A Kur földnyelv – egy természeti csoda (Baltikum 2)

Hat év berlini külszolgálati munka után azt hittem ismerem a Keleti tengert. S a Balti országokban tett rövid látogatás során, sok különleges élmény mellett, az egyik legnagyobb meglepetés itt, a Balti tengerbe benyúló különleges félszigetre tett kiránduláson ért.

Már az érintett földdarab keletkezése is, mint a mesében: nem a szárazföldből kiszakadt, a föld tektonikus mozgása során évezredekkel ezelőtt keletkezett terület, hanem a tenger, úgyszólván a homokból hordta össze.

Kur földnyelv, dűnék IMG_2247 FotóZsuzsi

Helyén 7000 évvel ezelőtt még végmorénák alkottak láncot, amelyek közeit a tenger mozgása fokozatosan feltöltötte homokkal, a homokot pedig a szél helyenként hatalmas (legmagasabb 60 méter, Nida mellett) dűnékké formálta, teljesen egyedivé varázsolva a tájat. A dűnéket a szél évente akár 0,5 -5 méterrel is odébb sodorja, s a XIX. század végéig – amikor megtalálták és telepítették a talaj megkötéséhez alkalmas (harzi hegyifenyő) növényeket – bizony sorozatosan előfordult, hogy így falvak tűntek el a homok alatt, amelyeket lakói ismételten újraépítettek. A Neringa (a földnyelv körzeti megnevezése) történetírása 8 ilyen falut sorol fel, köztük nem egyet többször is betemettek a vándordűnék.

Ide, ahová igyekszünk – s erősen lihegünk, mert ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz a homokban fölfelé kapaszkodni – az egykori Nagliai falucska négyszer is eltűnt a homok mélyén.

Kur földnyelv, dűnék IMG_2217 FotóZsuzsi

165_ Kur földnyelv, dűnék, útvonal

Az élmény mindenesetre mindent elsöprő. Mintha Afrikában lennénk. A cipőinket eleve levesszük, és otthagyjuk a felfelé vezető ösvény végénél, s hamar rájövünk, hogy a lefektetett deszkaúton könnyebb menni. Azonban egyszer csak elfogy az is, s innentől nincs más hátra, mint mezítláb előre.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De csak szigorúan a kijelölt útvonalon. Az egész földnyelv természetvédelmi övezet, s hogy biztosítsák ennek megvédését, illetve fenntartását, részben a félszigetre történő belépésnél Jávorszarvas veszély IMG_2655 FotóZsuzsi(Klaipedáról érkeztünk, komppal) már környezetvédelmi díjat fizetünk, illetve aki elhagyja a kijelölt útvonalat, súlyos bírságra számíthat. Páratlan ökoszisztémát óvnak ily módon, nyírfa , fenyő- és lucerdők, ahol mintegy 140 madárfaj , s számos emlős él, utóbbiak  között a jávorszarvas, mely a legkülönlegesebb.

A levegő tisztasága védelmére is, a földnyelv hosszában futó autóút mellett végig kiépített kerékpárút fut, amely előbb az öböl mentén vezet, majd átvált a tengerparti részre. Igaz itt már a fenyőerdő között visz, így a tengert innen nem lehet látni.

Kur - földnyelv P1640250, Neringa eligazító tábla

165_ Kur földnyelv2, útközben

Ha nem is ezeknek a fenyőerdőknek, de mintegy 40 millió év előtti őseik megkövesedett gyantája adja azt a kincset, amelyből a Balti tenger országaiban járva feltétlen hazahoz a turista, vagy saját örömére, vagy szuvenírnek: a borostyánt.

Borostyán csábítás

Ezen ősfenyők borostyán-lerakodása a tengerfenék agyag felszíne alatt mintegy 60-90 cm vastagságban lelhető fel. A feltevések szerint amikor a  jéghegyek alsó, tördelt pereme felszaggatta a tenger fenekét, felszabadultak, s a viharok sodorják a partra.
Kereskedelme baltikumi_borostyan_fejek_tuvai_szkita_sirok-i-e-7-szmár az ókorban kiterjedt volt, s a Tutanhámon kincsek között is találtak belőle készült nyakláncot, csakúgy, mint a négyezer km-re levő szibériai (Tuva, Arzsan) szkíta sírokban.

A baltikumi borostyán eltér a világ más részein (Szicília, Kis-Ázsia, spanyol Santander stb.) találhatótól, mivel egyedül ez tartalmaz 3-8 %-ban borostyánkősavat, míg a többi egyáltalán nem, vagy igen kis százalékban, ezért azok inkább csak a gyanta egy fajtájának tekinthetőek.
Különleges értéket képeznek a borostyánba belekövesedett zárványok, amik többnyire ízelt lábúak.
A parti lakosság, s különösen gyerekek, vihar után gumicsizmába bújva, még ma is szívesen kutatja végig kincskereső izgalommal a tengerpartot. Világszinten a legnagyobb méretű ipari kitermelést ugyanakkor Kalinyingrád körzetében végzik.
Mi nem próbálkoztunk kincskereséssel (de megvettük a készterméket a minduntalan utunkba kerülő üzletekben), ám a strandot azért megnéztük. Július végét írtuk, s a levegő hőmérséklete az adott helyen, s a tábla szerint 20 ℃, míg a vízé 17 ℃.

