7 nap a Baltikumban (Baltikum 4)

Prológus

Az előző 3 bejegyzésből már gondolom mindenki sejti, hogy idén új égtájat választottam útiélmények gyűjtéséhez.
Igen, egy hetes csoportos körutazáson vettem részt 3 balti államban: Litvánia- Lettország- Észtország útvonalon.

 


Azt gondolom szükségtelen is írni, hogy még csak nem is gondoltam arra, hogy ennyi idő lehetőséget nyújt ezen térség megismeréséhez. De legalább egy személyes élményt ad, ami mindenképpen érzelmi közelségbe hozza az érintett országokat nálam, s kapcsolódási pontokat nyújt bárminemű tájékozódáshoz. Azt sejtettem, hogy a vizuális élmény valószínűleg le fog hengerelni, s időre lesz majd szükségem, hogy leülepedjen, s jó esetben összeálljon valami képletté.

Šiauliai Keresztek hegye P1650048S az első perctől ennél is többet kaptam, pedig ez sem lett volna kevés. Vezetőnk ugyanis annyi elkötelezettséggel, hely – és történelem ismerettel tett minket is részesévé ennek a kis országcsoport hányatott sorsának és felemelő jelenének, hogy pillanatok alatt többé vált kapcsolatunk a puszta látványgyűjtésnél.

Így egy héten át öntötte István belénk tudását, amitől eleinte szédültünk, aztán én – aki erős vonzalommal viseltetek a történelem iránt – úgy döntöttem, ez annyira sok és már-már követhetetlen, hogy megvontam a vállamat, mit nekem Gediminas és Vytautas, Keresztes lovagok, Kardtestvérek, svédek, dánok és a többiek – hogy kb. ott tudtam csak kapcsolódni, ahol már eddig is elhelyezkedtek nálam ezek a kis államok: a szovjet köztársaságoknál.
Na de itt is valahogy sok lett az információ: a terrornak és népirtásnak az a mértéke, ami lassan-lassan itt elénk tárult, új dimenziókat adott ennek a történelmileg röpke pillanatnak is. Valahogy a mi nagy magyar panaszunk Trianon kapcsán kissé összezsugorodni tűnt.

Gereben Ágnestől olvastam ezt a nagyon szép és találó mondatot:

Ha van Európában nép, amely évszázadok óta a történelem szélfútta keresztútjain él, a három balti ország biztosan ilyen.”

 

És hazatérve az addig sok információ hirtelen kapaszkodóért kiáltott – mert ugyan soknak tűnt, de nem volt a fejemben rend, s így az egész térség megmaradt egy nagyon szép fotóalbumnak.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

S hogy ez ne maradjon így, belevetettem magam egy újabb, mélyebb búvárkodásba, s mire észrevettem magam, különböző könyvtárakból 17 db könyv tornyozódott már előttem-
s remélhetőleg az antikváriumom is átadta mára már a spediciónak a megrendelt szépirodalmat, zömében litván szerzőktől. Időközben ugyanis a viszonylag szárazabb adatokról áttértem lassan az irodalmi ihletésű művekre, s ma már nem is értem hogy mehetett ez eddig el mellettem. Egyszóval: megint sok az információ, s érzelmileg is involválva vagyok – s hogy mi jön ebből ki, ha a blogra gondolok?
Valószínűleg kevesebb, mint amit én kaptam az úton, mert lehet, rossz helyeken fogok húzni, máshol meg esetleg terjedelmesebb leszek – egy éppen olvasott mű hatására.

Aki akar tartson velem, s indításul egy általánosabb vázlatot próbálok felrajzolni. Merthogy vezetőnknek indításként volt egy nagyon bőr alá hatoló kérdése:

Mit is tudunk erről a három országról? – Hát kb. annyit, amit ők tudnak mirólunk – hangzott a költői kérdésre azonnal a válasza.

Ez azért kicsit fennakadt nálam – ugyanis magamba nézve, még ha azt a futtában, az utazás előtt összekapkodott információkat összegezném is, igen – igen kevés.

Hogy ezen a képen javítsak kicsit, beleástam hát magam a témába, s ha már, elég messziről is indítanék. Segítségemre leginkább Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába c. könyve volt.

