Király színház hulló csillagai

Király színház P1510252

Hosszúra nyúlt megint a bemutatása annak a színháznak, melyről azért kezdtem írni, mert előttem eddig csak a léte volt ismert, de semmi több. S mint mindig, megint annyi új ismeret adódott ahhoz a puzzlehoz, ami eddig számomra a századfordulós/millenniumi Budapestet jelentette, hogy mindenképpen teljesebbé és mindenekelőtt élőbbé vált a bennem kialakult eddigi állókép.

Átéltem a körúton mozgó, eleinte esetleg fiakkerrel járó, még ezer idegszálában a szülei hagyományaihoz – a még feudális, földesúri Magyarországhoz – kötődő fiatal polgárainak izmosodását, s a gyorsan változó, technicizálódó világhoz igazodását, miközben átszálltak az automobilba, telefonhírmondón követték már nem csak a híreket, de operaházi vagy hangverseny közvetítéseket, és ismerkedtek a mozi (Heltai elnevezése!) épp csak megjelenő kísérleteivel, a kinemaszkeccsel.
http://bp-mozitortenet.hu/2010/09/02/heltai-jeno-mozi/

A világ akkori változásai szerintem legalább olyan súlyúak voltak, mint mai korunk kiber világjáé – legfeljebb az üteme volt kevésbé felfokozott. De az újdonságok özöne, azok befogadása és lépés tartás a változásokkal legalább annyi idegsejtet vehettek igénybe
a századforduló emberénél, mint ahogy néha mi is azt érezzük, ha pillanatra kihagyunk, a világ úgy elszalad mellettünk, hogy már csak szemlélők maradunk a partvonalon.

Karinthy_1913.febrMiközben ezek az én hőseim talán ugyanezekkel az érzésekkel is küszködtek, fokozatosan alakítójává – és alkotójává is váltak ezeknek a folyamatoknak. A művészeti élet ezen munkásai még vékonydongájú fiatalemberek, akik keresik hangjukat és megjelenési lehetőségeiket, miközben napi küzdelmeikben létrehozzák azt, ami számunkra már történelem és érettségi tétel.

Nekem itt vált viszonyom bensőségessé Heltai Jenővel, levegő után kapkodtam, ha néha – néha súlytalanul felmerült egy Karinthy nevű fiatalember bizonytalan alakja, s kapott erős hangsúlyt a csupa ötlet és meglepetés színházi varázslójának kissé molett, monoklis figurája, Molnár Ferenc. Utóbbi nem csekély önbizalommal – és éles szarkazmussal vált a pesti élet fenegyerekévé, első igazi celebjévé, elfogyasztva közben három feleséget, köztük koruk abszolút sztárjait, mint Fedák Sárit, majd őt követően, az akkor még igen fiatal Darvas Lilit, a gyönyörű Makk Károly film, a Szerelem anyós alakjának feledhetetlen alakítóját.

molnar_ferenc 4556

Kellér Andor könyve egyetlen színes tablóban villantja fel e korszak izgalmas figuráit, további kutakodásra sarkallva az olvasót, miközben szeretetteljesen állít emléket főszereplőjének Beöthy Lászlónak, akiről nélküle, bizton mondható, néhány száraz (színháztörténeti) lexikonba szerkesztett soron kívül, semmit nem tudnánk.
Ez pedig, – már az általam is előzőekben ismertetett érdemei mellett – nagy igazságtalanság lenne vele szemben. Kellér Andor könyve nélkül, rá még jobban érvényes lenne az az éppen általa megírt jellemzése a színész munkájának:

Utánuk nem marad más, mint hálás emlék a velük együtt élők szívében, egy név, melynek betűi egyre halványabbá lesznek, s két nemzedéken túl már nem jelentenek semmit.”

Ugyanitt: “… a színész, a ma művésze. Talán éppen ezért, kárpótlásul az elveszettért és a soha el nem érhetőért, sikere hangosabb, személye érdekesebb, hatása gyorsabb és erősebb, mint bármelyik testvéréé a művészetekben. A Mózes és a Máté-passió fenséges megilletődésben részesítik időtlen időkön át a bámulókat, de sem Michelangelo, sem Bach nem hallották azokat a tapsorkánokat, amelyek Garrick és Talma fülén keresztül egyenesen a művész szívébe szálltak.”

Beöthy László életét követtük sikerei kiteljesedéséig, amelyben az első fordulópont 1918. táján határozható meg. Színházai mondhatni “önjáróak” lettek, ha nem is csinált semmit,
a busás bevételek akkor is biztosítottak voltak. Már nem járt be a házi főpróbára, hogy az utolsó percben felforgasson mindent, és a darab újjászülessen keze érintésére. Ahogy Harsányi Zsolt írta 25 éves igazgatói jubileumára összeállított albumban:

