A Tisztelt Ház – Mikszáth után szabadon 2.

mozaik3.2

És hát lassan be is értünk az ülésterembe. S át is adom a szót Mikszáthnak:

ÜLÉSTEREM

Ha elmondjuk, hogy az elnök zöld mennyezet alatt ül, feje fölött a magyar címer s egy rossz karikaóra, mely mindig késik egy negyedórával, akkor mindent elmondtunk

Az üvegfedél, melyen nagy esőcsöppek gurulnak, szürke s olyan bántó világosságot szűr át. Ha esős idő van odakünn, a büfébe becsurog. A plafon télen-nyáron mindig nedves, s az egyik oldalfalon mindenféle mappák képződnek a festékkel vegyített lucsok lecsepegése miatt.

Mikor a Sándor utcában sebesen hajt valamelyik fiáker, megreng Péchy (házelnök) alatt a katedra, az ablakok rezegnek az épületben, s a bolthajtásról hullani kezd a vakolat…

képviselőház elnöki széke 1886 k

Ami a szegény embereknek az Orczy-kert nyáron, ingyen árnyékos szoba, az a képviselőknek a képviselőház télen, ingyen fűtött szoba.
Miniszterek csendesen bóbiskoltak a székeiken. Péchy Tamás ábrándozott.

Olyat én is csak egyszer hallottam életemben s ez is még 1875-ben volt. Örömmel nyit rám egy napon Ürményi, az egész arcán volt valami titkolódzó mosoly, mint mikor valami történik, de még nem akarjuk elárulni.
»Mi történt, Maxi? kérdem meghökkenve, történt valami?«
»Történt, kedves bátyám – mondja Maxi -, ez az első nevezetesebb házi esemény a konzervatív párt életében.«
»Nos?«
»Megdöglött a Lipthay Béláné kiskutyája!«

De minek toldjam-foldjam odább ezt a kapitális juxot, amit Magyarországon komoly emberek csinálnak nagyon komoly dolgokból, nagyon komoly következményeket idézhetve elő a könnyelműségükkel.

A körbe futó padoknak csupán egyetlen említésre méltó specialitása van, hogy a Deák Ferenc hajdani helye ki van kegyeletből vágva.

1882. okt. 11. Az ég felhősnek látszott. Mindenki várta a villámokat. Pauler összeráncolt homlokkal, szemlesütve ült székén.Pauler Tivadar k

Wahrmann Mór Kol
Kemény_Gábor_(1830–1888)Wahrmann fumigativ arcot vágva a világ folyása ellenében, úgy tett, mint akit semmi sem érdekel. Ő rettenetesen közönyös. Kemény Gábor elmerengve motyogta:

»Milyen idők! Milyen idők!…

bársonyszék, kTisza pislogott és jegyezett. Jókai Móricz Palyával diskurált, Tisza Lajos veres nyakkendőt kötött. Horváth Gyula nagyító üveget tapasztott a szeméhez s azon keresztül nézte nagy figyelemmel Simonyit, mint ahogy a rovart szokás. Ez a superlativus a mamelukságban!

De ennél is nagyobb szenzációt okozott az, hogy b. Kemény Gábor, noha dupla miniszter, csak egyen ült a miniszteri bársonyszékek közül.

Magoknak az új képviselőknek is ez a legérdekesebb időszak: a »mézeshetek«.
Minden az újdonság ingerével hat rájok. A tanácsterem levegője (fülledt, fojtó, de azért mégis édes), a folyosók vidám zsongása, a bizalmas »pertu« a nagyokkal, kivált amikor megkérdik: »hogy is hívnak téged, kedves barátom?«
Sőt az »első napidíj« fölvétele is most van. Az első napidíj! Hát nem költői tárgy ez?

VU 1902 060 a - júl. 27.Sándor u lépcsőház

Az »új ház« hát együtt van. Olyan ez már, mint a hetedik gyerek, senki sem kíváncsi valami nagyon a kinézésére. Apja (Tisza Kálmán) vonásait fogja magán viselni, mint a többiek, az anyjából (a nemzetből) igen kevés lesz benne.

