Karácsony

Az idei karácsonyomat egy régi kép világítja be, sajgó meleg fénnyel. Az emlék csak most lett enyém, amikor örömben ünnepelhettük bátyám decemberi születésnapját. A ma hiányzó és egykori nagy havakról beszélgettünk, amikor belőle előbuggyant az emlék.

tél 0011 0003Kis gyerekkorunkat egy dunántúli kicsiny településen töltöttük, ami nekünk gyerekeknek maga volt a paradicsom, ám az egységes családi házakon kívül semminemű intézmény, vagy szolgáltató (bolt stb.)  – az óvodát kivéve – nem volt rajta.

Nekem ide kötődő gyermekkori tél élményem, hogy házunkból az óvodába indulva, fejem fölött ér a hófal, nem látok át rajta.

Bátyám az első elemi osztályát még itt végezte, ám az iskola
a cca. 2-3 km-re fekvő gyártelep területén működött csupán. Oda hosszú, noha forgalom nélküli (50-es évek) országút vitt. S a tél abban az évben is kemény volt, nagy hóátfúvásokkal.

“Tudod, -mondja bátyám,- én meg csak az anyut látom, ahogy végig az úton előttem lapátolja a havat, ahogy megyek az iskolába.”

Hát ez a régi-új kép égeti a lelkem, s nagyon-nagyon szeretném megölelni az anyukámat.

Anyu, havas utca 2

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Ünnepek
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Carlo szerint:

    Igazán szép volt és annyira mindenkié,nagyon sokan szeretnénk megölelni az anyukánkat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s