Meredek út a színigazgatóságig (Király színház)

mozaik3.2

Olvasónaplót igértem, de eddig éppenséggel ez alig teljesült. Míg elragadtattam magam egyéb irányokban, átugrottam időben a könyv számos életrajzi elemét, ami pedig ugyancsak bővelkedik lebilincselő részletekben.

Beöthy Lászlót legbensőségesebb kapcsolat talán édesanyjához, Rákosi Szidihez kötötte.
Ő volt az, akihez délutánonként – bármennyi dolga is volt – mindig fellátogatott, aki mint egykor őt, első házasságából származó fiát, Zoltánt, első unokáját is rendkívül elfogódottan nevelte, elnézve annak minden hibáját, devianciáját.

Rákosi Szidi unokáival, Beöthy Lídiával [Beöthy Baba] és Beöthy Zoltánnal 1910

Rákosi Szidi neve talán még a mi nemzedékünknek is leginkább átszállított név, legfőképp színiiskolája kapcsán. Rákosi Szidi működtette ugyanis az állami színiakadémia mellett kora legsikeresebb magániskoláját, mely a régimódi módszereket követő akadémiával szemben inkább gyakorlati oktatást valósított meg, s mindenekelőtt az éppen megjelent operett műfajnak képzett énekes – táncos színészeket. Kellér Andor azonban más képet is feltár róla:

Szidi mama, a lágy pedagógus, megértőnek mutatkozott a férfivágyak iránt, és soha nem tiltotta el a tikkadt széptevők nyüzsgését tanítványai körül.”

Hiszen sokszor a növendékek sem vágytak mindig elhivatottan a színésznői pályára, vagy éppen tehetségük nem is predesztinálta őket arra, mely esetekben viszont a meglehetős nyilvánossággal rendelkező intézmény megfelelő terep volt a kitűnésre, s férjfogásra is.

Rákosi Szidi és 1930-ban végzett tanítványai.

Hiszen Rákosi Szidi életében is jelen voltak hasonló elemek.

A 12-13 éves korában színészi tehetségével kitűnt húgáról Jenő bátyja gondoskodik, s íratja be 1868-ban az állami Színitanodába, mely lényegében a Nemzeti Színház (és második karán az Operaház) számára képzett utánpótlást.

Rákosi-Szidi- ifjú színésznőkéntRákosi Szidiről a fennmaradt értékelések leírják, hogy afféle fordított karriert futott be. Kezdő évei már a színházi primadonnák kora, ahol szerelmes-hódító leánykák szerepkörben a csúnyácska Szidi – még bátyja hathatós támogatása mellett sem – igazán érvényesül. Neki a komikai szerepkör, vagy a tragikus jellemábrázolás áll jól – melyre karrierje második felében – idősebb korában, azon szerepekben, ahol nem szükségeltetik kellem, báj – nyílik lehetősége, s tökéletes mesterségbeli tudásával, természetes, közvetlen modorával, s jól poentírozott, komikai érzékével ér el.

Rákosi Szidi és Márkus Emilia 1911. évi darabban

Így karrierje első két éve – meglehetősen meddő színházi életéből a házasságba menekül Beöthy Zsolttal, aki azután nem is engedi színpad közelbe. A házasság mindössze 5 évig tart, válásukkor László 4, beteges öccse Zsiga mindössze 1 éves.

Beöthy László gyerekkori képek

Válása után visszamenne a színházhoz, ám a Nemzeti Színház nem tart rá igényt. Ezért bátyja, aki ekkor a Népszínház igazgatója, alkalmazza, bár ott Blaha Lujza az igazi sztár. Rákosi Szidi_plakát_1929Később ugyan visszakerül a Nemzeti Színház társulatába, de szerepeket nem igazán kap, s ez viszi rá színitanodája létesítésére 1893-ban.
(S az adatok itt is árulkodnak: a tanoda első címe: Rökk Szilárd u. 4 – azaz bátyja, Rákosi Jenő hírlapvállalatának székhelye.)
Az iskola, amely először csak 3 évre kap működési engedélyt
– 3 tanárral és 49 diákkal indulva – azonban olyan sikeres, hogy élete végéig működik, s számos tehetséget bocsát ki falai közül. Teljesség igénye nélkül: Bársony Rózsi, Bilicsi Tivadar, Fedák Sári, Feleki Kamill, Gózon Gyula, Honthy Hanna, Kazal László, Király Ernő, Latabár Kálmán.

