Újra évforduló

Róth Miksa P1580318 kMinden évben meglep, amikor arra nyitom ki a gépemet, hogy a blogom házigazdája, a WordPress kedves sorokban köszönt az újabb évforduló alkalmából, s további írásokra buzdít.

A szöveg nyilvánvalóan automatikusan megjelenik minden évfordulósnál, no de azért a címzettet mégis megmozgatja, s megpróbál az elmúlt 6 év tevékenységre visszatekinteni.

A beépített számláló gyorsan kidobja a kimutathatót: a hat év alatt írtam 427 bejegyzést (posztot), évenként csökkenő számban, de talán növekvő terjedelemben.
A legtermékenyebb az induló évben voltam, 104 poszttal, az összes eddigi publikáció negyedével. A következő három évben 70-80 között változott a világhálóra feltett írások száma, aztán 2014-től zuhanó repülésben vagyok: 49-33-illetve 2016. év eddig 19 bejegyzés.

Ezekben nekem számos kedvencem van.

Külföldi utazásokból nálam kiemelkednek:

  • Hollandia gyönyörű tulipános kertjei, Haarlem festői városa
  • Rothenburg ékszerdoboza a középkorból
  • Római leveleim a romok felett
  • Spanyolország mesés Andalúziája, Garcia Lorcával és a bikaviadalokkal
  • Nápoly barokkos világa, történelmünk közös szálai
  • Genf többször is: a Reformátorok fala kapcsán, óraművessége= epikus költemény az időhöz, vagy 2013-as séták a Rhône mentén
  • Pompeji története egy könyvélmény hatása alatt
  • Velence vízjele
  • Toscana 10 napos 2014. évi útból csupán 3 nap került papírra: az út közben érintett Velence -ill. a reneszánsz lovasok kapcsán még Padova, s az első nap be nem fejezett túrája toszkán tájakon. Itt annyira kifutottam az időből, hogy inkább abbahagytam

Magyarországi utazások kapcsán

  • Bódvalenke, a freskófalu
  • Balassagyarmat meglepő szőttese
  • Kőszeg és séta Ottlikkal

Budapest állandóan elővehető témakörön belül

  • Széchenyi és szerepe
  • időutazás a Duna parton
  • Mikszáth Tisztelt háza
  • bolgárkertészek
  • temetők
  • Budapest fürdőváros sorozat
  • Gellérthegy és a Tabán
  • török kori emlékek
  • de a legnagyobb kedvenc: a Király színház története

Történelmi ihletésű

  • Rákóczival foglalkozó sorozat
  • I. világháborús feldolgozás ezév januárjában a Gellért fürdő építése kapcsán

1-ekh-0323a-sarospatak-varkert-es-a-bodrog

Festészethez kapcsolódva

  • Cèzanne
  • Caravaggio
  • Leonardo/ Milánó

leonardo-kepcsik

Mikes_emlékérem-_Nyugat_emblémaIrodalom

Itt minden, ami könyv ihletése nyomán született, de talán különös gyengédséggel tekintek vissza Mikes Kelemenre.

S ami 85 országból (természetesen túlsúlyban Magyarország) idelátogató olvasóimnál a mindenkori éllovas: Capri.

0662-p1020379-capri

Egyértelműen nőtt az évek során, az oldalamra benéző látogatók száma. Az induló évben összesen 6 116-an olvastak bele 104 írásomba, s 2012.-ben már 70 ezerszer nyitottatok be hozzám. Ettől az évtől finomult a wordpress statisztikája olyan mutatóval, amely már megkülönbözteti azt is, hogy a látogatási szám hány tényleges olvasót fed. Ez bizony
2012. évben még csak 2 619 fő volt, azaz átlagosan 27-szer futott neki egy-egy ember, mire el bírta olvasni általában hosszúra sikerült írásaimat. :-). Ez a mutató azonban azóta egyre javul (noha írásaim hossza szerintem nem igazán változik), ma átlag 2-szer kell nekifutni az érdeklődőnek, mire végére ér egy bejegyzésnek. Ma ha még 32-en bekukkantanak a blogomra, akkor a szép kerek 415 ezres össz látogatási számot elérem a 6 éves évforduló napján.

Erre úgy gondolom minden reményem megvan, hiszen most már naponta több mint
200-szor léptek be az oldalamra – minden idők eddigi legjobbja a múlt hónapban volt
1 078 kattintással egyetlen napon.

