A siker útján – Király színház

mozaik3.2

A második szezonban megvolt tehát a darab, amely biztosította Beöthy színházának azt a kelléket, amiről, még egy 1898-ban Londonban tett tanulmányútja során eképpen írt:

“… minden színház a maga erejéből áll fenn, s a színház csak olyan üzleti vállalkozás, mint a petróleumkereskedés…Rossz darabot semmiféle kényszer elő nem adathat egyetlen londoni színházi vállalkozóval sem, mert egész vagyona rámehet egy egy ilyen gyengeségre. Ott csak a darab megítélésében tévedhet a színházigazgató, s ha tévedett, egy-egy szezonja bánja. Ellenben mindenki a maga létérdekének tudatában kézzel-lábbal keresi minden színházi évre azt az egy sikert ígérő darabot, amelyre szüksége van.”

S amit felfogásából akkor még nem tudott keresztülvinni a Magyar Színház szűkkeblű pénzügyi befektetői miatt, a 30 évesen színházigazgatóvá nőtt ember fokozatosan megvalósíthatja, s közben maga is sokat tanul. Amiként tudja, hogy a kort, melynek meghatározó környezete a nagyváros, leginkább a frissen ható operett vonzza, úgy látja, hogy a színpad pompás látványossága az egyszerű lelkek meséskönyve is, jól bevált álomba ringató intézmény a sivár bérházak lakóinak. S ő igyekszik is ezt az álomvilágot színpadán megvalósítani. Költséget nem sajnálva, ha kellett, maga utazott ki Bécsbe, s hozta onnan díszlet és jelmeztára kellékeit, s technikailag is kiemelkedtek produkciói, s valósult meg
a káprázat estéről-estére.

Király Színház és Fedák Sári, kollázs

1903. évi Lysistratájában ezerhatszáz szentjánosbogárkát visz a színpadra és a táncosnők ruhájára apró lámpácskák formájában, ahol a lámpák bekapcsolását úgy oldották meg, hogy a lányok fémsarkú cipőt kaptak, s egy elektromos töltésű szőnyegre lépve gyulladtak fel azok. 1904-ben a Tengerre magyar! bohózathoz egy valóságos hajót állítottak be a deszkákra, s az 1905-ös Gül baba bemutatón négyezer szál élő rózsát építettek a díszletbe, s a virágokról rejtett permetezőkön át rózsaillat áradt a nézőtérre. Vagy később, amikor a darab hőse távozását jelképezően a szín hátterében (játék) kisvasút siklik, s a vonat egyik ablakából integető fehér zsebkendő úszik át a téren.

Hatvani vendéglő a Király színház hátsó kijáratánál

S azután hamar meg kellett küzdenie a sztárrá vált dédelgetettjei zsarolásaival, amire természetesen az első tanulópénzt Fedák Sári esetében kellett megfizesse. S ez a tanulópénz a szó szoros értemében sem volt aprópénz, hiszen Fedák igen hamar gázsiemelésekkel teremtett ultimátum-szerű helyzeteket. Míg neki eleve napi fellépti díja volt – ami más színészek havi keresetét tette ki, vagy meg is haladta, ezt is hamarosan felemeltette 300-ról először 400-ra, majd két hónap múlva 500 koronára esténként.
Az informált Beöthy ugyan tudta, hogy a nagy nyugati városokban egyetlen színházi csillagnak sincs akkora fellépti díja, mint az ő primadonnájának, ám a János vitéz után úgy tűnt, Fedák követelőzhet, mert a közönség miatta megy be a színházba.
Beöthynek szüksége volt Fedák Sárira, hisz a Király utcában egy új, meghatározhatatlan, énekes táncos műfaj alakult ki, más mint az eddigi operett.
S Beöthy az örök újító, az operett új útját kereste.

Fedák Sári volt az első igazi értelemben vett sztárja a magyar színpadnak, aki egyheti gázsijából villát vásárolhatott Budán, rajongói drága ajándékokkal halmozták el:
Párizsból luxus ékszereket, Londonból mázsaszámra szöveteket, Moszkvából prémeket, Olaszországból virágcsokrokat hozattak neki, ám ő átnézett rajtuk. Fedák értett hozzá, hogy beszéltessen magáról – s már Madonna előtt jóval vallotta, mindegy, hogy mit, csak írjanak róla -, s valóban napi szinten szerepelt a sajtóban. S az újonnan alakuló, első bulvárlapok is táplálták a közönség színház iránti rajongását, a kibontakozó sztárkultuszt.