Laci az elvált, versengő szülők minden kedvezését kiélvezte. Mamájánál lakott, de naponta felszaladt a papához, kihasználva áldozati szerepét. Zsebpénzzel tömték a szülők, nagybácsik, nagynénik. Függetlenül élt már tízéves korában is. A piaristákhoz íratták be. Bár soha nem biflázott, mindig első tanuló volt. Verset egy hallásra azonnal megtanult. Németül jól tudott, s még nem volt tizenkét éves, amikor magánúton, négy hónap alatt megtanult franciául. Apjával 13 évesen jár Itáliában, s leírja úti élményeit. Apja, a szerző kiléte eltitkolásával az írást megmutatja a Vasárnapi Ujság szerkesztőjének, aki a következő számában lehozza azt. Balladát írt, a Hét közölte.

beöthy_album_kép_3

Egyetértő családi összenézések kísérték a kamasz minden lépését. Érettségije előtt 2 héttel egyik tanára aztán kellemetlen tényeket közöl apjával: Laci nagyban kártyázik, lebujokba jár, pincéreknek tartozik. Az általános megdermedésbe belecsattant Szidi mama hangja:                                                    Majd kinövi. Ez csak gyermekbetegség.

(Szinte ugyanez a jelenet ismétli önmagát Zoltán fiánál, akit évről-évre más gimnáziumba kell adjanak, mert lump életmódja miatt a tanév végén eltanácsolják. Még a végső menedékként, vidéken, Kiskunfélegyházán talált, jóindulatáról nevezetes gimnáziumban is csak küzdelem árán tudják az érettségiig eljuttatni – amit a nagymama hasonló elnéző mosollyal nyugtáz.)

Rákosi Szidi kapcsolata fiaihoz, unokáihoz az általa idézett Kempis Tamás sorokkal jellemezhető:

A szeretet terhet nem érez, fájdalmat számba nem vesz, többet mer, mint bír,
a lehetetlent nem panaszolja, mert mindent lehetségesnek és szabadnak tart.
A szeretet virraszt, és aludtában nem alszik, fáradalmaktól nem lankad, szorongásokban nem szorong, félemlítésekben nem félemlik, hanem mint a sebes láng és égő fáklya, magasra lobog, s bizton, bátran halad a maga útján
. “

Az ifjú Beöthy, mint ahogy az elméleti ismeretekben is koraérett, érzelmeiben is heves. Szerelemre lobban Soldos Sári, Blaha Lujza lánya (képen 10. szám felett) iránt, s nagykorúvá válása előtt, a család beleegyezését kiharcolva – 1897. január 23.-án – megházasodik.

Budapesti szinésznők VU, 1900. 40

Rajta kívül barátjai, kollégái, kártyapartnerei mind hallottak a pletykákról, ami csak az érintetthez jut el utoljára: a lány iszákos, s sok mást. A lassú felismerés után másfél évig bírta a házasságot, majd elvált. Még a bölcsőben ringatott kisdedet, Zoltánt, Szidi nagymama kapja meg, s neveli fel a fiút laza nevelőnői felügyelet mellett, kizárva mindennemű büntetést, vagy fenyítést csínyjei után.
(A fiú anyja elmegyógyintézetben végzi, ahonnan, ha nagy ritkán kiengedik, már néhány óra múltán valahol kültelken találják, amint elázott állapotban, öntudatlanul hever az utca pocsolyájában. Beöthy Lászlónak ez sokszor okozott hetekig tartó álmatlan, csak altatóporokkal átvészelt éjszakákat, ám ezekről sohasem beszéltek anyósával,
Blaha Lujzával.)

Persze neki is megvan a maga szenvedélye, ami egy életen át markában tartja, a kártya. Rengeteget dolgozik, de utána rohan valamelyik kávéházba és eszeveszetten kártyázik, mindig nagyban, keresve a veszélyt és vesztett is, gyakran. S bár jól is keresett, de folyamatosan a pénz –  a kártya – a tartozás körforgásában élt.
Kitűnően játszott, de mint afféle élénk képzeletű ember, képtelen volt teljes odaadásra, koncentrációra, s ezáltal hátrányba került a hivatásos, fantáziátlan kártyásokkal szemben: hosszútávra tipikus áldozat volt. Ám soha igazgatói, szerzői, vagy újságírói diadal nem szerzett neki olyan édes gyönyört, mint ha nyert a kártyán. Ha veszített, tompa, béna volt.

