Jelentéktelen apróság – Venclovától, kivonatosan

Az a helyzet, hogy napok óta külső erőre várok, hogy megjelentethessem következő Baltikum-i írásomat. A szöveges rész megszületett, ám fejembe vettem, hogy egy (engemet) lenyűgöző filmrészletet becsatolok, de valahogy a meglevő formátumot nem tudom feltölteni, mert nem ismeri fel a rendszer. Elvittem hát professzionistákhoz, akik nem sokat ígértek, csak annyit, hogy napokig eltarthat, amíg sikerül (-remélem!-) konvertálni.

Gondoltam hát, hogy addig becsatolok ide kivonatolva egy történetet Tomas Venclovától, ami nekem nagyon tetszett, és persze nem mentes témánkhoz (Litvánia) tartozó vonatkozásoktól sem. És nem kevés az áthallás a későbbi századokra – a történelem szüntelen ismétli önmagát – , akár az író személyes sorsára.

Venclova litván költő, esszéista, irodalomtörténész és műfordító. 1937-ben Klaipedában született, s a Vilniusi egyetemen végezte tanulmányait. Életének tán legnagyobb ellentmondása, hogy édesapja a szovjet rendszer magas funkcionáriusa és íróként a szocialista realizmus kiemelkedő képviselője volt. Ilyen háttérrel mondhatni párnázottan indult élete, amíg az 1956-os magyar forradalom hatására szembe nem fordult a rendszer ideológiájával. Következmény rendőri zaklatások, az ellenzékisége miatti hátrányos megkülönböztetés, s ennek minden hozadéka: szamizdat publikálás, zaklatott és helyszíneit váltogató életvitel, ugyanakkor nagy költők (B. Paszternak, A. Ahmatova, J. Brodszkij) barátsága.
1976 – ban a Helsinki Csoport egyik alapító tagja, s ugyanezen évben elfogadja versei első fordítójának, Miłosznak a meghívását a berkeley-i egyetemre. 1977-ben amikor haza akart térni, megfosztják szovjet állampolgárságától, így emigrációba kényszerül. Azóta az USA-ban él, 1980. óta a Yale egyetem szlavisztika professzora.

Kárba veszett fáradság: az Andrej Kurbszkij -ügy Írta: Tomas Venclova

… Az a hosszú történet, amit szeretnék elmesélni, más, mint a fentiek. .. A mese hőse katona, államférfi és jó …író volt. Mindezen felül az első orosz emigráns, aki…önálló emberi lénnyé vált. Több mint négyszáz év választ el bennünket Andrej Kurbszkij hercegtől (mert róla van szó),… A történetnek van azonban egy másik hőse is, aki még Kurbszkijnál is figyelemre méltóbb figura. Minden oroszok cárja, az első, aki az uralkodó elnevezésére a “cár” szót használta. A nyugati világban csak Rettegett Ivánként ismerik. Ez meglehetősen pontatlan fordítása az Ivan Groznijnak, mivel a “groznij” többjelentésű szó: … Nevezzük hát Félelmetes Ivánnak.

Uralkodása még orosz mércével mérve is különleges volt. Vállalkozásának nagysága tekintetében csak Sztálin szárnyalta túl, de Sztálinnak vonatok, géppuskák és a modern tömegközlekedési eszközök is rendelkezésére álltak. Iván leigázta a tatárokat és sok más törzset, s először a történelemben soknemzetiségű, a mai napig létező birodalmat formált Oroszországból….. korlátozta a nemesség hatalmát, s ehhez jórészt a fizikai megsemmisítés módszerét vette igénybe. Megszervezte az opricsnyiná-t, a KGB egyfajta avant la lettre-jét, amely ezrével kínozta és gyilkolta a feltételezett árulókat, legtöbbször Iván jelenlétében. ( A tüzes kemence volt Iván egyik kedvenc kínzóeszköze.) (Novgorod lakói többségét a Volhov folyó jeges vizébe fojtatta.)… Iván uralkodása alatt a kinevezés bármelyik központi minisztérium élére egyet jelentett a lenyakazással, s könnyű belátni, hogy még maguk az opricsnyik-ok sem élvezhettek különösebb védelmet… Egyik őrült dührohamában megölte saját fiát,… Ezenfelül huszonnégy évig tartó háborúba keveredett Litván- Lengyel Nagyfejedelemséggel és Svédországgal,…