  • A balti név jelentése

Ilyen nevű nép nem létezett, az elnevezést különféle ókori forrásokra (így pl. Plinius) vezetik vissza, akik ködös leírásokban egy hatalmas szigetről szólnak hasonló néven. Magáról a Balti tenger létezéséről, helyéről a reneszánszig utalás sem történik, először ekkor kerül fel a térképre. A középkor folyamán névtelenül hagyják, leggyakoribb neve földrajzi iránymegnevezésként keleti tenger (Oostzee) – amit a mai napig így használják a németek, dánok, svédek, finnek. Az észtek helyzetüknek megfelelően Nyugati tengernek mondják, a lettek Nagy tengernek nevezték, szemben a Kis-tengernek nevezett Rigai öböllel. A Balti tenger megnevezés csak a 18. század végén jelenik meg (a német baltisch melléknévből átvéve).

  • Mit jelent a balt– tő?
    egyrészt azt, hogy fehér, másrészt mocsár (állóvíz).
    Számos példa van megjelenésére a helynevekben a Balti tenger déli partjától a Földközi tengerig. Ide tartozik a mi Balaton szavunk is. A “balti” földrajzi értelemben a Balti tenger partján lakót, baltikumit jelent.

– a lappangó földrajzi elnevezés a 19. sz. második felétől fokozatosan politikai fogalommá vált.
Először úgy, hogy a 19. sz. elejétől Oroszországhoz tartozó egykori Livónia, a három ún. keleti tartomány (Ostseeprovinzen): Liv- Est- und Kurland német nemesei kezdték magukat így hívni. A század utolsó harmadában a balti fogalomba a helyi lakosság  (köznyelvi megnevezésük undeutsch volt) bele sem tartozott, hisz nem volt nemzetalkotó tényező. Ezeknek a baltiaknak a nyelve természetesen a német volt (baltisch-deutsch), amit csak ők, az uralkodó osztály tagjai használhattak.
Módosított formában ez a szóhasználat tovább él a történelemtudományban egészen a legutóbbi időkig.
Ellentétes politikai értelmet nyert a szó az 1919-es párizsi béketárgyalások után, amikortól a három önálló, független állam (Észt, Lett, Litván Köztársaság) lakóit kezdte jelenteni, beleértve a helyi németeket is.

– A 20. század elején kezdett elterjedni az indoeurópai nyelveken belüli – összes
idetartozó nyelv – balti nyelvcsalád megnevezésbe sorolása.
Mindazonáltal e három szomszédos ország egymást sem igazán érti. Valamelyest a litván és a lett még hasonlítható, ám az észt már teljesen más, ők a mi finnugor nyelvrokonaink. A litván archaikus nyelv, nyelvrokona a szanszkrit, ógörög és latin.
A lett ugyancsak archaikus, ám fiatalabb nyelv, mint a litván, s mivel vándorlása során számos más törzzsel szomszédságba került, így nyelve több hatást magába szívott.

