Budapest100 – Jókai udvar, egy életút vége

banner, mozaik3-2

“Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt; s láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál; ettem cigány bográcsából s királyi asztalok ezüst tálairól; voltam szegény ördög, aki zsidógyerekeket tanít magyar nyelvre havi két forintért, s voltam bankelnök, aki százezrekkel hajigálózik; volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuthkutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; – egyiket se bántam meg…
És amíg ezt a földglóbuszt, aminek Magyarország a neve, – s mely a külvilág előtt oly ismeretlen, mint a hold túlsó oldala, – annyiszor körülkerültem, mennyi alakjával kellett megismerkednem az egymást váltó kornak! élők és halottak nekem modellt álltak: hívásomra most is előjönnek, változatosságban kifogyhatatlanok.”

/ Jókai Mór: Negyven év visszhangja/

Ezt Jókai magáról mondta egy 40 éves, illetve 50. éves jubileumi beszédében, de az író életének legszebb megfogalmazását Mikszáth Kálmán adja, Jókai Mór élete és kora (http://mek.oszk.hu/00900/00945/00945.pdf) című munkájában, amelyet évekkel ezelőtt olvasva annyira elragadott, hogy el is határoztam, sorra veszem Jókai még fellelhető emlékhelyeit.

Jó párat sikerült is becserkésznem, vagy feltennem időközben a térképre, de az Erzsébet krt 44-46 sz. alatti házba toppanva teljes zavarba jöttem.

Bp100 a Nagykőrúton P1600016 Erzsébet krt.44 - 46. ab Jókai udvar

Azon túl, hogy soha fel sem tűnt – vagy ha mégis, nem gondolkodtam el rajta, vajon miért? – hogy a homlokzatra Jókai udvar van felírva. A két udvaros Erzsébet körúti háznak ugyanis a Dob utca felé eső második emeleti részén élt Jókai Mór, élete utolsó szakaszában, 1899. november 1.-től – 1904. május 5.-ig, haláláig.

Jókai Mór - Budapestnek emlékül - könyvborítóHol is vesztettem hát el a fonalat?
Hazajövet nem hagy nyugodni a gondolat, s felfrissítem emlékeimet – bár sajnos az évek óta ebben a témában is szorgalmasan gyűjtögetett anyagaim a tavalyi komputer összeomlás óta zárványként remélik, hogy egyszer még adatmentők feltárják – ,
s kitűnő segítségre lelek a Budapest könyvek 2011.évi,
Buza Péter keze nyomán megszületett Jókai kiadványában. Mert amíg én csak készülődtem a feladatra, ő és a városvédő egyesülete saját tehetségemet jóval meghaladó módon, s átfogóan fel is dolgozta a témát.

S ebből látom, hogy Jókait nyomon követni nem is volt olyan egyszerű feladat, még ha a másfél tucatnyi lakóhelye zömét fel lehetne tűzni egy 300 méteres kört átfogó területre
a térképen. A komáromi születésű, Pápán majd Kecskeméten tanuló diák 21 évesen kerül ugyanis fel Budapestre, hogy aztán azt, mint állandó lakóhelyét, el se hagyja.

Kezdődik ez a történet egy Gyulai Pál (akkor: Gyöngytyúk) utcai házban, hol nappal mint joggyakornok, utána pedig ugyanannak egy szobájában, neves ügyvéd munkaadója által számára biztosított kvártélyban él. Az 1848/49 -es eseményekig, hol neve először, s igen fényesen kerül a történelem lapjaira még négyszer költözik, a Síp utca/ Dob utca és a Dohány (akkor Fűzfa) utca határolta területen belül, utóbbiban (Fűzfa u.16.) már Petőfiékkel közös 3 szobás lakásba.

Laborfalvi RózaInnen való költözése sorsfordító, hiszen ekkor (s emiatt) szakad meg barátsága Petőfivel, s elindul új,
38 évi házassággal Laborfalvi Rózához kötődő, az írói kibontakozását és sikereit hozó élete termékeny szakasza.

“Bort nem ismertem húsz éves koromig, s asszonyt nem, míg meg nem házasodtam ; én a nőmhöz egész szívet vittem.”

1848. júniusában ugyanannak a Hatvani u 7.sz. háznak az udvari traktusában bérel lakást, ahol az ünnepelt színésznő már évek óta lakik, s csak augusztustól, házasságkötésük után (1848. aug. 29. Rákoscsaba) bútorozik át annak főútvonalra néző, első emeleti lakásába.
S ezt a házat már számosan láthattuk is (2009. lebontják), hiszen az a Schmahl Henrik által épített palota 1896. évi átalakítása révén megnyitott Holzer divatház, későbbi
Úttörő áruház mellett (Szép utca felőli oldalon) állott.

Úttörő áruház_ Kossuth L. u. 9. -egykor.hu

Jókai egész életét mondhatni nőuralom alatt töltötte. A törékeny, félénk természetű gyermek életének irányítója édesanyja, akivel, csakúgy mint Petőfiékkel, akkor helyezkedik szembe, amikor az hevesen ellenzi házasságát a nála 8 évvel idősebb (s rangban / s foglalkozásban nem illeszkedő) Laborfalvi Rózával, s örökségéből is kitagadja.

