A Rhône-nal a Jonctionig (5 – az ismeretlen Genf)

rade_geneve-1-wikimedia-commons

Magam ötödször vagyok Genfben, sok mindent láttam, mégis elmondhatom, hogy gyakorlatilag eddig nekem is befejeződött Genf ott, ahol a legtöbb turistának: a Genfi tónál és az azt lezáró Mont-Blanc hídnál. Elhatároztam hát, hogy felfedezem Genf ismeretlen pontjait, ha van neki, akkor a rejtett arcát.

Genfi tó öble, rajzos

Első kézenfekvően kínálkozó sétaútvonal a tóból kilépő, hidakkal tűzdelt Rhône két partján vezetett. S minél lejjebb kerültem a folyó mentén, annál inkább éreztem, hogy ez már nem az a kirakat város, ami óhatatlanul rárakódik a turista csapások útvonalára, itt én a helyiek között mozgok, akik élnek városuk nyújtotta adottságaikkal. Napfényes, nyugodt, hétköznapi és élhető város két partján vitt az utam.

Pont de la Machine

A Pont de la Machine közepén átvezető kis hídon először a folyóban húzódó szigetre lépek. A sziget ezen felső végén álló modern, kapuja fölött a sugárzó napkoronggal ékesített épület mi is lehetne más, mint egy bank, a Banque Cantonale Genéve, hiszen Svájcban vagyunk.

A bankok egységre jutó sűrűsége később sem változik, itt a szigeten is még olyan egzotikumokkal is találkozhatunk, mint arab felirat a bejárat illetve az épület fölött:

Hidak és a Rhone P1330191

De még a hídról letekintve láttam, hogy ennél patinásabb épületre is hamarosan rá kell bukkanjak.

Hidak és a Rhone P1330164

Hidak és a Rhone P1330162

Hidak és a Rhone P1330180 a

S hamarosan ott is állok előtte. Azaz a torony előtt (Tour de l’Île), ami abból az 1219-ben az Aymon de Granson püspök által építtetett erődítményből, a Château de l’Îleből, maradt fenn, ami a Savoy-i invázió megállítását szolgálta. A kastély később, amikor a Rhône híd is leégett (1670.), a tűz martaléka lett, s egyedül a képen látható torony maradt fenn belőle.

Hidak és a Rhone P1330182

Rhone P1350228A hely jelentőségét mégis inkább az a tény fémjelzi, hogy ezen a helyen állt az a Rhône híd, amely a középkor végéig az egyetlen híd volt, ami a folyó két partját összekötötte a Genfi tótól egészen Lyonig húzódó hosszú szakasz mentén.

Ezen a helyen állt az a bizonyos fahíd is, amit Julius Ceasar lebontatott a helvétek átkelését megakadályozandó, erre a torony oldalára rögzített tábla emlékeztet.

641_001 Pl. Bel Air

Hidak és a Rhone P1330198A hely megtartotta fontosságát a közlekedésben.
A sziget közepét alkotó, a partokkal hidak által összekötött sávján több villamos vonal fut össze, illetve torkollik bele Place Bel Airbe, a bal part legfontosabb forgalmi csomópontjába. Ennek feltételeként azonban még 1874-ben a híd elődjét képező 4 kisebb fahidat át kellett alakítaniuk egy darab, dupla-szélességű acélszerkezetű hídra, melyet húsz évvel később Genfben első ízben alkalmazott Hennebique (vasbeton feltalálója) system alapján építettek ujjá.

Pl. Bel Air

Maison Tavel P1340322 Le Relief Magnin

008_001 Légi, hidakról

A sziget, mint az a fenti Magnin Reliefen is látszik, sűrűn beépített terület volt egészen a 19. század közepéig. A cölöpökre épített házakon kívül, számos ipari tevékenység is helyet kapott a Rhône két ága közötti földnyelven. Többek között, 1780. körül, a német nemzetiségű Jacob Schweppe itt kezdett el ásványvizet előállítani a saját fejlesztésű ún. genfi rendszerű “mesterséges vizet”. Első szénsavas italokat előállító gyárát ugyan később már Angliában hozta létre, ám a schweppes eredete Genfhez kötődik!

A torony előtt álló bronzszobrot (alkotója Ampellio Regazzoni) Philibert Berthelier emlékére avatták fel 1909-ben.

Hidak és a Rhone P1330176Philibert Berthelier (1465 – 1519)
a genfi történelem egyik hősi figurája, mártír patriótája.
A hugenották frakciója élén Genf városállam függetlenségéért szállt síkra a Savoyaiak ellen, akik egyre jobban terjeszkedtek a vidéken, és Genfet is szerették volna bekebelezni. A Château de l’Île már 1287. óta, egy hosszú hadjárat eredményeként birtokukban állt, s többször sikerrel juttatták a Savoyai ház egy – egy tagját a genfi püspöki/ hercegprímási székhez.

Philibert Berthelier, aki a genfi ötvenek tanácsának, majd kistanácsnak is tagja volt, függetlenségi törekvéseihez a svájci kantonokkal történő szövetséget látta célravezetőnek. Ennek értelmében –  létrehozta az első megállapodást Freiburg és Genf között, ahol menekülti státuszban tartózkodott 1518-ban. A két város között létrejött polgárjogi megállapodás felségsértési keresetet eredményezett fejére, majd 1519-ben a genfi püspök elfogatja, a torony börtöncellájába veti, s még aznap bírósági eljárásban elítélik, s a Château előtt, ahol ma a szobra áll, lefejezik. (Elrettentésül testét a champeli bitófán kiakasztják, s fejét Plainpalaison állítják ki.) A szobor mögött a falban az a zsoltár mondat áll, amelyet börtöne falába vésett:

Nem fogok meghalni, de élek, hogy az Úr tetteit hirdessem.”

