Budapesti mozaik – Tisztelt Ház a Bródy Sándor utcában

mozaik3.2

Karácsony előtt megszakadt visszatekintésemből a magyar parlamentarizmus “hőskorára”, súlyosan hiányzik az az érzelmi töltés, ami nélkül ez a ház is csak építészeti jellemzőivel lenne leírható. Ekkor azonban  számomra éppen a lényeg suhanna el.

Ugyanis nekem, – akinek ifjúkora teljes egésze a nyolcadik kerület ezen utcáihoz kötődik – nagyon húsba vágó felismerés volt, amikor Mikszáthhoz fordulva lokalizálni kezdtem a helyet, amelyről valahogy így szól egy helyen: Már reggel szokatlan számban nyüzsögtek csendőrök, a Sándor utca múzeum felőli végén, s ebből látható volt, hogy valami fontos esemény készül a Házban…

VU 1901. 138 a A Sándor utcaa Kéopviselőház előtt, rajz

Az volt a pillanat, amikor hirtelen helyrebillent valami a lelkes irodalmi utazások helyszínéről a valóságba, s döbbentem rá, nekem is  közöm van mindehhez. S noha
a hangnem, és sajátos – korridori – nézőpont okán, többnyire széles mosollyal éljük át mintegy testközelből, több mint száz év múltán, a dualizmus éppen gyerekkorát élő parlamenti életének mindennapjait, csak néha zavarja meg a szellemes fogalmazás élvezetét az a felismerés, hogy édes Istenem, csak a nevek változtak.

1901. Képviselőház előtt, montázs

Íme néhány Mikszáth-i sziporka:

Az ellenzékiek is elszállingóztak. Hiszen arra való Eötvös Károly! Tud az mindent és gondolkozik mindnyájuk helyett, hadd opponáljon ő!

Építünk, mert nincsen pénzünk, s egy fedél alá építünk a méltóságos főrendekkel, mert úgysem férünk össze.

No bizony! Aki az adósságainak ki tudja fizetni a felét, az még nem ruinált gazda, annak még van hitele. Csinálunk hát a másik felére adósságot.

Úgy van a budget összeszerkesztve, hogy a nagy publikum ne érthesse meg.

Igaz, hogy a fedezeti része a büdzsének még ismeretlen. Hanem azért tessék azt az egész büdzsét elfogadni látatlanban.

Felemelkedik Szilágyi Dezső. Jupiter a békák között. A folyosóból mind tódulnak be a képviselők…Pedig Szilágyi tulajdonképpen a legunalmasabb szónok: mert sokat beszél, de sohase mond bolondot.

Utána a jobboldalon állt föl valaki. A haja fejér, az arca vörös, Szathmáry Laci azt fogta rá, hogy aligha szeszfőző gépe nincs. Neve Fekete. Egész beszéde színtelen.

Noha a mi parlamentünkben is annyi a »Kohlkopf«, hogy még tán a »Kahlkopf« se több. Pedig ez ugyan szép numerus.

A cukor- és a kávéadó következett. A javaslat senkit se érdekelt, még Trefortot sem, ki bizalmas suttogásba mélyedett Bedekovichcsal, kinyitván az ő miniszteri fiókját s megmutatván annak édes rejtelmeit: egy stanicli bonbont. Amihez derekasan hozzálátott a két státus férfiú, hogy csakúgy ropogtatták Kugler remekműveit… Hiszen úgyis cukros ülés van!

Künn osztogatták a decemberi diurnumot. Persze hogy ostromzár alatt állott az iroda, meg a kassza, így van ez szokásban a világ teremtése óta. Fontos szavazás előtt sohase adattak ki a diurnumok. Mert mi tapasztaltatott? Az tapasztaltatott, hogy mikor azok a fejér nyugták megjelentek a levegőben: úgy szétrebbentették az egész képviselő hadat, mint a héja a csirkét. Amint az ország pénze a kezében van, első dolga a honatyának, hogy vasúti jegyet vesz rajta és elrobog. Bánja is azután
a kormányt, szavazzon neki bizalmat az ördög, nem ő. Hát érted-e már?