Kur füldnyelv, strand IMG_2259 FotóZsuzsi

Balti tenger, strand

Van aki bátran a habok közé veti magát – s a hatás azonnali -, mások a Baywatch remake-jén dolgoznak, s a többség bölcsen szemlélődik…

Kur - földnyelv, fürdőzés P1640394a

Mint ahogy már az előző bejegyzésben is szó esett róla, a lakosság fő kenyérkereseti forrását mindig a halászat jelentette. (Az üdülő vendégek, csak a megbecsült kiegészítést adták.) Kicsiny, ám stabil csónakjaikkal igen messze kieveztek, s a fő fogást a lepényhal, a tőkehal, a nagy rombuszhal és a lazac (!) adták. Hogy milyen gyakori előfordulású volt valamikor a Balti tengeren a lazac, régi könyvek tanúsága szerint a cselédek követelték, hogy hetente kettőnél többször ne kelljen lazacot enniük. 🙂

Kur - földnyelv, Nida P1640659 füstölt halak

Legősibb halászati mód a kerítőhálós halászat volt, miközben a kis halakra varsákkal mentek, s a víz fölött hosszan kimeredtek ezek tartórudai. Nida halászai azonban elsősorban a vonóhálós halászat mindenkor nehezebb, s több embert igénylő módját űzték. A zord téli időkben, s törékeny jégen a veszélyes jéghalászat közösséget próbáló együttes munkájában tették próbára hajnaltól késő délutánig állóképességüket, a csikorgó hidegben, legfeljebb egy kifeszített szélvitorla védelmében. Természetesen mindenütt folyt a füstölés: az erdőben kicsiny fedett gödrökben fenyőtoboz füstje fölött lepényhal és angolna tartósítása folyt, míg a halászfeleségek vigyázták a füstöt, kötéssel kezükben.

Mi sem kézenfekvőbb, hogy ezeknek az embereknek a legnagyobb fontossággal a csónakjuk bírt. Szomorú történelmi események példázataként a szovjet terror idejéről írja Jávorszky Béla –  A kettéfűrészelt csónakok földjén című esszéjében a lívek (népcsoport Lettország- Litvánia területén) tragédiájáról a következő megrázó mondatokat:

“A lív part és a lív nép végső pusztulásáért egyértelműen a szovjet megszállás öt évtizedét terheli a felelősség…
1939 őszén a Szovjetunió előbb szovjet támaszpontok befogadására kényszerítette Lettországot, majd 1940 nyarán, még a látszatot is felrúgva, bevonult a kis balti országba…
A partot a hatóságok zárt katonai övezetté nyilvánították. Megtiltották, illetve a nagyvárosokba központosították a halászatot, és ezzel elpusztították a hagyományos lív életformát…
A líveket a lettekhez, észtekhez, litvánokhoz hasonlóan erőszakkal sorozták be katonának…
A kényszersorozások, a háborús veszteségek, a negyvenes évek deportálásai  és a nagyobb településekre történő elvándorlás szétszórta a korábban zárt lív közösségeket. Tanyáik katonai támaszpontok részeivé váltak, csónakjaikat kíméletlenül megsemmisítették: kettéfűrészelték őket. Többen és több alkalommal hívták föl a figyelmet arra a súlyos traumára, amit a lívek csak nagysokára fognak kiheverni. A halásznépek szokása szerint a csónakot, ha kiszolgált és hasznavehetetlenné vált, égetéssel szabad csak elpusztítani, vagy át kell adni az enyészetnek: a korhadásnak. Az öreg csónakokat rendesen összegyűjtik, s Szent Iván éjjelén belőlük raknak máglyát. A szovjet katonák azonban semmire sem voltak tekintettel, meggyalázták, kettéfűrészelték a lív csónakokat.”

Kur - földnyelv, Nida P1640630 csónakok

Ennél sokkal kedvesebb és színesebb a története azoknak a szembeötlő és láthatólag szívesen alkalmazott kikötői díszeknek, amellyel Nida szerte találkoztunk.

Kur - földnyelv, Nida P1640604

Már századokkal korábban a halászok illetve falvak, bizonyos haszonbérlet kifizetése ellenében kaptak jogot adott helyen, a törvények betartása mellett, a halászatra. Mivel ezeket az előírásokat nem mindenki tartotta be, az állam szerint sokan rablóhalászatot illetve rablógazdálkodást (ívóhelyeken, tilalmi időben halászás) folytattak, ezért 1844-ben elrendelték, hogy minden halászatra jogosult egy zászlót kell az árbocán viseljen. Megszületett egy zászlókönyv, amely helységenként előírta a kitűzendő zászló színét ill. mintáját. A geometriai mintázat meghatározása teljesen önkényesen történt, miközben több helységnek ugyanaz a mintázat jutott, csak a színösszeállításuk változott. Ezeket aztán a csónak tulajdonosok tovább díszítették saját személyes szimbólumaikkal, különböző családi jeleikkel, ki-ki ízlése, s fantáziája szerint.