  • Kultúrtörténetük
    A balti népek kultúrtörténetének egyik fő jellemzője a földrajzi helyzetükből fakadó elzártság. A szárazföldön minden irányt áthatolhatatlan erdők és mocsarak zárták le. A 17. századból származó első (Livónia) térképeken nem az alig létező utak, de a mocsár gázlók vannak feltüntetve.
    Megközelíthetetlenségüket fokozták az időjárási körülmények: Az év egyik szakában hó és jég, míg a másikban a felengedett talaj. Szárazföld felől nem is lehetett őket leigázni, nem volt mód váratlan, lerohanó támadásokra, elkerülték a népvándorlások.
    De: Elzártságukat más is okozta: sem ásványi kincseik, sem kedvező körülmények a mezőgazdasághoz nem voltak. Így nem alakultak ki városok (még a 12. sz-ban sem). Az egyetlen borostyánon kívül nem volt semmi, ami érdemessé tette volna „felfedezésüket”.balti törzsek a 13. században
    A Visztulától a Ladoga tóig terjedő területen élő baltiak számos törzsre, törzsszövetségre oszlottak. A baltiak etnikai alapegysége eredetileg vérségi, patriarchális alapú volt. Ez bővült nemzetségekre majd fokozatosan politikai szerveződés alapegységébe a törzsbe. (Egy 4. századi település feltárása során megállapították, hogy a férfiak átlag életkora 30, a nőké 25 év volt.)
    A törzsbe illetve törzsszövetségekre szerveződésük eltartott egészen a
    13. századig – miközben Észak Európa és a közép-kelet európai régió eddigre már csatlakozik a keresztény, feudális Európához. /Megkeresztelkednek,  s uralkodóik a pápa- ill. a császár általi szakrális felkenés és koronázás után nyerik el a királyi címüket: dán (950-970.), norvég (1016-1030.), svéd (1008.),
    magyar (972.), Kijevi Rusz (989.)./ Ekkor még a pápa is, császár is jogokat osztott, s az új hívők az európai közösség egyenrangú tagjai lettek. Később már elfogyott a hűbérbirtoknak ajándékozható föld, s ez indította el a “ki-mit szerez, az az övé” keresztes hadjáratokat.
    A keletbalti barbár törzsek legfeljebb a primitív állami struktúrát képviselték, ahol egy többé – kevésbé homogén etnikumon belül volt viszonylag erős vagyoni megoszlás, de nem létezett mélyen tagolt osztálystruktúra (erős kizsákmányoló réteg nincs), az (esetleg örökletessé tett) hatalmi forma személyi függés láncolatára és katonai kíséretre épült.
    Mint írástudatlan természeti lények azonban a történelmen kívül rekedtek. Földrajzi elzártságuk mellett ez történelmük másik fő jellemzője. Az írásbeliség támasza híján későn alakul ki náluk a nemzeti tudat, általános a megkésettségük – másként szólva összecsúszik náluk az őskor, ókor, középkor, s lényegében  a barbárságból egyenesen az újkorba léptek. (Ellenpéldaként: a germán barbárok az 5.-6. századtól kezdve lényegében simán Róma örökébe léptek – s 962-ben létrehozzák a Német-római Birodalmat.)
  • Hogyan, és mikor tűnnek fel baltiak az európai történelem színpadán?

Hát erre a válasz törzsenként különböző. A ma baltiként nyilvántartott törzsek valamikor ezer évekkel előbb szétváltak: nyugatbaltiak és keletbaltiak külön utakon jártak. Előbbiek a poroszok – akiknek neve él már csak, az is megváltozott tartalommal – a lengyel Visztula mellett telepedtek le, s sorsuk a kiirtás, asszimilálódás lett. Töredékük egyesült később a kurokkal, így beolvadva a keletbalti ágba.

A keletbaltiak északi szállásvidéke – a mai Lettország, Észtország területe –  a viking kort követően, a német keresztes lovagok földszerző területévé vált. Jelesül a Magdeburgi püspökség megkapja a jogot I.Ottótól 962-ben, hogy bármely szláv földön egyházkerületet létesítsen. Miközben karddal térítették az őslakókat, azok egy folytonos harcok dúlta területen, mindig alávetett helyzetben voltak. A térség térítését végző szászok összekapcsolták az erő jogát (középkorban általánosan a hódítás joga uralkodott) az erkölcsi, az isteni joggal: hadi győzelem számukra az új, keresztény Isten felsőbbrendűségét bizonyította. (2000. év nagyböjt első vasárnapján II. János Pál pápa szentmisében megkövette mindazokat, akik ellen a katolikus egyház vétkezett – többek között az inkvizíció, a kereszteshadjáratok , és az egyház zsidóellenes cselekedetei során.)

Medieval_Livonia_1260A Drang nach Osten-ként ismert hódítás több szakaszban (mintegy 100 évig ) zajlott, s közben különböző neveken a lovagrendek (Kardtestvérek rendje, Livóniai Lovagrend →Német Lovagrend) kiterjedt alakulatot hoznak létre Livónia néven, melyet 1202-től a pápa oltalma alá vett Mária földje (Terra Mariana, Terra Martis, Terra beate Virginis) titulussal.