Fiume_kávéház_a_kiskőrúton

Járt a Szerkesztőség törzshelyeire, a Múzeum krt-i Fiume kávéházba, a József krt-i Hazám-ba, a frissen nyílt New-Yorkba, s a dzsentri kaszinóba, az Újságírók Otthon körébe, majd a Fészek megnyitása után oda is. De sokszor látták sötét helyeken is, nem törődve a meghökkent pillantásokkal.
Űzte a játékszenvedély.

Még halála is jelképes volt.
Fiatalon, 58 évesen, a Fészek-klub egyik kártyaasztala mellett kibicelve, miközben némi vacsorát készült elfogyasztani, az asztalra bukott, és meghalt.

VU 1904 116

A kártya volt, ami mellett egész életén át kitartott,
azt nem hagyta el.
Más szenvedélyek – mint például az akkortájt ugyancsak divatos lóverseny –  nem érdekelték. A város neves turfszerkesztőjének csábítására csak annyit válaszolt, hogy versenyre majd akkor jár, ha megkeverheti a lovakat.

Habzsolva élt. Általában csak hajnaltájt vetődött haza, olyankor még mohón olvasott. Minden percet kiaknázott, és többnyire csak egy-két órát aludt, lehetőleg gőzfürdőben. Egyetlen ital, amit szeretett a pezsgő volt, Luxor volt a cigaretta márkája. Ebéd utáni kávéját mindig a New York kávéházban itta, s mikor a Nemzeti Színház-i bukás után visszatért Párizsból – minden esetleges bevételét a hitelezői betáblázták, Reisz Gyula a legendás főpincér eléje tolta a Luxoros dobozt.
Beöthy zavartan szabadkozott, hogy ezt ő most nem engedheti meg magának, a főpincér rárivallt:
Kértem a pénzt? Ne fizessen. De csak Luxort szívhat. Más cigarettával nem szolgálom ki.

A bohémeket imádó, az írókat pénzzel, Aszpirinnel és kéziratpapírral kényeztető irodalmi főúr bízott benne. Ezentúl minden délután Beöthy átvette a luxoros dobozt, és sokáig nem fizetett érte. Aztán természetesen mikor eljött annak is az ideje, igen nagyvonalú volt a viszonzás, mint egy ilyen habitusú embernél nem is lehetett másként.

New York palota P1080634 2011.11.15.

Ilyen életmód mellett én nem is tudom, hogy volt képes még dolgozni is, pedig amihez nyúlt, a rendkívüliség jegyeit hordozta. Biztos érzékkel látta meg a tehetséget akkor, mikor másnak hasonló még eszébe sem jutott.

Krúdy Gyula Önéletrajz III. írásában találjuk ezeket a sorokat:
Pesten a Józsefvárosban laktam, a kezdő írók akkoriban könnyűnek tetsző, reményteljes, nem csüggedő hangulataival. Beöthy László a Budapesti Hírlap-ban írta rólam az első biztató sorokat.

molnar_ferenc arcaiMolnár Ferenc még csak krokikat (rövid karcolat) írt a Budapesti Naplónak, amikor már felfigyelt rá, és kijelentette, hogy ő a jövő színműírója.
Ezidő tájt Molnár Ferenc alig múlt 20 éves, joghallgató Genfben, s Beöthy ismeretlenül drámaírásra szólítja fel levélben, melyhez rögtön csatol is 400 korona előleget.

Azt hiszem, az ő buzdítása nélkül, soha nem jutott volna eszembe színdarabot írni” – vallja később Molnár Ferenc.

Maga még a nevezetes Duse riportja után, a színésznőről Magyar Hírlap-os kollégájával, Heltai Jenővel ír sietve a Népszínháznak (bár nem mutatják be) egyfelvonásos darabot,
s Gárdonyit is ő szemeli ki az elavult népszínmű műfajának felfrissítésére. Ekkortájt még Gárdonyi írói értékeit is csak kevesen sejtették.

De ez a történet már belenyúlik az életének Nemzeti Színházhoz kapcsolódó (1900. ápr-1902. ápr.) fejezetébe. Itt ismét csak ragyogó portrék és történetek rajzolódnak ki
Kellér Andor tolla nyomán, mint például a gőgös és előkelő, a művészetért rajongó
gróf Keglevichről, aki mint a Nemzeti Színház intendánsa egy válságos helyzetben
Rákosi Jenőt kéri fel a színház igazgatására.