A mamelukok jobban szeretik Tiszát, mint ahogy kellene.
A függetlenségiek úgy gyűlölik, mint ahogy nem kellene.
Az egyesült ellenzékiek önmagukat szeretik jobban, mint kellene.
Az antiszemiták pedig a zsidóra agyarkodnak erősebben, mint ahogy illik.
Ez a helyzet szignatúrája.

A Tisza mögött álló párt tagjait nevezték mamelukoknak, erdetileg így hívták
a muszlim uralkodók rabszolgákból álló kiképzett testőreit.

A mamelukok egészen úgy élnek, mint a Mátyás király híres restjei.
Nem gondolkoznak sem a múlton, sem a jövőn
Csak néha hangzott fel… »felállni!« – s a mamelukok felállottak, mint valami automaták, ha a rugót megnyomják.

Tisza kevélyen nézett végig ilyenkor a gárdáján.

**
Báró Kemény Gábor pláne azt mondta, amint figyelmesen (a képet) megtekinté:
– Ilyen talán én is tudnék festeni. Ha Kálmán rám parancsolná!
**
Literaty a falaknak beszélt. Hanem a falak bele nem szóltak. A szélsőbal ellenben kiadta összes készletben levő közbeszólásait: »Ohó! Hm! Nem úgy van!«
**
Két ember állott szemben egymással, Lükő Géza, aki csak a közélet terén szerzett érdemeiben, és Wodianer Béla báró, aki pénzben volt gazdag.

ÜLÉSSZAK

Erősen folyik a munka, hétfőn, kedden zsidót üldöznek, szerdán, csütörtökön, pénteken uzsorát üldöznek, szombaton megint zsidót üldöznek. Hát vasárnap?

Igen, erre az időszakra esik a Tiszaeszlári bűnper – melyről Mikszáth a helyszínről tudósít -, s a parlamentben folyamatosan témát adott a keresztény-zsidó házasságkötés problematikája, melynek hátterében persze ott állt az állam és egyház szétválasztása is.

tisza Esszlár bűnpör 01883 jún 4

Istóczy Győző a kor nagy antiszemita szónoka.

Tiszaeszlár bűnpör 01883 jún 24. -1aA parlament! Azt is érdemes lett volna lefotografírozni ma. Évekkel ezelőtt, ha Istóczy fölkelt, mielőtt a száját feltátotta volna, már zajos derültség fogadta. Aztán minden ötödik-hatodik mondásánál fölharsant a hangos mosolygás. Az elnök minduntalan közbeharangozott, figyelmeztette a szólót, hogy ne izéljen.
És ha mégis izélt: lecsücsültette szépen, akár Csanády Sándort.

(1882.) A nagy Győzőt is volt alkalmunk hallani.
Még mindig a zsidókérdés van napirenden.  Istóczy beszélt elsőnek, az antiszemita próféta.

Istóczyt áhítattal hallgatják végig, akik ellene szólnak, azt agyonzúgják.

*

– Hiszen ez az! Ez az! – gondolja magában Szalay Imre. – A katolikusoknak ott a pápa, a zsidóknak ott a Rothschild. És egyik sem magyar ember.

Gr. Karátsonyi Guido - Barabás M.rajza *

Mert inkább legyen az ember Tischler Vince két álló esztendeig, mint az uzsora ügyében előadó, amely ügyhöz tudvalevőleg érteni vél minden egyes tagja a Háznak, pedig nem ért hozzá tán csak gróf Karátsonyi Guidó, áttanulmányozván ősei történetét.

Aztán Bosznia-Hercegovina 1878. évi okkupációja után újabb délszláv válság tört ki, mihez itt két kiemeléssel élnék csak Mikszáth-tól:

Hiszen szomorú dolog, hogy már valaki ilyen fiatalon is bosnyák..

*Délszláv harctérről, Vasárnapi Ujság 1882. márc.26Két napja foly már Magyarország képviselőházában a délszláv lázadás elnyomására a delegációk által megajánlott 21.7 milliónyi hitel födözése fölött a vita.

De a kormány és pártja mit bánja ezt! Tűri a támadásokat, még válaszra se méltatja; el van határozva, hogy hallgat és szavaz.