Ezzel az irányító szerep át is száll (első) Rózára, amely azonban úgy tűnik Jókainak nincs ellenére, hisz természeténél fogva szelíd, béketűrő és nagyon szerelmes – s marad hű mindig feleségéhez, sőt, múzsájához, aki – kívülállók leírása szerint egyre házsártosabb, s zsarnokibb lesz.
Jókai életének is mottója lehet egyik írásának jelmondata: A férfi sorsa a nő.

Jókaival szemben, Laborfalvi Róza gyorsan öregszik és állandóan betegeskedik, amihez nyilván hozzájárult az is, hogy hamar elfelejtkezik róla a színházi világ, s nőttön-nő
– fúria barátnői rosszindulati pletykái hatására – féltékenysége nagyon is jóképű, s csinos férje iránt. Ám ahogy Mikszáth írja, Jókainénak pedig csak a szépségét vette el az idő,
a kor legnagyobb tragikájának hatalmas temperamentumát, a fékezhetetlen indulatkitöréseket, a zsarnoki szigort és a hatalmaskodó hangot meghagyta.

Jókai_Mór,_Laborfalvi_Rózával_1873, Wikipedia
A színpad egykori vitathatatlan, egyedülálló csillaga, 20 évvel öregebbnek látszik tényleges koránál, míg Jókai daliás termete, s legendás mélykék szemei még mindig a szép férfit mutatják, az évek legfeljebb korán ritkuló haján látszanak. De ezen meg segít a paróka is, amit ugyancsak a gondoskodó női kezek erőltetnek rá, úgymond megfázás ellen. Ismét Mikszáth:

Voltaképpen Jókai volt mégis a ház bálványa. Jókainé valóságos rajongással csüggött férjén, sőt haragjának forrása is éppen a Jókai-nimbusz volt legtöbbször és nem az ő önzése.
Kínozta férjét, mert szerette. Tudta, hogy ezzel boldogtalanná teszi, de ki mindenkinek parancsolt, magának nem tudott parancsolni. Ám e jelenetek sohase fajultak botrányokká.
Jókai nem ellenkezett, ha mondott is valamit mentségére, szelíden, csillapítón tette és menekült a szobájába.

Merthogy Jókai mindenek ellenére nem kívánkozik el a családi otthonból, számára, mint sok főhősének is, ez a biztonság helye.

Bfüred, Jókai villa P1160319 - Íróasztal solitudoLassankint aztán mind összébb szorul a világ;
minden nap leckét 
veszünk; míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ ez a négy fal,
s ami benne egyedül a mienk:- a nő, az anya, és a gyermek.
És aki azt föl nem tudja fogni, hogy ez a kicsiny világ
mégis egész világ – ám járja a bolondját”

(Jókai: Politikai divatok, 1865)

Neki a boldogság szigete dolgozó szobája s íróasztala, ahová meghatározott napi rendszerességgel elvonul,
s teljes zavartalanságban alkotja tartalmában és méretében is nagyszabású életművét.
Ezt a feltételt viszont Jókainé Laborfalvi Róza meg is teremti neki, s őrködik háza népén és népével, az író alkotói nyugalmán, és kifinomult konyhával gondoskodik jól tartásáról.

A kezdeti szűkösebb években – a levert szabadságharcot követő bújdosást követően – sokat költözködnek is, s ekkor gyakorlatilag a Múzeum körút eleje – Magyar utca – Reáltanoda utcák között mozognak.  Velük él már a közben a leánynevelő intézetből hazafogadott
“kis” Róza, Laborfalvi Róza és Lendvay Márton színész törvénytelen gyermeke. (Jókai örökbe fogadja.)

Astoria sarok, 1894 k.

A Múzeum krt 5. sz. házból tovább hurcolkodnak – a mintegy 120-150 négyzetmétert Kölber kocsigyár _kollázs_2elfoglaló, Kossuth Lajos utca/ Magyar utca sarkán álló Kölber féle házban levő első emeleti, erkélyes lakásba, a zajos Zrínyi fogadó mellé (ma mindkettő helyén az Astoria szálló áll), majd innen az un. Nyiri házba a Zöldkert, ma Reáltanoda utcába.
Ez a ház tőszomszédságában van annak a hátsóudvari lakásnak, ahová Jókai (a Laborfalvi házába) 1848-ban beköltözött. A szaporodó család számára már több helyiségre van szükségük, hiszen itt már nem csak a kis Róza, de Jókai unokahúga Jolán, bátyjának, Károlynak a lánya is velük él, akit haláláig a nagymama (Jókai édesanyja) nevelt.

Reáltanoda u. - Holzer SimonItt már a háznak csaknem teljes első emeletét elfoglalják, s korábbi puritán lakberendezésük kezd antik- és dísztárgyakkal, csecsebecsékkel, képekkel benépesülni. Ezeknek elsőrendű beszerzési forrásai a  Múzeum körúton megtelepedett Trödlerek (ócskások, régiségkereskedők), akiknek hagyományát ma ugyanitt a számos antikvár könyvkereskedés őrzi.