Fedák -Népszínház Leányka szerepében 1906 - Strelisky felvételZsazsa a legfeltűnőbb jelensége volt a nagyvárossá cseperedett Budapestnek, s ehhez nem kellett neki tanácsadó, titkár, ügynök – mindig magányosan járta útját. S egyszer csak valami tényleg nagyobb dolog megvalósítására indult, miközben Beöthy épp a következő évad, rá épített sikerdarabján munkálkodott. A Lehár – Martos páros Gül babája premierjét
1905. december 9.-re tűzte ki, amikor az első olvasópróbán Fedák úgy mellékesen közölte vele, hogy sietniük kell a bemutatóval, mert a következő év január 20.-ától a Népszínházba szerződött.
(A Népszínház ekkor már haldoklott, s a háttérben munkáló gondolat az volt, hogy a Bárd testvérekkel – zeneműkiadó és színházi ügynökség – közösen megszerzik azt, egy új színházi vállalkozás céljából.)

Fedáknak nem ez volt az első szerződésszegése, és nem is az utolsó. A jog nem nyújtott hatékony védelmet, s Beöthyt igencsak érzékenyen érintette a hír. Hamar beállított egy Magyar Színház, Szentgyörgyi Lenke - képek VU 1904 032dublőrt betanulni, de az igazi válasza egy héttel a bemutató előtt robbant.
A plakátokon a főszerep mellett csak Szentgyörgyi Lenke neve jelent meg. Fedák egy napig nem kapott levegőt, mire magához tért, a szerzők pedig Fedák nélkül le akarták tiltatni a darabot. Beöthy kitartott, s az élet őt igazolta. A darab Fedák nélkül is kirobbanó siker lett, s táblás házakkal jutott el a március 16.-i századik előadásig.

Én azt hiszem ezeknek a helyzeteknek a kezeléséhez Beöthyt a játékos, hazardőr lénye segítette. Legtöbben valószínűleg a kiélezett szituációban összeomlottak volna, és össze-vissza kapkodnak, könyörögnek, fenyegetnek, hízelegnek, ám ő meg – feltehetőleg hidegvérrel – kidolgozott egy taktikát, s erre tett fel mindent.
Hasonlóan történt később, az 1907-ben átvett drámai színházánál, a Magyar színháznál.

Csortos_évről-évre

Csortos, a Beöthy által igen nagyra tartott, gőgös és rideg színész óriás, akceptálhatatlan előleg igényét próbálta meg úgy kikényszeríteni, hogy az előadás előtt nem öltözött át szerepéhez, s a színház előtt sétálgatva várta be az utcán a darab becsöngetését. A színház igazgatói idegesen hívták Beöthyt, mit csináljanak, kifizessék-e a ledolgozhatatlan előleget, de ő nemet mondott, majd autóba vágta magát, s átrobogott a színházba. Magához kérte valamennyi színészét, s megkérdezte van-e valaki aki vállalkozna beugrani a szerepre.
A jelentkezőkből kiválasztotta aki alakjában leginkább illett a szerepre, s a részletekről egy perc alatt intézkedett, majd a következő beszéddel kiállt a publikum elé.

Beöthy- Csortos affér

Remek, mint egy kiváló hadvezér.
Beszédét tapsvihar fogadta, s a publikum a darab minden jelenetét megtapsolta. Egyetlen néző sem akadt, aki visszakérte volna jegyének árát a pénztárnál.

Beöthy_kép.Magyar színházművészeti lexikonEkkor már Beöthy nimbusza egyre nőtt, ő volt az a varázsló, aki tegnapi senkikből szobrokat csinált, irigyei de még inkább csodálói száma nőttön nőtt. A sajtóban dicsérték, jó mondásait idézték. A Fészekben a virradati órákig várták hívei: színházának tagjai, de mások is, hogy mikor hazaindul, elkísérhessék a Kertész és Dob utca sarkától a Jósika utcáig. Ekkor volt leginkább elemében, s magával ragadó módon beszélt mindenről, ami szellemét foglalkoztatta. Köztük élt, de nem velük; lebegett felettük, és soha nem bántották háta mögött kártyázási hóbortjai miatt, holott szemtanúi voltak nyaktörő kártyamutatványainak. Ez idő tájt már igen sok pénzt keresett, s három ingatlant is magáénak tudhatott: a Csengery u. 28. , az Izabella tér 6. és a Király u. 71. bérházait, melyekhez rövidesen csatlakozik a Király u. 73. számú épület is.
(A felsorolásból az elsőben, majd utóbb – haláláig – az utolsó címen lakott édesanyja, akinél mindennapi látogatóként megjelent egy félórácskás meghitt beszélgetésre.)

