Genf – ahogy Liszt láthatta

Banner, Genfi header Rade_Geneve (1) - Wikimedia Commons

Miután körbejárom Liszt lakhelyének közvetlen környékét, próbálom elképzelni ő mit láthatott, amikor mondjuk elindult az újonnan megnyílt konzervatóriumba, hogy ingyenes zongora leckét adjon lányosztályának. Egykori osztálykönyve fennmaradt, benne saját kezű bejegyzései, az egyes tanítványok neve mellett.

Kilépve a sarokház kapuján rögtön láthatta a kis Ponts de Saint Victor két szárnyát, amely belefut a hasonló nevű utcába, ami feltételezem az irányt jelölhette ahhoz a bizonyos
Saint Victor kolostorhoz, amely már régen elpusztult, s melynek híres apátja ama bizonyos Chillon-i fogoly, Bonivard volt, éppen 300 évvel azelőtt, hogy Liszt Genfbe érkezett volna.

A Ponts de Saint Victor azt a két széles utat íveli át, amely furcsán a mélybe van süllyesztve és közrefogja egyik kedvenc intézményemet, Genf Szépművészeti Múzeumát, a
Musée d’Art et d’Histoiret (lásd: ) illetve
a múzeum hátulján, a híd másik oldalán középen az ékszer-szerű kicsinyke kis parkban záródik, a Ferdinand Hodler genfi festő emlékére állított női szoborkompozícióval.

Genf, Prom du Pin és híd

A túlsó oldalról meg ide látszanak a Petit Palais kapujában fáklyát tartó nagyméretű szobrok, őrizvén a kaput, amelyet sok ízben hiába ostromoltam, hogy bejuthassak rajta.
A prospektusok leírása szerint ugyanis itt őrzik az 1870-1930. közötti művészeti irányzatok (Musée d’Art Moderne) jelentős alkotásait, a francia impresszionistákat, kiemelten Utrillo, Degas és Cézanne műveket. Idén aztán magyarázatot nyert a rejtély: a kapun egészen apró betűkkel kis információ: zárt gyűjtemény, csak a képzőművészeti főiskola diákjai számára bejárható, ahol továbbképzésük is folyik.

Petit Palais, Genf P1350659

Innen a Petit Palaistól a Múzeum vonalában lenézve, az utca végén már bevillan a képbe
a másik genfi kuriózum, az aranykupolás ortodox orosz templom, amely címe szerint a rövidke Rodolphe Toepfer utca 6-ban található. Remélem ez a név már mindenkinek ismerősen cseng.

Genf 006 orosz templom

 Itt az utcasarkon található egyébként a fia, Charles Toepfer által készített bustje is, mely emlékét őrzi.

Genf, Bd. Helvétique P1350641 Orosz tmpl

És ennek az útnak is története van, amely itt a kép előterében fut át a mélyen fekvő Boulevard Helvetique fölött, konkrétan a Szépművészeti múzeum előtt. (A képet annak lépcsőjéről készítettem.)

Musée d’Art et d’Histoire és a Katedrális, Genf P1350663

Az út Charles Gallandról, egy értékpapír üzletben sikeres bankárról kapta a nevét, akinek az volt a vágya, hogy halála után (1901.) utcát nevezzenek el róla. Ezen feltétel mellett bőséges adományt testált a városra, 9 millió aranyfrank értékben. Ezt persze nincs az a város, amely elutasíthatta volna, ám a kézenfekvőnek látszó opció, lakóhelye utcája kiesett, mivel az éppen Rodolphe Toepfer nevét viselte már. A közelben volt még a rue de l’Observatoire amelynek a névadója az 1722-ben Mallet csillagász által itt létrehozott intézmény volt. A város nem sokáig hezitált, s megtörtént az átnevezés, s az örökölt vagyonból mindjárt 3 milliót be is fektettek a Musée d’Art et d’Histoire építésébe.