Helfy Ignác (1830-1897) Vasárnapi Ujság 1897Nem csoda, ha Helfy Ignác méltó elkeseredéssel kelt föl helyéből, előadva, hogy ily magatartással szemben nincs alkotmány, nincs parlament, s az ellenzéknek más választása alig marad, mint fölkerekedni a helyéről s itt hagyni azt a termet, melyben Magyarország törvényhozó testületének volna vitatkozó helye, de melyben, egy másik szónok szerint, ugyanazt, amit a többség, éppoly jól elvégezné két század katona is, melyet őfelsége e terembe szavazásra bekommandíroztatna.

 Számos parlamentben elhangzott komoly beszéd fonákját is láttatja velünk Mikszáth görbe tükre:

Láng-Herman Kol

Herman Ottó, ki nagy figyelemmel hallgat oda, nem tudván miről van szó, odaszól Láng Lajoshoz:
– Mit tartasz, kérlek, a trónbeszédről?
– Én? Ki beszélne most az ilyen csekélységről?

*

madarász józsef-kHelfynek egy érdekes mondása volt, hogy »a pénznek nincs szőre«, Madarásznak pedig egy mulatságos kérdése, hogy mit jelent a javaslat szövegében előforduló »megfélegesíteni« szó. Minek következtében aztán Hegedüs megmagyarázta, hogy az magyar nyelven annyit jelent, mint csökkenteni. Az egész Ház a fejét csóválta bámulatában. S mindenki azzal ment haza, hogy ma végre tanult a tárgyaláson valamit.

*

Polit beszédében a többi közt azt mondá, hogy a délszlávok, semhogy osztrák rabigába hajtsák fejöket, inkább elpusztulnak az utolsó lábig. – Jól teszik! – kiáltott közbe Csanády bácsi nagy komolyan.

*

A mi jámbor országunkban gyakorta zavarják össze az erényeket a hibákkal, a szereplést a nagysággal:

Ivánka Imre volt az igazi. Úgy beszélt, mint egy pandúrkáplár: vitézül, csattogtatva.

Igenis, ha forradalom lesz, akasztani fogunk. Az jár jobban, aki előbb kezdi. Az bizonyos, hogy nem egy táborban leszünk. De az is bizonyos, hogy ő nem fog úgy tenni, …, hogy: elpárolog. Aztán a szélsőbal eddig felszólalt 16 szónoka közül hány volt a mártír, hány halt meg a hazáért? No, hát ne beszéljenek nekünk, akik vértanú-halált szenvedtünk. Az a tizenhárom Aradon s maga Batthyány Lajos is, annak a sárga-fekete hadseregnek voltak a tisztjei, amelyet önök örökké piszkolnak. Na hát!

Thorma_János_Aradi vértanúk (1893-1896)

Szerencse, hogy az aradi tizenhárom vértanú és az első magyar miniszterelnök már meghaltak s nem szólalhattak föl személyes kérdésben. Talán fölvilágosították volna Ivánka urat, aki azt látszik hinni: azzal biztosítottak a nemzetnél örök hálát emléköknek, mert osztrák tisztek voltak, s nem azzal, hogy megszűntek azok lenni s odahagyták a
sárga-fekete sereget, és elverték, mint a dudát.

*

Móricz Pál, kMóricz Pál biztosította az előtte szólót, hogy Bocskai, Bethlen azért voltak nagy emberek, mert megverve a németet, meg tudtak alkudni a körülményekkel. Amiről jó is volt fölvilágosítani a házat, mert úgy tapasztaltuk, hogy itt még sokan vannak olyanok, akik Bocskai és Bethlen nagyságát abban keresik, hogy harcolni mertek és győzni tudtak, ahelyett, hogy megalkudtak volna a körülményekkel, amit bizony megtehettek volna korábban is, kisebb fáradsággal.

*

Hegedüs Sándor kinyilvánította, hogy a késő századok előtt ő elvállalja a felelősséget a mai Hegedüs Sándor, diapolitikáért.

Hát kell-e még több?

Hegedüs, a pénzügyi bizottság előadója, nagy és adatokban gazdag beszédet mondott. De hát Hegedüs is eldobálta a sulykot tiszte és kötelessége szerint. Legjelesebb nagy elszólamlása az vala, mikor ifjú önérzettel veté szemére a vén Somssichnak, hogy ő még ama kornak a politikusai közül való, mikor még »nagy törekvések, nagy eszmék nem háborgatták a kedélyeket«.