A tájat püspökségek és a rigai érsek hűbérbirtokai tagolják már, s a mindenkori lovagrendek várai. Albert püspök (Riga megalapítója, 1201.) és a lovagok sikerei fölkeltették az oroszok és svédek figyelmét is, s ekkor jelennek meg a dánok is Észak-Észtországban, s ők alapítják Tallin városát (1219.).

Livónia szövetségi jellegéből következően politikailag igen gyenge volt, de erős városokkal rendelkezett, amelyek kiterjedt kereskedelmet folytattak a Hansa városokkal. A Hansa – városok hajói a vikingveszély elmúltával kimerészkednek a Balti tengerre, s fokozatosan megvetették lábukat a balti városokban, s új kereskedelmi kapukat nyitottak a mongol hódítások következtében nyugat felé orientálódó Novgorodi fejedelemség számára is.

Az 1282-től 1669-ig fennálló Hansa szövetség vezető erői a vend városok (Rostock, Wismar, Stralsund, Greifswald) voltak, élükön Lübeckkel. – Lübeckről, szülővárosáról nagyon érzékletes képet fest Thomas Mann a Buddenbrook házban. – Ezekhez csatlakoztak a poroszok (Elbing -Elbag, Thorn-Toruń, Königsberg, Bransberg, Kulm-Chelmo, Danzig-Gdańsk); s tucatnyi más, nem balti tengeri város: közülük a legnyugatibb Utrecht, a legkeletibb Tartu, s a legdélibb Erfurt. Számos helyen – Bergen, London, Pszkov, Novgorod – tartottak fenn külképviseleti irodát.

Extent_of_the_Hansa-optimiert, ca. 1400

Mint ahogy ezen a balti területen a német származású emberek képezték az uralkodó osztályt, hamarosan beszívódott közéjük is a lutheri reformáció, s itt a lakosság többsége azóta is a protestáns/evangélikus hitet gyakorolja.

Fentiekkel teljesen ellentétesen alakult Litvánia történelme. Amíg Lettország illetve Észtország egészen a 20. századig nem alkottak önálló államot, Litvánia államalapítását 800 évvel korábbra vissza lehet követni. Áttér a katolikus vallásra, igaz, utolsónak (1387.) Európában, de azóta kitart mellette. Ma fővárosa, Vilnius belvárosában több az egy km2-re eső templomok száma, mint Rómában.

lietuvos_vardas-_the_first_name_of_lithuania_in_writing_1009

Vilnius P1620879 GediminasAz, hogy sikerült a litvánoknak fennmaradni az állandó törzsi harcoktól dúlt középkor hajnalán, amikor népek bukkantak fel, majd tűntek el, valószínűleg egy hatalmi vákuum következménye.

Első említésük 1009-ben a Quedlinburgi krónikában (Litua) található, s 1219-ben már önálló országként kötnek békét a Halics-Volhiniai fejedelemmel.

Államalapítójuknak tartott Mindaugas sikerei részben annak is tudhatók be, hogy a tatárok támadásaitól meggyengült és szétdúlt keleti szomszédait uralma alá vonta, mikor az Aranyhorda belvillongásai miatt azok támadásai csökkentek. Nyugatról, hogy a lengyelek és német lovagrend szakadatlan szorongató támadásától szabaduljon, 1251-ben egész háza népével megkeresztelkedik, s 1254-ben IV. Ince pápától kapott koronával királlyá koronáztatja magát.

Királysága azonban nem tartott sokáig, mivel, hogy profánul fogalmazzak, ő sem volt szent, s a csábításnak nem tudott ellenállni. Így, amikor 1261-ben a szomszédos
Žemaitija fejedelme egyesülést ajánl fel, ha melléáll a keresztesekkel szemben vívott küzdelmében, s visszatér a pogány hitre. S lőn…

Így aztán újabb 120 évvel elhalasztódik a kereszténység felvétele, mely mint láttuk,
a fejlődés záloga volt az akkori Európában.

Addig is azonban a Litván Nagyfejedelemség (1263 – 1569.) aktuális fejedelmei tovább gyarapították országukat, s az etnográfiai Litvánia 70-80 ezer kmkörüli eredeti területe (lásd lent, a Vilnius központtal jelzett világoszöld folt) Nagy Vytautas (1392-1430.) uralma alatt elérte az 1 millió km2 -es nagyságot, s területével az akkori Európa legnagyobb államává vált. Határai délen a Fekete tengerig, keleten Moszkva alatt 200 km-re húzódtak, s a tengerhez is nyert egy keskeny kijáratot Palangánál.

litvánia terjeszkedése 13-15.sz.