Bajor Gizi Színészmúzeum 026

Nem idézhetem itt az összes kedvenc történetemet a gróf  kapcsán, akit ekkortájt hevesen támadott a politika és sajtó, a színháza ellene különböző klikkekbe tömörödött, mégis két jellemző kiemelést teszek:

Gróf_Keglevich_István_kb_55_évesenKeglevich kiszámíthatatlan volt, mint egy alvó tűzhányó…s mindehhez mániákusan tevékeny. Zichy Jenő mondta róla:
“Ha úgy élt volna, mint a többi léha mágnás, kártyázott, ivott, vadászott volna, még ma is lenne nyolc-tíz milliója. Milyen kár, hogy minden pénzét eldolgozta.”

(a színészek) – dühöngtek a Nemzetiben. Eddig azt tehették, amit akartak, maguk osztották ki a szerepeiket… Főleg Jászai Mari volt elkeseredve. …-és  a neki örök-idegen, könnyed, csevegős Vígszínházhoz szerződött, ezzel a mondattal:
” Majd visszajövök, ha elfogyott a gróf.”

 Ez az a helyzet, amikor Rákosi Jenő maga helyett unokaöccsét ajánlja a posztra, s kinek indulásánál a következőket mondja:

Huszonhét éves vagy. Szobrokat kell dirigálnod. Nehéz lesz. De téged nem féltelek, bízom benned. Tapintatot, ügyességet apádtól, szívósságot anyádtól örököltél.

És Jenő bácsinak igaza lett.

Nem jött zavarba, amikor saját nagyságuk tudatában, akkori színészóriások, mint
Újházi Ede, kit szokás volt már csak Mester néven szólítani, nem jelent meg a próbán, esetleg szerepét sem tanulta meg – vagy a 40 éve pályán levő Náday Ferenc megtagadott egy szerepet: minden csatát megnyert. Tekintélyt vívott ki magának, ha kellett eréllyel, vagy a nagybátyja által is kiemelt tulajdonságával. Belopózott a szívekbe, száz arca volt, száz hangsúlya – alkalmazkodott partnereihez. Pontosan meg tudta határozni, miért jó egy alakítás – de a hibákat is rögtön látta. Ezért ha dicsért, az a művész lelkét simogatta.
No meg egy-egy jó alakítás kapcsán sokszor spontán odaszaladt a színészhez, s szólt: mennyi a fizetése? …Felemelem! Pedig az általa meghatározott fizetésekkel igen csínján bánt.

Bajor Gizi Színészmúzeum 028 - szereposztó könyv

Beöthy a színházat megfiatalította, friss fuvallat járta át a régi falakat. Új felfogásban adta Shakespeare-t, s bemutatta Bródy Sándornak, az “erkölcstelen naturalistának” a
“magyar Zolának” első színdarabját, a Hófehérkét.

Bajor Gizi Színészmúzeum 048 - Nemzeti - Királyi páholy

Nemzeti Színház: királyi páholy – és a zsöllye.

Bajor Gizi Színészmúzeum 044 - zsöllye széksorai

És végül sikerül elérnie Gárdonyinál is, ami már régen foglalkoztatta, hogy készítsen egy parasztdrámát.

Ezt a történetet is igen eleven színekkel írja meg Kellér. A Nemzeti Színház tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Az állam első színháza oly büszke (és meglehetősen zárt) testület, ahol a színész játszani akar, s az író színre kerülni. De ez nem vonatkozik Gárdonyira.

Gárdonyi Géza VU 1903 014Midőn Beöthy újra előhozakodott a New York kávéházi asztalánál magánosan ülő írónak, hogy írhatna darabot a Nemzetinek, a művészetében szuverén, nyakas ember közli, hogy nem bízza írását színészemberre. S azon túl, addig neki sem kezd az írásnak, amíg előre 2 000 koronát le nem tesz Beöthy az asztalára.
Hatalmas pénz ez, reménye sincs a színigazgatónak, hogy ekkora előleget Keglevich kiutaljon, ráadásul még egy meg sem született műre. Elfut hát, hogy felhajtson pénzt, majd ezer koronával – ugyancsak jelentős összeg – visszatér. De Gárdonyi nem enged egy jottányit sem.
S akkor a kártyás elvonult az egyetlen helyre, ahol a kockázat meghozhatja a gyümölcsét:
a bakkara asztalhoz.
S amikor nagy szerencsével eléri a kétezer koronás határt, feláll az asztaltól, s a bank vonul kijelentéssel távozik. Képzelem, egy vérbeli játékosnak micsoda erőfeszítést jelenthet, nyerő helyzetben megszakítani a játékot. Még épp eléri a New Yorkban Gárdonyit.