Ez a kialakulásuk története ezeknek az egyedi zászlóknak, amelyek ma látható formájukban a 19./20. század fordulójától használatosak.

165_ Kur földnyelv- Nida, árbóczászlók

Ugyanígy hagyományokon nyugszik a kur házak színvilága is: homlokzatuk barna, mint a föld, ablakuk fehér, mint a homok, ajtajuk és tetőléceik pedig kékek, mint az ég. Amint Thomas Mann háza is követte ezt a helyi szokást.

S ahogy a bejegyzésem elején indítottam, igen pozitív értelemben lepett meg a kis kur földsáv látványa.Rengeteg természeti csodája mellett, az üdülőfalvai mai képe csodálatosan gondozott, ápolt – igazi üdülő paradicsomok.

Nem véletlenül döntött hát 2000-ben az UNESCO arról, hogy a kulturális értékei alapján a (Oroszországgal közös) Kur földnyelvet  felveszi a világörökségi listájára.

TERKEP, Kalinyingrádi területÉs itt már csak egy kiegészítés szükségeltetik: ami eddig nem hangzott el, hogy a 98 km hosszú földnyelv a II. világháború lezárását követően ketté lett osztva. Az eddig tárgyalt, 52 km-es északi része Litvániához, a Nida utáni határtól kezdődő 46 km-es déli rész pedig Oroszországhoz tartozik, Kalinyingrádi körzet néven.
A Kalinyingrádi körzet végül is egy furcsa enkláve Lengyelország és Litvánia közé zárva, kapcsolódás nélkül az anyaországhoz. A volt Kelet Poroszországi területet 1945-ben Lengyelország és Oroszország között osztották fel, s ez a felosztás, mint látszik, vonalzóval történt. A háborús egyezkedések során a Szovjetunió mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy kapjon egy jégmentes téli kikötőt a Balti tenger mentén. Így jutott hozzá az egykori pompás német birodalmi metropolishoz, Königsberghez,- a valamikori porosz hercegségi fő- és koronázó városhoz, melynek leghíresebb szülötte Immanuel Kant (1724-1804.) volt, aki ugyanitt, az egyetem professzoraként fejtette ki tevékenységét.
A várost 1946-ban átnevezték Kalinyingrádra, s lényegében azóta is az Orosz Föderáció Keleti-tengeri Haditengerészetének székhelye, s mintegy 40 éven át egy 200 000 fősre becsült orosz hadi kontingens gyakorlótere volt az egész ország. Kalinyingrád 1991-ig lezárt területnek számított, ma már vízummal be lehet jutni.

Az egykori ragyogó koronázó város, Königsberg teljes eltörlése után maradt szovjet típusú település nyomasztó élményéről ír Térey János Palus c. műve kilencedik fejezetében megrázó sorokat. Benyomásai talán legjobb összegzése itt az a lábjegyzet, ami így hangzik: “Kun Árpád jegyzi meg Kolozsvár-Napoca című versében: “Lehet, hogy van múlandóbb helye a világnak, csak mi nem tudunk róla.” Mi viszont igen, és visszasírjuk az erdélyi állapotokat, mikor Kelet- Poroszországban járunk.”

Én azonban zárásul egy lélekvidító sétára hívlak benneteket Nidába, ahová kiváltságnak tartom, hogy eljuthattam.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Nida klap

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Földtörténet, Litvánia, Természet, Városnézés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A Kur földnyelv – egy természeti csoda (Baltikum 2) bejegyzéshez

  1. János Lázár szerint:

    Szia!

    Érdekes volt látni ezt az írást számomra, mivel tavaly októberben volt szerencsém autóval járni ezen a keskeny magával ragadó földnyelven. Igazából ez volt a kirándulásom egyik fő célja és ezért is vágtam neki autóval, Litvánia egyik legszebb része, a másik főbb célpontok, Trakai, Riga és Tallinn volt. Ez a halászati zászlós bekezdés számomra teljesen új információt jelentett. Nem tudom, hogy jelenleg is kinn vagy-e, vagy még jársz ki, de Palangába, ami Klaipédától északra helyezkedik el van egy borostyán múzeum is, amit érdemes megtekinteni.

    • elismondom szerint:

      Kedves János/vagy Lázár(?)!
      Igen értesültem a palangai látványosságokról, de minden nem fér egy 7 napos útba, amin ráadásul buszos csoporttal voltam. Amikről írsz mi is jártunk (Trakairól már írtam is), de én még mindig nem tudtam augusztus óta Vilnius feldolgozásán tovább jutni (noha már a 23. bejegyzésnél járok), így aztán könnyen lehet, hogy Riga (bár a szecesszió kapcsán ezt már érintettem) és Tallin már nem kerülnek sorra.
      Köszönöm minden esetre az érdeklődést és hozzászólást!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.