A siker és a pénz természetesen körülötte is megteremtette az ezzel járó sisere hadat. Beöthy helyén bárki többet profitált volna fényköréből és hatalmi helyzetéből a színházi nők körül, ám ahogy Molnár Ferenc mondta róla: csak négy hölgy volt fontos neki életében: a Kördáma, a Pikkdáma, a Treffdáma és a Káródáma.
Életrajzírója, Kellér Andor szerint, a külvilág elől családi életét meglehetősen elzárta, amit bizton tudni róla, hogy kislányára, Babára rendkívül büszke volt, és számára a lehető legjobb körülményeket kívánta megteremteni. Én már hetek óta próbálok némi képanyagot begyűjteni róla az interneten forgalomban levő 3 fotóján túl, de ez eddig igen kemény diónak bizonyult. A sovány termést, mely zömében 1910-13 évekre vonatkozik, most itt közkinccsé teszem, melyekből a 9 éves Beöthy Baba képe még a legértékelhetőbb.
(Szolgálati közlemény: későbbiekben esetleg fellelt fotók utólag ide feltöltésre kerülnek!
– S ez, állandó olvasóimnak szeretném figyelmébe ajánlani, majdnem minden előző bejegyzésemre is áll. Minél inkább elmerülök egy témában, nem várt módon felbukkannak olyan dolgok, amikről már korábban írtam, s ilyenkor én – eléggé el nem ítélhető módon, visszamenőleg kiegészítem velük a megfelelő helyeket.)

Beöthy_Baba_2-SZH_1911.34.

Beöthy_László,_1913 jan._Színházi_Hét

1911.9.sz._-_Babuska_8- Beöthy az ezerbankóssal

1912_ápr._csoportkép_Beöthyvel

1912_Beöthy_család_a_Lidón_

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beöthy családBeöthy,_1916_nyár beöthy_album_kép_7

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De visszatérnék az eredeti témánkhoz. Mint ahogy nem élt vissza fentiekben leírtak szerint helyzetével, bosszúálló sem volt, meg tudott bocsátani ármányt és hűtlenséget, s diadalát sem éreztette fölöslegesen, ha a helyzet őt igazolta. Fedák Sári körül a Népszínháznál kialakult helyzet fényes bizonyíték erre, még ha ő is nyilván tekintetbe vette saját (vélt/vagy tényleges) érdekeit.

Fedák Sári a Verő György – Leányka című darabjában játszott alakításáért a Népszínházban esténként 600 Koronára szerződött. A Népszínház igazgatója akkor már
12 éve Vidor Pál volt, akit még Blaha Lujza hozott a társulathoz, vándorszínészek közül.
A közönség kedvelte játékát, de a válságban levő színházban vállalt igazgatói szerep számára végzetesnek bizonyult. Óriási erőfeszítései ellenére a színház adóssága 1906-ra már 340 ezer koronára nőtt. Ő maga már két éve nem vett fel fizetést a színháztól, ám a színház nem termelte ki a szükséges nyereséget, sőt.
Naiv, jellemes ember volt, akit mindenki becsapott.
Ismét csak bukott operettjeinél: a napi cca. 1 200 koronás bevételből Zsazsának azonnal 600 Kr, a Bárd fivéreknek szerzői osztalék címen illetve ügynöki jutalékként 200 Kr-t kellett fizessen. Ekkor megkérte Fedákot, hogy 2 estére ne vegye fel tiszteletdíját, s abból a többi színészt egész hónapra kifizethetné, ám a primadonna elutasította.
A folyamatosan Vidor_síremlék SZH 1911.13.szorongatott ember aztán a pénztárosától kölcsönkért 20 koronából vett egy revolvert és főbe lőtte magát.
A színház emberei, a város lakói, mind Fedák ellen fordultak. A tömeg megköpdöste, s Fedák bukott emberré vált, s lemenekült tótszerdahelyi birtokára gazdálkodni.

A tegnapi “édes közönsége” nagyon megutálta, s a szakma, valamint a sajtó kéjes gyönyörűséggel vájkált ügyeiben. Megsemmisítő hatású volt az Ujság 1906. karácsonyi számában Jászai Mari mennydörgő nyilatkozata róla.

Mondhatnánk elvégeztetett, ha Beöthy nem akarja másként.

Ő nem temette el Fedákot, s kijelentette feleségének, hogy Fedák még játszani fog.
Csak ügyesség és erőszakosság dolga, hogy fehérre mossa. (Értsd: ártatlan, csak tervszerűen kieszelt hajsza áldozata.)
S elindította akció sorozatát, s mikor először nyilatkozott arról, hogy fellépteti Fedákot, gyalázkodó levelek százait kapta. Tudta, hogy nagy kockázatot vállal- de vállalta.