Azt gyanítom, hogy a moszkvaiak közül sokan szerették Ivánt, ha nem is mindannyian. Diktátori hatalommal ruházták fel,…

Iván utoló évei még megdöbbentőbbek voltak: posztumusz rehabilitálta valamennyi áldoztát, s a papoknak megparancsolta, hogy imádkozzanak lelki üdvükért. Ily módon azt a nem mindennapi hőstettet hajtotta végre, hogy egy személyben lett Sztálin, Hruscsov és Gorbacsov. Az Istennel vagy a történelemmel, esetleg mindkettővel szemben érzett felelősségérzet teljes hiánya az országot a totális katasztrófa szélére sodorta… Néhány szovjet és nem szovjet történész hajlik arra, hogy feloldozza Ivánt számos bűne alól, mondván, hogy ő söpörte el az elavult feudális struktúrákat..

.. a sakk volt az egyik gyengéje, s ez okozta vesztét is: a legenda szerint egy dühroham ölte meg, amikor ellenfele játszmát mert nyerni ellene. Ötvennégy évesen, roskatag öregemberként halt meg.

Repin-Rettegett Iván és fia (1885)

Az Ivánnál két évvel idősebb Andrej Kurbszkij herceg nem tudta kivárni Iván halálát. Ugyanabban a környezetben nőtt fel, mint a jövendő cár (rokonok, mégpedig elég közeli rokonok voltak.) Sorsuk sok szálon összefonódik. Kurbszkij részt vállalt Iván kormányzati reformjában és néhány háborújában. Annyi bátorságot és könyörtelenséget tanúsított, hogy kiérdemelte a cár bizalmát és barátságát. De aztán történt valami. A Lengyel – Litván Nagyfejedelemséggel folytatott háború idején Kurbszkij kegyvesztett lett. Talán egy kicsit megsajnálta a halálraítélteket és kivégzetteket, akik között sok barátja és rokona volt, talán dühítette annak a háborúnak a nyílvánvaló értelmetlensége, amelyben részt kellett vennie, talán túl konzervatív volt az ízlése ahhoz, hogy felhőtlenül élvezze Iván paranoid újításait. Bárhogy történt is, Kurbszkijból belső emigráns lett. Két dolog között választhatott: vagy összeesküvést sző Iván ellen, vagy elmenekül az országból…. Kurbszkij esetében valószínüleg még egy másik, tudattalan tényezővel is számolni kell, ami nem volt más, mint írói elhivatottága. Írónak született – ma is főként íróként tartjuk számon. Ciceró és Aranyszájú Szent János volt a kedvence… Iván Oroszországában azonban nem volt helye egy írónak – kivéve persze magát Ivánt. Kurbszkij ezért 1564 – ben elhagyta  “Isten földjét”.
…átlépte a határt és megérkezett Litvániába.

Kurbszkij sorsa sokban irónikus. …Csaknem két évszázadig…. a közvélemény Litvániát az orosz birodalom részének tekintette és tekinti. Sorsa Oroszország sorsához kötődik, s akár akarja, akár nem, igazodnia kell az orosz életvitelhez… A középkori és a reneszánsz Litvánia hatalmas állam volt (nagyobb, mint az orosz birodalom), amely unióra lépett Lengyelországgal, de hevesen védte függetlenségét, s amely a korabeli mércével mérve meglehetősen gazdag és – Czesław Miłoszt idézve – csak mérsékelten korrupt demokráciának számított. Sokan beszéltek oroszul, csakúgy mint litvánul, lengyelül, latinul németül és sok egyéb nyelven. Egyszóval Félelmes Iván alattvalóinak szemében az akkori Litvánia olyan lehetett, mint egy mai szovjet emigránsnak az Egyesült Államok. És Kurbszkij…politikai menedékjogot kapott, a Lengyel – Litván Nagyfejedelemség titkosszolgálata …kifaggatta, ő pedig kényes információkat árult el Iván jelleméről és szándékairól. Kurbszkij tisztséget és néhány nagyobb birtokot kapott (rokonsága Iván börtöneiben pusztult el) … S ez volt az a pillanat amikor Andrej Kurbszkij herceg írni kezdett.