Nincs valami déjà vu érzésünk? Hogy is volt ez a Magyar Királysággal Nagy Lajos (1342–1382.) korában? Mit ír a krónika?

Európában már a francia uralkodó ház, a német-római császárság és a pápaság után a negyedik legjelentősebb erőt Nagy Lajos “Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura” – állama jelentette.

Lám, lám a mai kisállamok… De ahogy Esterházytól nem is olyan régen idéztük:

„egy politikai rendszer századokig is eltarthat akár, de van, hogy csütörtök délutánra összeomlik. „ 

Apropó, Nagy Lajos. Éppen nála elkezdődnek a kapcsolódások Litvániához a magyar történelem lapjain is. Nagy Lajos még, mint a katolikus hit hordozója, háromszor vezet keresztes hadjáratot a pápa nevében Litvániába…

Aztán a lengyel-litván perszonálunió illetve Rzeczpospolita idején (ezekről mindről, majd később mesélek) közös uralkodóink is vannak, s Báthory István 1579-ben egyetemet alapít Vilniusban.

Vilnius P1620909 MickiewiczLitvánia történelmét tárgyalva ugyanis megkerülhetetlen a lengyel jelenlét, amely sorsfordítóvá az 1569. évben kötött Lublini Unióval vált, ezzel megszűnt a Litván Nagyfejedelemség, s megindult az önálló államiság elvesztése. Közös nyelvvé, majd 1697-től hivatalosan is államnyelvvé Litvániában a lengyel vált.
Innen is van, hogy a litván nemzeti múltat megéneklő első irodalmi eposz(ok) – Ősök, Pan Tadeusz – írója, Adam Mickiewicz egy sort sem írt litvánul…A litván származású költőt (akinek szülőhelye Nowogored és környéke, ma Fehéroroszországhoz tartozik) mind a lengyelek, mind a litvánok nemzeti költőjüknek tekintik. (Mint a világirodalom legismertebb lengyel költőjének sírhelyét a lengyelek a krakkói Wawel katedrálisában, királyaik közé helyezték.)

S innentől most már valóban csak bakugrásokkal:

1795-ben Lengyelországot teljesen felosztotta egymás között a három szomszédos hatalom: a Porosz Királyság, a Habsburg birodalom és Oroszország.

Ezzel a keleti szomszédságban egyre erősödő Oroszország többszöri korábbi kísérlete után végleg ráteszi kezét Litvániára. Épp csak megelőzve születését a korszakot megéneklő költőnek, Mickiewicznek (1798.december 24. – szenteste: Adam keresztnevet emiatt kapja még a Bernard mellett).

Ennél korábban I. Péter, aki a Romanov dinasztia meglehetősen zűrzavaros idejében nőtt európai nagyhatalmi terveket dédelgető teljhatalmú uralkodóvá, a svédekkel vívott nagy északi háborúja (1700-1721.) első részében már megszerezte Livónia területét, s a cári birodalomhoz csatolta. (Az észtek és lettek az épp őket elvesztő svédek uralmát tartották elnyomatásuk idején az “aranykornak”.)

Így a három, későbbi balti kis állam sorsa közös jegyeket kap, s az új elnyomó az Orosz Birodalomban ölt testet. S ezek a jegyek a későbbiekben még oly sokszor visszatérő börtön, száműzetés, Szibéria, mészárlások és korbács-kancsuka önkényuralmi eszközeit jelentették – amelyek éppúgy érintették a saját =orosz nemzetiségűeket, mint a más, hatalmuk alá vont népeket. Senki nem volt többé biztonságban – nemest vagy kisembert, katonát vagy  tanárt/diákot egyaránt elérhetett a cári megtorlás szeszélye, s könyörtelensége.