Amíg eleinte szinte csak a szinésznői fizetésből élnek, Jókai szorgalma nyomán ez fokozatosan megfordul: szaporodnak az írói- s hírlapírói bevételei,

40 éves jubileumán így fogalmaz: “Szépirodalmi munkáim jövedelméből élek, tisztességesen, jogosult igényeimnek megfelelő módon.

s a mama halálával hozzájut örökség részéhez is – amelyet testvérei saját 1/3-d részük átadásával összeadják neki. (A mamával időközben ugyan kibékültek, ám a végrendelet módosításáról özv. Jókayné megfeledkezett.) S megérik a gondolat, hogy immár bérlői minőségből saját otthonra váltsanak.

Bfüred, Jókai villa P1160200, második Róza arcképeEhhez szintén nem kell sokat fáradniuk, 1857-ben megtalálják azt a Magyar utcai kétemeletes házban, amelyben már ők a háziurak, s bérlőik vannak.
A Magyar utca ugyan nem éppen jó hírű utca, legtöbb háza ekkor nyilvános ház, ám ők az alig
2 éves ingatlant nagy lelkesedéssel veszik birtokba, s nevezik Hotel Jókainak.
Saját céljaikra az első emeletet foglalják el, ahol Jókai dolgozószobája a kellemes látványt nyújtó Károlyi kertre néz. (Ez a ház eltűnik a mai Henszlmann utca kialakításakor.)
Itt már az egyéb helyiségeken kívül volt legalább
5 szobájuk, amiből egyiket Jókai másik unokahúgának (Eszter nővére megözvegyült lányának) Váli Marinak atelierjeként rendezik be. Tőle maradt fenn a festmény Kisrózáról, mely most a balatonfüredi Jókai villa falát díszíti.

Jókai azonban hamar ráun a háziúri szerepre, hisz elvonja energiáit az írástól a ház és bérlők körüli tennivalók. Ismét bérlőkké válnak, s újra (1860-68.) a Múzeum körút a cím, ezúttal a 7. szám, az ún. Unger ház második emeletén. A tüdőbajban fiatalon, 24 éves korában elhunyt második Róza 1861. évi gyászjelentésén már ez a cím szerepel.
roza -jokai rajza,2 -kafe.hhrf.orgRóza titkolt hagyatéka harmadik Róza (apja feltehetőleg
gr. Andrássy Gyula), akinek titka Jókai előtt, a kislány mintegy
2 éves korában, az akkor már meglevő svábhegyi nyaralóban kerül napvilágra. Laborfalvi Rózával mint tulajdon gyermeküket nevelik, s később (1886. szeptember) őt is örökbe fogadja az író. Harmadik Róza lesz a későbbi Feszty Árpádné, a Bajza utcai műteremlakás háziasszonya.

A belvárosi életből igazi életvitel váltást jelentett következő lakhelyük, az akkor erősen külvárosnak számító Stáció (Baross utca 98.)/ Koszorú utca sarkán álló falusias porta. Udvar, kocsiszín, istálló, ól, baromfi, veteményeskert s az udvar közepén az Orczy kerti jóízű forrásból táplálkozó szivattyús kút. Nem lehet tudni ki akarta inkább ezt az ingatlant: Jókainé, aki éppen ekkortájt vonul vissza véglegesen a színpadtól (1869. március 7.-én lép fel utoljára) – vagy a természetszerető Jókai.

Jókai ifjúkorától törekszik saját “birtokra”, ahol saját fáit, szőlőjét ápolhassa, gondozhassa. 1853-ban vették meg aztán – Az egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán első nagysikerű regényei bevételéből – az induló 3 holdnyi földdarabot a Svábhegyen, egy elhagyott kőbánya terméketlen vidékét, a Költő utca (21.sz.) kanyarulatában.

Jókai kert- Költő utca

Évek, évtizedek során szenvedélyesen bővíti, gyarapítja, gondozza, műveli, amíg kialakítja azt a mintegy 20 holdra rúgó /Istenhegy, Orbánhegy, Kútvölgy, Normafa környéke területeken/ gazdaságot, ahol megtermel mindent a tejtől- a gyümölcsig, hústól a borig;- sőt jut még a piacra is – növényeket telepít, nemesít és kertészkedik. Ismert a mondása, amikor az ezredéves kiállításon díjnyertes körtéjénél megáll a király, s ő ragyogva mondja:” Kertész vagyok felség, és ez a büszkeségem”.
Ez számára tényleg a kikapcsolódás és ihlet forrása. Sok vadregényes kép maradt fenn az idős Jókairól “lonkája” rózsái között, villája dzsungelében.

A Költő utcában is sajnálatos módon csak az egykori majorház maradt fenn, s újabban városvédők próbálják visszavarázsolni legalább a kert hangulatát, fatelepítésekkel, illetve a valamikori kedves borának, a kástélyos alapjának, a kadarka tőkeállománya visszahozatalával a siller bor készítését.

Jókai kert Svábhegy PA241253 -fotó Adelmann Anna .

A mellékelt fotókkal Adelmann Anna sietett segítségemre.

