Budapest100 – a Nagykörút bérházai, Szent István körút

banner, mozaik3-2

Anélkül, hogy nagy történeti vagy építészeti áttekintést kívánnék adni a Nagykörút kialakulásáról, meghívlak Benneteket kb. arra a sétára, ahogy én csöppentem egyik látványból a másikba. Mert az azért hozzátartozik a történethez, hogy én ifjúkoromnak egy jelentős részében a körúton éltem, és fiatalasszonyként is egy körúti lakásba “házasodtam”. Barátaim, osztálytársaim, ismerőseim ugyaninnen kerültek ki, tehát én “belülről” ismerem ezeket a lakásokat és életkörülményeket. Mégis, az én fiatal koromban a körút házai többnyire (a kosztól) feketék voltak, a kapualjakban kukák büdösödtek, s a házak udvarai, lépcsőházai leginkább az IKV barbár ad-hoc szerelési nyomait hordozták. És úgy általában: senki nem törődött a környezetével.

Aztán megfordult a világ, az emberek kezdtek felnézni a falaikra, s örökölt – már- már kárba veszett értékeikre, s a házközösségek sok helyütt példásan összefogtak, s ha tudtak felhajtottak és/vagy összeadtak forrásokat, hogy életterüket szebbé tegyék. S ezzel párhuzamosan bezáródtak az előtte mindenki számára nyitott házkapuk, s az új tudati változással egyidejűleg felébredt egyéni érdeklődés városunk építő kövei, sejtjei iránt bizony falakba ütközik.

Bp 100 program füzetEzért aztán az ember megragad minden olyan alkalmat, ahol közelebbi betekintést nyerhet ezekbe a zárt világokba, s építi fel apránként egy másik,
sok kis csodával teli fővárosunk képét. Merthogy itt éppen mi vagyunk előnyben, a helyben lakók –
egy életen át gyűjtögethetjük ezeket az apró, csak nekünk feltáruló részleteket, mint amikhez egyetlen külföldi turista utunkon sem juthatunk soha hozzá.

Ebbe a sorba nagyon jól kapcsolódik a Bp100 szervezésében immár évről évre, egy hétvégére megnyitott házkapuk hagyománya, amelyhez megelőzően az érintett épületek önkéntesei olyan feltárásokat végeznek, aminek eredményei tényleg csak ilyen széles összefogás révén juthatnak el mindnyájunkhoz. S ezt megkörítik még kedves vendéglátással, esetenként kis műsorral, gyermekfoglalkozásokkal – hogy tényleg az egész szinte majális jelleget ölt. Jó elmerülni ebbe a politika-mentes, közvetlen és jó hangulatú közösségi élménybe.

És akkor induljunk. Én a Szent István körút páros oldalán kerítettem be a látnivalókat,
s csak áttekintettem a Haggenmacher família 9, 11, 13 számok alatt építtetett házaira.
A család hajdan Lipótvárosban gabonaőrlő malmokat üzemeltetett, ahogy arra az egyik homlokzaton az aratást ábrázoló dombormű utal.

Bp100 a Nagykőrúton P1590506 Szent István krt 13.

Utamon tehát a Vígszínháztól, a Nyugati felé tartok. A Vígszínház gyönyörűséges épülete kilógna a koncepciómból (bérházak), ezért itt nem foglalkozom vele.

Bp100 a Nagykőrúton P1590513 Szent István krt 16.

Mindjárt az első ház itt a 16. szám, az a sarokház, amelynek Vígszínház felé néző utca szintjén különböző neveken, de mindig művészek, írók által frekventált kávéház működött. A ház szépen díszített falaihoz gazdag díszű kovácsoltvas kapu tartozik, s azon átlépve íme az első hökkenet, a kapualj (Lotz-ot idéző) festése. S a kellemes színezésű járóköveken beérünk csaknem az udvarba, de ott már egy üvegajtó megállít. Ám ezen keresztül még láthatjuk, hogy itt megőrizték az udvari kutat, amely egykor minden házban a fő vízforrás volt.

Következő házunk a körút – Hegedűs Gyula utca sarkán a 18. szám, kívülről eléggé elhanyagoltnak tűnik, lehullott vagy éppen málló vakolatával. Építtetője a Budapesti Közúti Vasúti Társaság egykori vezérigazgatója (Jelinek Henrik) volt, ám bennem a kíváncsiságot az keltette fel, amikor azt olvastam, hogy egy ideig élt itt Mácsai István festő. (Ma, a kapualj 2 hatalmas, cégtáblákkal teletűzdelt névtáblája szerint kb. 90 %-ban ügyvédek és ügyvédi irodák – így a dr. Bárándyak is – által közkedvelt a ház.)

