Velence Dózse Palota – 1. Külső megjelenése

Velence szalonjának bejáratánál áll egy mesebeli rózsaszín lebegés, áttört csipke lábakon, csipke koronával. Bármi eszünkbe jutna róla, csak a középkori itáliai hercegségek székhelyei, bástyás erődítményei nem. Mert azok a hercegi paloták elsősorban védművek voltak a többi feudális hercegséggel, de akár, uralomra törő saját családtagjaikkal szemben.

palazzo ducale 1

Valahogy így kezdődött a velencei Palazzo Ducale építése is, tudjátok, a hőskorban, amikor az első dózse átevezett ide, és elkezdtek közösségben gondolkozni. Ezt a IX. századi bizánci stílusú építményt bővítgették aztán az idők folyamán, mígnem az eredetiből már legfeljebb csak rejtett belső kövek maradtak, ám a folyamat eredményeként létrejött palota egyedülálló keveréke a bizánci, gótikus és reneszánsz stílusnak.

2014 nyár P1460701 Velence

A három stílus azonos arányú keverékéből született épületet John Ruskin egyenesen  a világ központi épületének nevezi. Egyúttal stílusában megtestesíti az ún. velencei gótikát is, amelyet mind a Canal Grande pompás palotái, mind a világ különböző tájain élő arisztokrácia előszeretettel másolt elegáns otthonainál.

A viktóriánus Anglia építészetére is nagy befolyást tett ugyancsak John Ruskinnak köszönhetően, bár én úgy gondolom, hogy Velence is sokat köszönhet e téren neki.

John Ruskin tizenegyszer járt Velencében, először 1835-ben, 16 éves korában,
s utoljára 1888-ban 67 évesen. A legtermékenyebb időszakát 1849-50. illetve 1851-52. hosszú telein töltötte itt, amely hónapok alatt gyűjtötte össze, s vetette papírra a
The Stones of Venice, Velence kövei című munkáját, azt az alapművet, amire meggyőződésem szerint sokan, és még sokáig támaszkodtak Velence kapcsán.

Ruskin rajza 1835

Ahogy ő maga leírja, amikor nekiállt a munkának, nem volt kétsége afelől, hogy a megfelelő helyeken, archívumokban megtalálja mindazt az adatot, amely kiemelt épületeinek vizsgálatához szükséges. Döbbenetére azonban a velencei szakterületek képviselői még az évszázadban sem tudtak megegyezni, pl. a Dózse palota homlokzata építését illetően. Nem maradt más számára, mint kőről-kőre megvizsgálni a régi velencei paloták sorát is, s utána menni minden apró, vagy oldalinformációnak, ami elvezethette kérdései megoldásához. Ami természetesen csak kimerítő és aprólékos munkával, na és nagy kitartással volt elérhető. Hát ez az, amiért szerintem Velence is lekötelezettje marad örökre Ruskinnak.

Persze a magánember részéről hozzáadódott ehhez még az a hatalmas érdeklődés és széles látókör, amely hasznára vált – s olvasóit pedig egy fényes elme lebilincselő látásmódjával ajándékozta meg, s hozott élet közelbe embereket, világrendeket, vallásokat. Én is átrágtam magam az internetről leszedhető angol szövegen, amelynél rögtön két nehézséggel meg kellett küzdeni: egyrészt a html szöveg az általa hivatkozott ábrákat nem tartalmazza, másrészt, ami ma már eszünkbe sem jutna:
nem volt fényképezőgép, s hiányában hosszú oldalakon át ábrázolta írásban
– szóval festett – amit a távoli olvasónak maga elé kell képzelnie. Bár egy fénykép melléklet azonnal világossá tesz számos körülményt (pl. a palota fekvése, környezete stb.) de nem tartalmazza azokat az elragadtatott értékeléseket, amellyel személyes benyomásait rögzíti egy-egy oszlopfő, építészeti megoldás stb. kapcsán.

