Budapesti mozaik – Insula Lutherana

 

mozaik3.2

Valamikor ezt a mozaik sorozatot a Deák térrel kezdtem. S mivel nincs az a téma vagy helyszín, amiről mindent meg lehetne írni egy fejezetben – s szerencsére Budapest az elmúlt években sokat fejlődött – így időnként elkerülhetetlen, hogy vissza ne kanyarodjak egy már bejártnak hitt terepre.

Így ezúttal a Deák téri templomot körbefonó evangélikus sziget mai, újra felemelt témám.

Az Evangélikus Országos Múzeum felújítás és bővítés miatt 2014. februárja óta zárva tart, s a várható megnyitás 2016. negyedik negyedéve. A múzeum létrehozásáról életre kelt gondolatot 1973. évben követte határozat, s az erre épülő munkálatok nyomán, az ünnepélyes megnyitóra 1979. július 27.-én került sor.

keresztelokut1Az állandó kiállítás mellett számos időszakos kiállítás és rendezvény talált itt azóta otthonra. Az állandó kiállítás sok becses tárgya között fellelhető Luther Márton 1542-es végrendelete, vagy Petőfi Sándor keresztelési anyakönyvi kivonata és a kiskőrösi evangélikus templom keresztelő medencéje, melyből 1822. január 1.-én a költőt megkeresztelte Martini Mihály lelkész.

Berzsenyi évforduló (születése 240. – halála 180.évfordulója) lévén, ugyancsak megemlítendő az itt őrzött Berzsenyi biblia, mely László fia után jutott a múzeumban őrzött emléktárgyak közé.

Berzsenyi biblia

A múzeum újranyitása egyelőre várat magára, azonban a felújítási munkálatok során
a múzeum ablaktábláin mintegy fél éve új spaletták jelentek meg, s itt ezekről szeretnék most szólni.

Evangélikus Múzeum P1560628 -utca, esti

Az első pillantásra meghökkentő, rozsdamentes acélból készült ablak- és ajtó takaró lemezek a múzeum kiállítási tárgyait és műkincseit védő rácsokat helyettesíti, de közelebb lépve látjuk, hogy a nagy felületeken megjelenő betűszőttes összeolvasva egyúttal üzeneteket is közvetít.

Evangélikus Múzeum P1570003 - 1870 Veres Pálné

Evangélikus Múzeum P1570006 - 1961 Sztehlo Gábor

A kétszárnyú spalettákon megjelenő, tíz ismert evangélikus személytől származó kiemelt idézetet, a szemlélő akár kinyitott, akár bezárt táblák esetén is, az egyik szárnyon könnyedén elolvashatja.

Az idézettek között csak egyetlen nem Magyarországon élt személyiség kap helyet:
Luther Márton. Az Isten, a minden irgalmasság atyja kezdetű szöveg 1542-ből származik.

Evangélikus Múzeum P1560631- 1542 Martin Luther

Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége érdemei között a budavári gyülekezet deak_ter_kossuth_emlektablaalapítását is számon tartják, tőle származik az 1843-as dátumozású részlet,
őt Petőfi szeretetről (1847.),
s Kossuth szabadság és az emberek jogi egyenlőségéről (1848.) szóló gondolatai követik. Utóbbi kettőnek az evangélikus szigethez is van konkrét kötődése, hiszen itt keresztelték meg Kossuth fiait, míg Petőfi diákja volt rövid ideig az itteni iskolának.

A 19. századot még két jeles személyiség, Veres Pálné (1870.) és Mikszáth Kálmán (1896.) képviselik:

Evangélikus Múzeum P1570001 -utca, Veres Pálné-Mikszáth Kálmán

Weöres Sándor (1944.), Ordass Lajos (1945.), Sztehlo Gábor (1961.), majd
Szentágothai János (1994.) mondatai zárják a tízes listát.

Evangélikus Múzeum P1560999 - utca nappal

És itt, ahol az evangélikus sziget múzeumot magába foglaló szárnya az iskolaépületben folytatódik, vele szemben áll a Sütő utca 2. számú ház, melynek fotóját már az indulásnál megidézett Deák tér-i blogbejegyzésben is elragadtatással csatoltam be.

Sütő_u-_Pékműhely_Az 1910-11. -ben Fellner Sándor tervei alapján épült bérpalota szépséges homlokzati ívvel kapcsolja össze a Sütő utcát a Fehérhajó utcával.

A Sütő utca nevével arra a sütőházra utal, amely az evangélikus iskola és gimnázium telkén egykor állva, a Gránátosok laktanyáját – mai Városháza – látta el kenyérrel 1860. előtt.

Ám számomra az épület értékét az utóbbi időben felfedezett irodalmi összefüggése adja. Ennek a háznak a “tornyában” élt ugyanis Szomory Dezső (1869 – 1944.), a századforduló egyedi, szecessziós stílusban alkotó írója, akit egyben a magyar történelmi drámák legjelentősebb alkotójaként tartanak számon. Mi több, kisdiákként járt az evangélikusokhoz is, hogy a helyi összefüggéseket tovább szaporítsam. Erről a különleges emberről és életútjáról fest intim, sokszor a pozőr nem éppen hízelgő képét is megmutatva, a mellette sokáig belső titkári teendőket ellátó Kellér Andor az Író a toronyban c. könyvében. (Ma ugyanitt Kerényi Imre lakik.)