S az író terminusra szállított. A darab címe A bor volt.

A színészek az olvasópróbán megborzadtak. Ijesztőnek találták azt a földszagú naturalizmust, ami abból áradt. Vajon lehet-e a Nemzeti Színház szent színpadán trágár szavakat hallatni, hegyeseket köpni?

Gárdonyi - A bor VU, 1901. 094 kép

A bemutató napja 1901. március 29, s kirobbanó siker lett.

Miután 2 és fél hónap nyári szünetet követően a színház újra színlapra tűzi a darabot, szeptember 26.-án már első jubileumot ülnek: huszonötödször játszották, s ilyen rövid idő leforgásán belül, ez példa nélkül álló a Nemzeti Színház történetében.
Decemberben már közelít az ötvenedik előadáshoz, mindig zsúfolásig telt ház mellett. Ekkor Gárdonyi tollából új darabbal kedveskednek a közönségnek. A paraszt vígjáték életközelisége után, most egy merőben költői művet prezentál írója: betlehemes játéknak titulálva, Karácsonyi álom címen.

Az író paraszt alakjait ezúttal a fővárosba, s ott is a Nemzeti Színházba küldi betlehemezni, akiket midőn az ijedt rendező megpróbál kizavarni eképp verseltet:

Gárdonyi - Karácsonyi álom VU, 1901. 146

»Engödelmet kérek:
aszonták nekünk,
hogy ebben a házban
énekölhetünk.
Mert ez a ház közös,
mint a templomok.
Öregapám ebbe
száz téglát hozott.«

Megoldást a színre lépő igazgató hozza, mondván:

»Ez egy százados játéka a népnek,
Mért ne szólhatna itt is egy napon
a furulya a magyar színpadon.
Karácsony van, a legendák hava.
Mit nékem a szabály, dramaturgia:
A gyöngy csak gyöngy, akármily földön fekszik,
Minden szép a mi a szivünknek tetszik.«

Gárdonyi - Karácsonyi álom VU, 1901. 145

Nem sorolom a változatos repertoárt, lényeg: a színház jó híre, új fénykora Beöthyt dícsérte. Ő maga legnagyobb tettének Hevesi Sándor oda hozatalát tekintette, mégpedig rendezőnek. Hevesi, aki soha színháznál nem dolgozott, de ahogyan írt róla, az meggyőzte Beöthyt arról, hogy ő az ideális ember erre a feladatra. A vének persze megint berzenkedtek az újításon, hisz eddig mindig színész látta el ezt a feladatot, nem egy skribler!
Beöthy pedig megjósolta, hogy olyan rendező lesz belőle, amilyen még egy sem volt Magyarországon.

Háry Gyula Nemzeti színház 1901, fa ,olaj - Kiscelli múzeum P1520458

Huszonnyolcadik születésnapján egy pajtása így köszöntötte fel:

Elértél mindent, ami egy hetvenéves érdemes férfinak kijár.” 

A csillapíthatatlan újítóról, Bródy Sándor híres Fehér könyve lapjain ezt írta:

Beöthy született erre a mesterségre, melybe látszólag nagybátyja, nexusai és szerencséje révén került…. De Beöthy úrnak egyenesen küldetése van arra, hogy fölrázza, összevissza zavarja azt a megiszaposodott helyet. Eddig : húsz év alatt volt itt egy terv, most neki minden húsz percben van egy…. így nem igaz tehát az, hogy Beöthy fiatal és kicsiny erre az állásra, ellenkezőleg: nagyobb és öregebb gyakorta a kelleténél is. Mértékben párisi, londoni, sőt amerikai szabású, és úgy siet, annyi mindent csinál, mint azok a lázas, koros férfiak, akik érzik, hogy nincs sok idejük és hosszú programjukba akarják belegyűrni a rövid időt.

Astoria, volt Nemzeti színház P1140659

Nem ismerte a cselekvést bénító zavart, soha nem számolt a következményekkel, s bár tisztában volt állása díszével, nem hatódott meg poziciójától, rangjától.

