Genf: fekete-fehér

rade_geneve-1-wikimedia-commons

Mint ahogy előző bejegyzésemben egy példát hoztam fel Genf modern kori építészetére -amely mellett természetesen rengeteg szupermodern épülete létezik – elsősorban az ENSZ város különböző irodaházai képében – a régi városképből sem tudok túl sok élő példával szolgálni.

Genf legöregebb privát lakóházának, az óváros szívében, a pirinyó rue de Puits -Saint-Pierren található Maison Tavel számít. Ez külsejében tényleg fekete-fehér, innen vettem az előző posztom ellenpontjaként állított címet.

Genf 029 Maison Tavel A

A Maison Tavel nevét egykori tulajdonosáról, a tekintélyes Tavel családról kapta, akik a
13. század végétől a 16. század elejéig éltek itt. Az 1334-es nagy tűzvész során, amely
a városnak több mint a felét elpusztította, a Tavel ház is egészen a pincéig leégett.
Az újjáépítés után kapta meg mai saroktornyos formáját. Az erődítmény jelleg mellett városi palota funkcióját a homlokzatán elhelyezett fejszobrokkal kívánták hangsúlyozni.
A közelmúltban restaurált eredeti szobrok, melyekhez hasonlóak az egész régióban nem találhatóak, ma a múzeumon belül egy külön kiállítóterem anyagát képezik. Közelről  a fejeken még jól láthatóak az eredeti többszínű festés nyomai.

Maison Tavel fejek

A XVI. század elején kihal a család férfi ága, s innentől a házat különböző genfi polgárcsaládok lakják, akik az évek során helyreállítják és karbantartják az épületet. A ház ma a középkori polgári építkezés egyik kiemelkedő példája Svájcban. Az épület egyidejűleg több különböző funkciót látott el. A külön bejáratú, egyenesen az utcára nyíló pincében kereskedelmi tevékenységet folytattak. A földszint a konyhával és a kiszolgáló helyiségekkel alkotta a személyzeti szintet. Az emeleten a lakó- és fogadószobák találhatóak.

Maison Tavel kollázs

Az épület ma Genf helytörténeti múzeuma, s itt található a legfelső emeleten a már annyiszor felhasznált Magnin Relief. A második emeleten egy 12 helyiségből álló lakást rendeztek be, melyben a XVI.- XIX. századi genfi hétköznapok tárgyi emlékei láthatóak.

Nekem személyes kedvencem az a hajó alakú bölcső, amely beszédes lenyomata a lakosság jelentős részének kenyeret adó foglalkozásnak, a halászatnak.

Genf 037 Gyermekszoba Maison Tavelben

La mére Robineau-Jean-Baptiste BonjourA konyha helyiségében akasztották ki azt a halárus képet, amely a felirat szerint a 72 éves Robineau asszonyt,
16 gyermek anyját ábrázolja, munka közben. Engem kicsit zavar a férfias jegyekkel felruházott arc, a kis formára nyírt bajusszal-szakállal, de ha a festő mondja…

Szépek az első emeleti központi teremben elhelyezett, bontott genfi házakból származó tárgyi emlékek:
lakatos és kovácsoltvas illetve asztalos munkák.

Különösen mutatós a Calvin College könyvtárából származó két oszlop.

Maison Tavel asztalos munkák

Maison Tavel P1340345 oszlopfő

Egy egész emeletet szenteltek Genf város emlékeinek, történelmi fordulatok relikviáinak, így a reformációnak, vagy az Escalade-nak is. Én most nem ezekből szemezgetnék.

Henri-Germain Lacombe: La place du Molard 1843

Henri-Germain Lacombe: La place du Molard 1843

Maison Tavel - Genf városa

A lépcsőház korlátjain a Tavel család címer sasa látható, az udvarban pedig a zölddel dúsan befutott falakon túl jól megfigyelhető a különböző időkben történt beépítések struktúrája.

Tavel család címer sas

Maison Tavel udvar

Ugyancsak az egykori Genf egyik utolsó emlékét őrzi az a magasba nyúló gerenda, ami az óváros elegáns utcájának, a rue de la Citének az elején töri meg az utcaképet.

Rue de la Cité P1350245 Rue Basses

Rue de la Cité P1350263 Rue Basses

(Tessék csak egy pillantásig elvonatkoztatni a mai témáról, s ismét megcsodálni a háttérben bevillanó Rhône kékségét!)

Rue de la Cité P1350267 Rue Basses

gerendaEz az oszlop arról az időszakról mesél, amikor Genf saját falai közé szorítva, lakásproblémáira felfelé építkezve talált megoldást. Egyfajta “kupolákat” emeltek
a házak tetejére, amik az utca fölé kinyúlva biztosítottak lakhatást a beáramló új jövevényeknek. A kinyúló építményeket pedig ezek a gerendák támasztották alá.

Az első említése ezeknek a kupoláknak 1284-re nyúlik vissza, majd erős fellendülését a protestáns menekültek érkezésével jegyzik. Utóbbiaknál többnyire már tehetősebb polgárokról volt szó, akik azonban hiába voltak készek (anyagilag is) maguknak lakhelyet vásárolni, szabad házak, vagy telkek nem léteztek. Előbb emeleteket építettek a meglévő épületekre, majd ezen lehetőségek kimerültével keletkeztek újabb – és újabb “kupolák”.

A 18. századi Genfben ezeknek az utca fölé kiugró toldalékoknak a százai fedték az óváros fő útvonalait és tereit, illetve a jobb parton jellemzően a Saint Gervais teret, és a szomszédos rue de Coutancet. A zsúfolt város lakója 1824-ben ekként panaszkodott:

” Ezek az óriás ernyők nem teszik lehetővé a szellőztetést, bent tartják a már szennyezett, rossz levegőt a lakásban, de legalább mint esernyők védelmet nyújtanak az utcán.”

Saint Gervais et rue Coutance

Ezeknek a kupoláknak a lebontása 1825-ben kezdődött, s a régi, elavult struktúrák fokozott ütemben tűntek el a városból 1854-ig. Az utolsó kupola a place de Fusterien maradt fenn egészen 1875-ig, ekkor azonban annak is menni kellett.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Művészet, Svájc, Utazás
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s