Thomas Mann házánál Nidában (Baltikum 1)

Mélységes mély a múltnak kútja, indítja Thomas Mann a József és testvérei terjedelmes regényét, melyet ő maga “a legkedvesebb, a legjobb, legfontosabb és legjelentősebb művének tartott” (Katia Mann), s mely a bibliai Jákob és fia, József történetét meséli el újra, elsősorban Mózes első könyve 37-50 alapján.
Az ószövetségi történet szikár mondatait határtalan képzelő- és láttató erővel duzzasztja e bőven áradó meseszövésbe, miközben belenéz a múltnak feneketlen kútjába. S a 870 oldalra rúgó tetrológia első kötetének (Jákob történetei, megjelent 1933-ban) bizonyosan jelentős részét itt, Nidában írta, ahol 1930-1932. között három nyarat töltött családjával.

Hiszen tudjuk az író szigorúan vezetett napirendjéből, hogy naponta 1-2, nagyon ritkán
3 oldalt vetett papírra az éppen készülő művéből. Az 55 éves író eddigre (1929.) már megkapja a Nobel díjat az 1901.-évben kiadott Buddenbrook házra, s megjelentek műveiből többek között a Halál Velencében (1912.), A varázshegy (1924.), vagy a Mario és a varázsló 1930-ban.

Kur földnyelv IMG_2313 FotóZsuzsi

Az ekkortájt Münchenben élő író szívesen nyaral a Balti tengernél – német nyelvhasználatban az Ostseen – s a kelet-poroszországi Rauschen fürdőhelyéről (ma Svetlogorsk, Curonian_Spit_and_Lagoon.hu.pngKalinyingrádi körzet, Szambiai félsziget) baráti tanácsra látogatják meg az egykori Königsberget (Kalinyingrád) Memellel (ma Klaipeda) összekötő postaút mentén fekvő Niddent 1929-ben. S az író és családja azonnal beleszeretnek a keskeny Kur földnyelv mintegy közepén található, természeti szépségektől övezett kis halászfalucskába.

Ő maga erről így számol be egy, a müncheni Rotary Clubban 1931. decemberében tartott összejövetelen (Mein Sommerhaus-saját, szabad fordításban):

“..a Kur földnyelv az a táj, amely az utóbbi időben különösen a szívemhez nőtt…
A Kur földnyelv egy keskeny földcsík Memel és Königsberg, a Kur öböl- és az Ostsee között. Az öböl édesvízű és benne a halak édesvíziek. A földcsík mintegy 96 km hosszú, és annyira keskeny, hogy 20 perc- vagy félóra alatt, bárki kényelmesen átszelheti az öböltől a tengerig. A föld homokos, erdővel borított és lápos. Az én szavaim nem tudják önöknek visszaadni a vidék egyedülálló eredetiségét és nagyszerűségét. Ezért itt Wilhelm von Humboltra hivatkoznék inkább, aki erre járva, s különösen Nidától oly mértékben el volt ragadtatva, hogy kijelentette, hogy ezt a tájat mindenkinek látnia kellene, ahogy Olaszországot, vagy Spanyolországot látnia kell (“hacsak nem akarja, hogy lelke egy szép képpel üresebb legyen”)

..annyira megfogott minket a táj, hogy elhatároztuk, hogy házat építünk oda, mint ahogy a Bibliában is áll. ..( a tájat déliesnek írja le, amely a Földközi tengerire emlékezteti).  Az öböl mélykék a nyári kék égbolt alatt. A pineákhoz hasonlatos fenyőfaj él itt, a szépen ívelt part fehér, hogy azt hinnéd Észak-Afrikában vagy. Építkezési helyre kokettálva kiszemeltünk egy dombot az öbölnél…

A dűnék lábánál fekvő helyről aztán váltottak a helység másik végén található, Anyóshegy névre hallgató emelkedésre. Egy memeli építészt, Herbert Reissmannt bízták meg a ház és berendezések megtervezésével. Igaz, Münchenből az eljutás kissé körülményes lesz, de ez sem tartja őket vissza: vonaton két átszállással Berlinbe, majd Königsbergbe azután ismét vasúton, vagy taxival Cranzba (ma Zelenogradsk, Kalinyingrádi körzet) végül hajóval Nidába.

Thomas-Mann-Haus-1-vinothek-gutemberg.de

S a következő nyáron, 1930. július 16.-án megérkező család már ténylegesen elfoglalhatta az egyszerű, ám a helyi mérték szerint nagyon komfortos (bútorozott, kandallós, gramafonnal, rádióval – később telefonnal felszerelt) házat, amelyet a helyiek hamarosan elneveztek “Tamás bátya kunyhójának”. Az előző év novemberében elnyert Nobel díj dicsfényétől övezett Thomas Mann,  felesége Katia (sz. Pringsheim), hat gyerekük közül a fiatalabbak, a 20 éves Monika valamint a 11- ill. 12 éves Michael és Elisabeth, s a szakácsnő a fiával, a falu lakóinak a kikötőtől az út mellett végig felgyülemlett sorfalán át, ünnepléstől, s üdvözléstől kísérve érkeznek a Blode családi fogadó kocsiján új nyári otthonukba.

