Vilnius szíve, a Katedrális tér – (Baltikum 9)

vilniusangelai-cs13

Megígértem, hogy lesz kissé turisztikaibb leírásom is a Katedrális térről, amelynek számomra legkedvesebb arcát, akkor láttam, amikor a Gediminas sugárúton sétáltunk felé. Az általam ekkor készített fotók élvezhetetlenek, ezért kölcsönkértem a http://www.ivilnius.com képét illusztrációul.

Katedrális tár a Gediminas Prospect felől

A térről utána a jobbra eső kis Vár (Pilies) utcán távoztunk, ahol ezt megelőzően már tettünk egy kis kitérőt itt a blogomon. Lenti, 1740. évből származó leírás alapján készült vázlaton, már beazonosíthatóak ezek a pontok. (5. belépés, 4. távozás helye)
(Az 1 km hosszú várfal anno 4 kapuval és 4 toronnyal rendelkezett).

vilnius-varrendszer

A katedrális azonban míg elnyerte mai képét, sok változáson ment keresztül. Az első templomot még Mindaugas emelte 1251. évi megkeresztelkedése után, amit tudjuk, hamarosan újra tért nyert pogány hit idején leromboltak. Alapjait 1931-32-ben tárják fel, amikor a Neris nagy árvize behatol a kriptákba. 1973-ban azután újabb, alaposabb régészeti kutatásokkal elkülönítik a 13. század második feléből, illetve 14. század elejéről származó leleteket.

Ennek a késő román-kora gótikus egyhajós templomnak az alapjaira emeli ezután fel a következő keresztény litván uralkodó, II.Ulászló (Jogaila) a már ékesebb, festett belső falakkal, díszes ornamentikával és mázas cseréptetővel (előzőn ólomlemez) dekorált építményt, melyet 1388. évben a vilniusi püspök – majd érsek székhelyévé, katedrálissá szentelnek.
A 14-17. század között a krónikák azután még sokszor tudósítanak szerkezeti változtatásokról, tűzről és folyamatos rekonstrukciókról, melyek során a mindenkori aktuális építészeti stílusok (reneszánsz, barokk) is nyomot hagynak rajta.

1419.-évben leég Jogaila katedrálisa, amelyet Nagy Vytautas igyekszik újjáépíteni, ám ezúttal már háromhajósra, középütt 8 pár oszlopra támaszkodó keresztboltozattal, immár tiszta gótikus stílusban, árkádokkal. A 15-16. században belsejét számos kápolnával gazdagítják. 1624-1636. között pedig az 1602-ban szentté avatott Kázmér herceg (elhunyt 1484-ben) tiszteletére építik meg azt a kápolnáját, mely a vilniusi barokk egyik legszebb megnyilvánulása.

vilnius-var-es-katedralis-ter

A katedrálisban tartották Vytauastól II. Zsigmond Ágostig (1401-1529.) valamennyi litván nagyfejedelem “koronázását”.
vilnius-p1630089-szent-kazmer-tornyaA fejedelmi főfedő az a jellegzetes sapka, amit már a korábban közölt Vytautas képen megismerhettünk, de Vilniusban járva, mindig előbukkanó, legfeltűnőbb ábrázolását a Szent Kázmér templom csúcsán láthatjuk.

Ugyanitt lelt végső nyugalomra számos kiemelkedő litván személyiség, nemes, és püspök valamint itt temettek el 3 királyi személyt is: Jagelló Sándort, Zsigmond Ágost 2 első feleségét Habsburg Erzsébetet és Barbara Radziwiłłt, de a Jagelló dinasztiát kihalása után követő svéd Vasa házi IV. Władysław urnába helyezett szívét is.

Az alábbi, ifj. Lucas Cranachtól származó mini portrékon néhányukat beazonosíthatunk.

jagellok-oreg-zsigmondtol-ifj-lucas-cranach-abrazolasaban

S most jutottunk csak el a katedrális ma is látható, klasszicista formájához.
1769-ben ugyanis egy nagy vihar ledöntötte a barokk főhomlokzat egyik tornyát, nagy károkat okozva a főhajóban is.

vilnius-img_1767-fotozsuzsivilnius-p1630142-gucevicius-irgalmasok-elottAz újjáépítéssel a püspök a kor legnevesebb vilniusi mesterét Stuoka-Gucevičiust bízza meg. Az építész keze nyomát őrzi még Vilniusban számos nemesi palota mellett a régi Városháza épülete, vagy a mai Elnöki palota korábbi verziója.

Az új érseki székesegyház 15 évi munkával, 1801-re  készült el.
A főhomlokzat a klasszicista stílus minden jegyét magán viseli.