Két veréb- Beöthy versre…ha egy darab nálunk sokkal nagyobb sikerhez jutott, mint külföldi szülőhelyén, abban legtöbbször Beöthy Lászlónak vannak a színlapon mindig elhallgatott, de annál jelentősebb érdemei. Sok jó dramaturg van a magyar színházi életben, de megállnak a diagnózisnál. Beöthy az igazi daraborvos. Kijelöli a gyógymódot, megmondja, mit kell csinálni…. Mi magyarok, új első felvonást írtunk például a Cigányprímásnak…új harmadikat a Mozikirálynak…mint ahogy soha nem jelezte semmi, hogy Lehár húsz éven belül legnagyobb slágerrefrénjét a “gimbelem, gombolom”-ot nem
a színlapon jelzett fordító, hanem Beöthy találta ki. Nemcsak nagyban van neki ötlete, hanem kicsiben is”

A színházakkal nem kellett törődnie, a pénztárak előtt hosszú sorok ácsorogtak.
Nem érdekelte semmi, folyton csak kártyázott. Azt hiszem, ma azt mondanánk, hogy az addig erőtől duzzadó, mindig lázasan tevékeny ember kiégett. Ezidőtájt vetette fel neki ügyvéd barátja egy színházi részvénytársaság alapítását, amelybe bevihetné a színházait, ami Kacsóh Pongrác búcsuztatója-írta Beöthy Lászlőszámára számos előnyt biztosíthatna.
Az ötlet nyomán 1918. július 1.-vel létrejött UNIO Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság az első magyar színházi tröszt, melynek elnöke, mint legnagyobb részvényes, báró Kohner Jenő, vezérigazgatója pedig Beöthy László, ügyvezető igazgatója Lázár Ödön lett. Részvényesei között nagytőkések, bankházak, színházi emberek, írók, ügyvédek, de Budapest polgármestere, Bárczy István is megtalálható volt. 1923. évi korai haláláig Kacsóh Pongrác is tagja volt a részvénytársaságnak.

kohner_jeno_-a_fotó_dr._Moser_Mária_tuljdonaA Kohner család az 1830-as években vándorolt be Pestre, s négy generáció alatt jelentős gazdasági és pénzügyi szereplőkké nőtték ki magukat. A terménykereskedelemmel induló patriarkális vezetésű család egyre szélesebb körű vállalkozásai és kiépített kapcsolatrendszere révén a 19. század végére, a 20. század elejére
a legvagyonosabb zsidó nagypolgári családok közé emelkedett, s a gazdaság és kultúra területén elért kimagasló eredményeikért bárói címet kaptak. A gründolási lázban 30 fölé emelkedett  ipari beruházásaik és érdekeltségeik száma, befolytak a bankszektorba, s
a társadalmi presztízs fokozása érdekében földbirtokvásárlásokkal és bérlésekkel is gyarapították vagyonukat. Ennek a családnak volt egyik tehetséges tagja, az 1876-ban született báró Kohner Jenő, akit üzleti zseninek tartottak, s rajongása a színházért vitte bele ebbe a vállalkozásba, pénzügyi beruházóként.

Beöthy a bevitt színházas ingatlanjaiért 6 millió koronát kapott, valamint 8 ezer db Unió részvényt is, s vezérigazgatói tevékenységéért havi fizetést.
Az Unió Rt. a Király és Magyar színházon kívül még magában foglalta az Andrássy úti színházat (ma Bábszínház), és a Belvárosi Színházat (ma Katona József színház, Petőfi S. u.), valamint hamarosan bekebelezi a régi Szerecsen utcai (ma Új színház, Paulay Ede u) mulatót harminc évre szóló bérlettel, ahol megnyitották a Blaha Lujza színházat.

Blaha Lujza színház

A színházak élére igazgatókat állítanak jogkör nélkül, ténylegesen mindenben a
Király színházi központi iroda rendelkezett. Számtalan nagyszabású színházépítési tervvel indulnak, úgyis mint színházak, mulatók és rokonüzemek építése, bérlete, díszlet és jelmezgyárak, jegyirodák, mozgószínházak s minden a színházüzemmel rokon létesítmény üzemeltetése. A legnagyszabásúbb tervük, a Gschwindt-féle telken egy Kolosszeum építése számtalan extrával, mintegy 5- 6 000 fős befogadóképességgel. Mint ahogy a történelem szinte minden megfogalmazott célkitűzésüket felülírta, itt is túlvállalták magukat,
s színház helyett így született meg itt a Corvin mozi.

A Kohnerekkel kötött üzletnek volt egy nem publikus, szóban elhangzott kikötése is Beöthy felé. A kifizetett készpénz feléért kérték, vásároljon Beöthy tekintélyes ingatlant, mondván a készpénz elgurul (különösen Beöthynél), s a nagy múltú cégük képviselőjének illendő egy birtokkal s impozáns kastéllyal rendelkeznie…. Így vásárolta aztán Beöthy az őszirózsás forradalom után az Ipoly közelében, -Budapest-Vác-Szob vonalon –  a lontói (ma Szlovákia) birtokot 1 330 magyar holddal, s 18 szobás  pompás barokk kastéllyal.
Az álomszerű, manzárdos francia tetős kastély olyan volt, mintha a Loire vidékéről telepítették volna ide. A kastélyhoz vezető jegenyesor abba a székelykapuba futott, amelyet az 1896-os millenniumi kiállításról vittek oda, s kétoldalt félköríves kocsiút, illetve lépcsős gyalogfeljáró vezetett az épülethez. A kastély körül hatalmas park, ősfákkal, gyümölcsössel, előtte tágas, nyitott előterasz. (Sajnos a kastély elpusztult, nem tudtam sehol képet fellelni róla.)

