A Tisztelt Ház – Mikszáth után szabadon 1.

mozaik3.2

Ahogy megpróbáltam szóra bírni az egykori képviselőházat mai keletű képeim és Mikszáth anekdotázó, szarkasztikus írásain át, belecsöppentem abba a világba, amelybe Mikszáth is először egy véletlen során került. A Pesti Hírlap állandó tudósítójának, Törs Kálmánnak a betegsége miatt bízzák meg helyettesítőként az országgyűlési beszámolók papírra vetésével, aztán onnan nem is tud elszakadni többé. Ahogy maga írja:

 Mert aki egyszer ezt a levegőt megkóstolja, annak Merán lanyha éghajlata sem olyan édes. Attól nem lehet többé elszokni.

Hiszen itt éppenséggel tálcán, s sűrítve kapja mindazt, amint a természet szépségei iránt kevés érdeklődést mutató íróként vallja magáról:

..egyetlenegy könyv van, amelyet szívesen lapozok át, s ez az emberi lélek, egyetlenegy tárgy, amellyel szívesen játszom s figyelemmel nézegetek meg, s ez az ember.

Aztán érdeklődésének tárgyához évtizedekre anyagot ad a Tisztelt Ház, ahonnan 1881. év óta keltezve maradtak fenn karcolatai, s folytatja azokat 1887-től is,  már mint megválasztott képviselő, amikor a kormányzó Szabadelvű Párt soraiból nyer mélyebb bepillantást a politika “boszorkány konyhájába”. Hangja az idők múlásával keményedik,
s nyilvánvalóan átüt rajta egy keserűbb, kiábrándult tónus. Akárhol ütjük is fel azonban tudósításait, azonnal megragad és leláncol.

Kepkonyvtar

Ezért is jutottam arra a gondolatra, hogy megkíséreljem felállítani a “Házat”tisztán Mikszáth mondatain keresztül, hiszen a szemtanú leírásánál nem lehet semmi sem autentikusabb. Mivel nem akarnám a teljes szöveget színesben és idézőjelek sokasága közé szorítva idézni, ezért a következőkben megcserélem az írásmódot, s így kurzív betűkkel, ha elkerülhetetlen, saját megjegyzéseim jelzem, az összes többi kizárólag Mikszáth-tól származik. A szöveg vágása viszont teljesen önkényes, saját építkezés szerint történt, gyakorlatilag az első, azaz újságíró-tudósítói időszakából.

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410875

Tehát szóljon Mikszáth:

A Sándor utca denique (végül is) fölvette régi jellegét. Az ideiglenes országház előtt már tíz óra előtt álldogálni kezdtek a kíváncsiak és a bús hazafiak ( Az ülések 10-és 14 óra között zajlottak.)
Valahányszor nagyobb szünet után újra megnyílik az országgyűlés, nagyszámú nép ácsorog a Sándor utcán, mely tanúja akar lenni, hogy csakugyan megnyílik-e.
Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410873

Aki ma egy óra tájban ment a képviselőház felé, feltűnhetett neki az a nagyon ritka jelenség, hogy a két zászlós ház körül ma egyetlen honatya sem őgyeleg. Néhány fiákerló búsult ott csupán az olyan haza sorsa fölött, melyben az abrakot a kocsis issza meg.

A képviselőház kapuján ki volt függesztve a táblácska:
»Minden jegy elfogyott«.

S ez a legbiztatóbb jel arra nézve, hogy érdekes ülés lesz.

Végre ahhoz a rendszabályhoz nyúltak, hogy rendőrök segélyével bezáratták nagy nehezen a karzatra vezető kapukat, eltaszigálván onnan a kíváncsiakat.

Az egykori, karzatra vezető lépcsőház helyén működött kávézót is bezárták időközben.

Az egykori, karzatra vezető lépcsőház helyén működött kávézót is bezárták időközben.

A KAPUS

Lent a büfé alatt lakik a házmester
mord arcú kapus, ki önméltóságának tudatában csupán a belépő minisztereknek billenti meg a kalpagját, még azt se mindeniknek, mert a horvát miniszter például neki köszön előbb.