Musée d’Art et d’Histoire, Genf P1350673

A csillagvizsgáló még 1967-ig itt állt a múzeummal szemben lévő kis dombon, amikor aztán kupoláját és műszereit átszállították Sauvernybe, Genf és Vaud régiók határára.

Ma ennek helyén áll Henry Moore – Reclining Figure: Arch Leg elnevezésű monumentális szoborkompozíciója.

Genf, Prom. de l'Observatoire P1350589 Henry Moore

A szépen ápolt zöld terület viszi tovább ma a nevet Promenade de l’Observatoire formájában, kíváló pihenő és sétahelyet biztosítva a város lakóinak és kutyáinak egyaránt.

Genf, Prom. de l'Observatoire P1350583

Genf, Prom. de l'Observatoire P1350582

És valahol itt tartok elégedett szemlélődésemben, – mert tagadhatatlanul tetszik a látvány – hirtelen belém nyilall: de hiszen a Szépművészeti múzeumot csak 1903-ban kezdték építeni (s tartott 1910-ig Marc Camoletti építész tervei alapján)! Vagyis Liszt ezt éppen hogy így NEM LÁTHATTA!

Musée d'Art et d'Historie, Genf P1350667

Musée d'Art et d'Historie, Genf P1350586

S ekkor napokig tartó lázas kutakodásba kezdek, hogy mi is állhatott a múzeum helyén előtte? Mint minden kitartás, ez is elnyeri méltó jutalmát, és hatalmas felfedezéseket teszek, bár nem abban az irányban, ahol reméltem.

Találtam egy jeruzsálemi forrásból származó Genf térképet 1800-ból! És megvilágosodom: hát persze, a város akkor nem is volt több, mint a mostani turista térképen látható, barnával színezett kicsiny mag:

Genfi tó öble, rajzos nagy A

S ezt a magot, azaz az egykori, falai között fuldokló várost vette körül az a csillag alakzatot formázó többszörös erődítményrendszer, amiről már magam is annyit meséltem.map 1800_geneva_b kijelöl

Aztán újabb napokig tartó összehasonlítgatás a mai térképekkel és utcák, illetve háztömbök rajzával, amíg egyértelmű az eredmény: itt, a zölddel kijelölt körön belüli két csík, minden kétséget kizáróan, a rue Tabazan és a rue Beauregard! Vagyis Liszt éppenséggel a város egyik legszélső délkeleti utcájában, úgyszólván a városfal tövében lakott.
És innen sok minden más is értelmet nyer. A kedves kis park, mai nevén a Promenade du Pin (a Hodler emlék szoborral) nem volt más, mint a Pin nevű cakkos bástya, s a Szépművészeti múzeum két oldalán furcsán a mélyben futó utcák a kettős városfal közötti árkok voltak.

Napokig nézegettem gyönyörűséggel ezt a fenti térképet, mert az oldalán futó tárgymutatóból rengeteg egyéb intézmény létére- és hollétére is fény derült. (Kórház, börtön, lőportorony, malmok, vámházak, városkapuk stb. A városon kívüli tirage jelölés is egy sokatmondó utalás a lőgyakorlatok lehetséges helyére.)

És amikor már nincs is hiányérzetem, rábukkanok valahol a Harvard egyetem elektromos tárában (http://nrs.harvard.edu/urn-:hul.ebookbatch.RUMSE_batch:ocm48044534) egy 1841. évi, minden részletében nagyítható térképre! Még azt is láthatjuk rajta, hogy a falak közé meddig engedték be a tó illetve folyó vizét a védelem erősítéséül.

Map_of_Geneva_in_1841 (1)

És amire előtte három nap kellett a beegyeztetéshez, itt egyetlen nagyítással kiugrik az eredmény:

Genf, 1841 tkp részlet 1

S már azt is látom, hogy itt van a Konzervatórium Liszt utcájától balra, az egykori botanikus kert felső végén, a mai Parc des Bastions falánál. Hát ide járt el Liszt az 1835. évben megnyílt konzervatórium tiszteletbeli professzoraként.