A teatralitások iránt nagy érzékkel rendelkező direktor hatásosan építette fel a bejelentését az 1907. január 26.-i János vitéz előadás megnyitásakor, midőn közölte, hogy Fedák Sárival adják elő a darabot. Beszédének kirobbanó sikere volt, s Fedákot ünnepelték.
A negyvenöt kivezényelt, készenlétbe állított rendőrnek nem akadt dolga. A színházi este 57 nappal azután, hogy a művésznőt meg akarták kövezni, simán, tapsok között zajlott le.

Ráthonyi-Petráss - Rátkai -Király kollázs

Fedák tehát visszatért, s új szerződést kötöttek: bevételhez kötött százalékos gázsi mellett (Fedák javaslata volt, s a veszteségre éppúgy vonatkozott), s Beöthy soha többé nem bízta magát egyetlen primadonnára, vagy bonvivánra. Színészeivel labdázott, egyiket a másikkal ugratta, dicsérve, de nem elkapatva őket, vigyázva, hogy egyik se nőjön a fejére.
A színész érezze fontosságát, de ne higgye magát nélkülözhetetlennek” , vallotta.
Fedák ellenében leszerződtette Petráss Sárit, a színpadtól mindig menekülni próbáló fess Ráthonyi Ákos mellett kinevelte a legkevésbé vonzó külsejű, nagyfülű Király Ernőt, s itt is megteremtette a csodát – a közönség tényleg elhitte neki, hogy bonviván, s hamarosan rajongók ostromolták, s követték annak lépéseit. Sikeres két komikusa mellé ellensúlynak Miskolcról leszerződte a gumilabda rugalmasságú táncos színész Rátkai Mártont.

Lehár Ferenc, a komponista S miközben Beöthy el volt foglalva a színházépítéssel,
s kereste az operett követendő útját, 1902-ben új komponista tűnt fel a bécsi operett színpadokon,
Lehár Ferenc.

Míg a magyar fővárosban az 1880-as évek elejéig az operett szinte kizárólag francia komponisták műveit jelentette, utána egyre inkább tért hódított a bécsi stílus, mely kevesebb iróniával és politikával volt megtűzdelve és alapkarakterét inkább a fülbemászó, édes-ábrándos muzsika alkotta.
Suppé, majd 1899-ben Strauss és Millöcker halálával azonban a bécsi operett aranykorának is vége, s a műfaj frivolabb, táncos angol válfaja is kimerülni látszott.

Lehár megjelenésével az első igazán kirobbanó sikert az 1905. december 30.-án a Theater an der Wien-ben bemutatott, Victor Leon és Leo Stein szövegére írt Víg özvegy aratta.
Ez a darab volt az  első “modern” huszadik századi operett, amely óriási hatással volt a műfaj további fejlődésére. (Nevezik is a szakirodalomban az ezüst korszaknak.)

franz_lehar-die_lustige_witwe
A librettóban együtt van minden : szellemes dialógusok, félreértések, flört, némi napi politikai áthallás, humor és heppiend. A szüzsé ugyan nemigen különbözött a megszokott operett meséktől, ám áradó zenéjében (ugyanígy majd Kálmán Imrénél is) sikeresen ötvözte az operett nemzetközi elemeinek világát a Monarchia népeinek zenéjéből vett motívumokkal és divatos könnyűzenei irányzatokkal.

Budapesten eleinte nem ismerték fel a sikerdarabot. Hosszan kallódott társulatról-társulatra, míg nem egészen egy év múlva a bécsi bemutató után, az adósságokban fuldokló Magyar Színház jobb híján mutatta be, s az operett megmentette a színházat.
Az 1907. évi bérlő-váltásig 287-szer, táblás házak mellett játszották. Bebizonyosodott, hogy a közönség nem csak a hazafias érzelmeire ható, magyaros daljátékokra fogékony,
de ugyanolyan szívesen hallgatja a bécsi operett sikereket is.

1907. októberében, négy éves bérlettel a zsebében, már Beöthy László nyitotta meg
a Magyar színházat. Ez az esztendő határkő a Király színház működésében. A direktor két színháza profilját letisztítva, előbbit prózai színházzá alakítja, míg a Királyba átviszi a Magyar színház operett repertoárját is.