Belül faragott márványkandalló, ujjnyi vastag kristályüveggel beépített erkélyajtók, villanyvilágítás helyett ódivatú petróleum lámpa a kártyaasztal fölött. Első emeletén
5 vendégszoba.Törökös jellegű fürdőszobájában mélyített, majolika csempével kirakott, egyik falát teljes hosszában elfoglaló fürdőmedence. De ha ez nem lett volna elég, szabadtéri fürdőzésre ott volt a közeli Ipoly.

Jólesett idemenekülnie újabb apátiája idején; szakállt növesztett, lovon járta be a határt, vadászott, csatangolt az erdőben és szívta magába a tiszta természet illatát; csak a gazdaság iránt érzett csekély érdeklődést az új földesúr. Hamarosan maga köré varázsolta a színházi társalgó és a Fészek levegőjét a nála vendégeskedő, bár kifürkészhetetlen választással meghívott népes társaságával.

Beöthy_-festmény (Glatter Ármin)Beöthy, itt sem volt kevésbé nagyvonalú házigazda, mint ahogy pesti lakásán rendezett estélyekről ismert volt. Igaz, utóbbiak leírásánál Kellér megjegyzi, hogy az ott megforduló előkelőségek csak ritkán viszonozták vendéglátását saját fogadásaikra történő meghívással. Ugyanezekre a rendezvényekre meghívott színészt, kávéházi lényt ő emelte társasági tényezővé.
Mint ahogy különös misszió-tudattal vállalt keresztapaságokat, és házassági tanúi tiszteket is, s ezen védenceinek, ahogy ő nevezte, életük minden fordulóját figyelemmel kísérte, s tartotta számon a dátumokat, amikor ajándékkal kedveskedett az érintettnek. Többek között ő volt Karinthy Ferencnek, Cininek is keresztapja, amelyet a családi krónika mai napig szeretettel tart számon.

Amikor már megvette a birtokot az Unió tulajdonosi körében számára kedvezőtlen változások történtek, mivel váratlanul, 42 éves korában elhunyt Kohner Jenő, akivel Fényes Adolf-Kohner Adolf portréja, 1908k. MNGremekül megértették egymást. Helyére, az elnöki székbe unokatestvére, dr. Kohner Adolf került – aki egyébként a Kohner dinasztia legsikeresebb, s talán mondható, legműveltebb, legsokoldalúbb tagja volt,- s mint műgyűjtőnek, aki Nemes Marcell után a nemzetközi modern festészet alkotásaiból Magyarország második legnagyobb gyűjteményével rendelkezett, fogalom számba menő gyűjteményét a szakma mai napig emlegeti, elemzi.
http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_kohner-gy369jtemeny.116.html?module=38&pageid=0

A henyeséget és szabálytalanságot ki nem állható bankár ugyan semlegesen viselkedett Beöthyvel szemben, ő azonban elhagyatottan, idegenül érezte magát a bankárok környezetében. Egyébként is homályos elképzelései lehettek vezérigazgatói teendőiről, amely végzésével sem fizikailag, sem szellemileg nem töltött sok időt Kellér elbeszélése szerint. Ez időben pedig, a háború utolsó hónapjaiban nyersanyaghiány, járvány és egyéb nehézségek szorongatták a színházakat is. Nagyobb problémának látszott szenet szerezni, mint a soron következő darabot kiválasztani. Mindenkit a közügyek érdekeltek, a színház háttérbe szorult, s ahogy jött, úgy múlt el a konjunktúra fölülük. Ezt követte még a forradalom és a Tanácsköztársaság pusztítása, amit az Unió alaposan megérzett.

A helyzetet jól jellemzik az Rt első közgyűlésén elhangzott beszámoló drámai szavai:

Ez a másfél év (1918. júl.1- 1919.dec.31.) a legviharosabb, a legnehezebb idő volt, amelyen ez az ország, ez a főváros valaha is keresztül ment. Az  elveszett háború nyomorúságából két forradalom marcangoló karjai közé jutottunk; minden vállalat – köztük a miénk is – közel jutott a megsemmisülés veszedelméhez. A Károlyi-zendülés fojtogató bizonytalansága után rablók diktatúrájának – a forradalmak történetében örök időkre nevezetes és jellemző esemény gyanánt – legeslegelső dolga volt a színházakra rátenni kezét, azaz elrabolni a színházakat jogos tulajdonosaiktól, köztük a mi társaságunktól is. 

A fent nevezett események, államosítások magukban foglalták az Unio pénztára
150 ezer koronás kp. vagyonának az eltulajdonítását is, s a kieső időszakra cca. félmilliósra taksálták az elmaradt hasznot. Egyedül a Király és Magyar színházak  zártak tiszta nyereséggel, repertoárjukban négy előadás már a 200.-ik, a János vitéz pedig 500. jubileumát ünnepelve.