És ahol a térképen az Orangeriet jelölik, ma ott áll a Reformátorok fala emlékműve. ()

Geneve - Orangerie des Bastions 1S ha tovább faggatjuk a térképet, az is látható, hogy pl. utcája közelében a falon túl, már tényleg nincs semmi, csak a pusztába vesző útvonalak jelzik a következő település irányát.

Genf, 1841 tkp részlet 2

Ám nála ezek az utak sem a semmibe vezettek, hiszen például karnyújtásnyira van a Saléve hegység is, ahová gyakran kirándulnak, illetve 1836. nyarát ott tölti Marieval Monnetierben.

Saléve P1360765

Közel kerülve a természethez, s hozzáolvasva még a romantika romlatlan természetért rajongó költőit ( például Étienne Pivert de Senancour Obermanja vagy George Byron Childe Haroldja ), Liszt is ihletet nyer a komponáláshoz, s ezekből a zongoradarabokból születik 1835. és 1838. között az Album d’un voyageur (Egy utazó naplója) című összeállítása.

Liszt Genfi harangokA sorozat első része, a Benyomások és költemények (Impressions et Poésies) fent említett költőktől vett idézetekkel indítva
a svájci tájakat, illetve az Alpok dallamvirágai (Fleurs mélodiques des Alpes) a svájci népi dallamvilágot örökíti meg.

Ezt a albumát ugyan később teljes mértékben visszavonja, de a belőle átemelt, illetve átdolgozott darabokból születik meg a Zarándokévek I, Svájc ciklusa, benne pl. A genfi harangok
(Les cloches de Genève), amelyet
1835. december 18.-án megszületett első közös gyermeküknek, Blandinenak ajánlotta.

A genfi évek viszonylagos csendben, nyugalomban teltek. Marie emlékirataiban közös életük első heteit így írja le:

Nem kívántunk mást, csak hogy együtt és egyedül legyünk, mély árkot ássunk magunk és múltunk közé… magányt és elmélyedést kívántunk és dolgozni akartunk… Minden lelkünk rokonságát bizonyította, amely olyan szorosan összekapcsolt bennünket… azt, hogy egymásnak teremtettünk, és hogy akarva – nem akarva egymást kell szeretnünk” (MILSTEIN 1965: 120).

Liszt órákat adott, koncertezett, komponált és zenekritikákat írt, a konzervatóriumi munkája mellett. A nyugodt élet megfelelt a munkának. Tökéletesítette játékát, tudatosan “új zongoraművészetet” akart teremteni. (Az életrajzi elemeket Pándi Oszkár munkájából merítettem.)

S miközben Genf utcáit rótta, amit láthatott, valószínűleg inkább megfeleltek a korai fotókon fennmaradt képeknek, amelyek megőrződtek a különféle gyűjteményekben.

Ehhez mindjárt újra egy jelenkori kis térképmetszetet mutatok.

Genf, tkp metszet, Pl. des Casamates

Ott, a rue Tabazan alatt látható a Place des Casemates megnevezés. S íme, Kazamaták aláírással az 1900. előttről származó kép. Bal sarkában látható rue Beauregard 8. számú ház terasza máig szinte változatlanul fennmaradt, a jobb oldal erődítményei (=kazamaták) helyén fut ma a Jacques-Dalcroze Boulevard és ott áll a Múzeum, a vele egybeépült Képzőművészeti főiskolával. Az eredeti átjárót 1823-ban váltották ki a Saint-Victor híddal.

Kazamaták

S a kép felső végében látható átjáróba fut bele ma a már fent említett Charles Galand út, ám anno a Porte de Saint-Antoineként ismert városfali betorkolása más képet mutatott:

Porte de Saint Antoine, Genf 1900 előtt

Az átjáró árkád lebontását 1851. novemberében határozzák el, s szólítják fel az itt élő bérlőket az épületek elhagyására.