Na de a számokból ennyi már biztosan sok is, ez nyilván inkább csak engem érdeklő számvetés.

Merthogy ez a lankadás óráiban mégiscsak ad valami ösztönzést, hogy ne hagyjam abba. Mert kétségtelenül, ha magamnak nem szerezne annyi örömöt, új ismeretet, egy-egy írásba foglalt összefoglalása a meglátogatott helynek, eseménynek – grafománia ide-vagy oda, biztosan rég ejtettem volna a dolgot.
Mert ugye, hogy csak a legutolsó sorozat példáját hozzam: eltöltöttem mondjuk netto
4-5 órát /nap azon az áprilisi hétvégén a körút házaiban csatangolva. Hat hete ennek, s megszületett eddig 7 bejegyzés (terveim szerint még egy lesz), melyek megírásával darabonként több mint 10 órát – akár egy nap alatt is – eltöltöttem, ha nagyon elragadott a téma.
P1590277 árnyékokErre legjobb példa a Jókai vonatkozású fejezet. Ezzel 11 napot töltöttem ki, majdnem szó szerint értve. Mert ilyenkor mást alig csinálok, a kert elhanyagolva, háztartás nem mozdul, még időnként az úszást (mint ma) is kihagyom. Tudom ennyi helyben ülést – mert ez leginkább a komputerben, interneten kotorászást jelent, miközben egyik nyomról ugrok a másikra – nem sokan bírnának elviselni. De számomra éppen ez hozza azt a pluszt, ami sokszor több, mint az önmagában látott jelenség, épület.

El vagyok ragadtatva, amikor kinyílik egy addig nem is sejtett élet, történet, összefüggés egy addig csak ízlésesen egymásra rakott téglákat jelentő épület kapcsán.
Ha valamibe már kicsit is egyszer elmerültem, örökre érzékenyít a téma iránt, amiből az is következik, hogy valószínűleg sosem tudom lezárni. Sokszor egészítem aztán ki utólag – akár évek múlva is – egy már megírt fejezetemet az újabban felbukkant információval, képpel. Minden hűséges olvasóm előtt ilyenkor röstelkedem, mert pont ők azok, akik elesnek ezektől a különlegességektől, mivel többnyire frissiben olvassák posztjaimat. Sőt. Leginkább a publikáció után 2-3 napon belül majd mindegyik írásba belenyúlok, mert utólag tisztulnak bennem is dolgok, s szerkesztek még rajtuk. (Kérem az érdekelteket néha ellenőrizzenek.)

Mert bőbeszédűségem mellett is mindig kimaradnak érdekes dolgok, ha már úgy ítélem meg, húznom kell a fejezeten. Most pl. szinte a teljes Ferenc körutat kihagytam, köztük egy olyan apróságot, amire valamelyik ottani házban irányították a figyelmünket. A rejtélyes vas alkalmatosságra, amire többnyire a felső – cselédek közelében levő – emeleten bukkanhatunk a folyosón. Erre akasztották ki ugyanis a cselédek az urak kabátját, felöltőjét, és kefélték ki belőle a port, így frissítve fel azok ruhatárát.

Így is, hogy próbálom néha visszafogni magam, megjelent a szerkesztői nézetemben, hogy a tárhelyem immár 72 %-ban felhasználva – vagyis előbb utóbb betelik. S akkor vagy új cím alatt (pl. Utálom a konyhát 🙂 /de enni szeretek/, minden ötletet szívesen fogad a szerkesztőség!) újat indítok, vagy fizetek éves díjat ha továbbra is itt maradok, vagy abbahagyom. De ezen még ráérek elgondolkodni talán egy év múlva.

Nagy vérveszteség volt a tavalyi gépösszeomlásom, ami által hozzáférhetetlenné – csak drága adatmentőkkel lehetne aktiválni – vált számos, megírni szánt budapesti séta képanyaga. Ahol lehet – és valami miatt épp aktuálissá válik – újrafotózom az elveszett képeket, de ez épp azoknál nem lehetséges, amik egyszeri – egyedi bejáráson alapultak. Meg amire mostanában döbbenek rá,- hogy szerencsére olyan rohamosan változik – pozitív értelemben – Budapest képe az elmúlt évtizedek állóvizéhez képest, hogy már az én korábbi fotóim is esetenként dokumentummá váltak (volna) a régi állapot felidézéséhez.

Abba is hagyom…

fekete rigó P1590287

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: egyéb
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s