A Stáció utcai házban noha Liszt is megfordul, de igazi vendégjárás, társadalmi élet nincsen. Nehéz is a vendégeknek elviselni azt a környezetet, amit a lakásban is szabadon járó-kelő baromfiak, házőrző kutya-kedvencek (Jókainé, mivel a költő éppenséggel gyerek kora óta tart a kutyáktól) nyomán keletkezik. Igaz, itt már van hely bőven, ám az L alakú épület elrendezése nem a legkedvezőbb.
Koszorú_utca-_Baross_utca_sarokA Jókai család által használt 11 helyiség egybenyílik, így bizony egymáson átjárva zavarják egymást: a vendégszobába pl.
Jókai dolgozó szobáján át vezet az út.
Később kicsit változtatnak az elosztáson, amikor Jókai helységei a Koszorú utcai frontról a főútvonalra kerülnek. Itt sincs azonban megfelelő munkakörülmény számára, mert amint arról sokszor panaszkodik, a közeli kálvária miatt naponta számos alkalommal felhangzik  a halottat kísérő pap “circumdederunt me” éneke, a halotti zsoltár.

Ebben a házban kezdik közös életüket Jókay Jolán, s az őt (1871-ben) elvevő kezdő, ám ambiciózus gazdasági zsurnaliszta, Jókai pártfogoltja, Hegedüs Sándor – akiből később kereskedelmi miniszter lesz. Ő az, aki majd hozzásegíti Jókait részben bankok, s kereskedelmi intézmények kiegészítő, s fix jövedelmet hozó elnökségi székeihez – és belső információi révén hozza a megoldást, hogyan szabadulhatna meg Jókai ettől a házától is – amikor már fojtogatják a gazdasági nehézségek. (Az utca szélesítését tervező fővárosnak eladják a vételárhoz képest háromszoros áron, 13 itt töltött év után.)

Mert hiába keresett Jókai ekkor már igen sokat – író ennyit Magyarországon még soha – ám nem tudott/tudtak a pénzzel bánni. Jókai nyakán száz élősködő lógott mindig, s használták ki jó szívét az akkor dívó giro leszámítolásokkal. Ő megtagadni senkinek nem tudta aláírását, s szakadtak nyakába egyre növekvő adósságok.

Maguk is eddigre már hatalmas felhalmozásba kezdtek a lakberendezést, s reprezentációt szolgáló tárgyak terén. Majorházuk udvar felőli beüvegezett korridorján egész múzeumi gyűjtemények halmozódtak fel, s a Stáció utcai sárga házzal együtt, egyidejűleg már
3 háztartást – hozzájuk tartozó személyzettel – tartottak fenn, s adóztak utána. A svábhegyi nyári lak mellett ugyanis 1870-re felépítették a balatonfüredi villát is. Hiába a Jókai hallatlan népszerűségét kísérő bőven csorgó bevétel, a pénz gyorsabban fogy, mint ahogy megteremtődik.

Bfüred, Jókai villa P1160170- 2012. 09.07.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Tehát otthagyják a városi “udvarházat”, s 1882-ben a Kerepesi (ma Rákóczi) út 86.-ba,
az egykori Fehér Kakas fogadó bérházába költöznek, amelynek helyén majd az 1890-es években épül fel a mai Uránia mozi háza. Az első emeleten 12 szobás az új lakásuk! Valószínű itt készült dolgozó szobája rajza, melyet a Vasárnapi Ujság 1885. ben az író
60.-ik születésnapjára írt cikkében tettek közzé.

VU_1885_Jókai dolgozó szoba

A szoba terjedelmes leírásában hosszan felsorolt tárgyak nyilván presztízsértékűek is voltak, meg talán Jókainak megteremtették azt a miliőt, amelyben fantáziája szárnyra kelt. Az én szememben mindez túlzsúfoltnak hat, ami érvényes az utolsó cm-ig – tudósító újságíró beszámolója – megpakolt íróasztalára is – ahol magam képtelen lennék egy sort is leírni. (Mégis övé minden irodalmi babér 🙂 )

Bródy_S._u._36__n.1885. év végén innen is tovább vándorolnak, mivel túl tágas lett a lakás, hogy kis Róza Münchenbe utazott
a festőakadémiára. Nem mennek messzire, csak a közeli Sándor főherceg (Bródy Sándor ) utca 36.-ba, Pán József romantikus-eklektikus, ma már elhalványult nevű építész 1869. táján emelt házába.
(Az építész-kivitelező sok eltűnt épülete között tán a legismertebb a szintén eltűnt Karátsonyi palota.)
Újra első emelet, utcára néző, kapu fölötti erkéllyel.

Ez a Horánszky (korábban Zerge) utca betorkollásánál álló ház minden bizonnyal csendesebb lehetett, mint az előző főútvonali fekvésű.
Drámai jelentőségűvé vált történetünkön belül ez az épület, mivel a beköltözésük utáni évben, 1886. november 20.-án, rövid betegség után, váratlanul elhunyt Laborfalvi Róza. Jókai teljesen összeomlott. Még csak 61 éves, de úgy érzi, számára megszünt a világ.