Gazdag írói hagyatékában…
Fő feladatának, élete céljának azonban azt tekintette, hogy leszámoljon Félelmetes Ivánnal és Oroszországgal, melyet el kellett hagynia. Kétségbeesetten próbálta megérteni, hogy mi történt vele, a cárral és kettejük országával… Ugyanakkor szembesülnie kellett azzal is, hogy új és szokatlan dolgot cselekedett: önszántából elhagyta szülőföldjét… Ez szörnyű érzés lehetett, s talán egyet jelentett az önazonosság jóvátehetetlen elvesztésével… Az orosz történelem első modern döntése Kurbszkijra elviselhetetlen terhet rótt.

Rövid levelet írt Ivánnak, amely az orosz másként gondolkodó és emigráns próza első fennmaradt emléke. Stílusa nehézkes, retorikus… (levél idézve)

Iván úgy érezte, késedelem nélkül válaszolnia kell a hazaárulónak. Igen hosszú, vitriolos levelet írt… Drámai levelezés bontakozott ki köztük…. És ..újabb irónikus fordulatot vesz a történet: kiderül, hogy Iván sokkal jobb író, mint ellenfele…. Shakespeare hőseire emlékeztet: szenvedélyes és szellemes, komoly és álszent, nagy tudású és ugyanakkor különc – egyszóval rendkívüli módon személyes (ami nem meglepő, hiszen birdalmában ő volt az egyetlen ember, akinek senki nem tiltotta meg, hogy egyéniség legyen.)

Ahogy ír, az lenyügöző színjáték: csúfolódik, kötekedik, panaszkodik, kérked. .. Alakoskodik, szüntelenül váltogatja maszkjait… természetesen e lenyügöző előadás hátterében a paranoia és a halálfélelem állt…

Kurbszkij mint író hozzá képest halovány..

A konzervatív és hagyományhű Kurbszkij pedig  kétségbeesetten… próbálta elmagyarázni, hogy erőszakkal kikényszerített eskük és hierarchikus viszonyok nem verhetnek bilincsbe emberi lényeket, hogy a bírósági eljárás nélkül végrehajtott kivégzés nem isteni igazságszolgáltatás; hogy az ember nem magasztalhatja hazáját, ha az börtön, s még kevésbé, ha kínzókamra, s nem szeretheti szülőföldjét, ha nem hagyhatja el és nem térhet vissza akkor, amikor csak akar…

Utolsó éveiben  nem volt boldog. Szerette a latin nyelvet és lengyelül is beszélt, de ugyanakkor ádázul elutasította a “tiszta” szláv nyelvet és irodalmat beszennyező katolikus hatást, azaz mindent megtett, hogy az igaz hit királyságában maradjon, ahonnan annak idején emigrált. Saját korát az Antikrisztus korának tartotta és apokrif próféciákban lelte örömét. Az sem véletlen, hogy új hazájában mint az egyik legönkényeskedőbb főnemes lett hírhedt… Második házassága balul sikerült. Gonosz örömöt okozott neki a szomszédjaival való fegyveres torzsalkodás… Fogdmegjei zaklatták a zsidókat (noha ez nem volt szokás a XVI. századi unióban.) Vég nélküli megaláztatások érték, becsapták és alulfizették, mert noha új hazája csak mértéktartóan volt korrupt, a kisszerű zaklatás művészetét magas fokon űzték. Amikor a király követei felkeresték, “vad muszka átkokat” szórt rájuk, ebben csak Iván tudta túlszárnyalni. Megtört, elszegényedett emberként halt meg ötvenöt éves korában – egy évvel korábban, mint ellenfele. ….

A szomorú igazság az, hogy Kurbszkij herceg, minden orosz és nem orosz másként gondolkodó és emigráns őse, vesztett.
Ivánnak írt levelei: kárba veszett fáradság. Papírra vetett szavai Iván Oroszországában semmin nem változtattak, nem is változtathattak. Az az ország pedig, ahol Kurbszkij menedéket talált, ma Iván birodalmának része. Ráadásul Kurbszkij ellenfele tisztán irodalmi szempontból is megnyerte a csatát. ….
Lényegében semmi jót nem lehet róla mondani, azt a jelentéktelen apróságot leszámítva, hogy igaza volt. Szenbeszállt korának általánosan elfogadott vélekedéseivel, s ebben áll az írás értelme. Ő Andrej Kurbszkij volt. Iván pedig Rettegett Iván.

1988

angolból fordította Bojtár Péter

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s