Hiszen a legfontosabb állami intézmények közül a magyar országgyűlés 1866. óta itt működött. A kiegyezést követő kétkamarás országgyűlés jogegyenlőségen és népképviseleti elven választott kamarája itt, a Képviselőházban kapott helyet, s törvényhozási tevékenységét, ahogy azt korábban dr. Salamon László munkájából már idéztem, komplex módon és dominánsan a pártpolitikán keresztül valósítja meg.

A kiegyezéskori országgyűlés képviselőházában három párt foglalt helyet.

–  A kormányon levő Deák párt közel 250 képviselőjével nagy túlsúlyban volt az országgyűlésben. (Deák közismerten nem vállalta a miniszterelnöki tisztet, az ő ajánlására nevezte ki Ferenc József Andrássy Gyulát, s maga maradt a párt vonalát meghatározó képviselőnek.) A Deák párt gyűjtőpártként működött, amely legfőbb célja a kiegyezés keresztülvitele volt. Zömében liberális középbirtokosokból állt, de hozzájuk csatlakoztak liberális nagybirtokosok és arisztokraták, mint pl. Andrássy vagy Wenckheim, illetve egy nagytőkés csoport, közöttük Wahrmann Mór. Ugyanígy néhány értelmiségi, akik között legismertebb a publicista Falk Miksa volt. A párt az ülésterem jobb oldalán ült. Köztük /a jobbszélen/ foglalt helyet Sennyey Pál báró valamint Apponyi Albert gróf vezetésével az a mintegy 15-20 fős kis csoport, amely konzervatívnak tekintette magát. (Utóbbiak képviselik a Mikszáth-i időszak parlamentjének “Habarékpártját”- 1892-től pedig ők a Nemzeti Párt)

– Tőlük balra, de még középen, a Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által vezetett “balközép” párt foglalt helyet, több mint 90 képviselővel. Ez a párt nem volt annyira heterogén, mint Deák pártja, és később sem bomlott föl annyi frakcióra. Zömében középbirtokos nemesek alkották, akikhez néhány nagybirtokos társult, mint Tisza Kálmán. Közös jellemzőjük, hogy javarészt az ország keleti feléből származtak és túlnyomóan protestánsok voltak. A kiegyezés megfelelt érdekeiknek, s ezért az ellenzékiséget kívánták mérsékelni, a szélbal táborát csökkenteni. Az alsóbb néposztályoknak nem szándékoztak politikai jogokat biztosítani, s a tömegmozgalmaktól elhatárolták magukat.

Vasárnapi Ujság, 1868 -b

–  Az ülésterem bal oldalának szélső padjaiban a mintegy 20 fős “szélbal” párt ült (köztük Irányi Dániel, Madarász József, Helfy Ignác, később Herman Ottó), ám ezeknek az elnevezéseknek semmi köze nem volt ahhoz, amit ma értünk alatta, pusztán az üléstermi elhelyezkedésüket tükrözi.

A szélbal pl. 1868-ban felvette a “48-as párt” nevet (amely később egyesül a Függetlenségi párttal), s a többieknél is a későbbiek folyamán megjelennek a politikai irányvonalukat értelmező kifejezések, megnevezések.

A korabeli pártok laza tömörülések voltak, klubpártok és választási pártok. Nem volt pártközpontjuk apparátussal, tagnyilvántartással vagy tagdíjjal. Életüket klub formában élték, s klubjaik egy – egy erről híressé vált helyszínen, a belvárosban  – pl. a Deák Párt a Lloyd Palotában, balközép a Nádor utcai Tigris szállóban (innen egyik használatos megnevezésük: a tigrisek)  – tartották.  Itt találkozhattak az adott párthoz tartozó képviselők, ahol általában kötetlen formában, dohányozva, csevegve, kártyázva alakították politikájukat, ápolták kapcsolataikat.

Kukkantsunk bele ismét Mikszáth-ba:

A főurak nem járnak a kávéházakba, sem a nyilvános vendéglőkbe, egész életük a kaszinóban folyik le: ott esznek, biliárdoznak, ott kártyáznak, ott politizálnak, egyszóval mindent ott csinálnak; a politikusoknak megvannak a maguk klubjaik s azonfelül apró klikkekre szaggatva egymás között, a fővárosi életbe bele nem merülnek….