“Szinte hihetetlen volt, mennyire egyedül érezte magát a világban ez asszony nélkül, aki vezetője, kínzója és gondviselése volt egy személyben. A hosszú megszokás okozta a nagy hiányt, s jósága, hálája utólag kezdte fölékesíteni olyan tulajdonokkal is, amelyekkel nem bírt.” – /Mikszáth/

Tolla elnémult, s fogadott lánya, Róza sietett segítségére, s igyekezett kirángatni őt ebből az elesett állapotából. Rábeszélte egy olaszországi útra, de itt is csak az elhunyt múzsa nyomát kutatja, ebből születik az Utazás egy sírdomb körül c. regénye.
Jókai RózaInnentől Róza, aki egyre nagyobb befolyást gyakorol Jókaira, küldetésének érzi az író életének új mederbe terelését. Megszakítva tanulmányait, nem megy vissza Münchenbe, illetve Párizsba a Munkácsynál tervezett képzésre. Egyszerűsítette a háztartást, fölösleges tárgyakat, családi ereklyéket, nagyanyja ékszereit – de még a füredi nyaralót is eladásra bocsátják, s a szomorú emlékű házból 1887. tavaszán új, egyszerűbb lakást rendez be maguknak, ugyancsak a Bródy Sándor utcában.
(A ház helyére 1908-ban épül a mai nagy bérpalota, ami ezáltal nem fedi az eredetit.)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

S hogy tompa, béna gyászából kiemelje a költőt, az új lakást, a  Sándor utca 17-ben (újra első emelet, az eredetileg 2 szintes, 1871-75. között épült klasszicista ház, különlegessége
a tágas belső kertje) aféle művészi találkozó hellyé, társasági szalonná alakítja. Egyszerre népes, sok fiatalból álló bohém társaság veszi körül az addig zárkózottan, visszahúzódva élő írót. Megváltozik a korábbi komor kép, melyet ugyancsak harmadik Róza ír emlékezéseiben:
Nevetés soha a mi házunkban nem hangzott.”

Itt, új környezetében az ifjúság rajongása veszi körül, Róza gondosan válogatja meghívott vendégeit Jókai magas rangú politikus ismerőseiből – a Képviselőház itt van másfél sarokra!-, írókból, s más művészekből. Nyitott házával alakítja és életben tartja a válságba került írófejedelem imázsát, s erősíti Jókai nemzeti jelképpé emelését.
Viszonzásul Jókai is igyekszik festő ismerőseiből, kapcsolataiból Róza számára érdekes kört teremteni. Köztük van egyik régi pártfogoltja, fiatal komáromi földije is, Feszty Árpád, Feszty_Árpád, képmásaaki nem csak tehetséges festő, de ragyogó társasági ember, s nem mellesleg romantikus férfiszépség, akiért bomlottak a nők.
Természetesen a fiatalok egymásba szeretnek, de csakúgy a házasságkötéshez, mint életvitelükhöz erősen a Pápi – ahogy kicsi kora óta nevezi őt Róza – anyagi támogatására szorulnak. Nincs is semmi gond, Jókai sietve megszervezi a fiumei esküvőt (1888. aug. 7.), s a velencei nászút után már hárman alkotják a közös háztartást, amelynek új színhelye 1889. nyarától az Andrássy út 102. első emeleti, sugárúti traktusa. A házat Schmahl Henrik tervezte, homlokzatán Lotz Károly allegorikus alakokkal benépesült freskója fut körbe.

Andrássy u 102. P1600959

Ez a házválasztás feltehetőleg összefügg már azzal, hogy ekkortájt osztja a közeli Epreskertben az állam a jutányos áru telkeket azoknak a művészeknek, akik hajlandóak itt saját műtermet nyitni. A festőművész a telket még 1889.október 31.-én megvásárolta a fővárostól, majd 1890. július 22.-én 20 ezer osztrák értékű forint bankkölcsönt vett fel
42 és fél év futamidőre. A kölcsönnyújtás fedezete az a Jókai nyilatkozat (a fiatalok házassági szerződésében) volt, hogy a fiatalok anyagi gyarapodását elősegítendő évente
1 600 osztrák értékű forintot fizet a hitelt nyújtó banknak. Feszty Árpád ennek fejében beleegyezik, hogy (leszármazók hiányában) az ingatlan öröklési joga Jókai Rózát illeti, Jókai Mór pedig a házban élete végéig ingyen lakást, mint szolgalmi jogot élvezhet majd.

VU - Bajza utcai villa, 1904

És elkészült a ház is, a velencei Canale Grandén álló Palazzo Erizzo mintájára, s be is rendezik az 1891.év őszi költözés előtt. Sok jellegzetes elemét a Feszty házaspár Velencében vásárolta fel mondhatni fillérekért, közte az ebédlőbe kerülő 24 darabos reneszánsz faragott székgarnitúrát, amit éppen akkor árvereztek el, az utolsó dózse, Ludovico Manin hagyatékából.