De szóljon ismét Thomas Mann:

Ahogy elérkezett a következő nyár, már állt a házunk, fix und fertig. Megérkeztünk, s kiültünk a verandára, mintha ez mindig így lett volna.
 Reggelenként keleten, az öböl felett kel fel a nap. Az öböl a halászok fő munkaterülete. A halászfalu házain gyakran találkozni egy különösen világító kék színnel, a nidai kékkel, mely a kerítések s egyéb díszítések festésére használatos. Minden ház, a miénk is, szalma és nádfedeles, s tetejükön a két, keresztbe állított pogány lófej. -Ugyanígy készítették a mi házunkat is. Ez egy faház, nád tetővel és a kék ormán keresztben két lófej.- Alul egy nyílt veranda, mögötte az ebédlő. Minden további szoba hálószoba. Csak egy, az emeleten a számomra berendezett, a dolgozó szoba. A kilátás, amely innen a széles vízen át, a keletporosz partokra nyílik, egészen különleges.

Thomas Mann elragadtatott beszámolója még több oldalon át folytatódik, s a bemutatásban itt inkább váltok a legkisebb leány, Elisabeth 70 évvel később írt visszaemlékezéseire:

Már az első látogatás a természethez oly szorosan kapcsolódó faluban, ahol nincsenek autók, s a kikötőből lovaskocsival hoztak el, ahol nincs elektromos áram- az első nidai elektromos művet a házunkkal egy időben építették!- és ahol kedélyesen költöttük el vacsoránkat a Blode szálló petróleum lámpácskákkal megvilágított ablakú teraszán, elbűvölő volt… A séták a gyönyörű, vad strandon; kirándulás a nagy vándordűnékre, és a jávorszarvasok erdejébe, az első “olasz kilátás” az Anyós-dombról, ahol a következő évre a házunk kellett álljon, mind felejthetetlen... “

S az a bizonyos “olasz kilátás” amelyhez a fenti két képsor mindenkor 3. képénél jutunk el- s amely engem is szíven ütött, s akkor még nem ismerve a Thomas Mann-i meghatározást, magam is a Caprin átélt élmény erősségéhez hasonlítottam – íme ilyen:

Kur - földnyelv, Nida P1640499

Kur - földnyelv, Nida P1640494

Kur - földnyelv, Nida P1640493

Az idősebb gyerekek közül Golora vonatkozóan – akivel Thomas Mannak elég problematikus viszonya volt – nem találtam nidai tartózkodásról szóló feljegyzést, Erika és Klaus (a Mephisto szerzője, melynek főszereplőjét sógoráról, Erika volt férjéről Gustaf Gründgensről mintázta) 1931-ben látogattak ide.

Nida a századfordulón

Lovis Corinth_Fischerfriedhof in Nidden an der Kuhrischen Nehrung, 1893

Lovis Corinth- Halásztemető Nidában

Noha a kicsinyke üdülőfalu ez időben néhány szállodán és vendégszobán túl mindössze egy templommal,  egy iskolával, egy orvosi praxissal és patikával rendelkezett, mégis elég népes művész közönséget vonzott. A Königsbergi Akadémia, Berlin és Drezda művészeiből 100 főt is meghaladó művésztelep alakult itt ki, hiszen a tenger és a dűnék, a festői falucska halászbárkáival, száradó hálóival és halaival, asszonyai népi viseletével elegendő témát nyújtottak festőknek, fotográfusoknak egyaránt.

Ma is látható a müncheni Neue Pinakothekában Lovis Corinth 1893. évben készült festménye a nidai öreg halásztemetőről. Nevesebb művészei voltak még ennek a társaságnak Max Pechstein, Karl Schmidt-Rottluff és Oskar Moll és Ernst Mollenhauer.
A német expresszionistákat megigézték a környezet fényei és színei- a ragyogó kékek s annak végtelen árnyalatai, a helyi motívumok és a falut ölelő virágözön.

A művészek mecénásra lelnek a Blode szálló műgyűjtő tulajdonosában, s vendéglője hamarosan a festők találkozó pontjává válik.

Thomas Mann 1932. szeptember 4.-én azonban örökre elhagyja e kedves helyet, mivel Hitler és pártja, az NSDAP 1933. január 30-i hatalomátvétele után úgy határoz, hogy emigrációba vonul. Így európai körútjáról nem tér vissza Németországba, s az események hatására először Dél-Franciaországban, majd Svájcban Zürich mellett telepszik meg, s 1938-ban az Egyesült Államokba költözik tovább. Onnan majd 1952-ben, a mccarthyzmus eluralkodása miattvisszatér Svájcba, ahol három év múlva, 1955-ben
80 éves korában elhunyt.

Nidai házát a háború folyamán a németek okkupálják – s Göring tulajdonába kerül.
1944-ben a ház egyik sarkát gránát találat éri, más részeit az orosz csapatok égetik fel.
A házat a litvánoknak sikerül azonban a szovjet érában átmenteni, s 1967-től megnyitja kapuit a látogatók előtt, a mi fülünknek kissé idegenül hangzó Thomo Manno múzeumként. Ma mint kulturális és művészeti centrum működik, s évente júliusban az író emlékére, színes programokkal, fesztivált szerveznek. Ezév májusában filmforgatás színhelye is volt a ház, a litván- amerikai írónő Rūta Šepetys, Árnyalatnyi remény című sikerkönyvének felvételeihez használták díszletként.

Azt, hogy a mai Nida hogyan néz ki, elmesélem Nektek a következő bejegyzésemben!

Gy-Nida 2

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Irodalom, kultúrtörténet, Litvánia, Utazás
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s