oszlopfejezet 053 Judgment of Solomon, részlet

Én, hogy elolvastam, már nem tudok elvonatkoztatni ezen soroktól, s úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy az egyéb útleírásokhoz igazodva, szárazan felsorolnám az egyes módosítások, tűzvészek (3 nagy, s számos kisebb) miatti rekonstrukciók évszámokkal, építtetőkkel és kivitelezőkkel megtűzdelt időrendjét, Ruskinból szemezgetek. Mindazonáltal felsorolás-szerűen a dózse nevek, akikhez jelentősebb építészeti események kapcsolódtak: Sebastiano Ziani 1172; Pietro Gradenigo1301; Michele Steno 1404;
Tomaso Mocenigo/Francesco Foscari 1424;  Andrea Gritti 1537;
tüzek: 1483,1574,1577.

Pozzoserrato_pducale túzvész 1577

Tehát Ruskin az európai építészetről: minden visszavezethető a rómaiak által közvetített görög építészetre, amelyet kelet színezett és tökéletesített. A görögök adták az oszlopokat, Róma az ívet, az arabok pedig  megalkották belőle a csúcsívet és színezték, beburkolták.
A szerkezet és erő az előbbiektől jött, a spiritualitás utóbbiak adománya.
A korai keresztényeké a román stílus, míg a kifinomult mesterségbeli tökély bizánci eredetű. A kereszténység építészetébe merész újítást hoztak a lombardok (franciák; gótika), s ez az északi jeges vihar találkozva a dél forrón folyó lávájával megteremtette: Velencét.
Velencét, mely korunkra már elvesztette korábbi befolyását és némiképp kinézetét, de még mindig annyi a varázsa, oly gazdag emlékekben, amely szépségét fokozza. Az oly sokrétű, mára már elveszettnek tűnő, tündöklő város nem egy álomherceg nappali álmaiból, s nem is nemesi kérkedésből, de egy nép vaskezű munkájából és türelméből születtek, szemben a kemény természettel és a dühöngő emberi virtussal. Lírai sorok.

Oszlopfejezet John Ruskin Capital 36 of the Ducal PalaceA Dózse palota kérdéses homlokzatai pedig az ő megállapítása szerint:
a tengerre néző (= déli szárny) a
14. században készült (bizonyos részek akár korábban is), a
Piazzetta-i homlokzat pedig kétségtelenül 15. századi.
Ezen következtetés levonásához jelentősen hozzásegítették a két oldal alsó boltíveit tartó 17 illetve 18 oszlop egyenkénti vizsgálata.
Az isztriai kő minősége, faragása, kőműves munkái alapján a tenger felé tekintő oldal kétségtelenül gótikus munka, míg a piazzettai oldal reneszánsz/klasszikus.

Utóbbi faragásában sokkal nyersebb, és a személyábrázolása sem olyan kifinomult, mint
a gótikus mesterek cizellált mívessége, s mindezen túl gyakorlatilag másolatai a tenger felé néző 17 oszlopnak. (Amikor a Piazzettára néző részt mélységében kiegészítették, elvárás volt az összhang a meglévő épületrésszel, de azt a fáradságot láthatólag már nem vették, hogy egyben eredeti is legyen az új alkotás.)
Ez alól a megállapítása alól Ruskin egyetlen kivételt tesz, a felső szint árkádsorainak sarkán álló arkangyalok közül Gabriellel, aki az egész reneszánsz épület legszebb részét képezi számára.