A grandiózus méretű lakás földszintjén a Feszty házaspár, emeletén Jókai lakott.
Az épület meghatározó eleme a 100 m²-es, emeletbe nyúló, gyönyörű famennyezetes műterem, a másik súlypont Jókai 50 m²-es dolgozó szobája.
A földszinten Fesztyéknek még 5 helység állt itt rendelkezésükre, amit majd Masa születése után bővitenek valamelyest. Jókai lakrészébe kívülről is, de a műteremből is vezetett lépcső, ő kedve szerint szabadon mozoghatott a házban. A közös, díszes 30 m²-es ebédlő Jókai dolgozó szobája mellett kapott helyet.

A korabeli sajtó nagy terjedelemben és lelkendezve ad leírásokat a villáról, amely külsőségeiben két vonulatot képviselt: egyrészt a magyarok őstörténetét idéző tárgyak tömeges jelenléte, másrészt az arisztokrácia környezetét idéző antik, míves berendezési tárgyak révén. A berendezésről mai értékelői helyenként már a talmi jelzővel szólnak, bár azt biztos, hogy nagy gonddal, az akkori kor divatos irányzatai szerint válogatták össze, hiszen a művész házaspárt bevallottan egy Nemzeti Szalon megteremtése vezette kezdetektől, amely csíráiban már ott volt a Sándor utcai otthonukban is.

Az akkori Budapestet ténylegesen megmozgató vállalkozás minden bizonnyal elérte célját: ősszehozni a művészeket a tőkeerős vásárló közönséggel, s mindezt bizonyos extravaganciával, a korhoz illő művészmagatartással, zajos magán- és szalonélettel.

Feszty Masa, önarcképA “projektben” kezdettől fogva fontos szerep jutott Jókai jelenlétének, hisz ő maga addigra nemzeti ereklyévé vált, akinek kellő felhajtással itt ünnepelték 50 éves írói jubileumát (1893-94.), majd 70. születésnapját (1895.) – melybe minden szinten az egész ország is bekapcsolódott.

Volt itt minden: 100 ezer Ft-os jubileumi jutalom – ami megszabadítja minden lehetséges anyagi gondtól -, kiadója műveinek 100 kötetes díszkiadásán dogozott, formálták szobrát, 200 vármegye, város és társulat avatta díszpolgárává, díszdoktorrá, utcákat, intézményeket, gőzhajót, kalapot stb. neveztek el róla  – már életében önmaga szobrává vált.

Jókainak minden kedvezően alakult: szerető családban, szabadon él; körülrajongják, Sissi és Viktória királynő is lelkesedéssel olvassák könyveit, melyek immár népszerűek világszerte – 14 nyelvre fordítják őket. Még az udvar legfőbb urától is kézzelfogható figyelmet kap, ami az egykori forradalmi ifjút gyermeki örömmel tölti el, s erősen királypártivá hangolja.

Mi kellene még több? Egy tökéletes életpálya, fényes karrier, egy ország idolja.

De azért valami alig észrevehetően repedezik. A millennium évi novemberi választásokon – 30 év szünet nélküli közszereplés után – nem választják meg, képviselői mandátum nélkül marad. Jókai megdöbben, a kudarc teljesen letöri – amit persze nem lehet mutatni sem.
Jő ugyan a flastrom: az uralkodó érdemkeresztet, s felsőházi tagságot ad neki, ő azonban oda nem igen jár, »a temető előszobája az« – mondja.

S valóban: ő is halandó, s nem kíméli az öregedés. Villabeli zajos – fiatal – társaságban már elveszetten tévelyeg, csak a szombat esti tarokkpartik, emeleti dolgozószobájában, amik régi körében megmaradtak. Jókai láthatóan már tényleg más, egy elmúlt világban élt. Nyilvánvaló, hogy egyre inkább az öregedés bezáruló lehetőségei, feleslegesség érzete foglalkoztatják. A Vasárnapi Ujság 1897. október 10.-i számában megjelent Solitudo c. írása gyönyörű számadás erről. Csatolom, mert minden sora értékes, melynek végkicsengése, hogy elégedetten, békében néz az elmúlás elé is.

VU.1897. okt.10. - Solitudo

De: a nagy mesemondó alkonyát hirtelen regényeire emlékeztető változások bolygatják fel.

Grósz_Bella_Erdélyi_1899.Megjelenik nála 1897. tavaszán egy ifjú, ámde szegény, színészi pályára vágyó fiatal lány, Grósz Bella, s támogatását kéri.
Jókai ezt nem tagadja meg tőle, be is protezsálja a Nemzeti színház ösztöndíjára, majd Rákosi Szidi színiiskolájába, s a kritikák szerint drámai erejű hangja nagy jövőre predesztinálja. A kapcsolat azonban idővel egyre szorosabbá vált, s a 13 éve özvegy Jókai kiüresedettnek látszó életébe nem várt fényt hozott.

Aztán jönnek a regényes fordulatok: szökési terv az eddigi otthonból, titkos házasság és hosszú nászút Olaszországban, – ami alatt az országban a nyilvánvalóan felzaklatott kedélyek lecsillapulnak. Ez volt a terv.

Aztán egy beavatott belső szolga árulása révén Jókai családjánál lelepleződik és kipattan a botrány. Igazi szappanopera keletkezik – amelyben a család – megengedem, akár féltve az idős ember méltóságát is (ő 74 éves, az ifjú arajelölt 20) – tömbbé egyesülve mindenáron meg akarja akadályozni az esküvőt.