A szomszédos St. Antoine Promenade mai képét és házait az előző bejegyzésemben részletesen bemutattam, s most mutatok egy 1900. előtti felvételt a sétány elejéről.
A jobb szélen a kora 18. században emelt női kórház méretes épülete, amelyet 1866-ban börtönné alakítanak át. A bal szélen pedig – és mégis! – a Turrettini ház. Hagyomány szerint ennek egyik ablakából festette Liotard az Amszterdami múzeumban található
Genfi táj (Paysage genevois) c. képét.

A két épület között az 1852-ben szintén eltüntetett paraszti (?) ház udvara.

Saint Antoine, Genf 1900 előtt

Ha innen kicsit visszafelé haladunk a Collège Calvin, illetve a tó irányában, a következő képen kibontakozó látványban lehetett Lisztnek része. A képen még láthatjuk azt a komor épületet, amelynek 1864. évi lebontása után költözhetett a börtön az egykori női klinika épületébe. Az 1823-ban épített börtön, a Prison de la Tour-Maîtresse lebontásával teremtettek helyet a mai rue d’Italie-nek, valamint az 1875-ben felhúzott leánygimnáziumnak, a mai Collège de Candollenek.

Prison de la Tour-Maîtresse, Genf 1900 előtt

Innen már csak egy kőhajításnyira van/nak, a Place Longemallén 1525. óta működő mészárszék/ek. Ez valahol félúton a mai virágóra és a Place Longemalle között állhatott. 1855. karácsonyán bontották el.

Boucheries de Longemalle, Genf 1900 előtt

Mutatom az illeszkedő térkép részletet:

Genf, 1841 tkp részlet 3

Ha innen tovább haladunk a part mentén nyugatra (lásd fent, 2. térkép részlet!), a város akkori faláig, innen kanyarodik fel az óvárosba (D-i irány) a rue de la Corraterie. Az utca, ahol valamikor lókereskedők futtatták lovaikat.

Genf, 1841 tkp részlet 7

Ennek az első, a Rue Basses sarkán álló háza volt a Maison Pelletier, amelynek a képen is bevillanó rue de Monnaie-ra néző konyhaablakából dobta le az Escalade éjszakáján
Mère Royaume azt a bizonyos leveses üstöt, ami megölte a városba behatoló savoyai katonát.

Maison Pelletier, Genf 1900 előtt

Genf, rue Corraterie 7Ez a ház már szintén a múlté, ám ugyanezen utca 7. számú házának falán található kis figura minden bizonnyal ennek a történelmi eseménynek emlékét idézi, bár nem eldöntött, hogy Mère Royaume vagy Lady Piaget az ihletője, az Escalade éjszakája legendáinak két női szereplője közül.

S lassan a várost körbeölelő fal melletti sétánk be is zárul, hiszen a
rue de la Corraterie belefut a Place de la Porte Neuveba, amelynek jobb oldalán található Jardin Botanique-nál kezdtük múltba nézésünket.

A Porte Neuve, Genf harmadik kapuja, amely a város Plainpalais felőli déli bejáratát zárta le. Az 1741-ben újonnan megnyitott kapu nevében fennmaradt ez a megnevezés (ti. “Új”) , s most a helyén álló tér a Place de Neuve viszi tovább jelzőjét.

Porte Neuve, Genf 1900 előtt

Noha a kaput 1828-ban renoválják, ez sem ússza meg 1856. tavaszán a lebontást. Képünkön a már feltöltés alatt lévő város-árkokban még helyenként megcsillan az idáig beengedett víz. A kapu egykori helyén lovagol ma Dufour tábornok lovas szobra, körülötte pedig  a térnek eklektikus arculatot adó jelentős kulturális intézmények emelkednek.

Genf, Place de Neuve kollázs

S ezzel itt le is zárnám a múltat kutató sétánkat Liszt lehetséges nyomdokain.
A régi város központjába hasonló módon, majd a már beigért Vieille -Villés (óvárosi) fejezetben igyekszem bepillantást adni.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Művészet, Svájc, Utazás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s