Aztán, mire úgy 1922. táján újra beindul az érdeklődés a színházak iránt, olyan mértékű az infláció, hogy még telt házak mellett is veszteséget jegyeznek. Erre az időre pedig Budapest színházi térképe is alaposan átrajzolódott, a színházak, varieték száma megduplázódott,
s 1923-ban megnyílt a Fővárosi Operettszínház, amely elsősorban a Király színháznak jelentett közvetlen konkurenciát. A színészek szabadon váltogatták színházaikat, s ilyen “árulások” többször okoztak Beöthynek is érzékeny veszteséget. Különösen fájt neki Király Ernő távozása a Vígszínházba (Kosáry Emmi oldalán), de dupla tőrdöfés volt számára, amikor Fall Leo friss operettjét, a Pompadourt látványos, újszerű revü keretében a Fővárosi Operettszínház vihette színre – Fedák Sárival a címszerepben!

Nyáry Krisztián- Így szerettek őkBeöthy felcsillanásai ez időben még a 16 éves Darvas Lili felfedezése és felkarolása. Ahogy annyiszor, azonnal meglátja a szikrát a kis színésznövendékben, szerepet ad neki, melynek tizedik előadása után Pest már felkapja nevét. Beöthy szinte második lányának tekinti, Babával együtt gyakran töltötték az időt hármasban, s ő apai hangon tanította, nevelte őket, leginkább a művészetre. Második szerep, amit kioszt Darvas Lilire, Molnár Ferenc új darabjának, az Égi és földi szerelem főszerepét – három ember életét kavarja fel fenekestől: ez Molnár-Fedák-Darvas nem mindennapi szerelmi háromszögének nyitánya. (Zanzásítva elolvasható Nyáry Krisztián sikerkönyvében.)

Valamivel korábban, ugyanígy figyelt fel még Rákosi Szidi színiiskolájában az egykori Hügel Hajnalkára, ám az valahogy kicsúszott a kezéből. Művésznevén először

Honthy Hanna kollázs

Hajnal Hajnalka, majd Honthy Hanna néven kezdi aratni sikereit, s egyik pillanatról a másikra keresett primadonnává válik. A Revű színház művészcsapatához tartozik, amikor az Unió Rt a színházat társulatostól megvásárolja. Beöthy ez alkalommal mondja Honthynak: Látod, egész színházat kellett megvennem, hogy a tagom légy.
S kiosztotta rá a Szirmai Albert operett, a Mézeskalács főszerepét, bemutatója
1923. decemberében, egy hónappal a Pompadour után. S onnantól különös figyelmet szentelt Honthynak. Alig akadt este, hogy ne látogatta volna meg öltözőjében. Ellátta tanácsokkal, magyarázott neki. Ahogy ő fogalmazott:

Ő az első primadonna – Fedák óta, és Fedákon kívül.”

Ám a Vezér, ahogy hívei az Unió megalakulása óta szólították, életében ezek voltak talán
az utolsó felvillanások abból a régi énjéből, ami legendássá tette a színház világában, aki személyi varázsával, bátorságával bármilyen helyzetből kivágta magát. A vezérigazgató kezén ugyan öt színház volt, de számára öt színház sokkal kevesebb volt, mint egy, ahol kreativitását minden nap kiélhette. Érezte, pályája zsákutcába került: s már hiába menekült Lontóra, pár nap után ráunt, s városi vére visszahajtotta Pestre.

beöthy_album_kép_8

Az Unió hajója sikerek és bukások között haladt. Az infláció mellett, még a táblás házak sem hozták meg a nyereséges gazdálkodáshoz szükséges bevételt, de voltak olyan darabok is, amelyek a 20. előadás után már üres házak előtt futottak, még vattázással (szabadjegyek adása) sem lehetett kitölteni a sorokat.

Ebben a válságos időszakban érte el 50.-ik születésnapját, amely év egyben 25. évfordulója volt annak, hogy először igazgatott színházat. Színészei elhatározták, hogy ezt a huszonöt éves igazgatói jubileumot emlékezetessé teszik, s az ünnepség kidolgozásán Molnár Ferenc és Harsányi Zsolt szorgoskodtak. A Színházi Élet Beöthy albumot adott ki, melyben írók, színészek, pályatársak, rokonok, barátok – Babits Mihálytól Szirmai Albertig,
Rózsavölgyi Kálmánon át Somlay Artúrig beszélnek róla meleg szóval, rajongással.

Beöthy_album_címlap

Díszelőadáson előadták régi színpadi darabját, a Kovácsnét.

Kovácsné_szereplői

A Magyar színházi előadáson a bal négyes páholyban három hölgy ült: Rákosi Szidi, Beöthy Lászlóné, Beöthy Baba. A múlt, a jelen, a jövő. Sok megható pillanat, ünnepi szónokokkal, Lehárral a karmesteri pulpituson. Este a Ritzben az Unió elnöksége szükkörű vacsorán ünnepelte a Vezért, aki kormányfőtanácsos, méltóságos úr lett.
A Fészek-klub garden partyt, Vágó László építész budai palotájának tetőteraszán estélyt rendezett a jubiláns tiszteletére. Beöthy László jubileuma alkalmából alapítványt tett kezdő színészek javára. Az alapítványon jelmondata volt olvasható:
Cor clavis mea. A szív az én kulcsom.

