Litván tájkép – (Baltikum 5)

Ma kicsit lazábbra és líraibbra veszem jegyzetemet, a 4. fejezet töménysége után. Litvánia természetrajza és földrajza lesz, amivel foglalkozni szeretnék. Itt töltöttük a legtöbb időt,
4 napot, s ezáltal talán ildomos is némileg behatóbban foglalkozni vele.

Litvánia tőlünk északabbra, légvonalban mintegy 1200 km- re található, s ezért már más időzónában fekszik (odaérkezve 1 órával előbbre kell állítani óráinkat!), ahol pl. a reggel és este beköszönte 1- 1,5 órával korábban/ este későbben történik, mint nálunk.
Az útikönyvek leírják, hogy itt nyáron is néhány fokkal hűvösebb az átlagos hőmérséklet az általunk megszokottnál. Hát… reggelente a buszból kinézve, az emberek felöltőben, átmeneti kabátban siettek dolgukra – július végén! S amire mindenképp számítani kell, az a gyakori eső. De ennek köszönhetően kiégett felület itt nincs, tájai ragyogó zöldek, amit nem győztünk csodálni. A ránk mosolygó szépséges látványt talán legjobban Andrzej Wajda szemén keresztül tudnám közvetíteni:

Litvánia! Szép Hazám! Egészség vagy, élet!
Csak az tudja, mennyit érsz, ki elvesztett téged.
Gyönyörűséged teljes pompájában látlak,
s ím, megénekellek, úgy sóvárgok utánad.
Szent Szűz, aki a fényes Csensztohovát véded,
Osztra-Brámán tündökölsz, s vigyázod a népet
Novogrodek nagyhírű, váras városában!
Ahogy egykor gyermekként megóvtál csodásan
(mikor sírva ajánlott oltalmadba engem
jó anyám, s én halódó pillám fölemeltem
s egyházadig úgy mentem már a magam lábán,
elmondani visszanyert életemért hálám):
haza is ily csodásan viszel minket egyszer.
Szállni vágyó lelkemet addig se feledd el,
vidd az erdős dombokra, a füvellő, harsány
zöldben álló mezőkre messzi Nyemen partján,
gabonákkal téresen tarkálló vidékig,
ahol búza aranylik, rozs ezüstje fénylik,

A gólya a nemzeti madaruk, s tényleg, én eddigi életemben összesen nem láttam annyi gólyát, mint ezen az utunkon. De azt nem ám úgy, mint itthon, hogy kémények, vagy villanyoszlopok tetején fészkében ülve, de úton-útfélen, kinn a mezőkön akár csapatosan sétálgatva, s csipegetve, mint nálunk a falusi udvarban a tyúkok.

Az ország területe mintegy 2/3-a hazánkénak, s lakói száma – ha mindenki otthon van, mivel sok fiatal itt is külföldön dolgozik – 3, 4 millió körüli. S a három kis balti ország közül még itt a legmagasabb a saját, litván nemzetiség aránya, 84,3 %, mintegy 6,2% lengyel, akik elsősorban Vilniusban és a környékén levő kis falvakban találhatóak, s 5%-nyi az orosz, akiket a szovjet érában, az iparosítás címén telepítettek be, s így leginkább a nagyvárosokban élnek.

Ha már… A fenti gyönyörű versrészlet Adam Miczkiewicz tollából született, valamikor 1832-34. között, Párizsban, emigrációban. Ugyancsak itt, a Pan Tadeusz avagy az utolsó birtokfoglalás Litvániában, gyermekkora Litvániájában 1811-12-ben játszódó nemesi története epilógusában szakad ki belőle az utána még oly sok kényszerű emigránst kínzó bánat:

Vagyunk mindenütt hívatlan vendégek;
múltba, jövőbe; akárhova nézhet,
nincs a világon, csupán egyetlen hely,
hol némi enyhet találhat a lengyel;
a gyermekkor.

A sok eső következtében itt népi elfoglaltság a gombászás, de általánosságban természetjárásra csábít a sok erdő – mely az ország területének több mint 30%-a, – s
a 2800 (jégkorszakból itt maradt moréna-) tavával bizony ő is rászolgálhatna a Finnországhoz kötődő állandó jelzőre, mint ezer tó országa. Folyója pedig 600 körüli.