De innentől – végigolvastam, ami csak elérhető volt ebben a témában – igen gusztustalanná válik tevékenységük: nem riadnak vissza semmitől és lépéseket tesznek az öreg író bolonddá nyilvánítására, sexuális erotománia aggkori tüneteivel; magándetektívvel követik nászútján, s olyan sárdobálásba kezdenek, ami által épp ők (mind hatalmi befolyásuk megvan hozzá, s a véleményformáló sajtó is mellettük) korbácsolják fel a kedélyeket olyan mértékben, hogy az egész ország elfordul koszorús írójától. A családnak nyilvánvalóan legfőbb motivációja az örökségből való kiesés, illetve Fesztyéknél az addigi pénzforrás elzáródása is volt.

Jókai azonban mindenkivel szembehelyezkedve, mint valamikor ifjúkorában is,
a szerelmet választja – bár minden józan ésszel gondolkodó emberben felmerül a gyanú, hogy Grósz Bella (művésznevén: Nagy Bella) esetében nem feltétlenül voltak ilyen tiszták
a szándékok. Ma már az utókor nem tudja objektíven megítélni, hogy a szereplők számos – önmagukat tisztára mosni szándékozó, utólag kozmetikázott megemlékezésében mennyi volt az igazság, s mennyi a koholmány. Az, hogy új népes családja ahogy csak bírta, pumpolta Jókait, az bizonyos. De hogy Nagy Bella kínozta, bezárva tartotta volna – nem hiszem.

Grósz család 1901-02 Forrás Jókai Mór - Budapestnek emlékülEz már csak az író – noha béketűrő – karakteréből, önérzetéből sem fér nekem a képbe.
De hogy Jókai nem azt kapta, amire vágyott, az is valószínű. Ő azonban magánélete tekintetében mindig zárkózott volt, s nyilván a fennmaradó imázsa érdekében nem is panaszkodhatott. Kelepcébe került. Hát ezért szomorú ház nekem ez az Erzsébet körúti,
s nem is kutattam tán utána.

Ami azonban Jókainak a személyes bántalmakon túl, sokkal jobban fájhatott, az a közönsége elvesztése, az ország ellene fordulása. A botrány ugyanis akkorára nőtt, hogy pillanatok alatt a piedesztáljáról, a legnagyobb magasságból, a mélybe zuhant. Ellenségessé vált iránta a közhangulat, olvasói tábora és eladott könyvei száma csökkent, kiadója jubileumi vállalkozása csődbe ment.

Én is sokat gondolkoztam ezen a jelenségen, mert bár a vele kapcsolatos irodalmi elemzések szívesen említik az idős Goethe és 17 éves múzsájának esetét, mi magunk is átéltünk hasonlót, Faludy György és késői lángolása közszemlére bocsátásával, ami bevallom, nekem is visszatetsző volt. Nem sajnáltam tőle, de nem bántam volna, ha megkímél a részletektől. Ebben a témában nagyon bölcsek Mikszáth sorai, – miközben bár érezhetően ő is hajlik a köz kánonjához, de óvatosan nyúl a témához, mondván nem kerültek még kellő történelmi távlatba – ezt írja:

Jókai nyilvános élete voltaképpen idáig terjed, ami ezentúl van, az már nem tartozik szorosan az életrajzhoz, annak elbeszélése csak rossz szokás. Csecsemő korában még Napóleon is bizonyosan csak olyan csecsemő volt, mint a többi és talán olyan tehetetlen fecsegő aggastyán lett volna kilencven éves korában, aminők a kilencvenéves aggastyánok. Csak a közepe Napóleon. A zúzmarával ellepett fák télen mind egyformák.

(…)

Hogyan? Azzal kellene tehát büntetni egy kiválóságot, hogy annak kevesebb legyen szabad, mint más tisztes­séges embernek? Ez a tétel egy percig se állhat fenn. Ellenkezőleg, a nagy embernek többet lehet elnézni, mint a többieknek. És végre is, kit érdekel az egy nagy ember megítélésénél, hogy ki a felesége? Kisebb lenne-e Napóleon azért, ha egy szolgálóját veszi el, ahelyett hogy Mária Lujzát hozatta el magának a bécsi Burgból? Kérdezi-e valaki, hogy ki volt Shakespeare-nek a kedves neje? Jut-e eszedbe mrs. Dickens után kérdezősködni, ha Copperfield Dávidot olvasod?

Tehát elérkeztünk a kiindulásomhoz, s így rá is térnék magára a házra, az Erzsébet körúton.

Mert megtörtént az esküvő 1899. szeptember 16.-án szombaton, a Király utca és a Gyár utca sarkán álló épületben működő, egykori V-VI. kerületi Anyakönyvi Hivatalban, polgármesteri diszpenzációval. A titkos manővert már önmagában megkönnyítette számukra az újonnan bevezetett házassági jogról szóló, 1894. XXXI. törvénycikk, amely
a polgári házasságot bevezető egységes állami jog volt, azaz a vallási felekezettől függetlenül azonos jogokat biztosított minden állampolgárnak.
(Ennek híján Bellának még ki is kellett volna keresztelkednie.)