Beöthy_album_képek 11

S míg sokan szerették és tisztelték, Zoltán fia sok bánatot és bosszúságot okozott apjának. Nem csak saját kártyázási szenvedélye tépázta vagyonát, de fia skrupulus nélkül hamísított váltókat, s került zűrösebbnél- zűrösebb ügyekbe, melyek anyagi tisztázása mindig a családra hárult.

Beöthy is csak ritkán került olyan válságba, hogy a kártyától is megcsömörlött volna. Jellemzően délutánjait, majd estéit későn, a színház után is, az Otthon, az Erzsébetvárosi kaszinó, vagy a Fészek kártyaasztala mellett töltötte. Legendás nyereségei mellett, melynek mozzanatait a kártyás világban még évek múltán is emlegették, legendásan nagy összegeket is vesztett. Eleinte csak újra a zálogházakba kezdtek vándorolni vagyontárgyai, majd elvesztette Lontót is annak a Jellinek Aurélnak ellenében, aki az Otthon klub pinkajövedelmét (szerencsejáték után a klubnak járó rész) kezelte. Pikét játszottak, minden délután öttől nyolcig, s a parti hetekig tartott. S a végén a Vezér elvesztett birtokot, majort, kastélyt, s még adós is maradt, melyre Jellinek hosszan perelte és be is hajtotta rajta.
Utolsó nagyobb tételt jelentő, Uniós részvényeitől is boldogan vált meg, amikor nem várt ajánlatot kapott rá. Keserű humort jegyez fel Kellér, Sebestyén Géza, Beöthy legrégibb barátjának szájából a következők szerint:

Egy elegáns fiatalember, ajánlásokkal felszerelve jelent meg Sebestyén Gézánál, a Budai Szinkör igazgatói irodájában. Birtokát kártyán elvesztette, színész akar lenni.
-Kedves barátom – világosította fel az igazgató -, tévedett. Nem hozzám kellett volna jönnie, hanem
Beöthy Lászlóhoz. Ha elitta volna vagyonát, az rám tartoznék, de ha elkártyázta – az Beöthy hatásköre.

Ekkor már a barátok kezdtek elmaradozni oldaláról. 1924. februári tőzsdekrach véget vetett a színházi konjunktúrának is. Az emberek legelőször a szórakoztató ágazatból vonták ki pénzeiket, s az eladott színházjegyek száma negyedére zuhant.
Kohner A. fiai cég ebben a helyzetben igyekezett megszabadulni több vállalatától, köztük az Uniótól is. Erről, a részvényesek között a Magyar – Amerikai Bank Rt -vel tárgyaltak, amely a Faludiak, a nagy vígszínházi ellenfél pénzügyi csoportja volt.

Május 17.-én megtörtént a tulajdonos és vezető váltás, s Beöthy László helyébe a vezérigazgatói székbe dr. Faludi Jenő ült. Beöthyt ugyan elnöki pozicióban megtartották, de többé érdemi beleszólása nem volt a vállalat életébe. Úgy tűnt számára, tragédiája beteljesedett. Faludi a siker érdekében nyaktörő mutatványokat hajtott végre, de a Marica grófnőn kívül egyetlen darab sem tudta áttörni a publikum közönyét. Egy év múlva belebukott a kísérletbe. A részvénytársaság csődbe került, s Csathó Kálmánt nevezték ki vagyonfelügyelőnek. Már a kényszeregyezség ideje alatt bérbe adták a színházakat.

Beöthy_album_30Beöthy ezt előre látva, régi famulusának,
Lázár Ödönnek már előre vetette, hogy újra átveszik a Király és Magyar színházat, s visszaáll az eredeti, régi ideális állapot. Aztán, amikor eljött az ideje, csalódottan szembesült vele, hogy tőke helyett csak visszautasításra lel. Adtak viszont Lázár Ödönnek, de azzal a kikötéssel, ha nélküle nyitja meg a Király színházat.
A Magyar színházat Faludi bérelte ki. Faludi csak pillanatokra terült el, máris talpra ugrott. Alighogy kifulladt egyik tőkése, rögtön szerzett másikat.

Egyedül Beöthy kopott el, neki nem sikerült. Megteremtette a Király színházat, színpadot adott  új szerzőknek s a magyar irodalom értékeinek, az operettszínpadot szinte teljességében ő alkotta meg,
s most elszigetelten áll. Később azonban gyakran eszébe jutott Emerson mondása:
“Minden intézmény egy ember meghosszabbított árnyéka.”

Telefonja, a közismert számú 20-20 hetekig néma maradt. Új szakértők, új emberek álltak az érdeklődés középpontjában. Színházakat alapítottak két lépésnyi távolságban tőle, s senki nem kérdezte tőle, jönne-e?