A K-Ny -i átjárást egykor megakadályozó, s egyben vízválasztó Valdaj hátságban, Fehéroroszországban ered legnagyobb folyója az összesen 937 km hosszú Nemunas /Nyeman (oroszul); Niemen (lengyelül), Memel (németül)/- melynek 472 km-es szakasza kanyarog Litvánián át, hogy végül a Kur öbölnél a Balti tengerbe ömöljön. Az utolsó
116 km-es szakaszán egyben határfolyó is az oroszországi kalinyingrádi körzet felé. Litvánia területének 72 %-a tartozik a vízgyűjtőjéhez. Tolsztoj Háború és békéjében fontos, szimbolikus a szerepe. Napóleon seregei a partjánál vernek tábort, mielőtt Oroszország földjére, a megsemmisülésbe lépnek.
Egyébként az országban nincsenek jelentősebb hegyek, legmagasabb pontja sem éri el a 300 métert, mégis a lankás táj jellemző mint pl. fővárosa, Vilnius térségében is. A talaj homokos, köves, csak a krumpli, a rozs, a zab és a len terem benne. Sok útikönyv még ma is megemlíti a kiváló minőségű litván lenvászon  termékeket, amiből érdemes vásárolni az ott járó utazónak.
Az erdők jellegzetes fája az erdei fenyő, és a lucfenyő, nem ismeretlen a nyír, a tölgy és a gyertyán se; bükk mutatóban se akad, ennek elterjedési határa délebbre húzódik.
A tölggyel különösen meghitt a viszonyuk, egyes vallási ünnepeken, egyéb díszítő növényekkel vegyítve, régen ebből fontak girlandot, koszorút a templom díszítésére. Sőt,
a Pan Tadeus lábjegyzeteit olvasva, egy iskoláskori dal – akkor mi még ezeket kellett fújjuk – értelme is hirtelen megvilágosodik. Korosztályom még biztosan emlékezik erre: “Ó, te bunkócska te drága, ó te eleven fa gircses-görcsös ága, segíts most!”

És íme a magyarázat ⇒ A litván husángot a következőképpen csinálják: kinéznek egy fiatal tölgyet, és szekercével alulról fölhasítják, hogy a kérget és a háncsot kettévágván, a fát enyhén megsértsék. Ezekbe a bevágásokba éles köveket nyomkodnak, amelyek idővel benőnek a fába és kemény göcsörtöket alkotnak. A pogány időkben a husángok alkották a litván gyalogság fő fegyverét.

A Nobel díjas Czesław Miłosz (1911-2004.) – Az Issa völgye, az édes gyermekkor századeleji litván faluját idéző regényében, pompás képét rajzolja a falu akkori szereplőinek, szokásainak, környezetének. Noha a regény végére elsodor, eleinte igen lassan bontakozik, néha az volt az érzésem, mintha a Tüskevár és a Téli berek elegyét olvasnám, de számos szép részlettel is szolgál:

“Májusban a nyírfák világoszöldek, és a sötét lucerdőkkel a háttérben olyan fénnyel tündökölnek, amilyennel képzeletben a Vénusz bolygót ruházzuk fel. Ősszel világossárgák, mint megannyi kis nap tündökölnek. A rezgőnyárfa vörössége izzik a hatalmas gyertyatartók csúcsán. Az október az erdőben az érett berkenye színe is, meg a fakó növénybolyhoké és az ösvényre hulló leveleké.”

De ennél is szórakoztatóbbak a pogány világból, a néphitbe átvonult és még mindig élő babonák, reflexek. A tájat ördögök, démonok, s a nép történelméből alakot öltő szellemlények át- meg átszövik, miközben a szelíd vízisiklónak kis tálkában tejet tesznek a küszöbre:

Issa_völgye,_vizisikló

Issa_völgye-_fekete_disznó

Issa_völgye,_vipera

Issa völgye 03, ördögökről (1)