A homlokzat timpanonja Noé menekülés után bemutatott áldozatát képezi le. A timpanon fölötti 3 alak: Szent Heléna, Szent Kázmér és Szent Szaniszló. A rokokó szobrok a külső falfülkékben szenteket, apostolokat, illetve litván nagyfejedelmeket ábrázolnak.

A klasszikus székesegyháznak nem volt soha tornya. A harangtornyot az épület mellett, különállóan alakították ki. Ez eredetileg a külső várfal védő tornyát alkotta, erre utalnak az alsó, kerek részén látható lőrések. Eredeti alapja ma már 1,2 méterre besüllyedt a talajba (kicsit ferdül is), s a ráépített nyolcszögletű részébe először 1522-ben helyeztek harangot. (Valószínűleg ez összefügg az ugyanebben az évben a katedrális mellett kialakított egyházi iskolával – ami feltehetőleg a legelső litván iskola is volt egyben.) A tornyot a 17. században látták el órával, amelyhez szerelőjének 92 lépcsőfok megmászásával lehetett feljutnia. Különlegessége, hogy nincs percmutatója, ezért a harang minden negyedórában megkondul. A sisakot 1897-ben kapta, s így magassága 52 m –  kereszttel együtt 57 méter.

(Miután a székesegyház 1922. évben bazilika rangot kapott, kapuja ez évben mint Szent kapu is működik, neve pedig különös egybeesés folytán az Irgalmasság kapuja, miként
I. Ferenc pápa ezt az évet éppen az Irgalmasság évének ajánlotta.)

vilnius-img_1855-fotozsuzsi

A Szent Szaniszló (lengyel vértanú püspök) és Szent László titulusát viselő székesegyház belülről megtartotta a 15. századi gótikus, háromhajós teremtemplom ismertető jegyeit is.

A védőszent, Szent László pedig nem más, mint a mi magyar királyunk, akinek pártfogását II. Ulászló megkeresztelésekor kérte. II. Ulászló tiszteletét 1412-ben Szent László nagyváradi sírjához vezetett zarándoklaton is lerótta, amely során a Debrecen – Nagyvárad közötti szakaszt gyalogosan tette meg. A székesegyházban kezdetektől fogva van Szt. László kápolna, melynek oltárán ma újra látható a lovagkirály szobra.

A székesegyházat ugyanis, mint annyi más templomot 1950-ben Sztálin rendeletére bezárták. A templomoknak azután új funkciókat adva az 50-es évek közepén újra kinyitják. A székesegyház ily módon volt autószerelő műhely, képtár és koncertterem is. A katolikus egyház 1989-ben kapta vissza a templomot, mely újraszentelése után ismételten Litvánia első számú katolikus szentélye.

A Szent László kápolnában 2015 -ig a torinói lepel másolata, karácsonykor és húsvétkor a betlehemi jászol illetve a szent sír díszlete volt kiállítva, miközben az oltár és Szent László szobrát lepel takarta. Az eredeti állapotok életre keltéséhez nagy lökést adott a közelmúlt években Sólyom László (2006.) köztársasági elnök illetve Erdő Péter (2013.) bíboros itteni látogatása, ám ebben mégis oroszlán része a háttérben folyamatosan dolgozó kicsiny lelkes csapatnak, köztük a mi túránkat is vezető Kuzmányi Istvánnak volt. Enélkül nem is kerülhetett volna sor az ezév júliusában itt megtartott első magyar nyelvű szentmisére, melyet Tál Zoltán plébános atya celebrált keszthelyi plébániája zarándokcsoportja jelenlétében.

Amíg nekünk magyaroknak nem csekély büszkeséget jelent ennek a kápolnának a megléte itt, a bejárat bal oldalán rögtön az első helyen, mégis, a székesegyház ékszerdobozát,
a szentélyben kialakított, főoltártól jobbra található, jeles olasz mesterek közreműködésével 1636 – ra elkészült, barokk Szent Kázmér kápolna jelenti.