Ámbátor ha az esti ülések behozatódnak, akkor vége van a pártéletnek egészen, akkor kivált a függetlenségi pártból nem lesz semmi. Mert ami a pártot összetartja, az egyedül a tarokk.

Némely asztalt nagy tömeg fog körül. Érdekfeszítő parti folyik..s most a kimenetelt várják szorongva, aggodalmas arccal a honatyák… Talán ugyanazok, akiknek egy elbukott törvényjavaslat miatt a szemöldjük sem rándul össze.

A klub törzsvendégei mellett ott vannak már a »succrescentiák« is: a leendő képviselők, akik összeköttetéseket keresnek.

A legteljesebb nyugalom uralkodik a Deák-párt hajdani klubhelyiségeiben, hol Deákból nem maradt egyéb, mint az arcképe. Az országban dúljon bármily vész, itt csend honol.
A tarokk és whist partikat meg nem zavarja soha semmi.

; a régi Deák-párti elemek elmentek ellenzéknek, s most ott kártyáznak a Kálvin téren, a régi Tisza pártiak pedig átjöttek ide a Lloyd épületbe.

Ennek egyik emlékül maradt képe Ferraris Artur ecsetje nyomán A historiai tarokkparti, amely az időközben miniszterelnök és pártvezér Tisza Kálmánt örökíti meg immáron a Lloyd székházban Deák Ferenc képe alatt, tarokkozó (Jókai, Nedeczky, Sváb) hívei és kibicek társaságában: Mikszáth Kálmán, Pulszky Károly, Podmaniczky Frigyes, Beöthy Algernon, Odescalchy Gyula, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Csernátony Lajos, Nedeczky István, Gajári Ödön, Sváb Károly.

Ferraris Artur A történelmi tarokkparti

“Ha a miniszterelnök nem kártyázik, igazi küzdelem és szerencse kell hozzá, hogy valaki eléje férhessen. Kézről kézre adják egymásnak a szabadalmazott udvaroncok, akiknek mindig van valami mondani- vagy kérdeznivalójuk. A szegény miniszter alig vehet lélegzetet, de azért nem panaszkodik, s vastürelemmel végzi az ügyeket itt is folyton, ha jár, ha ül, mikor a kabátját húzza fel vagy le, mikor a lépcsőkön megy vagy jön…Egyik bizalmas barátja már meg is kérdezte egyszer:
– Ugyan nem unalmas neked, kegyelmes uram, hogy úgy zaklatnak, macerálnak?
– Hát erre én csak azt felelem, amit a göthös ember, hogy hagyjátok el, hiszen addig jó, míg köhögök.”

Miközben az 1948-ban lebontott Lloyd palota első emeleti Nemzeti Kaszinójából -amelynek traktusát foglalta el később a Deák ill. Szabadelvű párt – mára már jószerével csak az a két nagyméretű karos kandeláber maradt, amelyet  még kiköltözése idején először letétbe helyezett a Nemzeti Múzeumnál, majd miután azoknak nem leltek elegendő helyet, 1860-ban végleg odaadományoztak, s ma is a díszterem bejáratának két oldalát ékesítik.

Nemzeti MúzeumP1200583 Lotz séta

Az egykori legendáról, a Tigris Szállóról, mely 1839-40-ben egy korábbi, kávéház és vendégfogadó átépítésével keletkezett Hild József tervei nyomán, s az akkori Pest legszebb és legreprezentatívabb szállodájaként szerepelt, még ma is megtekinthetünk legalább egy hiteles részletet, éspedig a főkapuja fölötti tigris domborművét, a Nádor utca 5. szám alatt.

Nádor utca 5 Tigris Szálló P1080945 2011.11.15.

Az épületről fennmaradt legelső képünk Alt Rudolf metszeteként maradt ránk, az 1850-es évek tájáról, s egy sokkal szomorúbb állapotot rögzítő is, 100 év múlva, az 1950-es évek tájáról.