A Király színház lett a város egyik legsikeresebb, s ekkortájt egyetlen tisztán operett színháza, csupán a Vígszínház játszott még alkalmanként zenés darabokat, miután a Népszínház 1908-ra gyakorlatilag megszűnt.
A következő években egyaránt elővették a műfaj francia, osztrák, angol klasszikusait (Offenbach, Plaquette, J. Strauss, Sidney Jones), de egyre több kortárs szerző darabját is műsorra tűzték. Beöthy az irodalmi dugárut – ahogy ő az értékes, jó prózát nevezte –
a drámai színháza tetszetős kommersze közé csempészte, s itt is ő fektette le az utat új magyar szerzők, s nagy színészegyéniségek számára, miközben a Király 1907-es évadját
A víg özvegy reprízével újította meg.

víg_özvegyek és Ráthonyi

A repríz a János vitézhez hasonló sikert aratott.
A két darab ugyanakkor karakterisztikusan különbözött egymástól. Míg a János vitéz zenei felépítése egyszerűbb, dalai megfelelnek a magyar nótázás hagyományainak, a lehári világ a komponistánál felvonultatott modern operett jegyeit hordozta.
A korábban biztos sikert hozó, nők által betöltött “nadrág”-szerepeket új dramaturgia váltja fel, amelyben a darab cselekménye a primadonna–bonviván, valamint a
szubrett–táncos-komikus páros körül forog. Meséjét a biedermeier álszemérmét levetkező frivol nagyvárosi kötetlenség, merészebb humor hatja át, de az igazi vonzerőt Lehár muzsikája adta. A cselekmény vibráló érzékiségét zeneileg értelmezi, hangzásai formabontóan modernek.

Hanák Péter kultúrtörténeti elemzésében így fogalmaz:
» A víg özveggyel, a Luxemburg grófjával és más műveivel Lehár igazi bravúrt hajtott végre. Sikerült újra integrálnia az erősen megosztott nagyvárosi publikumot, amelyben az ezoterikus, szakralizált magas kultúra mind élesebben elkülönült a közép- és az alsó rétegek számára készült zenei tömegtermeléstől. Az operettszínházból kiszűrődő s a kávéházakban otthonos melódiákra az úri bálokon is, a külvárosi lokálokban is táncoltak, s azokat nemcsak inasgyerekek, hanem olyan nagy muzsikus, mint Gustav Mahler is szívesen fütyölték.«

S a Király színház immár megállíthatatlanul rajta volt a sikerek útján. Műsorrendjén egyik diadal követte a másikat, s jegyeiért sorban állt a közönség, s magyar szerzőket termékenyített meg lendületével. Az új magyar operettet megteremtő muzsikusok Beöthynek komponáltak, az ő tetszésében reménykedtek. A Király színház-i premier fémjelezte az operettet; Edwards híres angol színigazgató kijelentette: ha Beöthy előad egy újdonságot, ő azt látatlanban megvásárolja.

E fejezet lezárásaként ismét Molnár Ferencet szeretném citálni, akinek történetesen a színház fennállásának 10. évfordulóján, a Neues Wiener Journal húsvéti számában Budapesti karrierek címen lehozott írása foglalkozik Beöthy Lászlóval is, mint a legnépszerűbb színházigazgatóval:

“Beöthy László neve, – hála a tavalyi vendégjátéknak – már bécsi színházi körökben is ismeretes. Régi igazság, mely a legtöbb élő budapesti nagyságra jellemző, hogy három generáció munkáját végzi el.
Ez a város jóformán semmiből fejlődött ki a legutóbbi harminc év alatt. És sok intézménye mégis egy nivón áll ma a jobb fajta európai átlaggal. Ez azonban csak úgy volt elérhető, hogy azok, akik ezeknek létrehozásán fáradoztak – elvégezték apáik és nagyapáik munkáját is. S ez intézmények mindegyikénél, amelyek az utóbbi harminc esztendő alatt elérték a nyugati színvonalat, van néhány ember, akik ezt az emberfeletti munkát elvégezték.
Budapest színházi világában Beöthy László volt ez a mérhetetlen munkaerő….. Ő nem a tőke mandatáriusaként kezdte, hanem úgy, ahogy a legtöbb budapesti intézmény megteremtődött: tőkehiánnyal. Ezzel váltotta ki a magyar “nyersanyag”-ból mindazokat az írókat és komponistákat, akiknek darabjait ma Bécsben játszák… Ő tette Budapestet színházi várossá, mert ő adta meg néki a ma kedvelt írókat és színészeket, ismeretlen fiatalemberekből szerzőket csinált, akiknek neve ma jó hangzású Bécsben, Párisban, Londonban és Amerikában is…”

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, kultúrtörténet, Magyarország, Művészet
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s