A korszak 2 jellemző fogalmáról így ír Mickiewicz az Ősökhöz csatolt jegyzeteiben:
” A Feldjégerek, … a zsandárok fajtájából valók: a mindenkori kormányzat számára veszélyes elemekre vadásznak, rendszerint kibitkán járnak, egy rugózat és vasalás nélküli facsézán… A Feldjéger általában éjszaka érkezik, elkapja a gyanús személyt, sohasem mondja meg, hova is viszi. A kibitkára postakocsi csengőt szereltek. Aki nem volt Litvániában, el se tudja képzelni, milyen riadalom kél minden egyes házban, ha a postakocsi csengője megszólal a kapuban.”
Behavazódott, mind vadabb világban
Száll a kibitka, mint szél a pusztában;
Két szemem, mint két szélvészragadta
Sólyom a tél vad óceánja fölött
Földet keresve hiába is köröz,
Oly vad elemek tombolnak alatta,
Nincs hova szálljon, szárny pihentetni,
Bárhova is néz, érzi, el fog veszni.

Az ember fia itt láncravert kutya,
S a bethlehemi üstökös: kancsuka?

S mennyi út vonul itt keresztbe-kasba!

Cár-ujj vonta meg mindet, Pétervárott.
Ha kicsiny lengyel falucskát ért ujja,
Vagy épp egy lengyel várkastélyt talált ott,
Falu, vár máris földig lerombolva,
Utakkal szántá föl a pusztaságot.            /Mickiewicz: Út Oroszországba/
-avagy az egyéb módszerekről: ” Oroszországban a hivatalos báli meghívó parancs; kiváltképp, ha a bált a cár vagy az uralkodó család valamelyik tagja, avagy valamelyik főméltóság…tiszteletére rendezik. Az ilyen esetekben, ha egy-egy gyanús vagy kormányzat által rossz szemmel nézett személy nem megy el a bálra, nem kis veszedelemnek teszi ki magát. Oroszországban számtalanszor megesett, hogy bebörtönzöttek vagy bitófára ítéltek családja rendszeresen megjelent az udvari bálokon… Az ilyen bálokról hírelik azután az újságok, hogy a szabad akarat és a legjobb és legkegyelmesebb uralkodó iránt érzett szeretet szívből jövő megnyilvánulásai.”

Természetesen uralkodóvá a pravoszláv vallást tették, s a tűréstől a kiírtásig terjedt a más felekezetű papok sorsa. A katolikus egyháztól elszakadottak a kiváltságosak támogatását élvezték, hisz ezekre a lelkipásztorokra úgy tekintettek mint a despotizmus támaszaira:

Főtisztelendő Diener lelkipásztor,
Cár-gyémántrendes lovag, Prédikátor
Ma igét hirdet, arról prédikál ma,
Hogy a Cár Isten kegyelméből Pápa,
Hit s lelk’ösmeret szent Mindenhatója
S egyben fölszólít minden kálomistát,
Szociniánust, anabaptistát,
Miképp meghagyá minden Muszkák Cárja,
S burkus király, Ő hű muskétása,
Térjenek meg, van: új hit s lelk’ösmeret,
Mert egy a pásztor, s egy a gyülekezet.  /Mickiewicz: Ősök/

(burkus=porosz)

A napóleoni háborúk a helyi nemességben a nemzeti függetlenség elnyerésének illúzióját ébresztik, ám Napóleon vereségével ez elenyészik, s a cári nagyhatalom innentől már nyíltan erőszakos eszközökkel, s kíméletlenül érvényesíti birodalmi érdekeit az alárendelt népeken. A népek börtönéből szabadulni akaró lengyel (s litván) szabadságharcot a cári csapatok leverik, csakúgy mint az 1863-64-es nemesi felkelést. Erős russzifikáció indul meg, az általános iskolákban az oroszt tették a kötelező oktatási nyelvvé, betiltották mindenfajta latin nyelvű kiadvány nyomtatását.

De innen a folytatást majd a következő bejegyzéseknél mesélem el.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Észtország, Baltikum, Irodalom, Lettország, Litvánia, Történelem
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) 7 nap a Baltikumban (Baltikum 4) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Riga Óváros (Baltikum 30) | Fölöttem a felhő

  2. Visszajelzés: Tallinn és a Dómhegy (Baltikum 33) | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s