Sütő_u.2. -Forrás egykor.hu

A könyv indításakor Szomory már befutott író, egy legenda, aki a közönséges halandónak szinte megközelíthetetlen, számos, önmagáról kialakított anarchisztikus elképzelés és eszmény börtönébe zárva él itt saját tornyában, akihez csak keveseknek van bejutása,
de még azoknak is könnyen ki lehet esni örökre e kegyből, az egy testvért, Az Ujság színházi rovatszerkesztőjét, Emilt kivéve tán.
Szomory emlékezete,könyvRigolyás, inkább idegesítő személyiség képe jött le számomra a sorokból, miközben mégis lenyűgözött a számos – meghökkentő epizódból összeálló, tagadhatatlanul színes életút olvasása, melynek végére, torkot összeszorítóan lényegül át az esendő emberélet önmaga pózából megvalósított hajlíthatatlan alakká.
Ragaszkodása saját eszméihez, legyőzi egy emberi gyengeségekkel és a nácizmus mocskával szennyezett korban – amikor könnyebb volt, és néha az egyetlen túlélési esélyt jelentette az önfeladás, ő nem törik. Megfosztva mindentől, ami számára az élet elengedhetetlen kellékeit jelentette, éterien könnyű testbe soványodva, olyan tartással lép ki ebből a világból, a mellette maradt maroknyi, érte mindenre kész ember erőfeszítéseit sem elfogadva, amennyiben az önképétől megfosztaná, s “csak” az életét mentené. Mondhatni belehalt a saját eszményképébe. S én, a bennem olvasás közben felgyülemlett ellenszenv után megrendülten tettem le a könyvet. S elindultam beiratkozni a Központi Szabó Ervin könyvtárba, hogy elolvashassam mára teljesen feledésbe merült műveit, amelyek megbabonáztak.

A Weisz Mór néven a Király utcában született fiatalembernek a legenda szerint Jászai Mari adja a Szomory nevet, aki a serdülő kort éppen csak elhagyva esik a nála kétszer olyan idős színésznővel szerelembe, s nyilván ekkor fertőződik nem kevés teátrális manírral. Zenei tehetséggel – és Zeneakadémián tanulva – azonban korán az írás felé hajlik, amiből kezdeti igencsak szűkös létfenntartását biztosítja. A katonai behívó elől és Jászai karjaiból Párizsba menekül, s tölt el ott keserves, éhezésekkel teli, állandóan hazavágyón, 17 évet -melynek utólag, papírra vetett élményeiből áll össze A párizsi regény izgalmas – ma már nagynevű – Pantheonba vonult, vagy éppen névtelenné vált hőseitől nyüzsgő korleírás, melynek fülszövegén található összefoglalójánál én sem tudok jobbat:

a honvágy, a szeretethiány, a magány regénye, s az akkori századforduló Budapestjének és Párizsának egymásra kopírozott lírai szociográfiája, s ezenkívül, illetve csak ez, nagy költészet – prózában.

Stílusa valóban egyedi – mellyel ki is érdemli a szomoryzmus meghatározást – s megosztja már az akkori társadalmat: Kosztolányi (és még sokan mások) lelkesednek érte, s állítják az nem is irodalom, de csupa zene, míg mások a nyelv megtörését, magyartalanítását (“sültidegen mondatszerkesztés” ) látják benne – s Karinthy maró kritikája sem marad el.

Kosztolányi: El kell fogadnunk nábobian-gazdag, zuhatagos, ellentétekből szövődő magyar nyelvét, mint új ajándékot.(…) Szomory Dezsőre úgy tekintünk, mint egy magában álló irodalmi jelenségre.

Jelentem: én a Kosztolányi oldalon állok.
Azt a nyelvi káprázatot, bravúrt, ahogy ő bármiről írni tud, én leesett állal olvastam, s nem szűnök meg további olvasmányokba kezdeni Szomory tollából.

S mert mint írtam, lassan minden mindennel összetalálkozik, amiről már blogot kerekítettem, így A párizsi regény egyik epizódjában Cèzanne felfedezője, Vollard tűnik fel, akkor még ismeretlenül, egy, a Reményi Ede, a sikerei csúcspontján levő hegedűművész szalonjában adott vacsorán, a fiatal Szomoryhoz hasonlóan éhségtől szédelegve, az ételkölteményektől roskadozó asztal mellett.
S az asztal, s a rajta megjelenő ételek leírása Szomorynál 3 dupla oldalon át, tűzijáték-szerű sziporkázással, s enyhe humorral zajlik, melyből vett kis kivonattal szeretném itt érzékeltetni a stílust:

Az asztal roskadt. Szünet nélkül, Reményi vándorolt és zengett öt szobán át a hegedűjével, a nyitott ablakok mellett. (…)
Az asztal roskadt, Veronése! Virágos szélei között, mint virágos patakok mentén, a tálak mint bárkák siklottak tova a damasz  asztalkendőn, mint fehér tavon, amelyre a lámpa fénye tűzött. Reményiné ismerte, árnyalati titkaiban, titokzatos zamatjaiban, keverő-kavaró fogásaiban, mélységeiben, örvényeiben s magaslataiban, tökélyében és rejtélyeiben, vérében és ízében és lelkében a francia konyha minden művészetét, a magyart is, mindent, a turbot sauçe mousseline-t csak éppúgy, mint a szegedi halászlét, a tournedos Rossinit csak éppúgy, mint a malacpörköltet, a Soufflé à la Brillat-Savarint éppúgy, mint a túróscsusza töpörtyűset s ezt mind felváltva tálaltatta, illatoztatta s lobogtatta, vegyesen és együttesen, egyszerre és

Szomory Dezső- A párizsi regény 2016-03-16-0002

Mindenkinek, aki szeret olvasni,  szívből ajánlom olvasson Szomoryt, s ezzel be is fejezem az Insula Lutherana kapcsán eszembe jutott kiegészítéseket.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Irodalom, kultúrtörténet, Magyarország, Városnézés
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s