🙂

A fent idézett könyv cselekményének jelenideje az első világháború utáni évek. Ez az a súlyos történelmi időszak a világháborút követő békeszerződések után Litvániában, amikor a Népszövetség által kikényszerített megállapodást a lengyelek felrúgják, és elfoglalják Vilniust (1920. okt. 9.), majd Lengyelországhoz csatolják. A világpolitika szemet huny efelett, s így egészen a II. Világháború kezdetéig (1939.) Litvánia áthelyezett fővárosává Kaunas lesz, s a lengyelek háborítatlanul birtokon belül maradnak Vilniusban.
Így az évszázadokig államszövetségben élt Lengyelország és Litvánia között mindenfajta kapcsolat – nemcsak a diplomáciai, de a postai is – megszakadt, s máig nem gyógyuló sebek keletkeztek emiatt a két nép viszonyában. A viszony elmérgesedését példázza az a körülmény, hogy a függetlenségét évszázadok után visszanyerő, s demokratikus útra lépett Litvánia határán tábla jelezte: “Belépés minden ország állampolgárai részére, kivéve a lengyel állampolgárokat.”
Könyvünk gyermek főszereplője is a nagyszülei gondoskodásában él, várakozva szüleire, akik valamikor kívül rekedhettek Lengyelországban.

eu_kozepeVisszatérve eredeti szálunkhoz, Litvánia földrajzához, nem lehet említés nélkül hagyni, hogy 1989. évben a Francia Nemzeti Földrajzi Intézet Európa földrajzi középpontját Vilnius közelében, attól 26 km-re északra határozta meg. Litvánia, az Európai Unióhoz csatlakozása évében, 2004-ben itt emlékművet állított.

1989. év augusztus 23.-án azonban ennél jelesebb történetnek volt színhelye a három kis balti állam. A Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának 50. évfordulója alkalmából 600 km-es, a
3 ország fővárosát összekötő, élőláncot alkottak az észt-lett és litván emberek, tiltakozva országaik megszállása ellen, amelyet ezen paktum titkos záradéka alapján szenvedtek el az akkor még független fiatal balti államok.
A dokumentum titkos záradékában a felek rögzítették Kelet-Európa befolyási övezetekre való felosztását. Ennek értelmében Nyugat-Lengyelország és Litvánia a német érdekszférába míg Kelet-Lengyelország, Lettország és Észtország szovjet érdekszférába került. Később Litvániát mégis a szovjetek szállták meg, visszafoglalva Vilniust, mely az
I. világháborút követően Lengyelország kezén volt.

The Baltic Way

Az élőlánc napján kiáltványt intéztek a világ és az európai közösség felé, melyben elítélték a paktumot, bűntettnek nyilvánítva azt, és követelték, hogy tekintsék semmisnek.
Az Európai Közösségeket a kettős mérce alkalmazásával vádolták emberi jogi kérdésekben, mivel szerintük szemet hunytak a Hitler-Sztálin korszak utolsó gyarmatai felett.

Az esemény lebonyolításához a nagyméretű szervezésen túl, jócskán kellett bátorság is, hiszen ekkor még a Szovjet szocialista köztársaságok szövetségébe tartoztak, s ugyanezen év februárjában még Grúzia fővárosában egy szovjetellenes tüntetésen a katonaság tüzet nyitott, melyen 20 ember életét vesztette.

Szerencsére ez az a ritka történelmi pillanat volt, amikor a békés  úton sikerült a mozgalomnak elérnie célját, s a tagköztársaságok közül elsőként Litvánia, az akció után fél évvel kikiálthatta függetlenségét.

Azért még most is torokszorító nézni a több, mint negyedszázados felvételeket, amint mintegy 2 millió ember – a Reuters adatai szerint nagyjából 700 000 észt, 500 000 lett és egy millió litván -, a Baltikum lakosságának 25-30 %-a, gyerekektől az öregekig, kéz a kézben áll eltökélten a 600 km-es kötelékben.

The_Baltic_way_-_fotók

A balti lánc 2009-ben felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára, de a résztvevő országok is fenntartják emlékezetét. Vilniusban, a Katedrális téren a lánc végpontját jelölve egy kő áll, benne Stebuklas (Csoda), vagy a városból kifele vezető út mellett, a modern épületek előtt, az esemény emlékére emelt, a nemzeti zászló színeit viselő jelképes falból kitört darabok, az emberlánc körvonalai mentén.

A balti út 25. évfordulóján Vilniusban rendezett látványos ünnepségről az alábbi YouTube videón nyerhetünk bepillantást.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Irodalom, Litvánia, Történelem, Természet, Utazás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s