Tigris szálló kollázs

A Nádor és Mérleg utca sarkán álló ház másik ide kapcsolódó nevezetessége, hogy a
19. század hetvenes-nyolcvanas éveiben a Pesti Hírlap szerkesztőségének adott helyet. Ennek szobáiban töltött húsz évét tartotta működése virágkorának Mikszáth Kálmán, aki itt írta tudósításait a Tisztelt Házról.

Nádor u 5. belül

A kiegyezés utáni Osztrák – Magyar Monarchia nagyon sajátos államalakulat volt, melynek – s így Mikszáth karcolatainak megértéséhez is,  számomra hasznos információs forrásul szolgált Kozári Mónika könyve, “A dualizmus kora 1867-1914” címen. Olvasóimnak ebből szeretnék az alábbiakban kis kivonatot közreadni, a tájékozódás segítéséül.

A Monarchia kifelé Osztrák- Magyar Monarchia 1867-1918egységes birodalomnak tűnt, egységes külpolitikával és külgazdasággal, osztrák-magyar követségekkel, konzulátusokkal. A birodalom élén közös uralkodó állt, aki osztrák császár és magyar király volt.

Közös parlament azonban a magyarok szívós ellenállása miatt nem jött létre. A birodalom két felének saját kormánya, s a két országnak külön törvényhozása volt. Ugyanakkor az uralkodónak előszentesítési joga volt, ami azt jelentette, hogy az országgyűlés elé törvényjavaslat csak az uralkodó előzetes engedélyével kerülhetett. Ezeken túl Ferenc József egyéb, igen széleskörű uralkodói felségjogokkal rendelkezett: elnapolhatta és feloszlathatta az országgyűlést, ő nevezte ki
a miniszterelnököt és minisztereket, ő volt a legfőbb hadúr, azaz alá tartozott a hadsereg vezérlete és vezetése, valamint a hadüzenet. Főkegyúri jogokat gyakorolhatott és nemességeket adományozhatott.

Más kérdés, hogy felségjogaival nem élt vissza, s előző felfogását felülvizsgálva, törekedett arra, hogy jó alkotmányos uralkodóvá váljék. Így betartotta az alkotmányos kereteket, s pl. miniszterelnököt általában az országgyűlésen többséget szerzett pártból nevezte ki, országgyűlést nem napolt el vagy oszlatott fel a miniszterelnök egyetértése nélkül stb.

Nem ér a Helfy Náci fölirati javaslata semmit: nincsen benne semmi – muzsika. Az Apponyiénak a végén erős dolgok vannak; szerencsére azonban olyan hosszú, hogy mire őfelsége odáig olvassa – el méltóztatik aludni.

A Monarchiának közös ügyei: a külügy, hadügy, és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy működtetésére szolgáló minisztériumok székhelye Bécsben volt. I. Ferenc József a közös hadsereg egységének megbontásához nem járult hozzá, ám engedményként a honvédség felállítását engedélyezte. Azt az ellentmondást, hogy birodalmi parlament ne jöhessen létre, de a közös költségvetés jóváhagyása mégis parlamenti keretek között történjen, egy -egy 60 tagú delegáció létesítésével oldották fel.

Első magyar bizottság-delegáció- csoportképe

Mert az rettenetes veszedelem volna a hazára, ha Wodianer Albert báró a delegációból kimaradván, megapprehendálna. E neheztelés végveszéllyel fenyegetné az országot, mert hát ad normam: Görögország parancsol a kerek világnak, Athén parancsol Görögországnak, Themistokles parancsol Athénnek, neje parancsol Themistoklesnek, a kisfia parancsol az anyjának: ergo a Themistokles kisfia parancsol az egész világnak, – azonképpen: a nemzeti bank parancsol a magyar kormánynak, az öreg Wodianer parancsol a nemzeti banknak, az ifjabb Wodianer parancsol az öreg Wodianernek, ergo Wodianer Albert báró parancsol a magyar kormánynak.

Így állván a dolgok, Wodianer bárót nem szabad a delegációból kifelejteni. Egy az, hogy őnélküle ez a mintaintézmény nem volna tökéletes; más az, hogy pénzre is nagy szükség lehet. Hiszen még csak tegnapelőtt vallotta be a pénzügyminiszter, hogy nem tudja: a büdzsén támadt huszonheted-félmilliónyi hézagot mi az ördöggel dugja be.