Minden elveszni látszott. A Király színházban az egykori titkár volt az úr. De egy megmaradt : a bal négyes páholy. Ezzel Beöthy rendelkezett. Mindig ez kelt el elsőnek, s a bevétellel, harminc pengővel indulhatott a Fészekbe… Mígnem egyszer csak Lázár rideg hangú levélben visszavonta tőle ezt a kedvezményt is. Többet nem lépte át a Király színház küszöbét és nem állt szóba Lázárral. (Lázár később megbánja nagyon, s a színház 25 éves jubileumán a Király színház plakátokat “alapította Beöthy László” felirattal nyomtattatja, ám hiába hívja az ünnepségre Beöthyt, az hajthatatlan marad.)
S ő rövid idő múlva már közönyösen tudott beszélni személyével összeforrott két színházról.

Ám lényegében Beöthy távoztával, a Király színház már sohasem tudott régi színvonalára emelkedni. Utolsó zajos sikert 1926-ban az új Kálmán operettel, a Cirkuszhercegnővel (a Nyugat már ezt is éles kritikával illeti) sikerül elérniük, s noha a színház még 10 évig fennáll, szinte alig akad feljegyzésre érdemes esemény.
Tartottak ugyan néhány ősbemutatót, de a műsor nagy részét a felújítások, külföldi együttesek vendégjátékai tették ki. A Király színház hanyatlását az 1930-as évek színházi válsága tovább mélyítette, amelyhez hasonló dekonjunktúra csak az első világháború előtti években volt Budapesten. Az érdeklődés ébrentartására csaknem minden hónapban, sokszor háromhetenként új darabot kellett műsorra tűzni.
A válság nyomán Lázár Ödön 1932. tavaszán-őszén kénytelen volt hosszabb nyári szünidőt elrendelni, hogy a gázsikat fizetni tudja, majd decemberben megvált posztjától.
Ezután két évenként váltották egymást a színház működtetői, míg 1936. február 18-án a színház végleg bezárta kapuit. Az 1936/37-es évadra az épület tulajdonosa, az Ingatlanbank újabb bérletet hirdetett, de arra csak egyetlen ajánlat érkezett, melynek pályázója egy nemzetközi varietét próbált a Király utcában szervezni.
Az orfeum azonban mindössze 2 estére (1936. november 14-én és 15-én) nyitotta ki kapuit, amelynek nem lett folytatása. Az épületet többször megpróbálták árverésen értékesíteni, majd azok sikertelensége után lebontották, s a telket értékesítették.
Így ért dicstelen véget egy fényesen indult, színháztörténetet író intézmény, alig
5 évvel élve túl megteremtőjének, Beöthy Lászlónak korai halálát.

Beöthy számára az Unió bukása után keserves hónapok jöttek. Aztán még szalmalángként volt néhány fellobbanása a Belvárosi színházban, midőn régi ismerőse kibérelte az éppen tönkrement színházat, s felkérte művészeti vezetőjének (1926-28). Ismét számított, újra voltak barátai, s méltányos jövedelme. Aztán egyszer csak már nem ment semmi a régi módon. Beöthy hirtelen összecsuklott, a színház nem érdekelte többé. A társulati ülésen bejelentette visszavonulását.

Logodi u.31.Ezekben a facér időkben (BL kifejezése) már új helyen, a Logodi utcában laktak.
Ezt a felesége vette egyéb budai oldalon levő ingatlanjai eladási árán. A feleségének mindig is voltak általa kevésbé szeretett sznob vonásai, ami az ún. előkelőbb társaság irányába vonzotta. Hát most megvolt a ranghoz illő ház, s Beöthynek villamosjegy gondjai voltak.
A Kellér könyvnek a Vár délnyugati lejtőjén tájba simuló sarokház leírása, mint neobarokk palota, melynek szárnyas kapuja fölötti Beöthy címer díszeleg, nem mutat hasonlóságot az ezen a címen ma látható épülettel, noha ez is nevezetes ház: kapuja mellett tábla hirdeti, hogy 1940. áprilisától haláláig Babits Mihály lakott benne. Ám a házról az interneten találtam olyan lakójának a nyilatkozatát, aki emlékezett még az itt lakó Beöthy Babára, akit sokszor az utcában lakók szedtek fel és hozták haza, teljesen elázott, alkoholos állapotban. (Micsoda szörnyű ismétlődések!)

Beöthy is ismét eljárt a Fészekbe, s mikor egyik hazafelé veztő útján az operettről kérdezte egyik keresztfia, így válaszolt:

” Az ember életének addig van célja, amíg dolgozik, én pedig már csak lézengek. Reggel felébredéskor eltűnődöm, miért is keljek fel az ágyból.”

Beöthy Lászlóné, GizaS mikor felesége látta milyen nagy a baj, felhívta Miklós Andort, hogy adjon valami munkát férjének.
A barát, ki harminc éve ismerte, másnap (1930. okt. 24.) délelőtt leült vele, s megállapodtak, hogy Színházi szerdák címen minden héten ír Beöthy egy cikket a lapjába, a Pesti Naplóba.
Azonnal előleget és havi ezer pengős szerződést kapott.
Ismét tudta miért él. Élete visszatért kiindulási pontjához,
az újságíráshoz, amit nagyon lelkiismeretesen végzett.
A Színházi Életben ugyanekkor a Kalapot emelek rovat gazdája lett.
A Metropol étteremben megalakult a Beöthy László Barátainak Asztaltársasága, ahol ismét körülötte gyülekeztek barátai, s mindazok, akik szerették őt.