Azonban kevésbé tehetséges embereknél mindezek mértéktelenül hatnak, felüti fejét az irigység, az áskálódás, s növekvő számban gyűlnek megbántott emberek, ellenségek is,
a másik oldalon. Idővel mindenbe belekötnek: hogy miért szerepelteti anyját, továbbá Blaha Lujzát is, aki 1901-ben megkapta a Nemzeti Színház örökös tagságát, támadó cikkekben már csak mint volt anyóst szerepeltették. Pénzkezelését megkérdőjelezték,
a színház falain belül, a színészek között is dívó kártyacsatákat is az ő kontójára írták. Sikkasztással vádolták, amit ilyen messzeségből nehéz megítélni – s tekintettel káros szenvedélyére, könnyen el is képzelhető – bár az egyetlen ember, aki ezt hivatottan megítélhette, gróf Keglevich, mellette vallott. Hihetetlen mocskolódások, rágalmazások és sajtóperek zúdultak rá, s a facit: erkölcsi hullát csináltak belőle.

A Szent Család összedugta fejét, s úgy döntöttek, sürgősen el kell tűnnie néhány hónapra
a színről: s Párizsba küldték, havonta kiutalt apanázzsal. 1900. augusztusában elvett második felesége, Szvirák Gizi közös gyermeküket, Babát hordta éppen a szíve alatt, ő itthon kapta a családi kiutalást.

Népszínház- Bajor Gizi színészmúzeum 024

Kiutazása előtt érkezett csomagja Genfből, feladója Molnár Ferenc, benne az író első színdarabja A doktor úr volt. Legutóbb 2012-ben a Pécsi Nemzeti Színház tűzte műsorára -Tordy Géza rendezésében. Akkor azonban Beöthy fájó szívvel visszaküldte a feladónak, hisz pályán kívül került – s így az ösztönzésére megszületett új darab a Faludi testvérek vezette Vígszínházban került színre.

Ifjúkori Párizsát ezúttal sötét élményként élte meg, ahogy később gyakran emlegette: ember oly otthontalanul nem érezte magát soha sehol, mint ő akkor Párizsban. A cselekvés mániákusa, az örökösen túlfűtött ember céltalan lődörgésre volt ítélve.

Ám pár hónap múlva jött a megváltás, sürgönyt kapott: “Azonnal gyere haza. Beülsz a szerkesztőségbe. Jenő”.

S ő lett a BH leglelkesebb, legszorgalmasabb és legtehetségesebb munkatársa, havi
300 koronáért. (Nemzeti Színháznál ötéves szerződésében évenként emelkedő mértékben, 18 000-20 000 koronáról szólt éves javadalmazása.)
Magyar_Színház-Beőthy_László- KovácsnéÍrt mindent: cikket, riportot, színházi beszámolót, parlamenti tudósítást, s mindig ott tűnt fel, ahol a legérdekesebb témák adódtak.
Anyja felvetette, hogy a színházak tengődnek, sehol nincs egy sikeres darab, lásson neki ő egynek. Bár vallotta, hogy nem elég, ha az írónak látomása van, kell, hogy feneke is legyen – s ebből a fajta kitartásból neki nem jutott, mégis, rövid idő alatt megírta a Kovácsné c. darabját, amelyet a Vígszínház be is mutatott.

Fedák Sári - Bob herceg VU 1903 026S 1902. december 20.-án a Népszínház új bemutatójára küldik, kritikát írni. A Bob herceg az, melynek komponistáját
Huszka Jenőt és primadonnáját Fedák Sárit ő emelte ki
az ismeretlenségből, s most a Népszínház arat velük sosem látott babérokat. Két hónap múlva, 1903. február 11.-én már az ötvenedik dübörgő sikerű előadásnál tartanak, április 8.-án pedig elérik a 100.-at is.
Beöthyn az elkeseredettségnek még nyoma sem látszik. Kritikájában lelkesen írja “megszületett a magyar operett, vége az angol táncos tingli-tanglinak”, s magasztalva szól darabról, szereplőről.

De bizonyára csírázik már az a mag, amely kihajtva elmondatja vele annál a bizonyos belgrádi kávéházi asztalnál, – miközben születőben van a világsajtót bejáró cikke, a királyi pár meggyilkolásáról –

Elég volt az újságírásból. Színházat akarok csinálni.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, kultúrtörténet, Magyarország
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s