Ha Wodianerék, megbosszankodva, csomót kötnek a pénzes zacskóra, akkor aztán igazán nem tudja ám.

A hatalmi centrum operatív működtetése a gyakorlatban kialakított egy fajta közös tanácsülést az osztrák és magyar miniszterelnökök között is, amelybe szükség esetén szakértőket is bevontak.

Persze nem bírt megfelelni rá. Előbb Bécsbe kell táviratozni, hogy onnan küldjék meg – a magyar miniszterelnök adandó válaszát.
Mert tudni kell, hogy ily lényegesebb természetű ügyekben a magyar miniszterelnök nem egyéb, mint egyszerű – telefon.

Úgy tesz (=Tisza Kálmán), mint a gyermekek abban a játékban, melynek neve: »add tovább!«
Elpáholják Bécsben, hogy csak úgy puffog. Kapja magát, hazajön s ő maga részéről elpáholja Politot vagy Mileticset, büszkén tekint körül, mintha ő most már nem lett volna megverve. Ahelyett, hogy annak adná vissza az ütleget, akitől kapta.

1867-ben a kiegyezéssel az uralkodó visszaállította az ország területi egységét, és helyreállították a hagyományos megyerendszert.

A Magyarországon élő sok nemzetiség egyenjogúsága tárgyában 1868-ban született XLIV. tc. biztosította a nemzetiségek nyelvi és kulturális jogait az oktatásban, közigazgatásban és bíráskodásban. Az országgyűlés és a kormány kizárólagos hivatalos nyelve a magyar volt, de a törvényeket valamennyi nemzetiség nyelvén ki kellett adni.

Visszacsatolták a Szerb Vajdaságnak és Temesi Bánságnak elnevezett délvidéki részeket és keleten a Partiumot. 1868-ban kimondták Erdély unióját is, azonban még jogharmonizáció nélkül. Horvátország belpolitikai önállósága mellett ismét integráns részét képezte a Szent Istváni államtestnek, de az együttélés a dualizmus évtizedei során nem volt problémamentes. Fiume a magyar-horvát kiegyezés óta a Magyar Koronához csatolt külön test volt, a választott képviselő-testület autonómiát kapott. 1870. július 28-án az uralkodó királyi leiratban a magyar országgyűlést bízta meg a Fiume és kerülete közigazgatására vonatkozó törvényes teendőkkel, a végrehajtó hatalom ideiglenes jelleggel a magyar minisztertanácsot illette, s a város egy, a király által kinevezett kormányzó fennhatósága alá került. Ez volt a fiumei provizórium. Fiumében a hivatalos nyelv az olasz volt, így a törvényeket egészen az 1870-es évek közepéig olaszra is lefordították, amit végül takarékossági okokból szüntettek meg.

Kiegyezés- Magyar Királyság címere a Vár alján

Mialatt Steinacker a teremben beolvasztotta Magyarországot Ausztriába, addig egy csoport képviselő künn beszélgetett a folyosón a fiumei kirándulásról.

– Kimentünk a tengerre csolnakázni. Egyszerre szél kerekedik s elkezdi ringatni a ladikokat. Eleinte csak lágyan, szelíden, de majd szilaj kezekkel, mint a bölcsőt a haragvó dajka. Egy-egy friss sós permeteg be is csapott s veszedelmes libbenések bánatták meg velünk a »tengerre magyart!« Ebből még baj is lehet, s kezdtek felvonulni a halálos aggódás fellegei az arcokon. Ha elmerülnénk, ha itt veszne a pénzügyi bizottság!

– Mi haszna volna az országnak? – mondá L. – otthon maradt a nagyobbik fele.

– Elmerülni? ide veszni? olyan nincs! – vigasztalá társait és önmagát E. K. – Sokkal jobb politikusnak tartom Szapáry Gézát, a fiumei kormányzót, semhogy ennyire – kompromittálná magát.

