a múltból örökítette át. Maison Tavel P1340338 kaliko bA 18. században a textilipar – konkrétan a nyomott mintás vászonszövetek (kalikó) gyártása – Genf második legnagyobb iparágává fejlődött, az óra készítés után.

Virágkorában több mint egy tucat kalikó-manufaktúra volt a tó partján, amely vizét az anyagok öblítésére használták. A legnagyobb gyártó, Fazy ezen a rakparton működött, s miután a francia forradalomhoz vezető események az iparág végét is jelentették, telepét felvásárolta a Bergues cég, akik 25 luxus kategóriájú lakóházat és a Hotel des Berguest építették itt fel, mely utóbbi Svájc első grand hotelje volt.

Quai és Pl. des Bergues

rue du Seujet avec au fond l'église de Saint-GervaisHasonló fejlődésen ment át a rakpart további szakasza is a Rhône mentén lefelé, amelynek akkori jobb partja leginkább egy kézműves és ipari település nem éppen gazdagságról árulkodó képét nyújtotta.

Egészen a 19. század végéig textilfestő üzemek, malmok, úszó mosodák és mosóházak, tutajok, ácsolt fürdődokkok, “épuisors”-ok (víz fölé benyúló dokkok, amiről könnyebb vizet meríteni) népesítették be a vízpartot.

502_001 Seujet et Lavandiéres

Pl. de Chevelu P1350019

Rhone P1350104

Rhone P1350165

De kicsit elrugaszkodtam már attól a ponttól, ahol leginkább és elsősorban a vízről szerettem volna írni.

Az a víz, ami teljesen meghökkentett, amikor átjöttem a Mont-Blanc híd alatti aluljárón az alsó rakpartra. Ott csillogott valami hihetetlenül üvegszerű, közelről a kék és zöld, a smaragd és a türkiz legszebb árnyalatait váltogató kék folyam, s bármeddig figyeltem, ebben a minőségében mit sem változott.
Később sem, lejjebb sem, egyetlen szakaszán sem.
Hogyhogy? Egy folyó ilyen színeket hogy bír ölteni? A mi Kék-Dunánkat én  sohasem láttam ilyen kéknek. Azt könyveltem el “folyó-kéknek”, amit annak partjain átélhettem egész életem folyamán. Lelkemben még ott táncol az iskolaünnepélyen a második osztályos, fodros szoknyás kislány, lepkeszárnyakkal a hátán, s a Kék-Duna keringő dallamai szólnak a színpad mögül. “Legszebb folyó a kék Duna…”
Súlyos paradigma váltáson esek át.

Tópart és Jardin Anglais P1330145

Balpart és a hidak P1340466

Balpart és a hidak P1340461

Balpart és a hidak P1340465

Igen, itt már hivatalosan is a Rhône partján állunk.

Ha nem szállunk fel a Pont des Bergues gyalogos hídjáról induló városnéző kis-vonatra, máris indulhatunk a következő híd bejárásához, az 1843-ban megépült Pont de la Machinéhez, mely sok információt nyújthat Genf ismeretünkhöz.

Először is, innen érhető el, a Főposta épületében levő központi irodán kívül, a város turistákat ellátó második információs pontja. A város vízellátásának történetében pedig már 1708. óta komoly szerepet játszik a hely.

Hidak és a Rhone P1330158

Genfi tó öble, rajzos nagy A

Pont de la Machine

723_001 Cascade 1904

Az épület helyén volt az első “machine” – vízpumpa, amely a város kútjait látta el vízzel.
A következő vízpumpát 1843-ban üzemelték be a neoklasszikus épület fedele alatt. Ekkor épült az első duzzasztó gát is. A tó vízszintjét ezekkel a vízzáró kapukkal tudták szabályozni, miközben gondoskodtak a város víz- és energiaellátásáról.
1870-ben Genf első hidraulikus turbináját is itt építették a  Rhônera.

Balpart és a hidak P1340471

Hidak és a Rhone P1330169

Genf első közvilágítási kísérlete az épület oromzatának 1876. évi kivilágításával indul, illetőleg itt helyezik üzembe egy év múlva a város első elektromos művét.

977_001 hidak, légi

Mint az a fenti légi felvételből is látható a Machine épületétől egy már nagyobb sziget veszi kezdetét a Rhône tavat elhagyó folyásánál, számos híddal kapcsolva össze a jobb és bal partot.

A kép felső végén látható három íves viaduktot szemelem ki célpontul, eddig tervezem bejárni a Genfen átfolyó Rhône partvidékét, amely szakasz többnyire már kimarad a szokásos turista útvonalakból.

Térképem tanúsága szerint ez az a pont, ahol Genf másik folyója , a L’Arve számos kanyar után itt csatlakozik be a Rhône-ba, ezért is nevezik ezt a helyet Jonction-nak.

Erre a sétára hívlak meg Benneteket a következő fejezeteimben!

genf térkép P1340169

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Svájc, Természet, Utazás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s