Miklós azonban ennyivel nem elégedett meg. Szerinte Beöthy Lászlónak, mint minden idők legzseniálisabb színigazgatójának helye újra ott lenne a nemzet első színpadán.
S keverni kezdte a kártyákat, a keze messzire elért. A Színházi esték írója március közepén már magától a minisztertől hallotta, hogy szeptembertől a Nemzeti színház igazgatója lesz.
Sűrűn járt a Nemzetibe, tanulmányozta az előadásokat, s Bécsbe is elutazott darabokat nézni. Élményeiről jegyzeteket készített.

Beöthy László 1931 vacsora Bajor Gizi Színészmúzeum 074

S innen már csak néhány hét, s május 7.-én, a Nemzeti színház Szentivánéji álom előadása után visszatérve a Fészekbe, leül kibicelni Jób Dániel mellé, miközben kis meleg vacsorát rendel magának a klub pincérénél. Mellette asztalkán tálalnak, s ahogy fogyasztani kezdene, hirtelen az asztalra esik, s meghal. Halála mindenkit váratlanul ért, de ismerve életvitelét, bizonyosra vehető, hogy szervezetét jócskán kimerítette, amire Unió körüli események valószínüleg csak rátetéztek.

Megrendült kollégái, színháza előterében két év múlva szobrot állítanak emlékének, s a
bal négyes páholy mellvértjén ibolyacsokor jelzi hiányát.

Beöthy halála után

S mielőtt pontot tennék a Király színház történetére, még valaki van, aki életének alakulása sok párhuzamot mutat Beöthyével, mint ahogy ő volt a Király színház másik meghatározó arca: Fedák Sári. Egy másik üstökösi pálya, amely lehullt a fekete semmibe.

Zsazsa filmcsík

Fedák Sáriról azonban nem kívánok ilyen részletekbe menő ismertetőt írni, mivel róla ma már nagy mennyiségű információ és forrásmunka lelhető fel, s mindenki, akit mélyebben foglalkoztat sorsa, könnyen elérheti az információkat.

Engem inkább csak az az életpálya ív foglalkoztat, amely az ő sorsát is leírja, s nekem fáj,
s noha nem ismerhettem művészetét, úgy érzem tartós igazságtalanság éri.

Az elmúlt hónapokban alkalmam volt számos, legkülönbözőbb habitusú, ízlésű és képzettségű ember, mondhatni egyöntetű lelkes nyilatkozatát olvasni Fedák Sári művészetéről, s talentumáról. Bizonyos, hogy a közönség rajongásában lehetett akár a divat és a sajtó keltette hatás is, de egy Ady, Bródy vagy Molnár nem tévedhet akkorát,
s amikor zeneszerzők – s nem csak a magyarok – egyes darabjaikat kifejezetten számára írják, s különböző nemzetközi színpadokon hónapokon át megállja helyét, s Pompadourjával a Brodway átszerződi az Operettszínházból – akkor úgy gondolom, ott már több kell legyen, mint sima tömeghisztéria.

Fedák_Sári,_Farsang,_címlap

S noha ugyanúgy nem láttuk, hallottuk Dérynét, Laborfalvy Rózát, Jászai Marit, vagy Blaha Lujzát, fenntartás nélkül hisszük nagyságukat a magyar színházi élet kialakításában illetve történetében, s számos intézményünk, közterünk viseli ma is nevüket.
Még Márkus Emiliának is jut egy kis utcaszakasz a Corvin áruház és Rókus kórház épülete között, s noha nem vagyok híve az utcakereszteléseknek, sőt átkereszteléseknek,
Fedák Sáriról makacsul hallgatunk. Mert ha mondjuk folytatni akarnánk a fenti névsort, amely mindannyionk tudatába belefészkelte magát, legjobb esetben is következőül Honthy Hanna jutna eszünkbe.
Ha művészetről (persze, ha az nem emberiség ellenes beállítottságú) van szó, nem kellene még mindig politikai szempontok alapján megmondani, hogy kié igaz, kié nem. Tudjuk, hányszor pecsételtek meg, hallgattattak el, űztek ki a hazából politikai ideológiák alapján tehetségeket, tudósokat, zseniket. Páger Antal is egyik napról a másikra lett újra nagy művész, pedig sohasem volt kicsi.

Zsazsa filmcsík 2

szuletesnap_1

S Fedák Sárival ez folyamatosan megtörtént. A Tanácsköztársaság bukása után vörös stemplivel került csaknem örökre süllyesztőbe. (Itt megint Beöthy kilincselte végig érte a lehetséges fórumokat, s helyezkedett ismételten szembe a közhangulattal, amikor színpadra bocsátotta.) A vád, a vöröskatonák toborzásában vállalt szerepe. Hiszem, hogy ráadásul itt is sokkal több szerepe volt egy előadóművésznél szükségszerűen meglévő exhibicionizmusnak, mint politikai beállítottságnak.