 A TISZTELT HÁZ MELLÉKHELYISÉGEI

Aki a mi karcolatainkat olvassa, hajlandó volna azt hinni, hogy az áll egy üvegtetős nagy teremből, melybe úgy toppan be kívülről a választott halandó, mint a cirkuszba. Csak a körbe futó folyosóról van még egynémely szíves olvasónak néminemű halvány fogalma,
Pedig hát a mi tisztelt Házunk nem ily primitív berendezésű épület. Vannak őneki mellékhelyiségei, amik nem kevésbé nevezetesek, mint maga a tanácsterem.

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410862

BÜFÉ

De egy hely mégis van, ahol a balek képviselő is helyén van: az a büfé,  ahol Nina és Irma kisasszony elnököl.

Az 1867-iki képviselőházat, mert sok volt benne az ősz fej, »Fehér Ház«-nak nevezték. Az 1881-iki, mert sok barna hajú fiatalember ült benne, »Barna Ház«-nak hítták, maradván állandóan szőkének a büfé.

Mivel ide illik még be legjobban, és kihagyni nem tudom, egy politikától független Mikszáth-i mondat:

Mint ahogy az ember azért ebédel, hogy a fekete kávé jól essék, minden jel azt mutatja, hogy körülbelül a mézeshetek kedvéért házasodunk.

KÖNYVTÁR

A könyvtárról nem is szólunk, mert arra azt mondja Székely Józsi bátyánk, hogy égessük el, mint az alexandriait, s tegyük helyére Kossuth Lajosnak a millennium tárgyában írott második levelét, s több lesz benne, mint amennyi most van.

Ugyanebben a témában elhangzott az ülésteremben:

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410866Hodossy a Kúria könyvtára számára kért kétezer forintot.

– Micsoda? Ki látott már valaha táblai vagy kúriai bírót olvasni?

– Az igazság istenasszonya vak.
A bírák is vakok. És aki vak, az nem olvashat. Nem kell a könyvtár.

– De meg sok is kétezer forint!

IRODÁK

Mert a balparti folyosón van a piros szoba, hova a miniszterek a cilindereiket és felső kabátjaikat lerakják, hol hevenyészett audienciákat adnak és tanácskozásokat tartanak…
A miniszteri szobában elhagyottan hevertek a miniszterek télikabátjai. Máskor itt mindig a kéregetők tömege rajzik

VU 1902 31

SZAKBIZOTTSÁGOK

Az elnöki, a háznagyi irodákról se beszélünk ez alkalommal – excelsior! Fölhaladunk az emeletre, holott nagy római numerusok lógnak a szárnyas ajtók kilincsein, jelezvén, hogy itt üléseznek az osztályok a Nr. I-től a Nr. IX-ig.

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1420470 sz

Ami egyébiránt – zárjel között legyen mondva – egy óriási históriai falzum, mert az osztályok sohasem üléseznek, levén azokban sok az ellenzéki ember, ami köztudomás szerint igen akadályozza a tárgyalások gyors menetét.

Az osztályok helyett tehát a szakbizottságok tartják itt üléseiket, s azok teszik e termeket nevezetesekké. Mert a tanácskozó teremben már csak a kész ételt tálalják föl a Ház asztalára; a konyha azonban, ahol elhatároztatik, hogy a Budán megállapított menü egyes fogásaihoz mennyi jöjjön a sóból, mennyi a zsírból, borsból, paprikából, itt ezekben a termekben vagyon.

Aki még sohasem látott belülről egy képviselőházi bizottságot, az azt hiszi, hogy az valami pokolbeli katlan, hol szakadatlanul fő, rotyog.

A képviselői mesterség egyik »sine qua non«-ja, hogy az ember elmondja otthon,

mit Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410929csinált, amikor semmit sem csinált

Ha Muki bácsi vagy Feri öcsém hazamegy a kerületébe s ott valaki azt találja mondani, hogy mivel mulat a fővárosban, rendesen azzal felel:

– Érek is én rá a mulatságokra? Annyi a dolgom, hogy az eszemet se tudom.