A kiegyezés utáni első lendület 1871. őszére kifulladt. Andrássy 1871. novemberétől közös birodalmi külügyminiszter lett, s kiköltözött Bécsbe. Deák egyre többet betegeskedett, s lassan visszavonult a politikából. A stabilitás időszaka után egy átmeneti korszak köszöntött a magyar belpolitikára. 1871. novembere és 1875. októbere közötti négy évben négy politikus – Lónyay Menyhért, Szlávy József, Bittó István, és Wenckheim Béla – következett egymás után a miniszterelnöki tisztségben.

A magyar királyi minisztérium 1867-1896-ig.

Ezen átmeneti időszakban, Lónyay minisztersége idején került sor az első obstrukcióra a magyar országgyűlésben. A választójogi reform keresztülvitelét az agyonbeszélés taktikájával akadályozták meg. Lónyay válaszul a napi két ülés tartását rendelte el, de az ellenzéket nem tudta megtörni. 1872. március 6.-tól április 12.-ig csak a törvényjavaslat címe fölött vitáztak. Lónyay kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezt a törvényjavaslatot már nem tudja az országgyűlési időszak lejártáig letárgyaltatni, ezért elállt tőle, s az uralkodótól a parlamenti ülésszak idő előtti berekesztését kérte, s ő maga lemondott.

Tisza Kálmán, a balközép egyik vezetője a választójogi törvényjavaslat vitájában meglátta a lehetőséget arra, hogy Lónyayt ki lehet ütni a nyeregből. Olyasmi történt, ami példa nélküli a magyar belpolitikai életben: a kormánypárt összefogott az ellenzékkel a saját miniszterelnöke megbuktatására. A kiírt választások azonban nagy kudarcot hoztak a balközép párt számára, amelynek eredeti céljai beteljesülvén, politizálása teljesen öncélúvá vált, s talajt vesztett. Ráébredtek arra, hogy új taktika kell. Szép lassan kialakult az az irányvonal, mely a Deák párttal való megegyezés útját egyengette.

Közben az uralkodó és a vezető politikai erők is belátták, hogy a koaliciós kormányzásnak vége, s a Deák párt és a balközép fúziójában gondolkodtak. A balközép és Tisza Kálmán erejét és a Deák párt gyengeségét jelzi az a tény, hogy Tiszának sikerült elérni egy új párt létrejöttét. A balközép nem olvadt be a Deák pártba, hanem a két párt összeolvadt és létrejött a Szabadelvű párt 1875. március 1.-vel.

Tisza Kálmán jó takikus volt. Kivárta a megfelelő időt, amikor első ember lehetett. Az uralkodó azonban még hónapokig ellenállt, mert hallani sem akart arról az emberről, akit az udvarban rebellisnek tekintettek és “Sobrinak” csúfoltak. Andrássy Gyula szerelte le Ferenc József ellenállását, aki végül 1875. október 20.-án kinevezte Tisza Kálmánt miniszterelnökké, mellyel kezdetét vette az a 15 éves időszak, amely a gazdasági fejlődést és felzárkóztatást, valamint a modernizáció  keresztülvitelét jelentette az ország életében.

VU 1902 020 - Tisza István a Szabadelvű Pártkörben

Tisza kollázs

A magyar államháztartás kezdeti (1868-1874.) szakaszának 65 milliós hiánya 1875-1878. között a szigorú takarékosság és adóemelések hatására a hivatalos kimutatások szerint
25 millióra csökkent. A harmadik periódusban (1878-1887.) nagy hadügyi és tetemes plusz kiadások következtében az államháztartási hiány újra felszökött, 49,5 millió forintra.
Ezt sikerült 1890-re deficit nélküli mérleggel lezárni.

Ennek a korszaknak napjaiba sikerül Mikszáth különös szemüvegén át betekintenünk, amelyről eleinte mint újságíró-tudósító, majd maga is képviselőként (Scarron, illetve Katánghy Menyhért álnéven) veti papírra a dualizmus krónikáját – s válnak számunkra eddig legfeljebb csak utcanevekként számon tartott vonatkozások hús-vér emberekké, életre kelt történelemmé.

Legközelebb felteszem ezt a szemüveget, s leginkább Mikszáth tollával rajzolok még egy bővebb, s remélhetőleg művészi képet a Tisztelt Házról.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Magyarország, Történelem
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s