Fedák_család,_1918.június_30-.png

Aztán a második világháború után a vörös rendszer barna bélyeggel látta el, a bécsi Donausendernél a háború folytatása mellett agitáló kiállásáért. Nem ismerem mi hangzott el szájából, de sokan állítják, hogy a beregszászi születésű magyar lány, nem bírta elviselni a szülőhelye elcsatolását Magyarországtól, s ennek a helyzetnek a visszaállítását remélte akár a háború folytatása mellett is elérni, s küzdött érte hite és saját eszközei szerint Trianon óta.
A művészeket bátran letaszító politikusok mást sem csinálnak egy életen át, mint különböző érdekek mentén helyezkednek.

Öregkori Zsazsa

S a 66 éves Fedák Sárit példásan megbüntették, a Népbíróság nyolc hónap börtönre, teljes vagyonelkobzásra és színpadtól való eltiltásra ítélte. De ez sem volt elég, kitelepítették egyetlen szobába Nyáregyházára, mások kegyelemkenyerére, de ezt is túl jónak tartották
s tovább taszították a semmi szélére, egy nyomorúságos tanyai viskóba. Az emberi méltóság teljes megtiprása volt látható azon a riport filmen, amit nem sokkal halála előtt a TV ott forgatott.

Ismerünk sok hasonló történetet, mégis nekem nagyon tetszik ebben a nőben a tartása, kiállása. Már sikerei idején is meglehetősen öntörvényű, harcos szellem. Egyedül járja az útját, sosem áll elő a gyenge nő könnyű élcájával. Mindenféle konvencióval bátran szembemegy – évekig él “vadházasságban” egy emberrel (Molnár Ferenc) egy olyan korban, amikor ezt a társadalom abszolút elutasítja. S mikor elhagyják, kifelé nem mutat könnyet, de évtizedek múlva, amikor ugyanezen “rossz” ember halálhírét hozza az Óceánon túlról a hírmondó, megrendül.

S ha lehet éles ellentét fiatalsága sikere, csillogása, gazdagsága és élete alkonyára rászakadt nyomor, a teljes izoláció és magány között, akkor nála szélsőségesebb példát én még nem láttam. Sokaknál ez bőven elég lenne, hogy elmében, lélekben megroppanjon. De ő egyenes derékkal viseli, nem panaszkodik. A szocializmus visszafogott gazdasági viszonyai között is riasztóan ható szűkösségben, egyszerű falusi emberektől segítve, mint egy parasztasszony él, zokszó nélkül. S utolsó hónapjaiban őt is egy Déryné színházbeli szerep délibábja élteti, s már nem tudja meg, hogy hatalmi szóval ez is le lett tiltva.

Fedák temetése 1955

Temetése, amelyet a színésztársadalom állt, s a tömegben rengeteg volt a titkos rendőr, csendes demonstrációvá vált. A Farkasréti temetőben a nyitott sírnál egy cigányprímás húzta az Egy rózsaszál szebben beszél dalát, s a sírgödröt teljesen kibélelték a szálankét belehullatott rózsák.

Hát ennyi történetet tudtam röviden a Király színház apropóján összegyűjteni.
S minderre semmi sem emlékeztet már, ha elsétálunk az egykori színhely mai, rendezetlenül zavaros, s helyenként omladozó házfalakkal tarkított szakaszán.

Király színház P1510259

Király színház P1510257

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: kultúrtörténet, Magyarország, Művészet
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Király színház hulló csillagai bejegyzéshez

  1. Hlbocsányi Norbert szerint:

    Tisztelt Blogíró!

    Érdeklődni szeretnék a Király színház hulló csillagai című írásával kapcsolatban, hogy Kohner családdal és az Unió Rt.-vel kapcsolatos információkat a 2014-ben megjelent tanulmányomból (HLBOCSÁNYI NORBERT: SZÍNHÁZ ÉS VÁLLALKOZÁS. Az Unió Rt. és a pesti pénzoligarchák. FONS 2014/2.) használta fel?

    Üdvözlettel:
    Hlbocsányi Norbert

    • elismondom szerint:

      Tisztelt Uram! Sajnálom, de nem tudom megmondani. Mivel blogom – amely fórum is ezt erősíti – nem tudományos igénnyel, és ilyen érdemekért írom, hanem az engem éppen érdeklő témában fellelt információkat próbálom olvasmányos formában továbbadni azoknak, akik olvasnak, úgy, ahogy bennem egy kép összeállt az adott esetben sokszor nagytömegű vonatkozó anyag átolvasása után.(Lásd erről nyilatkozat a Blogomról c. lapon.) Meggyőződésem, ha lábjegyzetekkel és hivatkozásokkal rakom tele ezeket az írásokat, a legtöbb átlagos olvasó elveszti türelmét a végigolvasásban.
      Ha azonban Ön úgy érzi, hogy ezzel sértem esetleges érdekeit, szívesen utalok nevezett, nagyértékű munkájára az adott szövegkörnyezetben.
      Tisztelettel: Elismondom

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s