Bp 100- Szt.István krt. 18. -kollázs

A belső alaposan rácáfol a külső képre.

Bp100 a Nagykőrúton P1590563 Szent István krt 18.

Itt nem a kapualj, de a lépcsőház nagyon grandiózus. Széles, tágas,- márványt imitáló festéssel, elegáns oszlopokkal – de a káprázatot a liftház melletti kovácsoltvas legyező formák adják. S az udvarból feltáruló kép alapján, a kovácsolt vas fontos akcentusokat helyez el a házon.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A következő házunknál (20. szám) már láthatóan megújult a falak festése, s az udvarba eső napsugarakat felerősíti annak meleg sárga színe. A ház különlegességét számomra a lekövezett belső udvarán kialakított két, egymást tükröző pihenő pad kis zöld szigettel, s középen működő ivókút jelentette.

Bp100 a Nagykőrúton P1590576 Szent István krt 20.

A szomszéd 22. számú ház belső udvarában kicsit rokon a 18. szám alatti épülettel, de itt a főhomlokzati rész díszítését vascsipke helyett 2-2 hermapillér váltja ki. Lépcsőháza szolidabb.

A Szent István körút 26. alá megint a kapualja miatt érdemes bekukkantani.

Bp100 a Nagykőrúton P1590595 Szent István krt 26.

S ezzel el is jutottunk a Nyugati térig, ami előző bejegyzésemben már helyet kapott.

S mivel megint jobbnak látom elvágni a képes beszámoló folyamát, mivel a Nagykörút további szakaszai: a Teréz -, az Erzsébet -, a József -,  és Ferenc körút még annyi képben él itt a hétvége után, hogy magam sem tudom egyszerre feldolgozni. (Eredetileg 1 400 képpel tértem haza, ezekből eddig 400-at dolgoztam fel, válogattam ki.)

De ha már itt megakadtunk, úgy érzem így belefér ebbe a fejezetbe egy kis irodalmi áthallás. Amikor én a körút ezen a részén sétálok, számomra mindig felsejlik Bächer Iván kedves alakja, aki a Szent István körút ezen oldala mögött meghúzódó utcákban járva, élve, hagyta ránk Újlipócia hangulatait, alakjait, emberei világát. Kutyáját sétáltatva mesél nekünk a hétköznapokról, szívet melengető emberi hangon. Részlet a Hatlábú-ból:

” Visszafelé már nem kellett sietni, szép lassan mehettünk. Elvégeztük azt, amit elvégezni tervbe vettünk, nyugodtan bandukolhattunk, örülve a napsütésnek, az előttünk álló napnak vagy valami más egyébnek.
 Baktattunk a latyakos járdán, ahol persze csak egy ember fér el, két ember egymás mellett sétálni nem bír Budapesten, ebben a városban nem lehet az utcán sétálva diskurálni többé, libasorba állították a gyalogosokat a járdára is föltolakodott autók.
 A szembejövő sétálók – pardon: gyalogosok, sétáló pesti ember nincs már – többsége félreállt, meglátván a kutyát, de ha idősebb úr pláne hölgy közelített,  félrelöktem az ebet.
 Azon a reggelen, úgy félúton egy gyerekkocsit toló fiatal hölgy közeledett szembe.
 Az egyik autóorr mögé jobbról behúzódott a kocsival.
 Én is beléptem balról a kutyával, aki persze nem értette, mi van, lepődve nézett vissza föl.
– Udvariaskodunk, kutya – magyaráztam meg neki.
Álltunk.
– Tessék csak jönni – mondtam.
– Jöjjenek csak – mondta a hölgy mosolyogva.
– Mi már nem sietünk.
– Mi sem.
 Ekkor egyszerre léptünk persze ki, rám nevetett, én is próbáltam vigyorogni. Végül eloldalaztunk, szorosan egymás mellett. De épphogy elhagytuk egymást, a nő, vagy inkább lány, megállt és visszafordult:
– De szép kutya.
– Bizony szép.
 Megálltunk mi is, csak nem hagyunk egy dícséretet heverni az utcán.
– Milyen fajta?
– Keverék – mondtam a valót.
– Hát akkor azért szép. Azok a legszebbek.
– És legokosabbak – komplettíroztam a régi bölcsességet.
– Persze.
 Bepillantottam a babakocsiba. Gondoltam a kedvességet viszonozni illik:
– Szép a gyerek is. Szép.
 Persze ekkorra már észbe kaptam, de már késő volt, a kérdés magától adódott, nem is kellett megszólalni, a lány rám nevetett és bólogatva mondta.
– Ez is. “

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Irodalom, Magyarország, Városnézés
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s