Az anya szíve

Tavasz 2015. május 1. P153210 a

Levelet várok

Most minden éjjel rólad álmodom,
és reggelre könnyes a vánkosom:
kicsiny vagy újra, s egészen enyém,
ott futkosol a hegy gyepszőnyegén
vad kisfiú, szélfutta arcodat
almapirosra sütteti a nap,
pöttön hugod totyog, de el nem ér,
Te futsz előle, mint a hegyi szél!

Álmomban is tudom, hogy álom ez:
az a gyerek enyém már sose lesz,
oly messze ment, de mint egy ködgomoly :
álom, valóság, idő összefoly…
ölembe veszlek most, s nem engedem,
hogy nagyra nőjj, maradj csak itt velem;
tudom, mi jön, ha résen nem leszek:
titokban megnősz, s elveszítelek.

Oly boldog vagyok, s oly boldogtalan. ..
elszáll az álom reggel nyomtalan,
szemem még nedves, lassan ébredek:
miért nem írsz, nem vagy talán beteg?!
Azért ez álom? — villan hirtelen,
csak az ne legyen édes Istenem!
Most annyi járvány, baj van mindenütt…
jaj, mért gondolok ilyen keserűt!

— Nem tudsz vigyázni? Ó, te rossz gyerek!
Kiskorodban is, hogy intettelek :
ne mássz a fákra, ne rohanj vadul,
mint egy csikó, ha féktől szabadul,
szót nem fogadtál akkor se nekem,
mégis legalább őrzött két szemem,
oly messze vagy most, csak, ha álmodom,
veled az éjben így találkozom.

*

Levél! Levél! Ó drága, jó gyerek!
Hogy én mennyi bolondot képzelek,
hogy szidtalak, fiacskám, megbocsáss,
mindennek oka a sok álmodás . . .
felejtsük el, Párizsból süt a nap,
egy fénysugár forrón arcomba csap .. .
tényleg tavasz lett, s milyen hirtelen:
ibolyák pattannak a szívemen.

És mennyi jó hír, nincsen semmi baj :
— Anyu, erős vagyok, mint egy bivaly! —
Pontosan így — és sokat dolgozom —
ó, drága, szép, hatalmas Okosom
én mindig tudtam… csak gyakrabban írj,
ezerjófű vagy nekem, csodaír,
ha látnád most a szemem hogy ragyog,
tündöklőbben, mint fent a csillagok!

                                    /Várnai Zseni/

Tavasz 2015. május 1. P153219 a

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Ünnepek, Irodalom
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Az anya szíve bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Futkosott a hátamon a hideg…, igen, (sajnos) ez nagyon illik, főleg manapság, az Anyák napi érzésekhez!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s