Magyarország ébredési korszaka, neked ugyan megadták! Széchenyi, Deák, Kossuth, Batthyány, a nemzet nagy emancipátorai ti az idegen nyűg alól, és ti merész reformerek,
a jobbágyváltság, a felelős kormány, a parlamenti rendszer megalkotói: bújjatok el lopott nagyságtok enyésző nimbuszával! Csirizelők voltatok és szűk agyvelők! A történelmi fáklyájának igaz világítása elmos benneteket, mint az árnyékot, másoknak körvonalai bontakoznak ki nagyoknak a félhomályból: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Dobránszky Péter és Hegedüs Sándor. Ezek a nagy alkotások emberei.

kossuth_lajosÉs Hegedüsnek igaza van! Kossuth például ötven-hatvan rongyos millióból állította ki a szabadságharcot. Mi egy békés évet nagyobb deficittel zárunk be ennél s teremtünk tizennégy csendes év alatt Magyarországnak akkora adósságot, hogy száz évi koplalással sem törleszti le.

 De váltsunk már kicsit könnyedebb hangnemre is:

Itt kell elmondanom… itt, mikor egy egyetemi tanár beszél, ami már régen nyomja a lelkemet…, hogy a mi parlamentünkben annyi komolyság sincs, mint a körmöm feketéje. Az »anekdoták parlamentje« ez. Egy beszéd, amelyben adomák nincsenek, olyannak tűnik fel, mint a sótlan kenyér. Nem hallgatja meg azt egy lélek sem. Ásítozva dülöngnek a képviselők erre-arra komoly beszédek alatt, vagy pedig kiszaladnak a folyosókra, ami pedig olyan nagy szégyen a szónokoknak, mint petrezselymet árulni a lányoknak a bálban.

Urambátyám kellemetlenül fészkelődik helyén, s úgy tesz, mint a kútba fulladozó asszony, hogy:

– Csak azért is Szulpicse… Szulpicse, Szulpicse… (ti. Hegedüs Sándor kérdezősködött így Párizsban a Saint-Sulpice tér után).

A pech csak az, hogy nem mindig igaz ám az a közmondás, hogy akinek a miniszter hivatalt adott, észt is adott hozzá.

*

– Adóemelés lesz, gyerekek! …Hegedüs Szapáryt keresi, Szapáry pedig Hegedüst! Bárcsak ne találkozhatnának össze vagy tíz évig.

Lassan-lassan felvonulnak előttünk az egykori közélet szereplői, akiket sziporkázó tűzijátékban tömörít Mikszáth alábbi kis bekezdésben:

A delegáció november 17-én tér vissza
A bécsi urakat ma választották meg rendkívüli tapintattal.

Viszik Szerb Gyurit (még sose látta Bécset), s ha már Gyurit viszik, nehogy cimborája nélkül őgyelegjen abban az idegen nagy városban, kénytelenek elvinni Szlávy Olivért. Missics János a szakálla miatt megy (legyen valami nemzeti látvány), Berzeviczy gyenge a német nyelvben, hadd gyakorolja ott magát egy kicsit, Harkányi Frigyes ellenkezőleg azért menesztetik, mert pompásan beszél németül. Gróf Andrássy Tivadar nevelésének végképpeni befejezéséhez még csak ez kívántatik. Apponyi azért megy, hogy ne látszassék olyan magosnak a Szt. István tornya. Pulszky Guszti meg azért, hogy ne csodálják nagyon Móricz Pált. Tisza Lajoson kitűnően áll a frakk. Sváb Károly arra való, hogyha valaki Wahrmannal akar ott találkozni, hozzá utasíthassák. Éber abból az októl kell, hogy ha Karátsonyi Guidó eltalál a padban aludni, legyen aki felköltse.

A következő bejegyzésben megkísérlem ezt az arcképcsarnokot teljesebbé tenni.
Hiába, ha egyszer belemerítkezünk, a téma nehezen ereszt 🙂 

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Magyarország, Történelem
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s