Archangel_Gabriel_Doge's_Palace_Venice

Ruskin aprólékos munkával, 23 oldalon át elemzi, írja le az összesen 36 oszlop oktagonális oszlopfőinek (ha kell mind a 8 oldalnak) a faragványait, miközben ámulva dicséri a régi mesterek aprólékos munkáját és rajzolja részletekbe menően az akantusz levelek között megbúvó filigrán alakokat, hogy némi elképzelést adjon olvasójának.
(Közben forrón reméli, hogy egyszer csak eljut odáig a nyomdatechnika, hogy a sokszorosítás lehetővé válik nagy számban és olcsón, s ezáltal bárki számára a földön láthatóvá lesznek e lenyűgöző részletek.)

pal._ducale,_oszlopok

– S ecco: én pár kattintással eljutottam a  Lancester Univesity alapitványban elektromosan feldolgozott anyagához, – http://www.lancaster.ac.uk/users/ruskinlib/eSoV/notes/intro.html -,
amely illusztrációiban hozza az összes  leíráshoz kapcsolódó képet, mai eszközeinkkel megörökítve. Ezek közül párat becsatolok én is:

Oszlopfejezet 094-2.C-birds K

oszlopfők, kollázsOszlopfejezet 110-18.C -zodiac K

Azonban az oszlopfőket megelőzőleg is nagy respekt illeti a palota főfrontján a sarkokat képező szobrászati alkotásokat. Ezek, a sarkok fordulójánál a tartó kövekből kivésett alakok és merészen kialakított lombozat az oszlopfőkön, köztük apró madárkákkal megérdemelnek minden figyelmet. A Piazzettára forduló sarok a fügefa, avagy
a Bűnbeesés motívumát feldolgozó valószínűleg a régebbi  a mesterművek közül.
Ádám és Éva alakja még kissé merevek, kevésbé kidolgozottak mint a következő csoporté. Ez, a Sóhajok hídja felé forduló sarkon Noé részegsége, feje fölött a nehéz kőben a gótika természeti hűségével tekergő indákkal, finoman kidolgozott szőlőlevelek erezetét is megmutatván stb. A harmadik ilyen szoborcsoport a bazilika felőli sarkon, a reneszánsz alkotás a Salamon ítélete.

sarok szobrokAhogy a Velence kövei könyv hosszasan elidőzött ezeknél a faragásoknál én is terjedelmesebben foglalkoztam vele, hogy jobban ráirányítsam a figyelmet, mivel a legtöbb helyen éppen ezek fölött szokás elsiklani.

Talán az sem véletlen, de én ezt is Ruskin posztumusz érdemei közé sorolom, hogy a palota vészesen pusztuló oszlopfőinek restaurálásához szükséges támogatást Nagybritannia nyújtotta, mintegy folytatva a hagyományt, s elkötelezettséget vállalva a világörökség megőrzésében az emberiség számára.

Ami még a palota külső homlokzatát illeti, mindkét meghatározó frontján utólag (különböző dózsék alatt) kialakítottak egy-egy erkélyt, dekorációjukban tipikusan velencei szimbolikával. Míg a Piazzettára néző szimmetrikusan az épület közepén helyezkedik el, addig az öbölre tekintő egész homlokzaton elcsúsznak a dolgok, ha figyelmesebben szemléljük. A rio felé eső két darab gótikus háromosztatú, kőcsipkés ablak lejjebb helyezkedik el mint az utána következőek.

Ehhez megint csak Ruskinnál a következő, mélyen empatikus magyarázatot találjuk:

A palotának ez a része, ahol a 2 alacsonyabban elhelyezkedő ablak található, épült meg legelőször, s hogy a megfelelő számú helységet biztosítsák négy emeletre osztották.
A 14. század elejére aztán igény merült fel egy megfelelően nagyméretű és reprezentatív teremre a Szenátus ülései számára. De mivel csupán egy helyiségre volt szükség, nem kívánták megosztani a légteret két szintre (mint az a mellette levő, korábbi szárnyban adott volt). Mint ahogy a terem hatalmas méreteihez harmonikusan illeszkedett is ez a belmagasság.

S ekkor merült fel a kérdés, hogyan helyezzék el az ablakokat? Egysorban a már meglevő kettővel, vagy azok fölött (illeszkedve az új terem belső kialakításához). Minekutána a plafon dekorálását Velence legkiválóbb mestereire bízták, nagy fontosságot nyert, hogy a fényt a pompás mennyezethez közelebb hozzák, továbbá hogy a terem maga is minél jobb megvilágítást kapjon. Ez utóbbi célból a külső fény beáramlását sem kívánták megtörni az ablakok osztásával.