vilnius-img_1827-szt-kazmer-kapolna-fotozsuzsi

Kázmér herceg 1458. március 5-én született a krakkói várban, IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet (aki I. Albert magyar király lánya volt) harmadik gyermekeként. Kiváló nevelést kapott, s a leírások szerint átfogó műveltségű, érzékeny ifjúvá cseperedett. Szülei azonban hamar szerették volna bevonni az államügyekbe, s mivel anyai ágon igényt tartottak a magyar koronára, 13 évesen, 1471-ben elindítják annak megszerzésére Mátyás királlyal szemben. A kaland azonban balul ütött ki, s a történtek mély benyomást tettek Kázmérra; megfogadta, hogy többé nem ragad fegyvert keresztény ország ellen.
A királyi cím megszerzésének sikertelenségét Kázmér isteni jelként értelmezte, és végleg lemondva a földi hatalom gyakorlásáról, életét még tudatosabban Istennek szentelte, és szüzességi fogadalmat tett.
Kázmér élete nagy részét innentől Vilniusban töltötte. Számos forrás megemlékezik arról, hogy napjait az Istennel való bensőséges kapcsolat töltötte ki.
“Gyakrabban lehetett a templomban találni, mint a palotában, gondolataiba mélyedve, imádkozva, mintha nem is tudná, hol van. Éjszaka kiugrott ágyából és a templomba futott, ha pedig zárva találta, a kapuban borult le Isten előtt; ezért az őrök gyakran találták őt a templomkapu előtt arccal a földre borulva. Nagyon szeretett a Boldogságos Szűz életéről és dicsőségéről elmélkedni, forró áhítatában latin énekeket vagy verseket szerzett a tiszteletére, és ilyen bölcs égi filozófiával üdítette szívét… Délceg termete és királyi arca volt, de gyönge egészsége.” (Venclova)
Tuberkulózissal küszködve, huszonhat évesen hunyt el 1484. március 4-én, s Vilniusi székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
Halála után rövidesen – különösen a vilniusi keresztények – szentként kezdték tisztelni, s már az V. lateráni zsinat idején (1512– 1517.) kérték kanonizálását, amelyet 1521-ben el is értek. (Halál után még 40 év sem telt el! De alig 130 éve annak is, hogy a nagyapa, Jogaila felveszi a kereszténységet.) A szentté avatását igazoló bulla azonban nem jutott el Lengyelországba, elpusztult a kor zűrzavaraiban.
III. Vasa Zsigmond király újra kérte Kázmér kanonizációját, és 1602-ben VIII. Kelemen pápától új okiratot kapott, mely X. Leó korábbi iratára hivatkozván veszi fel a szentek sorába.

szt-kazmer-kapolna-2

Szent Kázmér, Litvánia védőszentjének díszes sírhelyét képező kápolna oltára felett látható a Szent ezüst szarkofágja, augsburgi mesterek munkája. A szarkofág mögötti hófehér domborműről Mária, karján a kisdeddel és angyalok sorával mosolyognak le rá.

vilnius-img_1709-veronka

A kápolna legöregebb és legértékesebb része az ezüstlemezzel bevont Szent Kázmért ábrázoló kegykép, az oltár közepén. A képen ábrázolt Szent Kázmérnak a tisztaságot ábrázoló liliomot tartó keze kétszer jelenik meg. Ennek történeteként az maradt fenn, hogy a kép festésekor megváltoztatták a liliomot tartó kéz helyzetét, ám azt hiába festették le időről-időre fedő rétegekkel, a kéz ismételten újra megjelent a képen. Hamar elterjedt hát a kép csodatevő erejébe vetett hit.

A kápolna falait burkoló fekete és vörös márványt Svédországból szállították, a nyolc falfülkében Jagelló és Vasa ági lengyel királyok és litván nagyfejedelmek ezüsttel bevont szobrai állnak. A különleges szószék kehely alakú, amelyet egy sas (lengyel címerállat) tart a hátán. A kupola stukkóit, sok-sok jelképükkel, ugyanazok a művészek alkották, akik a leglenyűgözőbb vilniusi templombelsőn, a Szent Péter és Pál templomban munkálkodtak.

A Katedrális teret a középkorban elfoglaló alsó vár világi épületei között a legjelentősebb a Fejedelmi és királyi palota volt, amely a székesegyház keleti falához támaszkodott, s a fejedelmek átjutását a misére, fedett összekötő átjáróval is biztosította.

Az eredeti épületből gyakorlatilag nem maradt fenn semmi, s 1987. évben, a litván függetlenségi mozgalom kezdetekor merült fel annak újjáépítésének az ötlete. Miután a Független Litván Parlament megszavazza, 2002-től megkezdődnek a munkálatok, archeológiai feltárások, átfogó stílus és kortanulmányok, illetve európai beszerző körutak a berendezési tárgyak megvételének céljával. Ezek a folyamatok még nem fejeződtek be, de részleges használattal 2013. július 6.-án megnyitják az épületet a közönség előtt, s színhelye volt már (EU-s ) reprezentációs eseményeknek is.