– De hol, kedves öcsém vagy kedves bátyám, hol?

– Hol? A bizottságokban.

FOLYOSÓ

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1410859 sz p

A fertelmes köd nekidűl a folyosó ablakainak is: félhomály terjeng a korridoron,

a folyosók mellékhelyiségeiben barátságos gázlángok világítottak.

Künn a ruhafogasok horizontján egész parupli-erdő, száz kipeckelt óriás denevér egy sorban.

Csodálatos, hogy a környezete észjárása, szelleme, mennyire ragad az emberre. Egészen más az ember, ha a baloldali folyosón van, mintha a jobboldalira téved. Mintha kicserélnék.

– én pedig rohanok ki a büféből a »tigris szöglet«-be -, mert még egy negyedóra ebből a diskurzusból, legott én is mamelukká változom, s megyek elárulni az országot, ha ugyan akadna valahol vevője.

E ház két részből áll. Egy teremből és egy folyosóból.

A teremben beszélnek az emberek pro és kontra, a folyosón aztán komolyan cselekesznek.

…ahol pedig ott áll a táblácskákon:

folyosói padokon»A folyosón dohányozni és beszélgetni nem célszerű, mert a füst és hang a tanácsterembe hatolhat«

Hatalmas füstmacskák gomolyodnak. S ebben a nagy füstben érnek meg azok a nagy eszmék, amik ismét füstté lesznek.
Az uralkodó a cigarettli, kivált a jobboldalon.
A baloldalon akad még makrapipa is hébe-hóba, de a virgina és a vastagabb szivar éppen gyakori.

Az örök füst itten a szignum!

A folyosókon mindenki a csángó kérdésről beszélt. De azért mindenki azt tartja a másikról, hogy az a csángó kérdésről hallgatott.

Künn a folyosón éles csengettyűhang rezgése jelzi folyton, hogy egy szónok szája immár becsukódott, s új ajkak szórják az igét.

KATALÓGUS

Az öreg Boér már benn ül az elnöki székben, de »ház« még nincs; azt még előbb be kell csengetni.
Hanem hát nagyobb eset az annál, hogy odabent katalógust olvastak

Négyszáznegyven képviselő névsorát kétszer végighallgatni s elnézni, hogyan masíroz revue-t a tisztelt ház az ember előtt, mint a generális előtt egy sereg egzercírozni még nem tudó katona.
Ilyenkor nyílik a legjobb alkalom megismerkedni a ház tagjaival. Akinek a nevét felolvassák, megjelen a ház asztalánál s beadja céduláját, mintha csak bemutatná magát a nemes kompániának.

Pedig maholnap kifüggesztik a folyosó falán lógó jól ismert táblára, hogy a képviselő urak szeptember-csonka, de október-teljes hónapjára fölvehetik a napidíjakat és az első félesztendei házbért, kerekszám 599 frt 50 krajcárokat

Hát már ez sem elég csáberő, hogy behúzzon a törvényhozásba? Mi lesz így a világból?

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1230997

A képviselőház mellékhelyiségei még: a »Kék macska« és a megyeri erdő.

KÉK MACSKA

A »Kék macska« ma már a generális címer, az orgiák, a kiélt sanszonett-énekesnők, a frivol couplettek hajléka.

Ki az ördög hallgatná meg az előadók száraz, rideg jelentéseit? Míg lepereg az a négyszáz és néhány név! Ha valami »non pubarem« esnék, majd hírét hozzák úgyis, ha előbb nem, este, a »Kék macská«-hoz, mert hiába, szép nyugodalmas a kétfejű sas árnyékában is pihenni, de azért az összes emlős állatok között mégis legtöbbet ér a »Kék macska«.

PÁRBAJ

A megyeri erdő pedig leginkább azon párbajoknak a terepe, amely Mikszáth korában – tudósításainak kezdete idején- még bevett szokás volt, ám komolyságára jó néhány adomát találunk országgyűlési karcolatai között. Sőt, időnként olybá tűnik, hogy ezek azok az események amik a folyosót leginkább lázba tudják hozni, s Mikszáth tollából ki is szalad az indítvány:

»Akasztassék az országházára egy tábla, következő felirattal:
Itt minden fél órában friss párbajsegédek kaphatók.«

Hja, több nap mint botrány… Ma aztán igazán nem történt semmi.