S halála után mindössze 7 évvel, amit elkezdett, kortársa és támogatója Besançon Hugues személyes közreműködésével megvalósult: Genf-Freiburg- és Bern között létrejött az első tartós szövetség a svájci kantonokkal. Genf reformációhoz való csatlakozása után, amikor
a Savoyai herceg 1536. évben a várost ismételten megtámadta, Bern segítségére sietett és
a herceg haderejét hosszú időre megtörte. Még ez évben Genf független köztársasággá vált.

Ma szobra előtt meg sem torpan a forgalom, 21. századi polgártársai sietve igyekeznek mindenkori céljuk felé. Egyik kedvenc pillanatfelvételem erről, az elegánsan öltözött, rolleres úriember, kinek figurája mögött benéz a képbe a Rhône jobb partján felállított
2 lovasszobor egyike.

Hidak és a Rhone P1330184a

Rhone P1350177

Rhone P1350113

A Béke galambja figurának van egy párja, a rakpart következő hídjáig, a Pont de la Colouvreniére-ig futó lépcsősora végén, a Genfi sas.

Rhone P1350125

Közte a város élvezi a genfi nyár lágy, 25 °C melegét a Turrettini rakparton.

Rhone P1350124

Rhone, Turrettini rkp
De mielőtt itt belemerülnénk a víz menti gyönyörökbe, szeretnék röviden kitérni a Ponts de  l’Île folytatásában a jobb parttal érintkező Place de Gervaisre, amely ma már csak inkább nevében idéz fel egy városrészt, amely Genf kézművesek- és munkások lakta ipari negyede volt – éles ellentétét képezve a jómódú, konzervatív bal parti városnak.

791_001 Pl. S. Gervais 1900

Place Saint Gervais

Rue des Corps-Saints P1350073A kis utcák labirintusából álló, zsúfolt, rebellis városrész hírnevét az órakészítőknek, a cabinotiers-eknek köszönheti. Ez volt az órások híres “fabrique genevoise”-je (lásd:  ), azaz a teljes kézműves szakma képviselete, amely a
18. század körüli időkben 5 000-26 000 itt lakónak adott megélhetést.

A cabinotiers-ek nevüket apró műhelyeiknek (cabines) köszönhették, amelyek többnyire a házak manzárdszobáiban voltak, ahol a legtöbb fény tudott bejönni.
Valamikor Isaac Rousseau, Jean-Jacques Rousseau édesapja is itt fejtette ki tevékenységét. Ma ezen idők hangulatát talán csak egy pici utca, a rue des Corps-Saints őrizte meg, amely a negyednek nevet adó Saint Gervais templom oldalába fut bele.

Rue des Corps-Saints P1350056 a

Ebben a kis utcában igyekszik még az órások emlékét fenntartani egy lelkes utódjuk, pirinyó kis üzletében, mely a szakma kellékeinek és antik tárgyainak gyűjteményével gyönyörködteti az arra járót.

Rue des Corps-Saints P1350069

A templom oldalában egy márvány sztélé hordozza azon 17 genfi hős nevét, akik
1602. december 11.-i nevezetes Escalade csatájában, vagy azt követően haltak bele sérüléseikbe.

Rue des Corps-Saints P1350089

Az események színhelyétől, a genfi óvárostól ily messze felállított emléktábla magyarázata a következő. A Saint Gervais templom mellett, – melynek területén a legújabb archeológiai feltárások szerint –  már 4 000 évvel Krisztus előtt temetkezési hely volt, ahová az első templomot i.sz. 500 körül emelték, valószínűsíthetően Genf első püspökei egyikének kriptája fölé. A templom és kertje a középkor későbbi időszakában is, egészen 1774. évi felszámolásáig megmaradt temetkezési helyként. A megszüntetett temetőből helyezték át pár méterrel odébb az emléktáblát, jelenlegi helyére.

Győzelmi himnuszAz ellenségből ejtett 14 fogoly neve is ismert, akiket a csata másnapján 2:30 h délután felakasztottak, majd lefejeztek, és testüket a Rhône-ba dobták, miközben fejük lándzsára tűzve 6 hónapon át közszemlére bocsáttatott.

Fennmaradt az ostrom örök emlékezetére,
egy középkori dallamra költött ének, korabeli provanszál szöveggel, helyenként csúfolódó tartalommal és vagy 30 strófában a visszavert ellenséges sereg elfogott tagjainak kivégzését részletezve. Ez lett Genf nemzeti dala, a város himnusza – a megmenekülést kétségkívül isteni tettnek hirdetve…

Escalade ábrázolása

A győzelmes csata máig leginkább idézett epizódja, midőn Royaume anyó (szül. Piaget), aki vasfazekával, melyben éppen leves főtt, halálosan fejbe talál egy orv támadót, akik a falakhoz támasztott létrákon mászva (innen az elnevezés: Escalade), az éjszaka leple alatt kísérelték meg bevenni a várost.

Escalade- Dame Royaume(Fenti részleteket az Escalade kapcsán, nagyrészt kedves olvasóm, Papp Péter önzetlenül rendelkezésemre bocsátott kutató munkájából merítettem. )

Rhone P1350194 a

Rue du Temple P1350171

Nos, sétánkat akkor majd innen folytatjuk, miközben bátorkodom felhívni a figyelmet ismételten, a víz káprázatos pompájára!

Rhone P1350172 a

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: hidak, Svájc, Történelem, Utazás, Városnézés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s