1989-evi-terepmunkak

vilnius-fejedelmi-es-kiralyi-palota-img_1857-fotozsuzsi

A buzgó hazafiaknak nem sok dokumentum áll rendelkezésére, inkább csak feltételezésekre és találgatásokra tudnak hagyatkozni, az alábbiak szerint összefogható történelmi terepen:

A városalapítás körüli kezdeti időkben az elsődleges fejedelmi rezidencia a felső várban volt, majd az 1418. évi nagy tűz után Vytautas az alsó várat is újra építi, s az őt követő uralkodók folyamatosan bővítgetik azt.

jagello_haz_csaladfaTörténészek és archeológusok úgy ítélik meg, hogy a 15. század végén, a középkori alsó várat Jagelló Sándor (Szent Kázmér testvére) kezdi átalakítani egy reprezentatív palotává, késő gótikus stílusban. Egy újabb tűz azonban ezt is megrongálja, s legközelebb a reneszánsz – és olasz rokoni kötelékek (Bona Sforza) hatására – s ugyancsak olasz építészek igénybe vételével, éled újra az építkezési kedv. Zsigmond Ágost szülei mellett saját lakrészt alakított ki, ám nem biztos, hogy ifjú feleségei élvezték a túl közeli, s hatalmaskodó anyós, Bona Sforza életükbe avatkozó praktikáit. (Sokak feltételezése szerint ő segíthetett be fia első 2 feleségének halálába, méregkeverő hagyományaival.)

zsigmond-agost-faliszonyeg-lo-as-litvania-cimereivel1550-1560

Ez az időszak jelenti a Palota fénykorát, sokak beszámolója szerint az akkori Európa legfényűzőbb kastélyának számított. Bizonyos, hogy a Krakkói királyi vártól sem lehetett pompában lemaradni, s a kortárs vatikáni követ szerint gazdagsága nagyobb volt, mint a Vatikánnak. Híre volt nagy könyvtárának, hatalmas gobelein gyűjteményének, színházi és zenei előadásainak. Ekkor élt itt a magyar lant virtuóz, Bakfart Bálint is, mint a fejedelem udvari zenésze. (Litván felesége volt: Katarina Narbutowa)

Kiemelkedő ceremónia színhelyéül is szolgált a palota. Zsigmond Ágost testvére, Jagelló Katalin itt kötött házasságot I. Gusztáv svéd király fiával, a lendő III. (Vasa) Jánossal, akik Báthory halálát követően a Jagelló dinasztia örökébe léptek.

lithuanian_royal_palace-1832-festmeny

A palotát a Jagellókat követő Vasa dinasztia (a ház szimbóluma a búzakalász, svédül vasa – nevük innen ered) tagjai is ápolták, új, elsősorban barokk fényt adtak neki.

Aztán a palota virágzása 1655. évvel, az orosz invázióval lezárult. A palotát kifosztották és lerombolták. A lengyel uralkodók visszatértével nem volt már alkalmas rezidenciának, s elhanyagolt állapotát 1785-1786. években a kor festője, Franciszek Smuglewicz örökítette meg néhány skiccel, szénrajzzal. (A Katedrálisban az ő kezéből származik az oltárkép, a főhajó apostolai és ugyanitt több bibliai jelenet is.)

franciszek-smuglewicz-rajzok

1799 – 1801. évben aztán a cári uralom megadta ennek is a kegyelemdöfést, még a falakat is elhordták.  A 19. század második felében a terepet planírozzák s parkosítják.

kiallitas-a-palota-lleleteibol

A 20 évet átívelő régészeti feltárások végül mintegy 300 ezer leletet hoztak a napvilágra.
A legnagyobb rész építészeti anyagokból -kő, kerámia, fémtárgyak- áll, s döntően Öreg Zsigmond és Zsigmond Ágost korából, illetve a Vasáktól származik. Ezek részben kiállítási vitrinekbe kerülnek az újonnan felépített palotában, másrészt rekonstrukció után egyéb beszerzett értéktárgyak felhasználásával korhű termeket alakítanak ki az épületben.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Innen a térről már csak egy újjáépített emlékműre szeretném ráirányítani a figyelmet, éspedig a Három Kereszt fehér vasbeton emlékművére, amit a szovjet rezsim rombolt le, ám ismét felállították. Az emlékmű a litvánok megkeresztelésének és a politikai ellenállás szimbóluma lett. A legenda szerint Algirdas fejedelem idején hét ferences szerzetes érkezett hit téríteni a pogányok közé, azonban a helyiek nem fogadták őket jó szívvel és megölték őket. Hármat közülük itt, az emlékmű helyén keresztre feszítettek.

Máshol meg azt olvastam, hogy az első hittérítő vértanú Vilnius vidékén Szent Adalbert volt, aki azonos volt a mi Szent István királyunk nevelőjével.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Litvánia, Művészet, Történelem, Vallás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Vilnius szíve, a Katedrális tér – (Baltikum 9) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Hegy is , kabát is – mi az? (Baltikum 16) | Fölöttem a felhő

  2. Visszajelzés: A barokk város, Vilnius (Baltikum 19) | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s