Mert párbajokat vívni ha nem is – de róluk fecsegni tilos, tilos, tilos…(Az embert nem veszik be kaszinó-tagnak.)

A párbajok végre is kedélyes dolgok ma már s többé-kevésbé hasonlítanak a Kecskeméthy Aurél és a Kemény Zsigmond egykori párbajához, mikor a jó öreg Kemény sehogy sem bírta, amint ellenfelével mordul szembenállott, elsütni a rozsdás karabély-pisztolyt.

– Vigyázz, te Zsiga – figyelmezteti ijedten a kakassal erőlködő ellenfelét Kecskeméthy. – Vigyázz, az istenért… mert még meg találsz lőni.

 KARZAT

még hátra van a karzat, s azt lehetetlen mellőzni. Mert mint ahogy Zala vármegyében legszebb Somogy megye, úgy a földszinten legszebb a karzat.
Természetesen nem a főrendiek karzatát értem, ahol egypár podegrás főispán szunyókál, hanem a mamák karzatát, ahová a leányaikat hozzák el.

A mai országos ülésre nem a rendes referenst, hanem a báli tudósítót kellett volna elküldeni. Soha még így nem virított az a karzat, amióta kerek. Annyi szép hölgy, asszony, leány és éppen a »magasabb körökből«,

Az első szónok különben Ónody volt. Beszéde alatt folyton gyülekeznek a képviselők és a karzati szépek. S az újonnan érkezők lekötötték a jelenlevők figyelmét, s elterelték a szólóról. Egy-egy színes női kalap, amint feltűnik a horizonton, nagyobb figyelmet kelt, mint egy szép gondolat. S több színes kalap volt a karzaton, mint ahány szép gondolat Ónody beszédjében…

Régi Képviselőház a Bródy utcában P1240069

Ah, de hiszen éppen ez az, ami a karzatokat ennyire megtöltötte (Rohonczy) Gida beszélni fog. Minden lorgnon és operngucker a nap leendő hősét keresi
Előbb azonban Szapáry beszél.
Bosszantó a miniszterek e privilégiuma, ma, a jogegyenlőség korában! Hát bánja is azt most valaki, hogy 26 millió-e a deficit, vagy 56, mikor olyan isteni színjáték van kitűzve a repertoárra.
A Szapáry szájában is elfogytak végre a milliomok.

**

Ma a karzat többet ért a földszintnél. Blaháné is ott ült egy sarokban. S ilyenkor aztán az egész képviselőház szórakozva szavaz derűre-borúra, azt sem tudva, mit.

blaha2

KÉPVISELŐK

Mert hát Magyarországon két dologra jó a képviselőség.
A jobbik esetben valami zsíros hivatalba jut ki belőle az ember, a rosszabbik esetben gazdagon megházasodik benne.

A süldő képviselő csak »ébren« boldog, a régi képviselő csak alva.

De a fiatal képviselő is korán érik. Olyanok, mint a tündérmesék fáinak gyümölcsei: egy óra alatt lesznek a rügyből érettekké.
Már az ülés felén így szól az új parlamenti tag:
– Te Muki! Ez a honatyaság is unalmas egy órán túl.
– Az ám! Legalább addig, míg be nem hozzák, hogy a jegyzőkönyv felolvasása és a nagyobb beszédek tartama alatt Rácz Pali muzsikáljon az írói karzatról.
– Ha nem is… de legalább mindig Gida adná a bankot.
– Gyerünk haza! Ami történik, úgyis benne lesz az esti lapokban.

S csak mikor erre a tudatra jön rá a süldő képviselő, abban a pillanatban válik igazi magyar parlamenti férfiúvá.

A gyakorlott vén képviselők olyanok, mint a köszvényes láb, megérzik mikor van unalmas ülés, s be sem jönnek már ilyenkor a Házba.