Egy modern építész – írja Ruskin 🙂 – megfélemlítve az ötlettől, hogy a külső szimmetriát megtörje, beáldozta volna mind a festményeket, mind a tanács békéjét adott helyzetben.

Az ablakait lehelyezte volna az első kettő szintjére, és föléjük kisebb ablakokat vágott volna, csakúgy, mint a korábbi szárny kis négyszögletes emeleti ablakainál történt.
De Velence öreg építészei saját reputációjuk elé helyezték a festmény tiszteletét és a Tanács komfortját. A megfelelő helyre vágták be a nagyobb ablakokat, kedvezve a terem belső kialakításának, s a külsőt magára hagyták. S szerintem – mondja Ruskin – az egész épület inkább nyert, mint veszített ezzel a megoldással.

Ruskin rajza 049

Az épület külsejéről még egy fontos részlet említésével vagyok adós, s ez
a Szent Márk bazilika melletti bejárata: a Porta della Carta. Nevét= Papír kapu,
arról kapta, hogy a dózse rendelkezéseit valamikor itt függesztették ki.
A kapu Francesco Foscari dózse ideje alatt épült, s felső ívében magát is megörökíttette, amint Márk oroszlánja előtt térdelve ajánlja magát Velence szolgálatába.

2014 nyár P1460700 Velence Ezen a kapun áthaladva érkezünk egyenest a belső udvar leglátványosabb részéhez,
az Óriások lépcsőjéhez. Nevét a Sansovino által a lépcső tetejére állított hatalmas méretű Neptun és Mars szobrokról kapta, melyek Velence tengeri és szárazföldi erejét hivatottak szimbolizálni.

2014 nyár P1460707 Velence

A dózsék hivatalba lépésükkor itt tették le esküjüket, mint ahogy a Serenissima
60. dózséját, Marino Falierot ugyanezen a lépcsőn fejezték le 1355. április 17-én, miután árulás vádjával elítélték. A nyolcvan évesen megválasztott nemes Velence legtiszteletreméltóbb személyeinek egyike volt. A dózse indítékai valószínűleg igen önzetlenek voltak – nem személyes ambíció, de inkább a háborúkban megfáradt nép érdeke és az arisztokrácia túlkapásaival szembeni fellépés vezérelte. A népnek békét ígért, amihez a köztársaság jogi intézményeit meg kellett volna változtatnia. A tervekre fény derült, s államcsíny vádjával ítélték el.

S még egy büntetésben is részesítették halála után: a Maggior Consiglio, azaz a Nagytanács termének felső szegélyét díszítő frízben, ahol Velence első 76 dózséjének képmása található, Faliero helyére egy fekete kendőt festettek a felirattal: “Hic est locus Marini Faletro, decapitati pro criminibus” – Ez Marino Faliero helye, akit lefejeztek bűneiért.

2014 nyár P1460991 Velence

És most már csak lekerekítésül, álljon még itt további néhány szöglete a belső udvarnak.

2014 nyár P1460706 Velence

2014 nyár P1460993 Velence

S a kút, amikor még vízhordó asszonyok is használták, valamikor a 19. század végén,
Carlo Naya fényképén:

Venezia_-_Pozzo_di_palazzo_Ducale -fotó Naya,_Carlo_(1816-1882)_-_n._586_-_

2014 nyár P1460955 Velence

2014 nyár P1460710 Velence

2014 nyár P1460703 Velence

S még egyszer ez a lebegő jelenség Claude Monet palettájáról:

Claude_Monet, Brooklyn_Museum_-_The_Doge's_Palace_(Le_Palais_ducal)_-__-_overall

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Irodalom, Művészet, Olaszország, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s