Még egyszer Gyarmati Fanniról

Két éve a költészet napján róla írtam – s most sincs még olyan messze az idei költészet napja.

De az indíttatás különbözik. Most, hogy a Nagykörútról képekbe szedett beszámolómat írom, az előzőt éppen egy Bächer Ivántól kiragadott idézettel zártam. Ugyanebben a könyvben a lap szinte magától kinyílott ott, ami egy másik “bächer-ivános” gyöngyszem számomra, s az összefüggést nem nehéz létrehozni.

Jöjjön hát újra egy idézet:

A Pozsonyi úti polgár messziről fölismeri a Kiskakukk úrnőjét, tudja, hogy van Pataki bácsi, mi van a gyerekekkel, köszönti a fölszegett fejjel masírozó Bajor Nagyot, tudja, hol laknak-laktak Rezek, Bekék, Vámosok, Kepesek. És persze a Pozsonyi úton is ott lengenek a vijjogó trolik, az egymás hegyén-hátán parkoló autók között a szellemek.
Az erre lakó az itt sűrűn föllelhető boltok szövevényében sem veszhet el. […]

Minden Pozsonyi úti és környékbeli lakos ismerte jól a Wallenberg utca sarkán levő baromfi boltot is. […]

 Vevő is betért néhanap.
 Mint az az idősebb kutyás hölgy, aki az egyik délelőtt betért ide. Törzsvevő volt a hölgy, finoman szólva is; 1935 óta lakott a Pozsonyi út 1. alatt.
 A hölgy, mint máskor, kikötötte a kis tacskót a bolt elé.
 Ekkor azonban egy baromfiszállító munkás üvöltözni kezdett, hogy oda ne kösse ki senki a kutyáját.
 A hölgy tehát nem kötött, mondta a kutyának, hogy várja meg őt a bolt előtt, lassú kutya, kicsi, öreg, szófogadó, ebben a korban már sem ereje, sem kedve, sem lelkesedése, sem ostobasága nincsen ellenkezni ebnek.
 De hát szegény kiskutya nagyothallott nagyon. 
 Miközben gazdája a pultnál állt a sorban, a tacskó betotyogott a boltba óvatlanul.
 Ekkor a baromfis megragadta a kutyát, fölkapta, a feje fölé emelte, és a nyitott ajtón teljes erejéből kihajította az utcára.
 Az eljárás a bolt dolgozóinak a legteljesebb egyetértésével történt.
 A kutya kórházba került. Megmaradt.
 Természetesen bárkivel esik barbárság, szót követel az.
 De – mert van súlyosbító körülmény a földön – nem bárkivel történt. Magával a Pozsonyi úttal. A Pozsonyi út lett megsértve, megalázva, arcul köpve a boltban.
 A hölgy nélkül nincsen többé Pozsonyi út ugyanis. A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus-házak vagy a Szent István park. A Pozsonyi úton persze a kutyát is sokan ismerték, sokan tudták azt is, hogy tizenhét éves volt már a kis, öreg eb, süket, beteg, és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudták sokan a kutyának, errefelé még akadt csodabogár is, akiknek mondott valamit ez a név: Didó. Lakott még erre polgár, ki tudta, hogy Didó a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.
Gyarmati Fanni - Napló De Didó gazdáját nem csupán a Pozsonyi úton ismerik, hanem mindenütt, ahol még ezen a szomorúan magányos nyelven ember beszél. Mindenki, aki csak pár évre iskolába tévedt e tájon, ismeri a hölgy arcát, nevét, tudja, hogy a hölgy számára a Pozsonyi út búvó otthoni táj, ismeri a sokszor leírt, gondosan belakott, legendás kicsiny lakást is, ahonnan Fanni és Didó elindultak a boltba azon a szerdai napon. Sokan, akik soha nem jártak ott, tudják, hogy ha a hölgy az ablakához lép, akkor verssorok szállnak a Pozsonyi út fölött: “Az ablakból hegyre látok, / engem nem lát a hegy; / búvok, tollamból vers szivárog, / bár minden egyre megy.”
 Nem élünk oly korban – abba a boltba pozsonyi úti, pesti, magyar lábát be nem tehette többé.
 Tette, de hiába. A bolt pár hónap múltán tönkrement.”

/ Bächer Iván: Hatlábú/

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Magyarország
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Még egyszer Gyarmati Fanniról bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Könnyes lett a szemem! Fanni és “társainak” története számomra ma is nagyon fontos, annak ellenére, hogy keresztény vagyok. Hihetetlen mindaz, ami azokban az időkben megtörténhetett, de hogy évtizedekkel később is bárkit, bárhol ilyen atrocitás érhetett, főleg valaki olyannal, aki nap, mint nap bejárt az üzletbe, az tényleg megdöbbentő. Jó, régen történt, de megtörténik és megtörténhet másokkal, máskor, máshol!

    Mi más juthatott róla eszembe, mint egy Radnóti vers:
    “Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
    ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
    hordozd szívedben. Éld e rossz világot
    és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
    hogy más legyen.”

  2. Almási József szerint:

    Ez a kis írás – mint megjelenésekor – most is fölkavart, megrendített és elkeserített.

  3. novak laszlo szerint:

    Ez a régi Tabáni és egyéb régiségek honlapja…A Fölöttem a felhő…Aki meg ezt írta le a Radnóti özvegyéről,meg a kutyájáról egy nagyon kedvelt író-aki a Pozsonyi úton lakott,2 éve halt meg..Nem ismerheted,mert a Népszabadságba írt minden szombaton…. “\”Fölöttem a felhő\”” írta: > elismondom posted: “Két éve a költészet napján róla írtam – s most sincs még olyan messze az idei költészet napja. De az indíttatás különbözik. Most, hogy a Nagykörútról képekbe szedett beszámolómat írom, az előzőt éppen egy Bächer Ivántól kiragadott idézettel zártam. Ugy”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s