Egynéhány olyan képviselő, aki elszántságból jár a Házba, vagy aki már annyira megszokta délelőtt itt lenni, mint az egyszeri asszony a mindennapi verést. Madarász, Hegedüs László, az öreg Péchy Manó, gróf Forgách Antal gubbaszkodtak ott.

A képviselőket háromféleképpen lehet osztályozni:

Azok, akik már elmondták a programbeszédjeiket, és most minden új beszéd elolvasásánál bosszankodnak, hogy »nini, hiszen ezt én is elmondhattam volna«. Következésképp nincsenek magukkal megelégedve.

Azok, akik még nem mondták el programbeszédjeiket, s kapkodnak, szimatolnak az okos argumentumok után, s mikor elolvasnak egy-egy beszédet, indignálódva kiáltanak fel: »Lám ni, ez a Jókai minden jó eszmémet elszedte.« Ezek sincsenek megelégedve.

Végül a harmadik osztályhoz sorozhatók azok, akiknek nem lehet programbeszédet tartani, mert nincs hol. Még ezek sincsenek megelégedve.

A baloldal képviselői a Parlamentben 1868 Vasárnapi Ujság

De a legátlábolhatlanabb mélység a pártok között mégis a ruhaszabás.
Egyszóval a ruha teszi a pártokat. Akin a ruha gyermekkorában jól áll, arról már akkor bizonyos, hogy mameluk lesz, akin nem jól áll, kénytelen ellenzéki lenni. Lélekemelő példa erre a két Odescalchy testvér.
…gyűrött, színehagyott kabátok a baloldalon, a jól táplált testek átellenben, bizonyos választékosság a középen. A függetlenségi párton még magyar ruha is akad. Csanády Sándor, a két Madarász, Kállay János (klubnéven »nagyitalú«) még mind magyar csizmában szeretik a hazát. A mozdulatok ruganyossága, testtartás, járás mind elüt Gromon Dezső kegymástól.
Herman például ott, ahol van, megvan, de ültessük csak
a bársonyos Gromon Dezső mellé, s azonnal botrányossá válik. Andrássy Tivadar Gosztonyival karonfogva nevettető látványt nyújtana.

 HANGNEM

Nem tudjuk, meddig írhatjuk még e rovat fölé, hogy a »Tisztelt Házból«. Mert ha így megy, mint ahogy ma ment, megérhetjük még azt az időt, hogy a csapláros azzal utasítja rendre az ivóban duhajkodó legényt: »Csihaj, te! Azt hiszed, a képviselőházban vagy?«
(1882. dec. 10.)

Majdnem sajnáljuk, hogy e rovat nem tárgyalja az országgyűlési viták menetét, úgy mint komolyabb recenzió, hanem csak mint könnyed mulattató olvasmány, mert igazán megütközésünket kellene kifejezni, mennyire süllyedt nálunk nehány év alatt a politikai szónoklat…. Ezelőtt tíz-húsz évvel még a disznótorban is több gondot fektettek arra, amit mondanak, mint ma a tisztelt Házban (1883. nov. 23.)

És hát itt az ideje, hogy erre is konkrét példával szolgáljunk. Bizony elkerekedett a szemem a lenti sorok olvasása és a mai bevett parlamenti stílus ismeretében:

De a legkíméletlenebb szó csak most süvített végig a termen. A »bitang« szó.
                                                                                                            (Almássy Sándor szájából)
Látni kellett volna a Házat most!
Mintha a bömbölő förgeteg végigrohan egy búzavetés fölött, s a kalászok hajladozni, mozogni, futni, összecsapódni kezdenek.
A képviselők felugráltak vagy hátravetették magukat, némelyik a kezét emelte fel elhárítólag. »Eláll!« kiáltá a harmadik. »Halljuk az elnököt!« szólt a negyedik. Szörnyűség, gyalázat!
Az egész Ház mozgott, csak egyetlen egy alak maradt mozdulatlan; Herman, akire vonatkozott a szó.
Széchenyi miniszteri asztaláról leejtődtek az akták. A gyorsírók elfelejtettek írni a kínos zajban.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Magyarország, Történelem
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A hetedik nyomában | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s