A diszpenzációnak azért volt jelentősége, mivel a házasságkötések ugyanezen jogi szabályozása előírta a tervezett házasságok kihirdetését a leendő házasságkötés színhelyén való, mintegy 3 hétre történő kifüggesztéssel, azzal a céllal, hogy időt adjon az esetleges házassági akadályok bejelentésére és kivizsgálására.
Ebbe a hercehurcába adott körülmények között Jókai természetesen nem akart belemenni – mind a saját családjával, mind a sajtóval való óvatosság okán. De volt annyi befolyása, hogy kieszközölhesse a felmentést kettejük közös nyilatkozatával, mely szerint a házasságkötésnek törvényi akadálya nincs. A diszpenzációt ügyvédje aznap reggel 9 órakor hozta meg (Grószék Szondy utcai lakásába), s az esküvő 11 órakor lezajlott. Innen a Keleti pályaudvarhoz hajtattak, amely különtermében a két tanú és Bella édesanyja társaságában elfogyasztották a lakodalmi ebédet, s a bécsi gyorssal elindultak olaszországi nászútjukra. A magyar olvasók a vasárnapi lapokból értesültek minderről.

Másfél hónap múlva, október 26.-án tértek vissza, s a dunaparti Hungária nagyszállóban bérelnek lakosztályt, mert nincs még kész Erzsébet körúti otthonuk, amit Grósz Mórné, Bella édesanyja nézett ki számukra. A bérpalotát Quittner Zsigmond tervei alapján Baumgartner Károly építteti.

Ide 1899. november 1.-én költöznek be. Ők, s velük Grószné meg Bella további négy testvére!

Itt lakják a ház második emeletének ma három különálló lakásra szabdalt, a körútra és a Dob utcára néző traktusát. A sarokszobai szalonból a Dob utca felé nyílott Jókai hálószobája, ebből tovább dolgozószobája, amit 2-3 kisebb szobából alakítottak át.
A halálakor megjelent sajtótudósítások képeiből ítélve, ez már korántsem emlékeztetett korábbi, fényűzőnek mondható körülményeire.

Bp100 a Nagykőrúton P1600001 Erzsébet krt.44 - 46. Jókai udvar

VU._1904._jún._5._Jókai_dolgozószobája

Jókai azonban továbbra is alkot, s rengeteg terve van, amit még meg szeretne írni.
A közönségétől és régi kapcsolataitól azonban lényegében elzárva, visszahúzódó életet él, nyaranta még ki-ki megy a svábhegyi villába, vagy utazgatnak, főleg a melegebb déli partok felé.
Közben itthon a családjával ellehetetlenül viszonya, Fesztyék befalazzák a villában az emeletről a műtermükbe vezető ajtót, Róza a svábhegyi telkek tulajdonjogáért anyai örökség címén pereket índít, s Hegedüsék is mereven elzárkóznak az új házassága miatt. végrendeletAz elmérgesedett helyzetben Jókait aztán úgy megharagítják, hogy végrendeletében mindent Bellára hagy, amiről az érintettek halála után, a sajtóból szereznek tudomást.

(A harc még évtizedekig zajlik míg Bella számos alku és Jókai Rózának teljesített különféle kifizetések után, egy 1927-ben kötött megállapodással teljes mértékben és végérvényesen megkapta a Jókai örökséget. Fesztyék már 1905 -ben csődbe mennek, s el kell adják a villát – ami akkor átmegy a Petőfi Irodalmi Társaság tulajdonába.)

1903. november 21.-én ismét utaznak – a teljes Grósz családdal – Nizzába, s hazatértükben, a következő év áprilisában Fiumében rekednek. Vasutas sztrájk van, nem járnak a vonatok Pest felé. Jókai megfázik, s kiújul tuberkulózisa. Így éri a halál 1904. május 5.-én körúti lakásában.

A ház utóéletéhez hozzátartozik még annyi, hogy a Jókai-rajongó Berger Leó, akinek az Erzsébet körút 58-ban /Király utca sarok/ kávéháza van (1895-1918. között működteti – s többek között Fedák Sárinak és természetesen több Király színházi, de más művésznek is egyik törzshelye a Berzserájnak becézett hely), 1916-ban megvette a bérházat. A Jókai centenárium évében ő helyezte el a Jókai emléktáblát a ház Dob utcai oldalán, és nevezi el a házat Jókai udvarnak.

“Lapzárta” után bukkantam egy apró információra, ami érdekesen egészíti ki a ház korabeli képét. Az épület aljában működő étterem az egykor.hu információja szerint a Quisisana nevű gyorsbüfé volt, amely név eredetével már korábban foglalkoztam itt.

Erzsébet_krt_44-_Quisiana

1907-től már Földesi kávéház működik ugyanitt, amely a közeli Erzsébetvárosi Kör tiszteletére nevet változtatott, és Kör kávéházként 1930-ig állt fenn.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Irodalom, kultúrtörténet, Magyarország, Városnézés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s